Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-25 / 96. szám

1991. április 25., csütörtök Gazdaság 5 FILMNAPLÓ Micsoda kilátás?! Hogy mik vannak a világban? Bizony sok olyan kép meg esemény, ami csöppet sem "borítja fel a racionális világot, ám mégis, mintha egészen más dimenziókban játszódna, mintha a hús-vér figurák ugyan hasonlítanának ránk, indulataik és minden egyéb érzelmük is hasonlatos, csak éppen kizárólagosan az övék. Elmondok egy ilyen képet saját valóságos életemből: Minden reggel egy piactéren kellett áthaladnom. Osz volt, csak úgy esett az eső, hogy semmi ne legyen csuromvizes, csak vékony vízhártya borítson mindent, szóval olyan többnapos, bosszantó eső. A piactér szélén egy hatalmas tócsában fejre állított bicikli, s ebben a „testhelyzetben" inkább kerékpár. Mellette fekete balonba, fekete sapkába öltözött bajuszos öregember térdel a tócsában, és hatalmas ökölcsapásokat mér a kerékpár hátsó kerekére. A kerék megpördül, a tócsában finom hullámgyűrűk indulnak a partszegély felé. A gyűrűk elsimulnak, a kerék lassan himbálózva megáll, s az öreg, de fáradhatatlannak látszó ököl ismét lesújt. Hosszú hónapokig gondolkoztam ezen a képen, hogy vajon mit is jelent. De be kellett látnom, itt nem a szavakba foglalható jelentés a fontos, pusztán a látvány, az ismétlődés. Ez számomra megközelítésként szolgált e film világának feldolgozásához: Xantus Jánus Szoba kilátással című filmjében (főszereplők: Zofia Rysiowna és Für Anikó) hasonló képeket élhetünk át. ott vagyunk. Nem véletlenül jött elő a kerékpáros „sztori", mert az első néhány kockán két fiatal kerékpárost láthatunk, méghozzá olyan kameraállásokból, amelyek úgymond hozzá kell, hogy tartozzanak a kerékpározás történetéhez: a fiú lábai között kiálló nyereg csúcsa, a lány hátulról domborodik a nyeregben, majd leszáll, s lábait így nyitja szét. A fiatal pár eltartási szerződést köt egy öreg hölggyel a hatalmas lakásért cserébe. A mama egyre elviselhetetlenebb, a fiú fejében egyre alakul a gyilkosság gondolata. Ez még semmi. Ebből az egyszerűen körülírható, zárt és unalmasnak tetsző témából Xantus a képsorok zseniális egymás mellé rendelésével egy izgalmas és a még éppen visszafojtható nevetés szintjén tartja a filmet. Hurrá, ez nagyon jó! A fiatal pár „kezdésének" küzdelmeiben nincs csöppnyi pátosz sem, bár kétségkívül ez is benne van, a rendezd mégis úgy hozza elénk a filmet, hogy azt visszafojtott, cinikus mosollyal kísérjük. Aztán a film közepéig felhalmozott „kacagástöbblet" egyszer csak kirobban. Alakul az ügy, a mama „végre" eltávozik az élők sorából s kíváncsian várhatjuk, hogy ezt a ragyogó könnyedséggel feldolgozott racionális világot hogyan oldja meg, mivel teszi fel az f-re a vesszőt. És ázt hiszem," itt kisiklik a fiJm. A mama feltámad, és többszöri lemészárlása (baltával, pezsgős üveggel) után egyre csak visszatér teljes életnagyságban. A fiatalokat az őrületbe kergeti lassan, mígnem, mint kedves nagyit befogadják a családba. Valahogy nem hat túl meggyőzően egy szinte teljes hosszában racionális film végén az irracionalitásba való átcsúszás. Mintha nem tudta volna befejezni, csak ilyen egyszerű feloldással. Mintha. De azért az utóbbi idők egyik legjobb magyar filmjére „nyílik kilátás a szobából". Podmaniczky Szilárd MINIK OMMENTAR Nemzet A Nemzeti Színház frissiben kinevezett igazgatója, Ablonczy László azt mondta: „15 millió magyar színházát akarja megteremteni". Ismerős valahonnan ez a lélek-szám, mintha más is emlegette volna már, nem is oly rég. Úgy látszik, Ablonczynak megtetszett az ötlet, s átvette. Pedig az eredeti szerző nem aratott vele valami nagy sikert, mindenki a saját szájaíze szerint magyarázta félre a kétségtelenül félremagyarázható mondatot. Meg aztán azért sem volt túl szerencsés most elismételni, mert az új, teljesen független igazgató leleplezte magát, hogy honnan is érkezett... M. T. Szegedről indult Akik a szegedi amatórfilmezés és videózás közelmúltbeli vagy akár egy évtizeddel ezelőtti történéseit figyelemmel kísérték, emlékezhetnek Vági László nevére és hazai, illetve nemzetközi fesztiválokon sikert aratott alkotásaira. Vági László két éve Finnországban él és dolgozik, jelenleg a finn nemzeti televízió 10-es stúdiójának rendezője és zenei rendezője; Finn operatőrjelölteket is tanít. Tegnap Szegeden járt, s tőle kaptuk a hírt, hogy most fejezte be 50 perces filmjének forgatását a finn .tévé 2-es programjának megrendelésére. A magyarországi politikai változásokról készült, s az 56-os forradalom még élő szereplőinek véleményét is feldolgozó alkotás részben Magyarországon, részben az Egyesült Államokban fellelhető dokumentumok, archív filmek és interjúk ötvözete - Vági László forgatókönyvírója és operatőre volt a nyáron sugárzandó filmnek. MAGYARORSZÁG - MISSZIÓS TERÜLET - BIBLIACSEMPÉSZEK TITKOS IGE „Örökölt forma, új tartalommal..." Arnie Maves floridai missziós lelkész ma 19 órakor is folytatja a SZOTE Dóm téri épületében megkezdett előadássorozatát. A kisközösségekre „szakosodott" lelkipásztor május 5-étől pedig egy héten keresztül Makón, az újvárosi gyülekezetben szól a híveihez. Életútjáról, röviden: az Indiana állambeli Indianapolrs szülötte, édesapja tqnárember. A nagy autóversenyekről nevezetes városban vált szenvedélyévé a gépkocsi, ettől függetlenül erdészetet és közgazdaságtant tanult. Az egyetemen ismerte meg a feleségét, s azon intézmény arról nevezetes, hogy ott végzett Armstrong, az űrhajós, az első holdra lépő ember. A munkahely után Georgiába költöztek, ahol egy nagy papírgyár erdeiért felelt. Magyarán szólva: az ésszerű nyersanyag-biztosítás volt a feladata. Ötödik gyermeküket várták, a menedzseri pályán szépen haladt előre, s a harmincéves fiatalember presbiteriánus (református) egyházába Afrikát járt misszionáriusok érkeztek... - Diabemutatót rendeztek. Útjukról, eredményeikről számoltak be. Ekkor megéreztem Isten hívását: ezt az utat kell követnem! A nagy elhatározás előtti lelki konfliktusomra jellemző, hogy az öngyilkosság gonolatával is foglalkoztam. - Miként tudta „lerendezni" a vélt ellentmondást? - Végül Isten nem hagyta, hogy elmeneküljek előle. Beiratkoztam a teológiára. Munkahelyi „válásom" megbotránkoztatta környezetemet - én voltam a legfiatalabb igazgató... -A családfenntartás nem okozott gondot? - A hitem irányított. Isten fogta a kezem„s csodálatos módon összegekkel segített. Öt évig gyülekezeti lelkészként szolgáltam, majd 1966-ban egy' csoport külmisszióra hívott; feladtam addigi kényelmes életemet, s elmentem velük. Huszonöt éve járom a földkerekséget, mint utazó lelkész, evangelista, teológiai tanár. - Mikor járt először Magyarországon ? - 1983-ban. Ennek azonban jellemző és érdekes rlAortÉnesr van Halon már hihliactempészekről? - ismerek is néhányat... - A Nyugati pályaudvarról. Nagyváradon keresztül Romániába, Erdélybe vezetett ez a „csempészcsapás". Itt „hivatalos megtűrtként", odaát titokban hirdettem az igét. Naponta hat órán keresztül, hegyi juhakolban, elhagyott szálláson... - Melyek a fontosabb magyarországi állomáshelyei? - Vegyesen található kis- és nagytelepülés. Felsőnyárád, Tiszafüred, Miskolc, Csetény, Polgárdi, Budapest, Szentes, Makó, Hódmezővásárhely, Szeged... - Az Ön szempontjából mit jelent e fogalompár: Magyarország - missziós terület? Ide hívtak engem. Nem én fedeztem fel az országot ebből a_szemszögból. Ahhoz a folyamathoz szeretnék - erősítésként - hozzájárulni, ami az örökölt formákat igyekszik megtölteni új tartalommal. - Megérzésére avagy a tények ismeretére hivatkozik e határozott állítással? - Hét év alatt sok mindent megéltem ebben az általam kedvelt országban. Az egyházhoz való tartozás nem merülhet ki a rendszeres templomlátogatással. Ez az örökzölt forma. Az új tartalom: személyes kapcsolatba kerülni Isten fiával. Jézus Krisztussal. Örömmel látom, sok fiatal elfogadja ezt az utat. - Harminc országban járt. a világ minden táján. Az igehirdetők szívesen beszélnek más országokbéli tapasztalataikról. Hazánk kapcsán mit szokott megemlíteni? - Az 1983-ban észlelt politikai és lelki nyomás alóli felszabadultságot a külhoni szemlélő észreveszi és jelzi. Az előrelépés szakaszait úgyszintén. A haladás, a fejlődés vitathatatlan, méreteiről, arányáról lehet vitatkozni. Az új tartalmat, magát Krisztust megtalálni - egyénenként és közösségben -, íme. a magyarországi továbblépés missziós lelkészként javallt útja... Pataki Sándor Az udvaron parasztszekér fogad bennünket, elébe két fából faragott ökröt fogtak. A mögöttük magasodó vár pedig majdnem olyan, mint az igazi. Az „ostromot" mindenesetre bírja, jó fajta fából építették. Éppúgy, mint a mászókát s a többi, alkalmatosságot. A röszkei gyerekeknek természetes, hogy óvodájukban parasztszoba is van, bölcsövei, nagytükörrel, rongyszőnyeggel, régi, családi fényképekkel. Olyan tárgyakkal, melyeknek nevét a mai óvodások a magyar népmesékből ismerhetik, de ilyeket legfeljebb a múzeumban láthatnak, hiszen már nagyszüleik sem használják a teknőt vagy a sütőlapátot. De beszoktató szoba és testvérek szobája is van ennek az óvodának. S a gyerekek azt is megszokják lassan, hogy időnként nyolc-tiz óvónéni is meglátogatja őket. Sőt azt sem furcsállják az itteni apróságok, hogy sem délelőtt, sem délután nem tartanak nekik úgynevezett foglalkozásokat. Hogy a röszkei óvónők nem afféle „kicsinyftett iskolát" játszanak a gyerekekkel, hanem játékot, mesét. Illetve az életet, játékból. - A tanító óvodát átalakítottuk játszó és képességfejlesztő óvodává - kezdi mondandóját Makara Lajosné, az óvoda vezetője, aki már évekkel ezelőtt olyan újításokat vezetett be intézményébe, amelyet máshol, különböző külföldi példák hatására csak most kezdenek felfedezni. - Nálunk a játékra és a mesére épül az egész napi foglalatosság. Hiszünk abban és persze tapasztaljuk is, hogy a gyerekek egyéni fejlődése a folyamatos játék során, sokkal kiegyensúlyozottabb. Eredményeket is sokkal könnyebb így elérni. Nálunk minden „tanulás" valamilyen élménnyel párosul. Hogy példát mondjak: egy születésnapi ünnepség ezerféle alkalmat ad az ismeretek bővítésérc. A készülődés, az ünnepi uzsonna előkészítése közben ízekkel, színekkel, higéniai szokásokkal ismerkedhetnek az óvodások. Megtanulják, hogyan kell zöldségeket pucolni, szalvétát hajtogatni, asztalt teríteni, gyümölcskocsonyát készíteni. De az ünnepre készülés ürügyén takaríthatunk, moshatunk, szobát rendezhetünk. Sőt, a zöldségek tisztítása közben észrevétlenül azt is megtaníthatjuk, melyik tányéron van több retek.vagy kevesebb sárgarépa. - Mikor megérkeztünk, éppen egy csapat óvónő búcsúzott el a vendéglátóktól, miért járnak ide a kollégák'' - Szeptemberben alakult a Megújulás Oktató-Nevelő Gmk., mely tanfolyamot indított óvónők részére. A megyéből sokan jelentkeztek, a továbbképzést öt csoportban bonyolítjuk, minden csoport öt alkalommal jön el évente hozzánk. - Ezek szerint a röszkei óvoda afféle megyei módszertani központ lett? ' - Nem központ, inkább egyik színhelye a tapasztalatcserének. Sajnos a Pedagógiai intézet az óvodákról egy ideje megfeledkezett. Már nincs az óvodák munkáját összefogó szakemberük. Pedig itt a sok alternatív módszer, amik között a megye óvodái kedvükre válogathatnának. Csak véletlenül bukkanunk ezekre, vagy, ha saját pénzünkön elutazunk egy-egy szakmai tanfolyamra. A gmk-ötlettel, mi is egy ilyen továbbképzésen találkoztunk. Jó lenne, ha valamely intézmény felvállalná, hogy hozza-viszi az ötleteket. Gondoltuk, menedzser kellene, de a megyei önkormányzat pénzén. - A tanfolyamokból befolyt pénzt mire használják? - A helyi önkormányzattól kapott támogatásunk, jó, ha a fenntartásra elegendő. Áz eddig befolyt 170 ezer forintot tudtuk felhasználni arra, hogy az eszköztárunkat bővítsük. Hogy még több érdekes dolgot tudjunk bemuutni a többieknek. De ez nem elegendő. Előadásokra is szüség lenne, és utazni is kellene az ország különböző területén megszületett ötleteket megnézni. Ehhez lenne jó a megyei központ, a szakember. Valamint azért is, hogy a módszerekről készült dokumentumokat lektorálja, forgalmazza. Különben nekünk kell Pestre szaladgálni, hogy a munkánkról készült videofelvételeket valahol „hitelesítsék". Hiszen nem partizánkodhatunk a saját szakállunkra. így szájhagyomány és fülbesúgás útján terjednek a hírek, hogy valahol, valakik, már megint valami jót találtak ki, amit fölösleges mégegyszer kitalálni. - Ha jól értem Önök vállalnák a folyamatos továbbképzési, de szakmai és anyagi támogatást igényelnek ehhez, - Nem hiszem, hogy tetszene az itteni gyerekeknek, ha az óvodájukból afféle „üvegházat" csinálnánk, ahol naponta kirakatban lennének - kapcsolódik be a beszélgetésbe Kurucsai Jánosné. akinek csoportja éppen megérkezésünk előtt fejezte be az említett születésnapi ünnepséget. - Maximum azt tudnánk vállalni, hogy naponta nyolc-tíz kolléga hospitáljon nálunk. Az állandó, folyamatos tanfolyam megterhelné az óvodát. De egy szélesebb továbbképző rendszerbe szívesen bekapcsolódnánk. S jó lenne, ha ilyen minél hamarabb szerveződne errefelé t jq, Mielőtt ((búcsúznánk a házigazdák megmutatják még a babakonyhát, a babaspájzot az étkezőt. És a házikót is, ahova bármelyik kisgyerek. elvqnulhat, ha nagyon nincs kedve a többiekkel együtt lenni. Azokat a babákat is megcsodálhatjuk, melyeknek testét a gyerekek kinőtt tipegőkből készítették. A falon egy térképet is találunk, erre az ovisok saját utcájukat, házukat rajzolták be. Lakóhelyük egyetlen főutca mentén elnyúló hosszúkás falu. Röszke, melytől csupán pár lépés áz országhatár. Pacaik* Emília Somogyi Károtyné felvételé " ••••••^•Éád Óvoda a haláron