Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám

81. évfolyam, 111. szám 1991. május 14., kedd Havi előfizetési díj: 185 forint Ára: 7,40 forint Négy kérdés az Alkotmánybírósághoz Nemzetiségi térkép - Önkormányzati leltár - Nyelvvizsga szakácsoknak - Tragédia a Tiszán - Alközpont M: IV ÜLt -assziid Rarzani iraki kurd vezető szerint a kurd ellenzék és az iraki kurmány tárgyalásain jelentős előrehaladás ..tortént. Ez volt az iraki-kurd tárgyalások második fordulója, amelyben Rarzani taálkozott Szaddam Huszeinnel is. Hivatalos amerikai források szerint Raker amerikai külügy­miniszter semmilyen engedményt nem tudott elérni Asszad szir elnöknél a tervezett közel-keleti békekonferencia ügyében. Szíria változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy az ENSZ-nek fontos szerepe legyen a béketárgyalásokon, amit viszont Izrael ellenez, mert ügy veli, a világszervezet ellenséges magatartást tanúsít vele szemben. Nagyarányú volt a részvétel a horvátországi szerb körzetekben vasárnap megtartott szerb népszavazáson. A szerb szavazók tobb, mint 90 százaléka igent mondott Krajina Szerbiához való csatlakozására. Stipe Mesic szövetségi alelnök sajtónvilat­kozataban azt jelentette ki, hogy „Krajina körülbelül ugyanilyen módon csatlakozhatna Kamerunhoz is". Az Integrál nevű közvélemény-kutató társaság legújabb felmérése szerint az osztrákok 58 százaléka válaszolna igennel arra a kérdésre, hogy rendezzenek-e Récsben v ilágkiállítást. Háromnapos hivatalos látogatásra Izraelbe érkezett Antall József kormányfő. A magyar miniszterelnök az esti órákban Jichak Samir izraeli kormányfővel találkozott. Csaknem féléves szünet után szombaton ismét tárgyalóasztalhoz ülnek a Pentagonale külügyminiszterei - hangzott el Hermán János külügyi szóvivő tegnapi tájékoztatóján. A szóvivő elmondta, hogy a bolognai találkozó résztvevői többek között áttekintik a Pentagonale és az együttműködés keretein kívüli országok viszonyát. Göncz Árpád levelét megírta A törvényjavaslat hatálya azokra az 1948. január 1-je után kártalanítás nélkül államosított beépített telkekre terjed ki, ani e­lyeket az egyházak hitéleti, oktatási, egészségügyi, szociális és kulturális célokra használtak. A szabályozás nem követ restau­rációs elképzeléseket, az egy­házak nem kapnak vissza termő­földet és más olyan vagyon­tárgyat, amelyek korábban jöve­delemszerzést szolgáltak. Csak azokat az ingatlanokat kell átadni eredeti gazdájuknak, amelyeket az egyházak most is humanitárius célokra használnának. Isépv Tamás politikai állam­titkár utalt arra, hogy az ingat­lanátadásokra az igénybeje­lentések alapján a törvényben szabályozott eljárás szerint - és nem automatikusan - kerülhet sor. Az egyeztető bizottságoknak figyelembe kell venniük az egy­házak tényleges tevékenységét, az állami és helyi önkormányzati feladatok ellátásához nélkü­lözhetetlen feltételeket, valamint az állami költségvetés lehetőségeit. Kérelmek sorban Remélhetően teljesen megszű­nik a kiskapu és protekció le­hetősége a telefonkérelmek rö­videsen megváltozó nyilván­tartási és elbírálási rendszerével. Az elosztást szabályozó új kormányrendelet értelmében a kérelmek sorolásában a Távköz­lési Vállalat döntési joga megszűnik, feladata kizárólag csak szolgáltatás lesz - hangzott el a Matáv hétfői sajtótájékoz­tatóján. Az új kormányrendelet fő rendező elve. hogy az igényeket a kérelmek beérkezési sorrendjében kell teljesíteni. Prioritást csak egy nagyon szűk kör - egészségügy, államigazgatás, közbiztonság, közületek - élveznek. A rendelet betartását a posta és távközlési felügyeletek ellenőrzik, a panaszokkal is hozzájuk kell fordulni. A 600 ezer telcfonigényló május végén levélben kap tájékoztatást a rendeletről, és kérelme teljesítésének várható időpontjáról. A Matáv még ebben az évben 108 ezer új távbeszélő állomás bekapcsolását tervezi. Göncz Árpád, a Magyar KÖZT társaság elnöke az április 24-én elfogadott kárpótlási törvény alkotmányosságát illetően hétfőn levelet intézett az Alkotmány­hírósághoz. Az államfő - aki döntését hétfőn sajtóértekezleten ismertette - négy kérdést tett fel, amelyek jellege miatt az egész törvényt át kell tekintenie a testületnek. Göncz Árpád - mint mondta ­azért döntött így. mert a rendkívül fontos jogszabályról nem alakult ki társadalmi konszenzus, a kü­lönféle érdekvonalak mentén rendkívül eltérőek a vélekedések. Megítélése szerint ezért a leg­fontosabb. hogy a törvény támad­hatatlan és alkotmányosan ki­kezdhetetlen legyen. Göncz Árpád soron kívüli vá­laszt vár arra: alkotmányos-e. hogy a tulajdon visszajuttatása helyett a törvény mintegy erkölcsi kötelezettségként juttat részleges kárpótlást; alkotmányos-e a kár­pótlás jó részének különböző későbbi időpontokban alkotandó külön törvényekre utalása, rész­ben az 1949. június 8-a előtti tulajdonelvonások, részben az egyház és más testületek esetében; alkotmányosak-e a törvénynek azon rendelkezései, amelyek az elvett tulajdon tárgyai szerint jelentős megkülönböztetéseket tesznek különböző állampolgári csoportok között; alkotmá­nyosak-e a törvényben a települési önkormányzatok, illetve a szövetkezetek terhére megálla­pított kötelezések? Vagyon és koncesszió Csak humanitárius célokra A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésé­ről szóló - éppen az Országgyűlés előtt lévő - törvényjavaslat nem egy párt vagy frakció kezdemé­nyezése. A kormányban teljes a nézetazonosság, hogy biztosítani kell az egyházak működési fel­tételeit - jelentette ki Balsai Ist­ván igazságügy-miniszter hétfőn a minisztériumban tartott sajtótájé­koztatón. Új képviselő beiktatásával kezdte hétfői munkanapját az Országgyűlés plenáris ülése. A Ház igazolta Marx Gyula man­dátumát. Az MDF-es honatya az elhunyt Csertgex Dénes helyét foglalta el. A napirend elfogadása után a képviselők folytatták az egyes állami tulajdonban lévő vagyon­tárgyak önkormányzatok tulajdon­ba adásáról szóló törvényjavaslat múlt héten megkezdett általános vitáját. Király Zoltán független képviselő rámutatott: a kormány­zat a törvényjavaslat kidolgozása során láthatólag figyelmen kívül hagyta az érdekeltek véleményét, tehát sem a helyi, sem a települési önkormányzatok nem gyakorol­hatják önálló tulajdonosi jogukat. A képviselő megítélése szerint a törvényjavaslat mindazon részeit, amelyek korlátozzák az át adandó vagyontárgyakat, a Parlamentnek kétharmados többséggel kell meg­szavaznia. Szabó János (FKgP) a törvény­javaslatot egészében pozitívan értékelte, de felsorolt néhány, az önkormányzatoktól származó kritikai észrevételt: túlságosan sok vagyontárgy esetében kell döntenie a Vagyonátadó Bizott­ságnak: az IÓ00 négyzet­méternél nagyobb irodahelyiségek esetében korlátozzák az önkor­mányzatok rendelkezési jogait; hiányzik az az anyagi alap, amely biztosítaná az önkormányzati tulajdonba kerülő ingatlanok fenntartását és felújítását. Trombitás Zoltán (Fidesz) kemény szavakkal támadta a kor­mányt, amely, mint mondta, ta­valy nyár óta - az önkormányzati törvény folyamatos megsértésével - szűkíti a vagyontárgyak átadá­sát. A tervezetet önkormány­zat-ellenesnek minősítette, olyan­nak, amely különösen a fővárost és a megyei jogú városokat disz­kriminálja, és „irtózik" az állami tulajdon önkormányzati tulaj­donba adásától. A koncesszióról szóló törvény­tervezet határozathozatala előtt Balsai István igazságügy-minisz­terválaszolt az általános és a rész­letes vitában elhangzott észre­vételekre. - Tavaly nyáron a vásárhelyi vállalkozók egy bizonyos köréről kiderült, több mint 100 milliót csaltak. A vállalkozói igazolványt eleve azért váltották, hogy csal­hassanak, az ottani önkormányzat mégis adta tovább minden kér­vényezőnek, függetlenül a botrá­nyos bűncselekmény tényétől. Szegeden is így cselekedtek volna? - Az önkormányzatoknak , pontosabban hivatalaiknak sen­kitől sem szabad az igazolványt megtagadni. Ha van a kérel­mezőnek erkölcsi bizonyítványa, tehát büntetlen előéletű, ha meg­veszi 12 forintért a nyomtatványt, háromszázért pedig illeték­bélyeget, 2 percen belül megkapja a vállalkozói igazolványt. Úgy­hogy hasonló helyzetben mi is kielégítettünk volna minden jogos kérelmet, függetlenül a csalástól. - Mondják, a korábbi tön'ény jobb volt, mert a vállalkozó csak olyan tevékenységet engedé­lyeztethetett, amelyhez értett, papírja volt róla. A mostani viszont szinte teljes szabadkezet Igazolvány a csaláshoz? Már mégis fölháborító, hogy ebben az országban igazolványt adnak a csaláshoz is! Kellett nekünk ez a fenenagy demokratizmus, most mindenki a zavarosban halászik, pardon, bocsánat, vállalkozik. Mert ez a divat: két perc, míg az okmányt kiállítják, és egyszeriben vállalkozó lesz az emberből. Törvény van rá, aki kéri, annak adni kell, hogy mihez fog a papírral a kezében, azt a kutya sem kérdezi tőle. Jogos-e ez az elítélő vélemény a vállalkozói törvény ama passzusáról, amely a vállalkozói igazolványok kiadásáról rendelkezik? Valóban adható-e mindenkinek, hányan kérték Szegeden? Mindezekről dr. Hajdú Máriát a városháza ügyfélszolgálati irodájának vezetőjét kérdeztem. ad. Néhány kivételtől eltekintve nem feltétel az iskolai végzettség, a szakmai hozzáértés. - Nézze, a korábbi törvényt is ki lehetett játszani és meg is tették sokan. Akinek pénze volt, az váltatott szakemberrel engedélyt, fizetett a szaktudásért. A jelenlegi vállalkozói törvény nem rossz, amennyiben esélyegyenlőséget, lehetőséget biztosít. Patikát most is csak gyógyszerész nyithat, de miért ne foglalkozhatna egy ut­cára került lakatos vagy hiva­talnok palackozott italok, ruha­neműk árusításával. Legalább próbálkozhasson. Az elvben nincs semmi kivetnivaló, más kérdés a gyakorlat. Mert szerintem csak idő kérdése, és úgyis eldől, ki marad a piacon, és ki bukik meg. - Szegeden milyen a vállal­kozói kedv? - Meglehetősen nagy. Idén az első negyedévben 1258-an vál­tottak engedélyt, tavaly 2511-en, egész évben. Megjegyzem, dur­ván egyharmaduk vissza is adta tavaly. - Hányféle tevékenységre jogo­sít egy igazolvány? -Többfélére, s ez gyakorlat is. Az ügyfelek bejegyeztetnek 3-4 félét is, gondolom, így egysze­rűbb számukra az adminisztráció. - Arról van-e tudomásuk, hogy mostanában a szaktudás helyett az erkölcsi bizonyítványok iránt van kereslet? - A csalásokról, a vissza­élésekről persze hallottunk. An­nál is inkább, mert a rendőrség többször is hivatalosan megkere­sett bennünket, bűnügyek kap­csán... Sajnos ez van. - Ki feladata lenne a vállal­kozói tevékenységek ellenőr­zése? Nagyon úgy tűnik, hogy most ezt nem teszi senki. - Az ellenőrzés joga és kö­telezettsége ránk hárul. Ám egy­szerűen nincs emberünk, aki utánanézne, X. és Y azt csinálja-e, amire engedélyt kapott. M. E. MÁJUSI MEGLEPETES A PIARISTA RENDNEK Nesze neked, dominóelv! Piarista gimnázium készül Szegeden - adtuk hírül többször is az elmúlt hetekben; egyelőre két osztállyal, aztán, ahogy lehetőség lesz, az osztályok száma növekedhet, sőt a jövőben németországi hiteltámogatással saját épületet építhet a rend, amely épület a hitel visszafizetése után a város tulajdonába menne át. Addig a Kegyes Tanítórend Szegedi Rendháza a Szent György téri volt minorita kolostort kérte, és kapta vissza az oktatás, illetve a rendház céljaira. Amikor a piaristák és a városi önkormányzat képviselői ­Kovács Mihály házfőnök és dr. Lippai Pál polgármester - között létrejött a megállapodás, illetve amikor április 16-án azt a városi közgyűlés szentesítette, úgy tünt, felhőtlen lesz a szegedi piarista oktatás jövője. Ám a közgyűlés óta (és előtte is) tortént egy s más. Nem a tanítórend vagy az önkormányzat változtatta meg álláspontját; a piaristák továbbra is iskolát indítanának, s a városatyák azt továbbra is támogatnák. De a műemlék jellegű volt minorita rendháznak lakója van, és a dolgok jelenlegi állása szerint ennek a lakónak, a Kiss Ferenc Erdőgazdálkodási, Faipari és Erdészeti Szakközépiskola 175 fős kollégiumának nincs hová költöznie. Idézzük előbb a megállapodást, illetve a közgyűlés jóváhagyását. Mindkettő április 16-án kelt. A megállapodás első bekezdése szerint „a Kegyes Tanítórend által Szegeden ismét megnyitandó gimnázium szükségességét elis­merve. ugyanakkor a város Ön­kormányzata szűkös anyagi lehetőségeit is figyelembe véve a gimnázium 1991-92. tanévben történő beindíthatása érdekében az Önkormányzat tulajdonát képező s jelenleg a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola diák­otthona céljára használt volt Minorita rendházat 1991. június 30. napjával a Kegyes Tanítórend részére használatra átadja." A közgyűlés határozata ezt ugya­naznap jóváhagyta, és „felhívta a polgármestert, hogy a szerző­désben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket tegye meg". A határidő tehát június 30.. „illetve folyamatos" volt, a szük­séges intézkedések legfonto­sabbika pedig a szakközépiskolai kollégium elköltöztetése, hiszen enélkül az önkormányzat olyan megállapodást írt volna alá. amelyik saját iskolájának teszi megoldatlanná a kollégiumi helyzetét. Hogy mi lett volna a megoldás, arról Nádaskay Gábort. a szakközépiskola igazgatóját kérdeztük, aki szerencsére idő­rendi sorrendben feljegyezte a történteket, így pontos felvilá­gosítással szolgálhatott. — Még tavaly, amikor az. egyházi ingatlanok visszaadásáról elindultak a mendemondák, a helyhatósági választások után dr. Ványai Éva alpolgármester egy beszélgetésre hívta meg a város iskolaigazgatóit, ott hangzott el először az épület kiürítésének lehetősége, s az, hogy akkor esetleg át kell költöznünk a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Béke utcai kollégiumába, melyet a Kenderipari Szociális Szolgáltató Kft. üzemeltetett. Ezt a lehetőséget egyébként nekem január 21-én dr. Tóth László megbízott főjegyző is megerősítette. Február közepén elmentem a Béke utcai épületet fenntartó Szociális Kft.-hez, ahol Harkai Vilmos ügy­vezető igazgató elmondta, hogy az épületre kötött felhasználási szerződést az addigi felhasználó, a 600-as számú szakközépiskola felmondta, és most új partnert keresnek. Ok augusztus végéig kereskedelmi szálláshelyként kívánták értékesíteni a különben igen jó épületet, és semmi ellenvetésük nem volt hogy az önkormányzat a mi számunkra szerződjék velük, hiszen az biztosabb, mint' egy kereskedelmi szállás. A Béke utcai két szinten 80 férőhely lett volna, amit a földszint átlakításával 130-ra le­hetett volna bővíteni, de a mostani emeletes ágyainkkal gond nélkül elfért volna a 175 fős létszám. Abban a hitben, hogy a Béke utcában helyet kapunk, április elején 1991 szeptemberére elosztottuk a kollégiumi helyeket, s azt gondoltam, minden tanu­lónak jut belőle. Április 26-án a házfőnök úr elhozta a közgyűlés állal szentesített határozatot, hogy június 30-ig a volt Minorita rend­házat ki kell üríteni. (A közgyűlés jóváhagyásának a polgármester és a megbízott jegyző által aláírt kivonatában szerepel egy passzus: „Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése ... erről a tisztségviselőket, a köztársasági megbízottat, a pol­gármesteri hivatal titkárságát, a Kegyes Tanítórend szegedi Rendházát, valamint a szervezési és jogi osztályt jegyzőkönyvi kivonaton értesíti." A szak­középiskola lefénymásolt!!) példányán pedig egy kézzel odaírt megjegyzés: Iskola! ?) — Az iskola semmilyen hiva­talos értesítést nem kapott a kiköltöztetésről, ezért megke­restem Juhász Pált, az ön­kormányzat művelődési osztá­lyának a piarista gimnáziummal foglalkozó megbízottját, aki mutatott egy március 27-i keltezésű levelet, amelyben a Szociális Kft. felajánlotta az önkormányzatnak a Béke utcai épület hasznosítási jogát, ami akkor végzett számításaim szerint évi hét-nyolc millió forintot tett volna ki. Aztán május hatodikán együtt mentünk el dr. Ványai Éva alpolgármesterhez, aki elmondta, hogy az üzemeltető kft. nem adja bérbe a Béke utcai épületet, hanem 62 millió forintért meg­hirdeti és eladja. (A Kenderipari Szociális Szol­gáltató Kft. ügyvezető igazga­tójától, Harkai Vilmostól meg­tudtuk, hogy a kft. a tavalyi év közepe óta a sajtó útján egy­idejűleg keres partnert egy esetleges bérleti és tulajdonosi hasznosításra, de természetesen eleve az épület eladását tekin­tették kifizetődőbbnek. Az er­dészeti szakközépiskola érdek­lődésére márciusban valóban küld­tek bérleti ajánlatot az önkor­mányzatnak, de arra választ csak az elmúlt héten kaptak, amikor már több megvételi ajánlat is érkezett, ezért nyilván ezeket részesítették előnyben. Ha márciusban a kft.-vei meg is lehetett volna egyezni, úgy tűnik, a Béke utcai megoldás most már késő bánat lett.) Az iskola igazgatója, mint elmondta, békés megoldást sze­retne, nem viszálykodást, vé­gül is az önkormányzat tartja el az őket. A békés megoldás pedig bizonyára a piarista atyáktól (Folytatás a 2. oldalon..)

Next

/
Thumbnails
Contents