Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-19 / 91. szám

1 1991. április 19., péntek Hangsúly DOROZSMAHUS KFT.: MUTATNI KELL MAGUNKAT Ha nem jönnek a turisták... „Eladni" Szegedet, mint régióközpontot - így lehet a legtömörebben megfogalmazni az 1991. július 8-a és 14-e között megrendezendő kereskedelmi hét célját. A szervezők olyan hetet álmodtak, amelyen a Dél-Magyarország, a Bánát és a Vajdaság gazdálkodói szándékaikat, terveiket, ötleteiket és vágyaikat összevethetik, megmérhetik egy piacorientált közegben: a tőkés világ kereskedőivel. Ezen a héten a gyakorlatban és fölerősödve találkozhat információ az információval, privatizációs igény a működő tőkével, fejlesztési elképzelés a befektethető pénzzel, áru a vásárlóval, gyártó a kereskedővel - pénzügyi tanácsadók, idegenforgalmi és kereskedelmi szakemberek, és nem utolsósorban a médiák, a sajtó, a rádió, a televízió segítségével. A kereskedelmi hétre jelentkezők közül nem hiányoznak a kis cégek, egységek sem. A Munkás Áfész a méhészboltjával és a Dorozsmahús Kft.-vel rajtol. Ma a Dorozsmahús Kft. ügyvezető igazgatóját. Farkas Józsefet kérdeztük a cég mindennapjairól, elképzeléseikről, s arról, mit várnak e rangos rendezvénytől. Az üzemben két éve csak húskészítményeket gyártanak, a sertéseket már nem itt vágják. Füstölt, pácolt áruikkal, házias ízekkel próbálnak biztos vevőkört találni maguknak. Öt saját üzletük van. A boltosokkal együtt negyvenfős kis csoport évi 200-250 vagonos termelésre képes. Tavalyelőtt még őket keresték a kereskedők, tavaly fordult a kocka. Az okok közismertek. A keleti piacvesztés, a pénzszűkét jelző belső fogyasztás csökkenése, a bevásárlóturizmust tiltó rendelkezések miatt hústermékekből túlkínálat alakult ki. - Nálunk most sem lanyhult a tempó. Mindezt úgy érhettük csak el, hogy az idényjellegű árcsökkentést az elsők között léptük meg. Ha mi kevesebbért tudtuk KERESKEDELMI HÉT SZEGED, 1991. JÚUUS 8-14. megvenni a félsertést, a különbözetet azonnal a fogyasztóknak engedtük át. Húsvéti idényáruból a korábbi tíz vagonnal szemben csak hetet mertünk elkészíteni. Elég is volt, de nem is maradt a nyakunkon. Igaz, nagyon figyeltük a konkurenciát, s menet közben is úgy alakítottuk árainkat, hogy a jó minőség mellett viszonylagos olcsóságukkal is vonzzák a vevőket. Őszintén szólva a jugoszláv vásárlók elmaradása komoly csapás nekünk, és a hozzánk hasonló élelmiszertermelőknek. - Mit emelne még ki az üzletfilozófiájukból? - Az előrelátást. Szerintünk a mostani húsdömping átmeneti jellegű. Ezért amit csak lehet, hűtőbe „spájzolunk". Amikor drágább lesz az alapanyag, akkor is egy darabig mérsékeltebb árakat alkalmazhatunk, így piacképesebbek maradhatunk. - Mit várnak a kereskedelmi héttől? - Valljuk, ahhoz, hogy meglássanak bennünket, mutatni kell magunkat. Az ipari vásárok, bemutatók ehhez a legjobb keretet adják. Eddig is éltünk a hasonló lehetőségekkel, sok élő kereskedelmi kapcsolat született belőle. A kissé belföldcentrikus szűk mozgásterünket talán épp most sikerül kiterjeszteni. Ha nem jöhetnek a jugók vásárolni, hátha megtaláljuk azokat a kereskedőket, akik a helyükbe viszik az árut. - Csak a jugoszlávokkal számolnak? - Szó sincs róla, csak azért erről szóltam, mert a közelség miatt ez a legkézenfekvőbb. Sopronban az osztrákoknak tartottunk 1989-ben bemutatót. A Vidia Kereskedőház Rt. ottani üzleti tevékenységébe szeretnénk a mi cikklistánkkal bekapcsolódni. Akár erre is ráerősíthetünk most. Persze olyan üzleti érdeklődés sem kizárt, amit előre nem is sejthet az ember. Minderre csak akkor lehet esélyünk, ha ott vagyunk a tárgyalások sűrűjében. Egyébként a kocsimmal is úgy járok, hogy nappal is világítok. Ha látnak, könnyebben észrevesznek, az én számomra biztonságosabb így a közlekedés. T. Sz. I. Új típusú nevelőprogram A fiatal korosztály nevelésére, életre felkészítésére új típusú programot dolgoztak ki pedagógusok, orvosok, pszichológusok, és a program széles körű elterjesztésére Ifjúsági Drogmegelőzési és Családtervezési Módszertani Központot alapítottak Vácon. Az intézmény működtetésének költségeit hozzávetőleg négy és fél millió forintot - a helyi üzemek, bankok adják össze. A módszer abból indul ki, hogy a tanulóifjúság részben a szülői tudatlanság, részben a hagyományos iskolai keretek korlátai miatt nincs megfelelően felkészítve a napi élet konfliktusaiból adódó különféle kihívásokra. így sok fiatal könnyen a kábítószerek, az alkohol rabjává válhat, vagy önismeret hiánya miatt egy eleve kudarcra ítélt házasságba ugrik fejest. Mindezek a veszélyek részben csökkenthetők egy újfajta szemléletmód elsajátításával, a megelőzést szolgáló olyan helyzetgyakorlatokkal, amelyek segítik a személyiség fejlődését. A program anyagát különböző tanfolyamok, továbbképzések keretében az ország általános és középiskolai tanáraival ismertetik, majd nyáron külön kurzust szerveznek diákoknak is. E tanfolyamra olyan 14 éves gyerekeket fogadnak, akik vezéregyéniségei a diákközösségeknek, így befolyást gyakorolhatnak társaikra, visszatarthatják őket a káros szenvedélyektől. ; 5 ALÁÍRTÁK A SZERZŐDÉST Főiskolák példaadó egyezsége Ahogy azt tegnapi számunkban részletesen megírtuk, úttörő jellegűnek nevezhető egyezség jött létre a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola és a Hittudományi Főiskola között. A valláspedagógusok (hittantanárok) közös képzéséről szóló megállapodást tegnap írta alá a két intézmény vezetője: dr. Szalay István főigazgató illetve dr. Turay Alfréd rektor. A tanárképző főiskola főigazgatója, miután köszöntötte a megjelenésükkel az esemény jelentőségét hangsúlyozó személyiségeket - köztük dr. Farkas László köztársasági megbízottat, dr. Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspököt, dr. Ványai Éva alpolgármestert - , kijelentette,hogy első, igen fontos, de reményei szerint nem utolsó lépés ez a két főiskola, s egyáltalán Szeged felsőoktatási intézményeinek közeledésében. A valláspedagógia szak bevezetésével újabb lehetőségekkel gyarapodott a tanárképzés, aminek szegedi iskolájában eddig is 96 szakpár oktatása folyt. (Börcsök Szilvesztemé felvétele) (balogh) Morzsák a Bibliából AKIK TALÁLKOZTAK A FELTÁMADOTT KRISZTUSSAL. Az evangéliumok leírnak néhány igen érdekes eseményt, melyek a húsvét után történtek. Ezekben Krisztus megfeszítése előtti tanítványai találkoznak a Feltámadottal és részesülnek olyan hatásaiban, amik meggyőzik őket valóságáról, hatalmáról és irántuk való nagy szeretetéről. Az eltelt közel két évezred óta sok olvasó élte át e tanítványok érzéseit, gondolatait és felismeréseit; mert ebben életbeszéde van. „Tanítványai közül ketten aznap (a feltámadás napján) egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira (kb. II km) volt, és neve Ammaus. Ezek azokról az eseményekről beszélgettek egymással, amelyek történtek. És miközben beszélgettek és kérdezgették egymást, maga Jézus is odaszegődött hozzájuk és együtt ment velük. Látásukat azonban mintha valami akadályozta volna, nem ismerték meg." (Lukács ev. 24:13-16) Valószínűleg hazamentek az ünnep után, melyen olyan dolgok történtek, amik kiszámíthatatlanul folytatódhatnak. Jó az olyan októl távol maradni inkább, mint belebonyolódni. Gyáva óvatosak ezek az emberek, akik ottliagyják azt. akiért és akikkel együtt lelkesedve várták a jövőt. De ha ők elhagyták is, az Elhagyott hozzájuk csatlakozik, együtt megy velük, mert szereti őket és helyre jkarja igazítani. Kibeszélteti csalódásukat, szertefoszlott reményeiket, kételkedéseiket, féjelmes megdöbbenésüket (17-24 versek). O már alkalmazta a gyógyító kibeszéltetés módszerét, sőt az előtte megvallott, kibeszélt terhektől O meg is tud szabadítani. „Akkor így szólt hozzájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondták a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és úgy megdicsőülnie? - És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az írásokban róla szólt. " (25-27) A helyzet és az események szemlélése és értékelése a Biblia fényében - megmutatja, hogy Isten bölcs terve és határozott ígérete, szent igazsága teljesedett be, mert O Úr a gonosz felett is. Jézus magyarázata eloszlat minden homályt. Nemcsak olvasni, hanem hinni is kell a beszédét bizalommal. „így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott! Bement hát, hogy velük maradjon. És mikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, felismerték, ő azonban eltűnt előlük." (28-31) Jézus hívatlanul hozzájuk csatlakozott és velük ment. Kéretlenül megmagyarázta tévedéseiket, megmutatta hiányaikat és úgy tesz, mintha tovább akarna menni. A legjobban O tudja, hogy az eddigi nem elég: be kell hívni, hogy velünk maradjon, ne menjen tovább. E nélkül a döntés nélkül nem lehetett volna felismerés, szemek megnyílása. Ahogy az utolsó vacsorán látták és hallották „... az én testem értetek töretik meg, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (22:19). Tovább már nem kellett látni szemeikkel, eltűnt előlük, de mindörökre ott maradt, ahova behívták; meggyőződésükben, bizodalmukban. A gyáva óvatosságból elindulókból így váit még abban az órában Jeruzsálembe visszatérő, boldog bizonyságtevő (32-35). Az esélyek ma is ugyanazok: velünk jön az úton; ki lehet előtte beszélni lelkünk terheit, kérdéseit; el lehet hinni az olvasott és hirdetett Igét; be lehet hívni és fel lehet ismerni: VALÓBAN FELTÁMADT AZ ÚR! Papp László református lelkész Egérfogó Azt tartja a régi magyar közmondás, hogy a cipész maradjon a kaptafánál. Márpedig a magyar közmondásoknak évszázados tapasztalatokon kikristályosodott igazsága van. Azt is a népi tapasztalás tudatja, hogy a szabónak feslett a nadrágja, a cipésznek lukas a csizmája és a szakács főzi otthon a legsilányabb krumplilevest. Mondanom sem kell, ezek a megállapítások szintén évszázados tapasztalások sűrítményei. Csakhogy mi most egy olyan korban élünk, amit gyakorta neveznek nem hivatalosan átmeneti kornak, hivatalos megjelöléssel pedig a rendszerváltás időszakának. S ebben a rendszerváltásban lépést vált a fejlődés, visszájára fordul megannyi volt-igazság, s néha már azt sem tudjuk mi a helyzet a tyúk meg a tojás ősi dilemmájával. Mármint azzal, hogy melyik volt előbb. De mivel ez a kérdés számunkra eldönthetetlen, maradjunk csupán a végterméknél, annál a bizonyos tojásnál, amely sajátosan tökéletes formájával a világ egyik legtitokzatosabb jelensége. Azt mondja a kritikus: nem kell ahhoz tojást tojni tudni, hogy megállapíthassuk friss-e vagy záp. Mire a művész úgy replikázik: lehet, hogy a kritikus meg tudja állapítani, hogy büdös-e a tojás, vagy nem, de tojást tojni képtelen. íme, egy feloldhatatlan ellentmondás egészen addig, amíg a sorokat indító magyar szólás igazságát elfogadjuk. Van tehát egy primér munkamegosztás, miszerint a művész tojik, a kritikus szagol. Csakhogy mostanság a szerepek kezdenek összegabalyodni. Hivatásos szagolok erőlködnek a tojással, és hivatásos tojók edzik szaglószerveiket. Ebből aztán sértődések támadnak, indulatok borzolódnak megszűnt a határok sérthetetlensége, viszont nem teremtődött meg a természetes átjárhatóság. Különösen a hazai művészeti élet felszínét borzolják ilyen határincidensek, legyenek bár illegálisak, vagy a hatalom pecsétjével hitelesített útlevelet lengetók. Arról van szó ugyanis, hogy minden alkotó, minden műhely védi autonómiáját. Azt a vélt vagy valós szekértábort, amely az elmúlt 15-20 évben nem kis áldozatok árán szerveződött. Ám most, a demokratikus átalakulás oldalvizein új struktúrák alakulnak. Amíg eddig a kulturális intézmények és művészeti műhelyek vezetői posztjaira a párt küldte megbízható kádereit, addig most az új hatalom kegyeltjei és ambiciózus önjelöltek szervezik Himalájaexpedícióikat. (Emlékszem az elmúlt évtizedekben jónéhány kritikus megpróbált színházat igazgatni például Debrecenben vagy Győrben - átmeneti és halovány sikerrel. Nem sikerült megtanulniok tojást tojni.) A Magyar Televízió vezetői hosszú éveken át a pártirányítás legmagasabb szféráiból delegált funkcionáriusok voltak. Jött a változás, bízhattunk benne, hogy tévés szakemberek kerülnek vezető pozíciókba. Néhányan ehelyett az utcára kerültek. Reméltük, lesz bátorsága az új hatalomnak, hogy színházi szakembereket ültessen igazgatói bársonyszékekbe. Ehelyett pályázatokkal, bizottságokkal húzza az időt, maga előtt tolva és gyarapítva a problémák halmazát. Vagy az ország első színháza élére kinevez egy finoman szólva is piros-fehér-zöld lelkületű irodalmárt. Az élet új kihívásai alapján természetesen meg kell tanulnunk váltani. Kaptafát számítógépre, tűt-cérnát butikbizniszre, golyósiront klaviatúrára, ügyvédi széket szónoki pulpitusra, netán kritikusi tollat direktori páholyra. A változtatás szükséges, a változás lehetséges. Jó volna hinni, hogy minden új törekvésben nemcsak a karriervágy és a hatalmi törekvés sűrűsödik; hogy van még hitele a tehetségnek, presztízse a szakmának, becsülete az emberségnek, tisztessége az erkölcsnek. Jó lenne tudni, hogy a rendszerváltás „homokzsáknak szánt bakái" félreállhatnak, és elkezdődhetnek a tisztességes munka oly szorítóan szükséges hétköznapjai. Mert retorikával tele a padlás; az ígéretek hányingert keltenek; a leszerepelt űj funkcionáriusok panoptikuma mind szánalmasabb; a türelem utolsó óráit éli; a remény tartalékai fogyóban. Nyugalmat szeretne a cipész a kaptafánál (ha nem kényszerítik váltásra), a képviselő a Parlamentben (ha törvényalkotó munkáját végezhetné a válogatott sértegetések és kötelességszerű riposztok helyett), ha az énekes csak a szerepformálással törődhetne, (s nem kell naponta azt lesnie-e, kihez kell dörgölődni). Aki tojni tud, az tojjon tojást, aki pedig szagolja, az keményen válassza külön a frisset a záptól.