Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-22 / 93. szám

1991. április 22., hétfő Hangsúly 3 Az élők temetője A szóregi katolikus temető kicsi, legalábbis csak az elülső felében, a ravatalozó körül sora­koznak a sírok. Hátrébb fekete szántó a temető, van hely, elég. A helybéliek drága emlék- műveket áldoznak halottaikra. Nálunk így illik, módosan, avat a helyi szokásjogba a mindentudó sírásó, mindenki Pali bácsija. „Aranyos, én mondtam" Húsz éve, hogy érte szaladnak a gyászszertartás megszervezése végett, sírgondozást vállal (ha öt forint az árvácska, neki négyért adják), nagy az ismeretsége sírkövesek körében, míg Szóre­gen boncoltak, ahhoz is avatott segédnek bizonyult, múlhatatlan érdemeket szerzett a ravatalozó felépítésében (ügyesen kunyerált az elvtársaknál), ért a vízve­zeték-szereléshez és van esztétikai érzéke, mert meglátja melyik fölösleges fa rontja a temető összképéi. A favágáshoz is ért... Némelyek mondják, csak ne értene úgy mindenhez s akár­milyen otthonosan is mozog a holtak között, a temető mégsem az övé. -Nem is csinálok már mást. csak amit nagyon muszáj. Eddig se én tolakodtam, kellettem. Egyszer mentünk el a felesé­gemmel. szegény még élt, a kocs­márosné azóta is emlegeti: látja Pali bácsi nem volt itthon, ki is borították az uramat! Nálam ilyen nem fordulhat elő. -Decemberben mégis baj történt. -Aranyos, én mondtam a plébánosnak, nem az. a sírhely járt le. hanem a mellette lévő. Hiába, nem hallgat az rám - a nyomaték kedvéén két kis cédulát vesz elő saját könyveléséből -, ezeket mutattam a plébános úmak is. a lejánat áthúztam. Mégis a másikra temettünk. Bizony isten nem tudtam, hogy az Ágikáékéra. Csak a temetés után jött B.-né, az kérdezte: mi van Pali, Ágika eladta a nagynényjét meg a nagybátyját? Akkor kaptam észbe, hiszen ez a sír a Turdélinéé. Mostmár késő! De én még időben szóltam! "wi, »,iSíé ••«>. », .< ..m m?: Nagy László felvétele Lejárt a bérlet Turdéliné régi szóregi famíliá­ból való, ő ugyan beköltözött Sze­gedre, a lánya viszont maradt szóreginek. - Hogy is szakadnék el, mikor mindenkim olt van, élők is holtak is. - így Ágnes- Gyakran járunk ki a temetőbe, tisztességgel megemlékezünk halottainkról. Amikor március 15-én megláttam a nagynénémék sírját, nem hittem a szememnek. Föl se fogtam hirtelen, miyelent a fakereszt. -Kilói érdeklődött? - Pali nem volt kinn, sírva rohantam a plébániára, adjanak magyarázatot, hogy kerül az a férfi a mi sírunkba. -És. hogyan? - Úgy, hogy tavaly februárban lejárt a bérletünk, csak én nem tudtam. Mondja meg nekem, ki az, aki manapság képes követni, mikor jár le egy 25 éves bérlet. Paplógó úr decemberben halt meg, a felesége megvette a miénket, amely úgy igaz, akkor már 10 hónapja nem volt meghosszabbítva. De mi voltunk novemberben is kinn. halottak napján koszorút hagytunk a síron. Láthatta a plébános, a sírásó meg Paplógóék is. Hát, nem is tudom milyen lélek kell az ilyen dologhoz! Már a temetőben sincs béke? Meg egy plebanostol sem lehet elvárni egy csöpp ember­séget. körültekintést? Ha nem fizetek, a Démász. háromszor felszólít, utána kapcsolja ki a villanyt. Ha megnézik az aláírást, ki váltotta meg a sírhelyeket 1965-ben, tudták volna a hozzá­tartozó nevét. Egyébként 7-8 évvel ezelőtt a temetőgondnok, a Pali, egyszer már felajánlotta megvételre a nagynénémék sírját ugyancsak egy szóregi asszony­nak. De abban volt tisztesség és eljött, megkérdezte, tényleg eladó a sír. Most meg Szőregre sem merek menni, mit gondolnak rólam, rólunk... Békesség, nyugalom, de kié? Szárvas Béla. a szóregi plé­bános nyitott nagy könyvvel fogad. Érkezésemre előkészítene a könyvelési: Pataki Károly és Baráth Julianna sírhelyét tavaly február óta nem hosszabbították meg, Ez a lényeg. S a plébános úr nem is szívesen beszél másról, legalábbis nyilatkozni nem hajlandó. Ám ahogy megbizonyo­sodik, nem ellenséges szándékkal kerestem föl, barátságosabbá válik. Két évtizede lelkipásztora a szőregi közösségnek, az utóbbi időkben önkéntes segítő nélkül. maga intéz mindent. A temető egyházi kezelésű, önfenntartó, egyetlen fillér támogatást sem kap. Ilyen körülmények között neki nincs kapacitása nyomon követni kinek járt le a bérlet, kinek nem. Emberség lenne tehát, csak erő nincs azt kifejezni. Nyugalmat, békességet akar. kedvérc tesz hát a híveknek. Nem erőlteti a szán­tót. rátemet az előkelő parcellákra, már amelyikre a könyv szerint lehetséges. Majd "fél éve az egyik kettős síihelyen három ember fejfája áll. A síremlék Turdéliéké. akkor viszik el amikor akarják, a földet Paplógóné bérli két. számára idegen, ám másoknak kedves emlékű ember földi maradvá­nyaival együtt. Mag Edit Zsolnay Vilmos nevével A világhírű pécsi porcelángyár alapítójának. Zsolnay Vilmosnak nevét vette fel a város keres­kedelmi és vendéglatóipari szakis­kolája, ahol az ősszel kezdődő üj tanévtől szakközépiskolai szintű, integrált képzés kezdődik. A Zsolnay-család leszármazottainak részvételével megtartott névadó­ünnepségen Herold Gyula igazgató emlékezeti meg Zsol­nay Vilmosról, aki sikeres kereskedőből szorgos munkával és kitartó tanulással az Osztrák­Magyar Monarchia múlt század végi legnagyobb kerámiagyárának vezetője lett, munkásságát a bécsi és a párizsi világkiállításokon elért sikerek és a francia Becsü­letrend koronázta meg. Andrásfalvy Bertalan művelő­dési és közoktatási miniszter az. ünnepségen mondott rövid beszé­dében Zsolnay Vilmos példájának követésére, a hagyományok érté­keit őrző megújuláshoz szükséges kitartó szorgalomra, lehetőségeik minél jobb kihasználására buzdí­totta az iskola diákjait. Az intézmény aulájában leleplezték Zsolnay Vilmos kerá­miából készült domborművű portréját, kiállítás nyílt Istókovics Károlynénak. a Zsolnay Porce­lángyár művészeti tervezőjének mívesen festett dísztárgyaiból és Csonka Károly fotóművésznek a Zsolnay Múzeum legszebb darab­jait bemutató fényképeiből. A múzeumban az ünnepi esemény­hez kapcsolódóan Zsolnay-emlék­szobát rendezlek be. amely a család képzőművészeinek festmé­nyeit is a látogatók elé tárja. „Bebádogoztak minden ablakot" Tollas Tibor-est a Royal Irodalmi Kávéházban Tollas Tibor költő, a nemzeti emigráció jelentós személyisége, a müncheni Nemzetőr főszer­kesztője 1991. április 22-én. hétfőn délután 6 órakor a szegedi Royal Szálló Irodalmi Kávé­házának vendége. Olyan ese­ményre kerül sor, amely évtize­deken keresztül elképzelhetetlen lett volna Magyarországon. Tollas Tibort 1947-ben .alap­talan vádaskodások juttatták börtönbe, egy koncepciós per vádlottjaként tíz évre ítélték. A váci börtönben és a tatabányai rabbányában a porkolábokat kijátszva írta a zsarnokság ember­telensége ellen protestáló, a jobb magyar jövőben az embertelen körülmények ellenére is bízó énekeit. A Nemzetőrség összekötő tisztjeként vett részt az 1956-os forradalom és szabadságharcban. Az intervenciót követően, novemberben Bécsbe távozott és azóta szerkeszti a szabadság­harcos írók alapította Nemzetőrt, az emigráció egyik fontos politikai lapját. Münchenben él. több figyelemreméltó, magyarság­tudatformáló kiadvány szerkesz­tője, így ő rendezte sajtó alá a Fü­veskert antológiát, a váci börtön­versek gyűjteményéi és a Glória Victis I84H-49, továbbá a Glória Victis 1956 című kiadványt. Szabadságharcaink költői világr visszhangját tartalmazza az utóbbi két könyv. Tollas Tibornak 1959­tól napjainkig nyolc verseskötete jeleni meg. Most, április 22-én a Royal Irodalmi Kávéházában a 70 esztendős Tollas Tiborral szemé­lyesen is megismerkedhetnek az érdeklődők. Medvigy Endre Új Magyarország - új napilap Budapesti tudósítónktól A szerkesztőség tervei szerint jövő heten, pénteken jelenik meg először az Új Magyarország című, kormányhoz közelálló napilap. Hétköznap 12 oldalon, hétvégén 16 oldalon olvashatja a megúju­lásra vágyó nép az új lapot. A tegnapi sajtótájékoztatón Czakó Gábor, a Publjca Rt. elnöké bemutatta a lap már ismert főszerkesztőjét, Albert Gábort, Kocsis L. Mihályt, a lap felelős szerkesztőjét, aki a szerkesztőség szervezésének oroszlánrészét vállalta. Újra-lalálkozhattunk Horti Józseffel, a két nagy lap­kiadó vállalat vezetőjével, aki a kormányhoz közelálló napilap főrészvényese. Megjelent Vár­helyi András lapigazgató és Losonczi György, aki a nyomást gyakorolja, ő ugyanis az Athe­neum igazgatója. Valamint ott volt a lap összes rovatvezetője, egy kivételével, a külpolitikai rovatvezető még hiányzik. Kocsis L. Mihály felelős -szerkesztő úgy fogalmazott, hogy nem mintha nem tudnák már ki lesz ez a személy, de konspirációs okokból egyelőre nem akarja őt megnevezni. Valamint arra sem tudtak a megjelenteknek válaszol­ja. hogy hány példányban fog az Új Magyarország megjelenni. Az alsó határt 50 ezerre tervezik, a fölső pedig a I20 ezer. Az ára 12 forint 50 fillér naponta, de a korrekt tájékotzatás kedvéért jegyezzük meg, hogy akik előfizetnek az Új Magyarországra, azok naponta 9,50-ért juthatnak hozzá. Albert Gábor főszerkesztő, aki korábban több nyilatkozatában is elmondta, sohase szerkesztett napilapot, a lap céljáról beszélve így fogalmazott: az Új Ma­gyarország célja a kelet-európai nyomorúság fölé emelkedve szeretnénk megítélni magunkat, így akarunk hatékonyan bele­szólni a magyarság sorsába. Horti József vezérigazgató pedig arról beszélt, hogy pesszimista propa­ganda folyik áz ország gazdasági életéről. Az ő céljuk ezzel szem­ben az, hogy a helyenként pislákoló jó dolgokat is észre fogják venni. lljra előkerüli a kérdés, mi lesz a kormányhoz közel álló napilappal, ha majd a kormáhy megbukik. Albert Gábor fölléleg­zett, könnyebb helyzetbe kerü­lünk, válaszolta, ha három év múlva megbukik a kormány, mint amilyenben most vagyunk, mert destruktív ellenzékként bírálni egy kormányt könnyű. A mosta­ninak konstruktív ellenzéke vagyunk. Úgy gondoltuk fiatal, a pálya küszöbén álló tipográfusokat ké­rünk arra, ismerjék meg lapunkat, a Délmagyarország történetét, mai előállításának rendszerét, s próbáljanak olyan tipográfiai modelleket kidolgozni, amelyek tükrözik e lap bevált és elismert örökségét, ugyanakkor kifejezik a számítógépes nyomdatechnika modem valóságát is. Az Iparművészeti Főiskola négy typo-grafikus hallgatója vállalkozott a pályamunkák elké­szítésére. Nemcsak a lap régi. megsárgult példányait böngészték át. nem csupán a fellelhető címvariációkat másolták le. de kutattak a Széchenyi Könyvtár sajtótörténeti tárában is. s bár nem zártuk fantáziájukat merev keretek közé, egyöntetűen ismer­ték fel: a Délmagyarország meg­újulásának nem lehet útja egy, az eddigi struktúrától és képtől teljesen elütő tipográfiai világ. Mindannyian egy klasszikus hagyományokon nyugvó, precí­zen szerkesztett következetes rendszert képzeltek el. amely kellően variábilis, mozgékonyan illeszkedik egy napilap változó igényeihez. Egyöntetű volt véleményük abban is, hogy a korabeli címbctűknek a kézi metszésből adódó esetlegességeit a Macintosh elektronikus preci­zitása nem viseli cl, ezért olyan új Délmagyar-fcjckcl tervezlek, amelyek utalnak ugyan a századelő szecessziójának finom vonalvezetésére, de ugyanakkor elegánsak, egyértelműen met­szettek. precízek Tradíciók Macintosh rendszerre Tipográfiai pályázatok a DM új küllemére A Délmagyarország hazánk legrégebbi vidéki napilapja. 1910. május 22-én jelent meg először, az idén már 81 éves. Képi megformálása, korabeli tartalma, szerkesztése természetes módon viselte magán az új század polgári törekvéseit, a fellendülő város mindennapjainak igényeit és a szecesszió stílusjegyeit. Története folyamán kényszerült ugyan váltásokra, de önmagát sohase t agadta meg: mindig igyekezett a progresszióhoz kötődni megjelenésében, tipográfiájában, szerkesztésében hagyományaihoz, kötődve meg-megújulni. Címhetüinek változásai vagy történelmi sorsfordulókhoz, - régebben betiltásokhoz és újraindulásokhoz - az utóbbi évtizedekben modernista elvárásokhoz kapcsolódott. Tiz éve sincs, hogy primitív plakát-betűs fejlécét fölcserélte a húszas évek hangulatát idéző régire. Most újabb változást kényszerít ki az idő. A lap privatizációját követően megváltozik előállítási struktúrája, a korszerű Macintosh-rendszerA technológiai sor minden eddiginél pontosabb, precízebb munkát követel. Ez a modern technológia megköveteli, hogy átgondoljuk a lap teljes képét s olyan új tipográfiai rendszert dolgozzunk ki, amelyben reményeink szerint szép harmóniába ötvöződik tradíció és korszerűség. A négy pályamű zsűrijét az mellett részt vett Kiss István ftkusmúvész. dr. Péter László sajtóionénész. A komoly elemző elmúlt héten tartották. A birá- grafikusművész, az Iparművészeti irodalom- és helytörténész vala- és bírálati munka során véle­lóbizottságban a DM vezetői Főiskola tanára, Pócs Péter gra- mint Lengyel András irodalom- és ményt mondtak a címekről, élő r, Ma DELMAGYARORSZAG ÜJ PALYARA ÁLLUNK, LESZ VILÁGKIÁLLÍTÁS S «* v»í ^iiiiUv ii."ÍUw» íi' Ví iiíi tó-fii •.<•>>:ece-X'XC- - -'** ••«•--•• - •- .-^WA-. •> frtft ,-tfitovx III, ,ill —^M^fcM^^** f I l ili/ii Imi im r.-Vi DELMAGYARORSZAG "V J í .tt.rVWfV* : $ Síéhám év alatt ikerült bevezetni egy tj alapokon nyugvó, • ,;•.•....•:.' -Lv •'•'. HAT HET HABÖRÜ oxeu A VÍZ . : vö> ööWrX-:-. :->:<->>»>(: -v------ --" " a** «*w VX-A AA. A4y:v*<«vXv:+vv > «y»­_—.. - - -- ...X . < " •.-.-.-.v v.v.-.- -.- -.-.•a-.-.' -.-.-.V.V.•.•'.-.•.-.-.-.• •.-. .•.• AA.-. , ""TuSí \':: XVA-WX .-ttw.vM-. :-.-. .V.-A. A-.- v.t Í5K3BSSSÍÍÁrP® A/ adózás „bibliája* Legdrágább az APEH? k-i. 'jí . . aha- nlutt fejekről, címerhasználatról, a szerkesztés alapstruktúrájáról, a léniák, keretek .és raszterek, rovatfejek, aláírások, betű­típusok. címrendszerek, fotó- és illusztráció-alkalmazások, iniciálémegoldások részlet­kérdéseiről is. Alapelvként kezelték az olvashatóságot, áttekinthetőséget, eleganciát, a Szegedhez való képi kötődést. Mindezek figyelembevételével ­olykor heves viták után - sem született konszenzus. Minden­kinek voltak elismerő szavai, valamennyi pályázó végiggondolt, komoly tervekkel jelentkezett ám fenntartásait minden zsűritag megfogalmazta. Ezek döntő többsége a fej megfogal­mazásásra, a városcímer haszná­latára, a szövegfoltok és képek arányára vonatkozott. Abban egyetértettek, hogy a pályamun­kák értékelhetők, továbbfejleszt­hetek - tehát a pályázat ered­ményes. Javasolták, hogy a tervek kerüljenek a Somogyi Könyvtár és a Móra Ferenc Múzeum gyűj­teményéhe A számokkal jelzett pálya­munkákat csak a döntés után „nevesítették". Ez alapján első díjat és a megvalósítás lehe­tőségét Halasi Zoltán nyerte el. Kálmán Tünde. Lerch Péter és Tóth Gábor szintén elismerésben részesült. A pályamunkákból május 21-én, S/cgcd város napján a Kass Galériában kiállítás nyílik, s ott adják át a díjukat is. Aznap jelenik meg a Délmagyarország új köntösben. Reméljük, olvasóink megelégedésére Tandi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents