Délmagyarország, 1991. május (81. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-13 / 110. szám

12 Röviden 1991. május 13., hétfő Átjáró Létezik egy alapítvány, amely egy fillért sem tudhat magáénak. Csekkszámlája sincs, soha nem is volt. Nincs rá szüksége. így hívják: „Orient - Lelki egyensúly - Szellemi Alapítvány." Akik működtetik, író, rajzoló emberek. Időnként összegyűlnek, együtt gondolkodnak. Összekapcsolja őket a keresés nyugtalansága. Válaszok után kutatnak, de előbb persze a helyes kérdéseket kell megtalálniuk. Hogy miről? Talán magyarázatul szolgálhatnak azok a feltételek, amelyek vállalásával bármelyikünk tagja lehet az Orientnek. „Alapítványtevők mindazok, akik: a lelki egyensúlyt saját életükben tartják alapvetőnek, - elsősorban nem építeni akarnak, hanem akikre építeni lehet, - az egyensúlyt folyamatosan keresve teremtik meg, fölismerték, hogy életükben a lényeges dolgok rajtuk állnak, vállalják, hogy a súlypont alatt egyedül állnak, - nem függetlenek, hanem ismerni akarják, mitől függenek, - nem szabadulni akarnak a terhektől, hanem fogást keresnek rajtuk, - belátták, hogy a terheket nem lehet letenni, nincs hová, - mindennek az ellensúlyát keresik meg, - nem feledkeznek meg arról, hogy az égbolt oszthatatlan egész, és csak teljesen üres tenyérre fér." Mindezt egy könyvecskében lehet olvasni, amelyben novellák és grafikák találhatók, és az „Átjáró" címet viseli. Hová vezet ez az átjáró, és egyáltalán: merrefelé keressük? A feleletek megsejtése kinek-kinek a. maga feladata. Az átjáró mindig a határvonalon áll. Elválaszt és összeköt, és persze csábít: lépjük át! Lépjük át önmagunk legvégsőnek vélt határait, amelyek mögött azért titkon remélünk valamit. Ezt a valamit az „Orient" közösen alkotó tagjai szabadságnak nevezik. „Nem hisszük, hogy bárki is többet tudna a másiknál, viszont mindenki tud valami kizárólagosat abból, ami igazság szerint égyetemes birtokunk lenne. Ennek a résznek közreadása minden esetben a személyes szó" - olvasható a kötet utolsó lapján. A Royal Irodalmi Kávéházban ma este 6 órakor kezdődő beszélgetésre, közös gondolkodásra várják vendégeiket az „Orient Alapítvány" tagjai: Zöldy Pál, Krausz Tivadar, Hadarits Vilmos, Márton Miklós, Pintér Tibor írók, Aradi Varga István, Szekeres Ferenc és Tóth Péter grafikusok. Közreműködik: Balog József. Házigazda: dr.Bcnyik György, a Hittudományi Főiskola tanára. (nyilas) Maruti, te drága Egyik ismerősöm - régi kispolszkis - röviddel azután, hogy az év elején megemelte magát a Merkúr, hűtlen lett régi márkájához. Ó a 160 ezer forintos kisautóval kötött barátságot, és a 360 ezres ár hallatán napokon belüi kiszeretett belőle. Akkor már inkább Maruti, 406 ezerért. Ahogy ilyenkor illendő, típusmódosítást kert, s azt meg is kapta azzal az utóirattal, hogy a végleges szerződést később postázzák. Postázták. A levélben illedelmesen megkérik, az irányárból 200 ezret fizessen be 30 napon belül a mellékelt csekken. Ha pénzről van szó, OTP, s ehhe'z ismerősöm is tartani szerelte volna magát, a piros D-jelű cselcí azonban nem így gondolta. Ezt ugyanis csak a postán lehet befizetni, vagyis a pénzzel sétálni kell. A 10 pontból álló előszerződés második pontja: „A Merkúr vállalja, hogy előreláthatólag '91 végéig kiad egy darab Maruti 800 DX típusú gépkocsit, melynek irányára 449 ezer forint. A tényleges vételár mindenkor az átvétel időpontjában érvényes eladási ár." Ismerősön úgy érzi, megint visszaélnek kisautók iránti érzelmeivel, s különben is, fogalma sincs mit takar ez a DX. A Merkúr egyébként nyugtat is, ha idén mégsem adná át a Marutit, akkor a jövő év késedelmi hónapjaira 20 százalék/év időarányos kamatot hajlandó fizetni. Ez az optimista inflációs várakozás egyenesen követendő példa. Ötödik pont: „A vevő az átadáskor rendelkezésre álló készlet színei közül választhat." Ez borzasztóan logikus, ugyanakkor óhatatlanul eszébe juthat valakinek az öreg Ford szállóigévé lett mondása, aki még a század első felében Amerikában emlegette így a népautóvá lett T-modellt: „Nálunk a vevő választhat - feketét." (kovács) r Pataki Sándor A Szent Haramiás-öböl A Haramia-dűlő az erdőszélre rúgott. Törvényszerűen, mindenfajta vetésforgót feledve évente tengerivel vetették be a területet. Az ésszerűség diktátuma kézzelfogható volt. A légvári téesz jóban akart lenni a bablonyi vadászokkal. Á bablonyi vadászok nagy urak a vidéken. A téeszvezetők jól tudták: a Haramia-dűlőben sohasem fognak kukoricát tömi. Az erdei nagyvadak, főleg a vaddisznók teljesen letarolták a terepet; ami maradt, az csemege volt a szarvasoknak, őzeknek... A légvári gazdaság jóban volt a bablonyi vadászokkal. A bablonyi vadászok jóban voltak a fővárosi fóvadászokkal. Tehát: a légvári gazdaság neve ismerősen csengett a fővadászok puskaropogáshoz, szokott fü lének. Mi jóra lehetett mindezt fölhasználni? Gépkocsi-kiutalásnál kitűnhetett például, hogy a fő gépkocsikiutaló igen tehetséges fővadász, e körben a balkáni gerlék rémének tartják. Állami támogatás kijárásánál rájöhetett az emberfia, miszerint a fő állami kiutaló bizottság fó-fó szakénője pólyás kora óta vaddisznó agyarakat gyűjt... Műtrágyaügyben is lehetett megoldást találni: a fókeverő madártojásokra szakosította magát, friss uhu-költeményekre bármikor „vevő" volt... Mindebből azt gondolnánk, a gazdaság tagsága a hajtáson kívül egyébbel nem foglalkozott. Tévedés. Szántottak-vetettek, sőt, arattak is. Sok-sok kitüntetés ékesítette az egyik dísztáblát. Aki úgy érzett, még büszke is lehetett rá. A fővadászok sohasem feledték a normán hizlalt vaddisznókat. Ily módon a légvári téesz nyaranta idegen munkaerőt is foglalkoztatott. Diákokat, például. A ravasz Pötyi bácsi, a brigadéros kikövetelte magának: a Haramia-dűlőt másodszor kell kapálni, húsz deákot kérek, három napra! Úgy lón. A húsz „deákot" fölsorakoztatta a major udvarán, a katonás rendet tudomásul véve megadta a jelszót: Irány a Haramia-dűlő. A helyszíni eligazítás húsz percet tartott. Megmagyarázta, bemutatta, miért nem kell kapálni. Ha netán valaki kuncogni mert, fölhúzta a szemöldökét, mérgesen az égre tekintett, s fohászkodva, személytelenül dörmögte: Jöjjön a kutyára dér! Á társaságot elvezette a Pogányos partjára, s kiadta a parancsot: - Fürdónadrágra! Azért a pénzért, no meg a reggeli-ebéd-vacsoráért természetesen érdemes megfürödni. Az alattomos patakocska kanyarulatában alig fértek a langaléta fiúk - előbb megtisztították a víz hordalékától a terepet, aztán fölfedezték, hogy a kis öböl aranyhomokkal van bélelve, s ettől kezdve reménykedhettek: ha a három napi kapálást itt kell tölteni, paradicsomivá minősül é hétvége emlékezetükben... S Pötyi bácsi a ráadás. Aki kiterelte a fújtató társaságot a vízből, s kiselőadásba kezdett: - Ezt a helyet a nép Dögrovásnak hívja. Nem tetszik. Pedig igazuk van. A patakba pusztult állatok tetemét itt pihenteti. No, egy kis szellemi torna az ifjuraknak. Halljuk, ki mint nevezné a kanyart? A győztesnek négy kapáló napot rovátkázok az irkába! Járt a deákok agya és szája. Már maga a Pogányos név is ihletónek bizonyult. Pogánybú, Pogányköz, Pogánykanyar — hangzott, de Pötyi bácsi, az alkalmi nyelvőrök konokságával intette a nem-eket. Deákhurka, Deákkanyar, Deákdöngölő - ez utóbbinál elismerően csettintett, de kijelentette: még nem az igazi. Tengeri-öböl. Nem, javította valaki: Kukorica-öböl vagy Vaddisznó-öböl. Túl ilyen vagy olyan - ingatta a fejét az öreg. Haramiás-öböl - mondotta félénken valaki. Ez lenne az! Finomítani kellene! csillant az öreg szeme, s megérezték a deákok, hogy együltében képes elolvasni egy ponyvaregényt. - Szent Haramiás-öböl! - bökte ki valaki, s nagy ováció követte a csiszolt elmék közös művét. Egy ültő helyükben ki is jelentették: ezért a teljesítményért mind a húsz deáknak négynapi kapálást illik berovátkázni a csíkos irkába, különben... Különben, mi is fog történni? Semmi különös. Fürdünk még egyet! S persze, holnap és azután is. ...Abban az esztendőben a légvári mtsz különösen jó évet zárt. Befutott minden támogatás, a jégeső távolmaradt, tűzvész és fagy nem pusztított, s az emberek is dolgozgattak. A pénztárosok fizetgettek. A vezetők vezetgettek. Pötyi bácsi pedig a négy nap egy-egy órájában elmagyarázta a közgazdásznak készülő deákoknak, hogy milyen lényeges összefüggés van a Szent Haramiás-öböl. a kapára nem érdemes Haramia-dűlő, a feláldozott tengeri, a vaddisznók és vadászok között. Szavát a víz alatt is meg lehetett érteni. HÉTVÉGI PIACI ÁRAK Az élő csirke kilogrammja 80-100. a tyúk 90-100, a kacsa 65, a tojás darabja 2^1 forint. A korai burgonya kilogrammja 50-80, az őszi 20-30, a sárgarépa csomója 6-20, (kilója 15-50), a petrezselyem csomója 4-20, (kilója 30-50), a vöröshagyma kilója 30-70, a fejeskáposzta 25-48, a kelkáposzta 30-68, a saláta darabja 4-15, a korai karalábé darabja 10-20, a karfiol kilója 60-80, a primőr paradicsom 150-170. a primőr zöldpaprika darabja 4-20, a primőr uborka kilója 60-80, a zöldborsó 100, a paraj 25-40, a sóska 30-40, a retek csomója 3-20. a zöldhagymáé 4-15 forint. A gomba kilója 120-200, az alma 15-70, a földieper 200-400, a héjas dió 80. a szárazbab 80-140, a savanyú káposzta 50-60, a mák literje 80-100 forint. Záporeső, zivatar A többnyire csak rövid napos időszakok mellett gyakorta lesz erősen felhős az ég, többfelé valószínű eső, záporeső, zivatar. A délnyugati, majd a Dunántúlon északnyugatira forduló szél időnként megerősödik, egyes zivatarok környezetében átmenetileg viharos lesz. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 5, 10 fok, a legmagasabb nappali hőmérséklet 15, 20 fok között alakul. .... . MÉG MOST SINCS! Görbe este - Jean, magának egy üveg áll ki a koponyájából! - Sajnálom uram. a konyak kissé a fejembe szállt... (aser) A 19. játékhéten öttalálatos szelvény nem volt. Ncgytalálatos szelvénye 157 fogadónak volt, nyereményük egyenként 261 580 forint, három találatosokra 2072, a kéttalálatos szelvényekre 109 forintot fizetnek. A következő hétre átvitt öttalálatos nettó nyereményalap 133 986 763 forint. Hűlt helyek napja Már nem zuhog. Meg csak nem is csöpög. Kapkodjuk a lábunkat tócsától tócsáig. A furulyás fiút keressük, aki félórája még Szeged legdrágább boltjával szemben ázott a járdán, mezítláb, saruban. Erdélyi népzenét játszott. Mire odaérünk, hűlt helyét is elmosta az eső. Kár. Szívesen megkérdeztük volna tőle: miért zenél szakadó esőben. Tanácstalanul álldogálunk, amikor két hölgy szólít meg minket. - Érdekel? Már 200 országban jelent meg 111 nyelven - nyújtják felénk „Az őrtorony" című kiadványt, amely Jehova Királyságát hirdeti. Összenézünk. Vallási vitába bonyolódjunk egy esős szombat délelőtt? Ám mire döntenénk, már el is kezdik. Megtudjuk, hogy nincs sok időnk hátra, hiszen vészesen közeleg a világvége, ezért „itt az ideje annak, hogy keressük Jehovát". Örömest folytatnák még, de mi elbúcsúzunk. Tovább sétálunk a Széchenyi tér felé, ahol a szovjet hősi emlékmű helyett csak bontási törmeléket találunk. Ez a nap a hűlt helyek napja. Rajtunk Kívül senki nem kószál erre. Mindenkinek hűlt helye. Az emberek az iskolák felé veszik útjukat - hiszen ballagás van. Gyerünk mi is oda. Egyesek foncsorozott üvegű Ford mikrobusszal hozzák a rokonságot. Vajon mit titkolnak? Keresztülverekedjük magunkat tömegen, virágerdőn. Csattognak a fényképezőgépek, zümmögnek a videókamerák. Mivel nem várunk itt senkit, továbbállunk. Mire visszaérünk a Dugonics térre, már hétágra süt a nap. Végre megtaláljuk az elveszett furulyásunkat, aki a szökőkűtban ül és zenél. Csak itt tud játszani, hiszen vízifurulyája van. Barth-Kukla GYEREKKORUSOK A TISZÁBAN Ne ijedjenek meg: nem tömcgszerencsétlenségről szól a hír. Épp ellenkezőleg: valószínűleg tömegszerencse, hogy ma este 6-kor három, fiatalokból álló énekkart is meghallgathatnak az érdeklődők a Tisza Szállóban. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. Sz. Gyakorló Általános Iskolájának hangversenyén fellép a Bartók, és a Kodály Gyermekkórus, valamint az Ifjú Zenebarátok kórusa. A három karvezető Diamant Ágnes, Siposné Csendes Éva, Erdős János valamint Fagler Erika. Az esten, melyet Szalay László a főiskola főigazgatója nyit meg, többek között Bartók, Kodály, Britten, Purcell, Schumann, Brahms és Sulyok művei hangzanak el. SZÍNJÁTSZÓ ALKOTÓTÁBOR A Bartók Béla Művelődési Központ színjátszó és versmondó alkotótábort szervez általános iskolásoknak. Ez év július 4-13-áig a Kettőshatári alkotóházban, kellemes környezetben ismerked- hetnek a gyerekek a színjátszás kulisszatitkaival és a versmondás tudományával. A tábor célja még, hogy az azonos érdeklődésű gyerekeknek alkalmat adjon közösség kialakítására. A résztvevő gyerekek ősztől tovább bővíthetik a táborban szerzett alapismereteiket. A kialakult közösség egész évben folyamatosan találkozhat. A színjátszó és versmondó tábort a Szegeden jól ismert Próbatársulat rendezője: Csicsai Antal vezeti. Jelentkezni a művelődési központ portáján lehet (Szeged, Vörösmarty utca 3.). vagy a 12-060-as telefonon. SECURIFOín) Biztonságtechnikai Diszpécserszolgálat T.: 62/124319 Egy megszakíthatatlan kapcsolat 8ug«* TivkSzIM IgugiKSUg Személy- és teherfuvarozás VOLÁN TAXI XFT, 13-333 13-003 ^autómentést Telefon: 23-333 Főszerkesztő: DLUSZTUS IMRE , Főszerkesztő-helyettes: SANDI ISTVÁN Olvasó- és tervezőszerkesztő: TANDI LAJOS Rovatvezetők: PÁLFY KATALIN (város), BECSEI PÉTF.R (városkörnyék), ÚJSZÁSZI ILONA (társadalom), RAFAI GÁBOR (gazdaság), TANDI LAJOS mb. (kultúra), GYÜRKI F.RNO (sport), NAGY LÁSZLÓ (fotó) KIADJA: a Dél magvarország Könyv- és Lapkiadó Kft. Felelős kiadó: CHRISTIAN THEODOSE és DI.USZTUS IMRE L'gvvezető igazgató: KISPÁL ANTAL Reklámfőnök: BELLAVICS ISTVÁN Technikai vezető: TÓTH PÉTER Szerkesztőség és kiadó: 6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház. Telefon: 24-633'; titkárság: 13-710; olvasószolgálat: 12-1 városkörnyéki rovat: 12-841 12-836; ügyvitel: 13-130. Teles: 82-282. Telefax: 13-130, 13-529. Szedés: Délmagyarország Kft. Nyomás: Szegedi Nyomda, 6720 Szeged, Fekete sas u. 28. Igazgató: Molnár Tibor. Terieszti a -825; - - rie Szegedi Postaigazgatóság. Igazgató: Gyimesiné dr. Etsedy Sarolta. Előfizethető a postahivataloknal és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 185 Ft. ISSN 0I33-025X