Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-25 / 96. szám

4 Kapcsolatok 1991. április 25., csütörtök Olvasószolgálat isi Levélcímünk: Délmagyarország szerkesztősége. Szeged. Sajtóház, Pf.: 153. 6740. Telefon: 12-825. Volán-válasz Április 4-én megjelent Büntetés: leszállítás címmel írtuk meg dr. Maróti Péter panaszát, melyre a következő választ küldték a Tisza Volán vezetői: Mező István Uzletágigazgató és Heintz Ferenc személyforg. és ker. vezető: „Az ön által sérelmezett járatot végző gépkocsivezetőnket jegyzőkönyvileg meghallgattuk. Dolgozónk elmondása szerint az ön fia balesetveszélyes helyzetet idézett elő azzal, hogy az autóbusz indulásának pillanatában a jármű elölt átszaladt és a már csukódó ajtót benyomva szállt föl az autóbuszra. Cselekedetével önmagát. gépkocsivezetőnket és az autóbuszon tartózkodó utazóközönséget is veszélyhelyzetbe sodorta. Fentiek miatt a gépkocsivezetőnk eljárását, miszerint az Ön fiát az utazásból kizárta, nem tartjuk jogellenesnek. A Védőnőképző elnevezésű megállóhelyen történt cselekedetéért azonban elmarasztaltuk, és dolgozóinknak járó havi minőségi prémiumából megvonást alkalmaztunk vele szemben. Továbbá felhívtuk figyelmét, hogy munkáját a jövőben a minőségi követelmények teljes körű és maradéktalan végrehajtásával teljesítse, mert ellenkező esetben fegyelmi felelősségre vonást kezdeményezünk ellene. A fiát ért kellemetlenségekért szíves elnézését kérjük." A vizsgálat eredményéről április 2-án kelt levélben tájékoztatták a panaszost, mert a nézeteltérést előidéző gépkocsivezetőt csak március 26-án tudták jegyzőkönyvileg meghallgatni, ezért késtek a válaszadással. .JSajnos. elkövettük azt a hibát, hogy dr. Maróti Pétert erről nem tájékoztattuk, melyért ezúton is szíves elnézését kérjük" fejeződik be szerkesztőségünknek írt levelük. Mielőtt alkut kötnek a pártok Próbáljuk meg összebékíteni a tüzet a vízzel. Lehetetlen. Esetleg egy ablaktalan házba zsákban hordani a világosságot. Bizony nevetséges. Mégis nemrégiben a Fidesz azzal a „zseniális" ötlettel állt elő, hogy tartsanak hatpárti tárgyalásokat az országot érintő legfontosabb kérdésekről. Vagyis a régi, rendszerváltó (szögletes) kerekasztal mintájára kívánnak konszenzusra jutni a névleg hatalmon levő kormánypártok s a valódi hatalmat sokkal inkább bitorló ellenfeleik. Hangsúlyozottan a nemzet nevében, a demokrácia védelmében, a működőképesség megőrzése érdekében. Csak úgy szépen, ügyesen, lazán, szóval liberálisan... Nézzünk egy pillanatra a függöny mögé, s próbáljuk meg föltárni, mi lehetett az igazi célja e „derék honn.tntőknek". Leltározzunk kicsit politikai arzenálunk polcain. Tavaly ilyenkor volt egy szabadnak mondható, bár kétségtelenül manipulált képviselő-választás. A közakarat jóvoltából kialakult egy azóta teljesen ellehetetlenült, kiskorú Országgyűlés s egy félelmetesen ügyefogyott, mozgásképtelen kormányzat. Van továbbá egy agyonfoltozott bolsevista Alkotmányunk s a „törvényesség" legfőbb őreként egy kommunista gyökerű Alkotmánybíróságunk. Azután alsóbb szinten pár ezer siralmasan vergődő önkormányzatunk, valamint egy rákként burjánzó hivatali apparátusunk. Csak a nép nincs sehol. Csak a demokrácia és a szabadság került süllyesztőbe. csak az államadóság emelkedik exponenciálisan, csak a gazdaságunk megy teljesen tönkre, csak a tegnapi rablók „nemesedtek" mára kft.-igazgatókká. Ezzel szemben egyre nő a szegénység, az öngyilkos passzivitás, a tehetetlen düh; napról napra forrósodik, szinte robbanásig feszül a helyzet. A megcélzott hatpárti egyetértés - melyet később nyilván nemzeti közmegegyezésnek minősítenek - tehát egy mindnyájunk kárára eltervezett kényes egyensúly, amivel a parlamenti erők önmagukat s a kormányt szeretnék megóvni a kitörni készülő népharagtól. Miközben tagjainkat zsibbasztja a gyógyszerként ránksózott méreg, a hatalom lassan visszaáll a múlt rendszer elvtárs-uraira, megfejelve persze az újabb vérszopókkal. Az átmentés teljessé lesz: immár megfellebbezhetetlen és visszavonhatatlan. Az egypárti elnyomást - némi demokratikus színezetű kitérő után — felváltja a hatpárti diktatúra, meg a külföldi tőkés maffiák uralma. Befejeződik a rendszeri vissza) váltás, kisemmizésünk valamennyi területen tökéletes lesz. Hogy homlokegyenest ellentétes, kibékíthetetlen erők állnak szemben? Nem számít, meg fognak egyezni! - mert így kívánja érdekük. Mert enélkül reményük sem lehet a fönnmaradásra. Sajnos problémáinkat ez távolról sem oldja meg, de föltétlenül azt a látszatot kelti. Szomorú, ha ilyesmire van szükség egy újkeletű (új keleti?!) államvezetésben. Micsoda kishitűség, micsoda szereptévesztés! Hiszen a Parlament azért van, hogy felügyeljen és törvényeket alkosson, a kormány pedig azért, hogy a végrehajtást gyakorolja. Természetesen mindezt a tömegekért, a bennük megtestesült magyar nemzeti akaratért. S akkor ehelyett lemondva feladatukról, de pozíciójukról annál kevésbé! - itt ez a szörnyszülött hatpárti bábszínház. Amolyan olcsó játék hülye gyerekeknek. Amolyan Néró-féle cirkusz - hungarus módra. Persze könnyebb, mint kenyeet vagy tulajdont adni, mint fölemelni egy elcsigázott, lezüllesztett népet. Könnyebb, mint céljainkat, lehetőségeinket körültekintően felmérni és ennek megfelelő döntéseket hozni. Hát még, ha a jószándék, a tisztesség is hiányzik. Ha csak az önzés, a korrupció, a hazaárulás érvényesülhet. Szükségtelen tehát a hatpárti tárgyalás. Fölösleges és értelmetlen. Többet ér, ha mindenki teszi a dolgát, ameddig teheti... Nem buta a Fidesz, megvan a magához való esze. Lám, milyen jól kiagyalta ezt is. Egyet azonban elfelejtett: mi sem estünk ám a fejűn lágyára! Siklósi András (az FKgP szegedi titkára) Tüske Böki Először a gyógyfürdő éppen nem humánus intézkedéseiről: korábban a betegeket ellátták fapapuccsal, de elvették. Majd később elvették a kötényeket, jelenleg ott tart a tisztelt szolgáltató intézmény (vállalat), hogy e hó 15-ikével elveszik a törülköző lepedőket is. A sok „rcumás" mozgássérült elkeseredett beteg attól tart. hogy ha így halad a (figyelmes) kiszolgálás, gyógyvizet sem ad. Mi lesz a rengeteg beteggel? Mit csináljon a sok-sok kezelésre és gyógyításra váró, munkában megrokkant, kiszolgálásra váró beteg? Én már keresem lyuk nélküli vedremet, amivel vizet viszek a gyógyfürdőbe, ha fürdeni akarok. Miért nézik el az illetékes szociális emberek az amúgy is mind nehezebb körülmények között élő betegekkel szemben a nem éppen szociális gondoskodást? Már a múlt évben „Tüske Bökte" a fejemet, fejünket, amikor látjuk a Fő fasor és a Hársfa utca hatalmas, megmunkálatlan földterületét. Akkor is. most is úgy látszik - a senki földje lesz. Már április közepe van, mién nem hasznosítják a területet valamire? Tudom, azt felelik az illetékesek, hogy építési területnek szánják, vagy valami más célokat akarnak. De tudjuk azt is, milyen nehézkes, lassú az intézkedés. Addig is lehetne ott alapélelmiszert termelni. A földet öntözni is lehet, mert korábban már a földbe fektették a csöveket. Igen sokat segítene a népgazdaságnak, ha beültetnék kultúrnövénnyel, ha több száz sertésnek megtermelődne ott a tengeri. Mit szólna hozzá az illető felelős, ha a gaztermó földnek terméséből (hasznából) kapná a fizetését??? Bökónyi György Orsovai u. 14. Benzinárban a biztosítás Kurd és magyar gyerekek Igen a benzin árában legyen benne a biztosítási díj. Aki többet autózik, többször van veszélynek kitéve, több benzint fogyaszt, és ezen keresztül magasabb biztosítási díjat fizet. Ezt teljesen igazságosnak tanom. Ha kocsinként meg kell kötni a biztosítást, ez rengeteg felesleges adminisztrációt, különféle nyilvántartás vezetését teszi szükségessé. Ha valaki eladja a kocsiját, egész halom csekket kell vele adnia: befizette, nem fizette, befizette de késedelmesen, stb. A hozzá társuló büntetések sok felesleges idegességet jelentenének. A házunk előtt körülbelül 35 kocsi áll, aminek 80 százaléka egész nap ott parkol. Az emberek már nem képesek a kocsijukat üzemeltetni, csak sürgős esetben használják. Egy magasabb, egyszerre fizetendő biztosítási díj esetén talán még a kocsijuk rendszámtábláját is leadják, nem kell többet autó jelszóval. Ha még hozzávesszük a dízeladót, valamint a 1600 köbcentinél magasabb kocsik utáni fizetnivalót, ez egyenesen rablás a mai magyarországi fizetések mellett. Egy munkanélküliről nem is beszélve, aki egész nap űton van, hogy találjon egy tevékenységi kört, ahol pénzt kereshet. A kiskcrttulajdonosok azt állítják, hogy velük is megfizettetik a biztosítást, holott például a kerti rotátor nem vesz részt a közúti forgalomban és jogtalannak vélik biztosítást fizetni a benzin árában. Erre én azt mondom: a rotátor egy munkagép, éles késekkel. Igenis történhet baleset ezzel is, mint ahogy nemegyszer már történt is. Kapjon balesetbiztosítást a vele dolgozó személy. Ahol dolgoznak, mindig lehet baleset. És egy rotátor igazán nem fogyaszt sok üzemanyagot. Egyedül a benzinárba beépített biztosítási díjat tartom praktikusnak, igazságosnak és egyszerűnek. Á biztosítási díj külön történő megállapítása egy újabb „nyúzása" lesz a népnek, amit nem kívánunk. Carl Fodor József Attila sgt. 67/B. Április 18-án hallottam a reggeli hírekben, repülőgépes küldöttség utazik, hogy kurd gyerekeket válogassanak ki és hozzanak Magyarországra az ottani legrászorultabbak közül. Nagyon humánus gesztus ez tőlünk, magyaroktól! Most arra lennék kíváncsi, hogy akik ezt elhatározták, a mi magyar éhező gyermekeinket hova, merre küldik majd a világba jóllakni! Ugyanis a sok-sokezer munkanélüli szülő reggel éhgyomorral kénytelen iskolába küldeni gyermekét és ezek a szegény gyerekek sokszor kiesnek a padból, éhségükben elájulnak. Sokuknak még az ebéd sincs befizetve, mert a szülőknek arra sem telik! Mégegyszer kérdezem, a mi szegény éhező gyerekeinket hová küldik majd jóllakni?! Merre a nagyvilágba?! Tóth István né Bérkert u. 97/A. * Úgy gondoljuk, hogy aki látta a Tévéhíradóban bemutatott képeket, vagy csak hallott a hazájukból elűzött, földönfútóvá tett, fagy- és éhhalállal küszködő kurdok helyzetéről, abban fel sem merülhet a mi helyzetünkkel való összehasonlítás, s eme természetes gesztus - a gyerekek segítésének megkérdőjelezése. Gyerekek a színpadon - németül Kommunisták a kisgazdapártban Az egy-két éve lezajlott politikai földcsuszamlás zűrzavarában válogatás nélkül boldog-boldogtalant fölvettek az újonnan alakuló pártokba. Elég volt hozzá egy ömlengő, feltárulkozó hitvallás. Ki mert volna önéletrajzot kémi akárcsak szóban is? Hiszen épp akkor fordult a közvélemény gyűlölete a személyzeti osztályvezetők és káderesek ellen. Pártunkba, a Kisgazdapártba is bekerültek olyan személyek, akiknek nyugodt szívvel a homlokára lehetne ragasztani a vörös csillagot. Félreértés ne essék! Teljesjogú állampolgárok ők. Helyük van ebben a hazában éppúgy, mint bárki másnak, de nincs helyük egy jobboldali színezetű, radikális pártban. Itt nekik folyton csuklaniuk kell, mert itt rendszeresen és folyamatosan szidják a vörösöket, mint a bokrot. Persze nem ok nélkül, és nem véletlenül. Dehát kik ezek a gyorsan váltani képes, rugalmas lelki felépítésű egyének, akik úgy gondolják, hogy nekik a pokolban és a mennyekben is egyaránt vezetószerep dukál? Velünk élnek, köztünk járnak, csak éppen a közemberek konformizmusa, vagy a negyven év alatt beléjük táplált félelem akadályozza, hogy lerántsuk róluk a leplet. Tekintsünk most el a pitiáner köpönyegforgatóktól! Ok nem sok vizet zavarnak. Csak annyiban nehezítik az előrehaladást, mint amikor a fogaskerekek közé finom homokszemek kerülnek. Ezzel szemben dr. Balogh György, aki 1990. április 25-ig ügyvezető alelnöke (harmadik embere) volt a pártnak. m> hatáskörrel r V gazdasági igazgatójaként (ei« ne u,.. , v.>uns titkáraként) szolgált a Kádár-rezsimben, amikor a vezetó pozíciók ára a hűséges talpnyalás, vonalaskodás és a rossz értelemben vett „alkalniazkodas" volt. Már önmagában ez a tény sem lenne a legjobb ajánlólevél a kisgazdapárt felé. Hát még ha elvtársi kitüntetéseinek hosszú sorát vesszük szemügyre. Ezek közül csak néhányat említek: Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Honvédelmi Érdemrend (1973), A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata (1979). Az igaz, hogy őt már egy éve elmozdították pozíciójából (elsősorban az alulról jövó tiltakozások hatására), de az országos vezetőség akkori, és jórészt mai munkatársai hogy tudtak hosszú időn,át együtt dolgozni egy politikai értelemben nem tiszta, kommunista mentalitású emberrel? Ez semmiképpen sem vet jó fényt a kisgazda vezetőkre. Rejtóznek-e hasonló Janus-arcú egyének országos vezetőségünkben? Innen, a Csongrád megyei végekről ezt nem láthatjuk. Mindenesetre a vidék egyszerű kisgazdái joggal elvárhatják, hogy kizárólag feddhétetlen. tisztamúltú emberek járjanak előttük az élen. Szóbeszéd járja, hogy a fenti értelemben megyénkben a helyzet szintén nem fenékig tejföl. Suttognak olyan kisgazdákról, akik a szovjet-kommunista elnyomás alatt is vezető pozíciót töltöttek be. Részt vettek a csúszás-mászás, bólogatás, gazsulálás elvtársi aktusaiban. Fölfelé hízelegtek, lefelé taposlak, mert ez volt a vörös karrier útja. Miért nem tudtak az ilyenek továbbra is az elvtársaik körében maradni? Ma nálunk az elvtársaknak se rossz, hiszen az új az elliiu., . i«i,u>tiu>u lo/.ukrc is a szabad szervezkedés joga. Szidhatják a kormányt és a rendszert, ahogy csak kifér a torkukon. Noha teljesen tönkretették az országot erkölcsi és gazdasági értelemben is. mégsem bántja őket ezért senki sem. Ez már abból is kitűnik, hogy a vezetőállások dugig vannak tömve a volt MSZMP- tagokkal, hogy ott vannak szinte „minden kilométerkőnél." Éppen eléggé sérti ez a kisgazdapárt, tagjainak igazságérzetét. De hogy még a mi pártunkba is beférkőzzenek! Ez már sok! Hogy vélekedjen az egyszerű kisgazda a vezetőjéről, ha az puszipajtásságban volt a levitézlett rendszer minden hatalmasságával, ha együtt ivott, vadászott a marxizmus „főpapjaival", ha tudják róla hogy a háza körül egyszerre 20-25 fekete Volga is parkolt a vadásztivomyák alkalmával? Mi, - a párt fgészséges többsége - úgy tartjuk; nem csak az a kommunista, aki tagja volt az MSZMP-nek, hanem az is, aki kapcsolatai, sógorság-komaság révén meggazdagodott a kommunizmusban, az előnyöket elfogadta és vígan lubickolt abban az erkölcsi-politikai fertőben, amelyet szovjet szuronvokra és munkásőr fenyegetésre támaszkodva teremtett a magát szocialistának nevező cinikus korrupt elit. Ami a mi pártunkon belül folyik, az szerves része annak az össztársadalmi átmentési folyamatnak, amelynek láttán a kisember csak megdöbbenve, földbegyökerezett lábbal áll, és szinte szóhoz sem tud jutni. Hiába volt a beismerés: ..Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal." Itt alig változott valami. Továbbra is a, halogatás, a csűrés-csavarás folvtatódik. egyszerű, világos szókimondás jusson érvényre párton belül és párton kívül is. Öntessünk tiszta vizet a pohárba! Sok vidám órát éltek már át a kisdiákok a Kálvin tér 6. szám alatt. Ez a múlt heti délután mégis rendhagyó élményt nyújtott a nagy előadóterem gyerekseregének. \askúti általános iskolások ugyanis német nyelven mutatták be a Csillagszemű juhászt- Erjka Ries fordításában Erdélyi Árpádné tanította be a népszerű mesejátékot. A felcsattanó taps és sok nevetés a németül tanuló nézők kettős élményéről tanúskodott; a megértésről és a tetszésről. Lehet-e nagyobb öröme és sikerélménye annak, aki szorgalmasan tanulja az idegen nyevet? Hebling Eszter 7. osztályos tanuló, mint néző, így vélekedett: - Az iskolában is beszéltünk a darabról és így jól megértettük. Nagyszerűen játszottak a kis „zenészlegények" és édesek voltak a sünök... A nyolcadikos Friedrich Anett alakította a királyt. Arca még rózsás az izgalomtól és a sminktől, amikor nyilatkozik: - A német szakkörben tanultuk be a darabot. Szinte beleszerettem a magam választotta szerepembe, amellyel ma az ötödik városban léptem fel. Osztálytársa. Judit a juhász szerepében „tetszelgett": „Szeretek mókázni, nevetni, ezért öltöttem magamra a juhász jelmezét. A legnagyszerűbb érzés az, hogy gyerek létemre színpadon is meg tudok szólalni idegen nyelven" vallja a kis színész... A meséhez nagyon illett a kedves záróielenet. A jelmezes szereplók - feltehetően a vaskúti „nagyanyók" jóvoltából - nylon „tarisznyákból" ízletes „hamuba sült" pogácsákat osztottak ki a kellemesen meglepett nézők között... Mindezek mellé remélhetőleg termékeny talajra hullott a Josef Proksch német szakfelügyelő szívélyes tanácsa az összesereglett közönségnek: - Ha tetszett az előadás, rajta, kövessétek a példát, színpadon is gyakoroljátok a németet! Patik István Kazinczy u. 6-8. Szeretném megtudni Rovatunkban olvasóink kérdésére adunk választ, illetve segítséget. Levélcímünk: Délmagyarország szerkesztősége, Szeged, Sajtóház, Pf.: 153. 6740. Ki kaphat résznyugdíjat? kövér karoly P. F.-né Szeged. Olvasónk most tölti be az 55. életévet és nyugdíjba szeretne menni, de nincs húsz évi szolgálali ideje, csak 15 éves munkaviszonnyal rendelkezik. Azonban van két gyermeke, akik 1968 előtt születtek és úgy hallotta, a gyermekek után lehet szolgálati időt elismerni Szeretné tudni, kapi'iegscgi nyugdijai és gyermcjkcii hogyan vés/ik figyelembe. Öregségi teljes nyugdíjra jogosult a hatvanadik életévét betöltött férfi és az ötvenöt évet betöltött nő, ha húsz évi szolgálati időt szerzett. Az előzőekben említett életkor - ideértve a korkedvezményes életkort is - 1991. január elseje előtt betöltött és eddig az időpontig legalább tíz évi szolgálati időt szerzett. Résznyugdíjra jogosult az, aki húsz évi szolgálati időt nem szerzett, de tízévi szolgálati idővel rendelkezik. Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő tartamától és a havi átlagkeresettől függ - a hűszévi szolgálati idő alapján meghatározott öregségi teljes nyugdíjnak annyiszor két százalékával csökkcntctt összege, ahány évvel a szolgálati idő kevesebb. Á ténylegesen megszerzett szolgálati idot annyiszor 365 nappal kell növelni, ahány gyermeket az igénylő anya szült. Dr. Váradi Márton