Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám

1991. má jus 14.. kedd A helyzet 3 Kubikgödrök az autópálya mentén? A környezet védelmének első formája az ár- és belvízvédelem volt. A szabályozatlanul kiontó és gátlás nélkül pusztító vizek ugyanis vetéseket, gyümölcsösöket. emberi lakhelyeket tettek tönkre - romokat, járványokat, éhezést hagyva maguk után. Ezeknek a vízkároknak az intézményes megszüntetése lette lehetővé, hogy környezeti kultúránk kiteljesedhessen. A mérnöki létesítmények környezeti hatásai többoldalüak lehelnek: helyesen építve azokat hasznot hoznak, elhanyagolva fontos szempontokat károkat okozhatnak. Ha veszélyeztetik az alapjaiban környezetvédelmi céloknak megfelelő vízügyi létesítményeket, tervezési formájuk, vagy megoldásuk megkérdőjelezhető. A Nyugat-Keleti autópálya monumentális terve kétségkívül lenyűgöző műszaki alkotás. Több száz méteres szélessége jelentős termőterület igénybevételével jár. Ahhoz azonban, hogy az Alföldön át útpályát alakítsanak ki, nagy mennyiségű föld beépítésére is szükség van, talán annyira, mint a Tisza töltéseihez. Igaz, hogy az útpálya töltése nem emelkedik ki A tervbe vett NyugatKeleti autópálya számos műszaki és lemészettudományi szakértő együttes munkálkodásával valósul meg. Érvek és ellenérvek, szempontok és nézetek megméretése, összevetése vezethet oda, hogy a „produktum" a lehető legjobban sikerüljön. A különféle szakmai vélekedésekből egyet nyújtunk most át az olvasóknak, dr. Vágás Istvánét, az Ativizig főmunkatársáét, aki sajátos vízügyi és környezetvédelmi szempontokra kívánja felhívni a figyelmet. a terepszintből, mint az árvédelmi töltés, viszont sokkal szélesebb annál.'így a földmunka még tetemesebb is lesz, mint az egykori tiszai munkáknál. Persze ma már vannak földmunkagépek, mindez sokkal könnyebben megépíthető, mint száz-százötven éve. Honnan kerül ki azonban az építési talajanyag? Távolról hozni nem gazdaságos, lehet, hogy nincs is olyan bevágás, amelyből kikerülhetne. Mi a megoldás? Az út mentén, az úttal párhuzamos sávokat sajátítanak ki, s azokban nyitnak „kubikgödröket", melyeknek földanyaga adja az ú'.feltöltés anyagát. Rossz, szikes, tőzeges földeket nem fognak igénybevenni. hiszen az az úthoz sem volna alkalmas. Jó földek helyén tehát betemetetlen gödrök kísérik majd az utat. Ezek ugyan terméketlen belvíztárolóknak jók volnának, de mi lesz, ha az autópálya új belvízgyűjtőkel alakít ki? Gondoskodnak kellő méretű átereszekről a belvizek továbbvezetésére, vagy megtakaríttatnak ezek? Védekezési időben robbantsuk fel az autópályatestet, mint ahogy ez kisebb átereszek és utak esetén rendszeresen megtörténik? További nehézség, hogy az autópálya öntözésre berendezett területeket is átmetsz, főként a Tiszántúlon. A hangsúly most az „átmetsz" szón van. (Nyilvánvalóan kisajátítják az érintett területeket és kártalanítják az öntözőgazdaságokat.) Könnyen lehet, hogy a közepén metszett öntözőterület többet nem lesz használható. Mint ahogy a Körös mentén, az egyik árvízi vésztározót érinti is az útpálya... Műszakiak és környezetvédők az autópályáról A déli autópálya beruházása élénken foglalkoztatja a szakemberek mellett a közvéleményt is. Az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség e témában fórumot rendezett, melyre meghívást kaptak az érintett társadalmi szervek, pártok. (Magyarországi Zöldek Pártja, Magyar Madártani Egyesület, Kiskunsági Nemzett Park Igazgatósága, Ifjúsági Környezetvédők Szövetsége, Tisza Kör. Bács-Kiskun' Megyei 'Önkormányzat. Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság. Mérnöki Kamara). A beruházás előkészítésével foglalkozó szakemberek részletes műszaki tájékoztatóját az autópálya környezeti hatásait részletező vita követte. A természet- és környezetvédelem társadalmi szervezeteinek képviselői az autópálya környezetre gyakorolt hatásait taglalták és kérték, hogy a Környezetvédelmi Felügyelőség által készítendő térségi hatástanulmány készítésébe a társadalmi szervezeteket is vonják be. A résztvevők megállapították, hogy a környezetvédelmi hatástanulmány, valamint a társadalmi szervek hasznos információinak szintézise kellőképpen megalapozhatja az autópálya építésének környezetvédelmi követelményeit, előírásait. Az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója és a beruházás előkészítésével megbízott szakemberek ígéretet tettek arra, hogy folyamatosan tájékoztatják a közvéleményt, a társadalmi szerveket a beruházás megfelelő előkészítését szolgáló környezetvédelmi, gazdasági, műszaki hatásvizsgálatokról. HA NEM VÁGJÁK LE, MEGDÖGLENEK AZ ÓLBAN Disznó-ügyek kicsiben és nagyban Az agrárkamara felmérése szerint jelenleg a megyében 47 ezer sertés felvásárlása megoldatlan. Ebből 32 ezer túlsúlyos, a legkritikusabb a 8 ezer 2-300 kilogrammos jószág helyzete, hisz a hőség a nyakunkon, a túlzsírosodott állatok azt már nem birják ki, tömegessé válhat az elhullás. Kérik az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottságtól a/ azonnali intézkedést, élő- és húsexport keretet és támogatást, s a 8 ezer végveszélybe került állat levágásával a szalámigyárt érő anyagi veszteség megtérítését. A levél elment a döntésre nem sok az idő. Kocsmai kioktatás A kistermelő 15 disznaját már januárban le szerette volna adni, szerződése is volt az integráló szövetkezettel, de háromszor visszamondták az ütemezést. A hibának nem akar gazdája lenni. A húsipar állítja, összesenben átvette a szövetkezettel leszerződött több mint kétezer darabot. Az ütemezés az ő dolguk, ha mégis hagyták, hogy beleszóljon a vállalat átvevője, s jogosulatlanok kerültek elébe, miért hagyták? Ebben a községben ezer és kétezer közé saccolják azokat a nagy súlyü sertéseket, amelyeket nem vesz át a húsipar. Egy részükre nincs szerződés, másikra „félszerződés" van. A szövetkezet megállapodást kötött a tagjaival, de közben a szalámigyár leállította a kötéseket, s ezt a tételt már nem vállalta. A hoppon maradottak szaladnak fűhöz-fához, de eredménytelenül. Emberünk a kocsmaajtóban kapta meg a kioktatást az ügyek állásáról. - A szerződés kelte, negyedéve nem mérvadó, nulla Az ütemezést névsor smafu Soron kívüli lehet a halálos beteg, idős ember disznaja. Elvégre humanitás is van a világon. Ne idegeskedjen, a sógorok, komák disznai előbbutóbb elfogynak. Korrupció van, volt és lesz. Jobban jár. ha megpróbál kapcsolatot szerezni, de ne itt. Több helyen hallottam a mendemondát: darabonként száz forintot, másutt ötszázast, netán kilónként 5 forintot kell csak az átvevő zsebébe csúsztatni, s már egyenes út vezet a „vesztőhelyre" Bizonyítékok hiányában Forró Sándori, a szalámigyár termeltetést és felvásárlási főosztályvezetőjét azért kerestem föl, hogy megtudjam, hallottak-e hasonló visszásságokról. Ha igen. mit tesznek ellene. - Két konkrét esetről kaptunk jelzést, az egyiket már kivizsgáltuk, a másikra most kerül sor. Találomra harminc embert keresett meg az ellenőrünk. Senki sem vállalta, hogy csúszópénzt adott volna A felvásárló természetesen tagadta az efféle ügyletet Míg bizonyíték nincs, ártatlannak kell tekinteni. Nem büntethetjük meg. hisz lehet, hogy sértődött emberek akarják csak bemártani. Minden felvásárló tudja, itt nincs kis büntetés, akire rábizonyul a korrupció, azonnal elbocsátjuk. Mostanában egyéb ként is létszámleépítés volt, a maradóknak is jól felfogott érdeke, hogy ne hazardírozzanak. Ezzel nem azt állítom, hogy mindenki tiszta, de bizonyíték nélkül nem tehetünk semmit. - Ha az ember belegondol, a nyomozgatás, az ellenőrzés csak tüneti kezelés. Míg a kiváltó ok a tetemes sertésfelesleg - meg nem szűnik, a táptalaj adott. Látszik már a megoldás? - Áprilisban 10-ről II ezerre növeltük a heti vágást. Nem egészen felét szaláminak, ezer darab ha elment belőle a belföldi forgalomban. A hűtőben halmozódik a felesleg. Ha nem nyílik új értékesítési csatorna, nem bírjuk. Az a paradox helyzet, hogy épp a szaláminak való nagy súlyúakból vagyunk most kénytelenek kevesebbet vágni. Plusz export a darabolt húsrészekből lehet, erre azonban a kis súlyúakból való. Ennek a melléktermékei is a nyakunkon maradnak. Való igaz, józan paraszti ésszel alig fölfogható, hogy az átvevő a szerződött nagy súlyúra nem ad ütemezést, a kis súlyút meg átveszi. Az Isten sc mossa le róla. hogy lefizették. Egyébként integrátor szerződést a jövőben nem kötünk, a helybéli felvásárló közvetlenül intézi az ügyeket Tóth Szeles István Az atya, a jóindulat és a képtelenség „Megszöktek" sokan az utóbbi hónapokban a polgármesteri hivatalok szociális felelősei közül. Régi jó ismeretségünk következtében közülük többen elmondták, nem kevés gondolkodás, nem kis lelki tusa után mentek el. A település lakóit és körülményeiket, gondjaikat hosszú évek,óta ismerő jó szakemberek őrlődtek a „mit tegyünk, ha adni kellene, de nincs miből" az egyre több lesz a segélyre szoruló, s egyre kevesebb a pénz, a mondvacsinált „társadalmi igazságosság" dilemmáiban. Többségük a „lelki súlyt", a feszültséget akarta lerakni, amikor felállt íróasztalától, s nem a kevés fizetése miatt ment el. Pedig azzal is elégedetlen lehetett volna. Jómagam miniszteri fizetésért se vállalnék ilyen munkát. Különösen amióta elszivárognak hozzám információk a készülő új szociális törvényről. Amely az eddigi (kétségtelenül ellentmondásos) segélyezés helyett támogatást javasol -, s az arra való jogosultság eldöntését, no meg persze a támogatás megvalósulásának összes ügyintézői procedúráját az önkormányzatoknak „osztja le". Növelendő vele a helyi demokráciát, nyilván. Ami önmagában dicséretes is lehetne. Ha a tervezetből a szociálpolitikai problémákat kicsit is ismerő nem azt olvashatná ki. hogy a paternalizmus áthárításának veszélye fenyeget. A „nagy paternalista önkormányzatok" - s az üres zsebek - korszaka jövendhet el. Amikor is az önkormányzatok arvai jóindulatába ajánltatik szinte minden, ami a létfenntartáshoz tartozik. Olyasmi is. amihez semmi közüknek nem kellene lenniük. - Hacsak a támogatásokért felelős jegyző doktorátusát össze nem keverik a gyógyító doktorokéval. Nehezen magyarázható, miért a települési önkormányzatnak kellene megáilapítaiú ezentúl a jogosultságát a járadékra az orvosi igazolással bizonyítottan egészségkárosodott, csökkent munkaképességű honpolgárnak. S ha már - netán doktor-doktor alapon - így lenne, akkor a járadékszerű ellátásokat miért a társadalombiztosítás folyósítaná továbbra is? Ügy vélik talán a javaslat készítői, hogy az önkormányzatoknak éppen elég dolguk lenne az úgynevezett létfenntartási támogatások megítélésével. kifizetésével (amik az eddigi rendszeres szociális, illetve nevelési segélyek helyett jönnének). Kétségtelenül nem egyszerű megállapítani ennek a támogatásnak a jogosultságát akkor, ha - mint ez a tervezetben áll - egyedüli kritériuma a jövedelem nagysága. A kimutatott jövedelem és a tényleges bevétel, illetve a vagyonosság esetenkénti Makó-Jeruzsálem távolságát és trükkjeit félő nem minden elöljáróság ismeri még eléggé. Ha az adható juttatásoknál csak a jövedelem nagyságát vennék figyelembe, nem biztos, hogy nem rossz helyre juttatnának -e... Miként az sem biztos, hogy mindig megfelelő helyre kerülne a tervezett krizissegély, ha azt csak olyan alapon osztogatnák - mint a javaslatban áll -„ hogy bárkinek adható, akinek a létfenntartása veszélyeztetett. Aki a saját létfenntartását, no meg családjáét permanens alkoholizálással tartja állandó krízishelyzetben, az ezentúl csak besétál időről-időre a polgármesteri hivatalba a piapénzéért, amit a becsülettel dolgozó polgárok helyi adóforintjaiból (sör) folyósítanak neki? - Hogy aztán az ilyen ember a tartásra képes vagy a tartásra köteles kategóriába tartozzék-e, azon majd törjék a fejüket a helyi szociálpolitikáért felelősek... Meri lesz a javaslat alapján tartásra köteles, illetve képes hozzátartozó fogalomkör. Ám abban csak az egy háztartásban élőket kívánják figyelembe venni. Megeshet, hogy a szüleivel egy lakásban, háztartásban élő kispénzű családos gyerek lesz tartásra köteles, távol élő jómódú testvére pedig a messzeség miatt tartásra képtelennek minősíttetik, és majd csak az örökséget inkasszálni kell jönnie? Akik nem laknak szüleikkel „képtelenek" az önkormányzatok látószögében? Vagy úgy vélik netán a törvénytervezők, hogy van ott nélkülük is éppen elég látni- és támogatni való? Meglehet. Csak mostanában mintha homályosodnék ez a látás. Egyrészt azért, mert sok jó szemű, tapasztalt, empatikus képességű, szociális ügyeket intéző szakember hagyta el ezt a munkaterületet, mert egyre nehezebb a terep. Másrészt mert a szorongatásokból. kényszerekből, bizonytalanságokból kivezetni hivatott törvénytervezet előzetes koncepciója is kérdésködös. Mire törvény lesz belőle, vajon elérkezik a tisztánlátás és a létbiztonság pillanata? Szabó Magdolna ÖNKORMÁNYZATI LELTÁR Vagyon, vagyon... A napokban készült el Szeged város önkormányzatának átfogó vagyoni felmérése, s ezt tegnap tárgyalta meg a Vagyonkezelő, Vállalkozási és Privatizációs Bizottság. A szenátorok nem sokat tudtak kezdeni az összesített 20 milliárd forintos bruttó, illetve 13 milliárd forintos nettó adatokkal, hiszen ezek könyv szerinti értékek. A felmérés jelenlegi stádiumában még csak ezek produkálhatók, a bizottság azonban kérte az előterjesztetőt, hogy valamiféle rendkívül durva becsléssel közelítő, reális adatokat is szolgáltasson. Hogy mekkora lehet az önkormányzat tényleges vagyona, arról még halvány sejtelme sem lehet a bizottságnak, hiszen a 13 milliárdos nettó értékben például a Radnóti Miklós Gimnázium épülete egy háromszobás lakás piaci • árának megfelelő értékkel, 1,7 millió forinttal szerepel. Ugyanakkor az sem járható út. hogy a 13 milliárdot a Radnóti valóságos értékéből kiindulva felszorozzuk, hiszen a néhány éves épületek például a Deák Gimnázium - közel piaci árukon szerepelnek az összesítésben. Valamivel megfoghatóbbak az önkormányzat vagyoni jogú pénzeszközei. bár egy elfuserált beruházás - példa akad rá könnyen - a részvények árfolyamértékét alaposan megtépázhatja. Nagyobb mennyiségű készpénzt a város ebben a körben tulajdonképpen csak a Cserepes sort Piac Kft.-bc (2 millió forint), illetve a Régi Hungária Rt.-be (7 millió) vitt be. Döntő mindenképpen a vagyoni - épület, illetve telek - apport, s ezek közül is a Budapesti úti bevásárlóközpont 120 millió forintos telke, az összes vagyoni jogú pénzeszköz értékének 80 százalékát adja. (Az önkormányzat további 180 millió forinttal részesedik egyéb üzletekben. saját vállalatain és intézménycin keresztül.) A város vagyonának legmeg•foghatóbb része a lakásbérlemény, illetve a kiadható üzlethelyiségek. Az önkormányzatnak pontosan 19 867 darab bérlakása van. amelyből közel 11 ezer összkomfortos, kétszáz szükség, kétezer komfortnélküli, illetve hétszáz félkomfortos lakás. A szobaszámokat tekintve a legtöbb lakás - több mint 5600 - 2+l-es méretű, s a plusz egyből ítélve jobbára panel. A méreteket, pontosabban a szobaszámokat tekintve luxuslakás mindössze két tucat van az önkormányzat birtokában, ami igazán úgy lenne érdekes adat, ha össze tudnánk vetni az öt-hat évvel ezelőtti számmai... (kovács) Önkormányzati lakásállomány 10% 1%, 3% 31%. .55% B Összkomfortos SS Komfortos • Félkomfortos m Komf. nélküli B Szükséglakás