Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-18 / 90. szám

4 Kapcsolatok 1991. április 18., csütörtök Levélcímünk: Délmagvarország szerkesztősége, L^J S zene Szeged, Sajtóház, Pf.: 153. 6740. Telefon: 12-825. Toronykeringő? 1 A Délmagyarország április 3-án megjelent cikkéből kiderült, a Magyar Távközlési Vállalat Szegedi Igazgatóságának fejlesztési igazgató-helyettese - Kálmán Miklós - számára „érthetetlen. hogy miért gördítenek mondvacsinált akadályokat" tervezett beruházásuk elé. A stílusnál maradva előttünk pedig az nem világos, hogy a beruházó miért tekinti nem létezőnek az építési engedély kiadásának meghatározott jogi rendjét? A továbbiakban a lényeknél maradva, a cikkben említettek közül néhány tárgyi tévedés miatt, a közvélemény hiteles tájékoztatása érdekében pontosítás szükséges: - szeptember 20-a óta nem lehet érvényes építési engedély, ha a kérelmet szeptember 24-én iktatták, majd később még hiánypótlásra is szükség volt; - a 200 méteres tűztávolság hiánya nem az indokolásban, hanem a fellebbezésben van; - ugyancsak a fellebbezők igénye, hogy: „a Távközlési Vállalat adjon garanciákat arra, hogy az épületben használt savak és lúgok a környéket semmilyen esetben sem veszélyeztetik."; - a „Tűzoltóság Országos Parancsnokságának szakvéleménye" a leírtakkal ellentétben az iratok között nem volt megtalálható, s az I. fokú határozatba sem volt belefoglalva; - a „többségükben formai Nhibák"-ként emlegetett hiányosságokról csak annyit, hogy az 1964. évi III. törvény (az építésügyről), illetve a 124986. (XII. 30.) ÉVM számú rendelet (az építési és használatbavételi engedélyezési eljárásról) szabályainak betartása és betartatása a hatóságok kötelessége, de ezen túlmenően valamennyiünk alapvető érdeke is; - a tervezői aláírások néhány tervlapon sajnos hiányoztak; - a „légügyi hatóság szakvéleménye" nem szakvélemény, hanem szakhatósági előírás, melyet az I. fokú döntésbe bele kellett volna foglalni, amely nem történt meg. Hivatalunk a fenti hiányosságokat - több, most nem említett hibával együtt - összességében úgy értékelte, hogy a tényállás további tisztázásra szorul, az I. fokú határozatot megsemmisítve új eljárást rendeltünk el. Végül még annyit, hogy igen furcsa érzés; a Távközlési Vállalat képviselői és partnereik mennyire semmibe veszik az érintett lakosság ellenérzéseit és félelmeit tájékoztatásuk helyett... Dr. Farkas László államtitkár Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyei köztársasági megbízott Gőg és Demagóg fiai A Gare de L'Est-ről lassan kivonul a vasszörnyeteg és rajta egy halott. A halottat nem kéri senki számon, mert még holtában is túl beszédes lenne. Csak úgy fröcskölne a vaj az élő fejekről, beborítaná a tejjel-mézzel-mázzal folyó Kárpátaánt. (Akik már megkapaszkodtak a sínen, bizony többet veszítenének mint a becsületük.) Pillanatnyilag nem lehet hinni se ellenzékben, se kormányban se függetlenben. Túl kollektív a megbocsátás. Túl spontán: és túl összehangolt. Ahogy megkaparintottak a jól fizető állások, elcsitultak a forradalmi hangok. A nagy kommunistaszidók és a nagy kommunisták most együtt sütkéreznek a kft.-kben, a pártirodákban, vagy épp Sydney mellett a tengerparton. Szépen erősödik az úgynevezett baloldal is, a „Munkáspárt", a munkásosztály meg elmehet a Franciába vagy az Ausztriába minimum létezni. - De miért mondom mindezt ? Hiszen mindenki tudja. Fönt is, lent is, jobbra is, balra is. Azért mondom, mert mintha külön iparág alakult volna az elterelő problémák kreálására. Nagy szégyen, de még a fegyvereladás-botrány is jótékony duzzasztója lett a sötét belpolitikai ködnek. Persze ennek a látszatzűrzavarnak van egy nagy előnye: nem olyan megosztott már Magyarország, mint „rendszerváltáskor". Mindössze három részre szakadt: új urakra, régi urakra, és szegényekre etnikumtól, párttól, világnézettől függetlenül. Egyben egyezünk: senki nem hisz már el semmit. Aki jó helyen van, nem akar, aki meg rossz helyen, nem tud. Itt mindenkinek csak vesztenivalója van - az ártatlanoknak is, a bűnösöknek is. Gőg és Demagóg fiai nyilatkoznak, utaznak, vitatkoznak, összevesznek - havi sok pénzért, a rang és tőke nélküli állampolgár pedig akár tiszta szívvel irigyelheti a betörőket, vagy a benzinkút-fosztogatókat - hiszen ez utóbbiak már amúgy is nemzetközi méretekben rablógazdálkodnak. Ebben a nagy magyar Hollószínházban, bíz, minden lehetséges; egyedül a szemkivájást tiltja a betyár-etika. (Véres hús-kapcsok óvnak, ha megszólalsz, zuhanunk.) Frank György Cső u. 2/A. Örömök keserű pirulái Levél a pszichiátriáról Engem rettenetesen megráz az emberek ezen ostoba viselkedése. Állandóan azért sírunk, mert elmaradott hazánk infrastruktúrája. Vajon, akkor miért csinálják? Miért nem hagyják békén dolgozni a tenni kívánó, előrelépni akaró embereket? Tisztelet, megértés és támogatás járna nekik, nem pedig gáncsoskodás. Miért nem látják be, hogy mindez nem ellenük, hanem értük van? Különben is, ennél sokkal rondább létesítmények is születnek városunkban. Csak egy példa a mindent elárasztó butikok garmada. Felújított, legszebb üzleteinkbe furakodnak be, elvéve azok eredeti rendeltetését, világosságát, esetleges tágasságát. Ez nem szúrja a szemüket? Én még azt is el tudnám képzelni, hogy a torony kilátóként is működhetne az évtizedek óta használhatatlan Dóm-torony helyett. Azt hiszem, ez sem lenne utolsó szempont - esetleg egy cukrászdával. És még egy fontos dolog: vajon az idő(húzás) ez esetben mibe fog kerülni, akár lesz torony, akár nem? Hogy miért fogtam „tollat"? Mert végtelenül felháborít az, hogy még senki nem állt a torony pártjára az újság hasbájain. Just Zsuzsanna Kátay u. 9. Valamikor réges-régen bekerültem országunk egyik pszichiátriai osztályára. Pár napot töltöttem az elmeosztályon, de borzalmas emlékeim maradtak, így gondolom érhető, hogy „féltem" a pszichiáterektől. Sajnos, nemrégiben újra orvosi segítségre lett szükségem. Itt, Magyarországon nem „illik" beszélni az „elmeosztályokról". Ez a titokzatosság is riasztja az embereket. Azt hiszik, hogy a pszichiátriai osztályokon „őrjöngő" elmebetegeket kezelnek. A régi emlék miatt félve kértem az orvosok segítségét. Félve, rettegve léptem át a szegedi klinika psziciátriai osztályának kü szöbét. Komoly válságba került az életem, nem tudom, mennyi időbe telik az. hogy talpraálljak, ha ez egyáltalán sikerül. De amiért tollat fogtam, az a következő: soha nem gondoltam, hogy ennyi szeretelet, kedvességet kaphatok idegen emberektől. Szobatársaimmal együtt úgy gondolom, ki kell kiabálnunk: ha lelki bajukra segítségre van szükség, ne féljenek orvoshoz fordulni! Itt az osztályon sokan dolgoznak: nővérek, ápolók, takarítónők, orvosok. Mindenkitől csak azt kapjuk, aminek híjában vagyunk. Nem sajnálatot, hanem többek között együttérzést és szeretetet. És ezt nem lehet megköszönni „borítékkal" sem. Amit értünk tesznek, az messze több minden munkaköri kötelességnél. Amit betegtársaimmal együtt tehetünk az csak annyi, hogy mindenki előtt mondjunk köszönetet. Köszönet a 4/B osztályon dolgozóknak! Nem írom, hogy angyalok mert nem azok. Emberek! Igaz emberek! Név és cím a szerkesztőségben Klauzál vagy Radnóti? Per folyik országszerte. Utcatáblák, intézménynevek hullanak le, régi-új nevek kerülnek vissza. Perlekedés akkor kezdődik, ha két érdemes név kerül szembe egymással. Nehéz ott igazságot lenni. Ilyen vita kerekedett az egykori Klauzál Gábor, majd 1950 óta Radnóti Miklós nevét viselő gimnázium körül. Melyik név maradjon a homlokzaton? Egy iskola elnevezésének kettős jelentősége van. Egyfelől a névadó emlékét őrzi nemzedékeken át, másfelől pedig a hozzá kötődő diákok számára még külön varázslatos erejű is: az iskolanév őrzi és hordozza az qtt töltött évek minden szép emlékét. Hogyne ragaszkodna hozzá mindenki. Ezekkel a nemes érzésekkel érvelnek azok is, akik ragaszkodnak a Radnóti névhez (Délmagyarország. Visszhang, március 21.): „mi. radnótisok", „az iskolát Radnóti néven emlegetik országszerte", „az én Radnótim". Ám érveik között szó sem esik Radnóti Miklósról, a költőről, az áldozatról, emlékének ápolásáról. (Szó esik azonban arról, hogy negyven év egy iskolánál már történelem. Maradjon zárójelben, hogy ennek a történelemnek árnyoldalai is vannak. Összetörték a világháború diákhőseinck fehér márványba vésett névsorát, s amikor a vörös uraságoknak nem tetszett az iskola ormán - a nem is feltűnő - magyar címer, azt nem rejtették cl. mint néhányan másutt, hanem ledöntötték és eltávolították.) S a fent idézett helyen van még egy szomorú félmondat: „a számunkra idegen Klauzál..." Sajnos, negyven év elegendő volt ahho,z, hogy Klauzál Gábornak, a nemrégiben a Brit Királyi Légierő díszkíséretével hazahozott Mészáros Lázár minisztertásának neve „idegen" legyen. Mindkél név szószóiinak érveiben sok a nemes érzelem. Ezt éppen úgy nem lehet szembeállítani, mint ahogy nem lehet Klauzál Gábor és Radnóti Miklós egészen más dimenziókba tartozó emberi értékeit sem. Az öregdiákoknak kezdettől fogva ez a véleménye (Bánki Mihály, Délmagyarország, március 12.). A kérdés eldöntésére talán azt lehetne tenni, mint egy matematikai összefüggés megoldásánál: a mindkét oldalon szereplő azonos tagokat el kell hagyni, fgy megmarad az egyszerűsített alaptétel: van két személy, aki egyaránt méltó arra, hogy emlékét őrizzük. Ne legyen ez „radnótisok" és „klauzálisták" egymás közti érzelmi vitája. S ne egyik vagy másik csoport szavazza meg „demokratikusan" a maga körében a saját álláspontját. Azt vizsgáljuk, hogy a név elhagyása mit jelent egyikük, s mit a másikuk emlékének őrzésében. Ha Radnóti Miklós neve marad el, emléke mit sem halványul. Amikor gombamódra szaporodtak a Vörös Hadsereg utak es a Beloiannisz terek, szerencsére érdemes alanyok nevét is megörökítettek. Szép számmal lett Radnóti utca, művelődési ház, iskola. Nem lesz tehát fakóbb Radnóti Miklós emléke, ha egyetlen olyan gimnáziumról kerül le, ahová maga Radnóti Miklós sem kívánt volna egy történelmi név letörlése árán felkerülni. Klauzál Gábor emlékének ápolását viszont nagyon szegényítené, ha az iskola végleg elveszítené nevét. Régebben nem voltak névadó kampányok, s néhány országos nagyságon kívül a legérdemesebbek is csak helyi érdekekből kerültek utcanév-táblára, s ezért neveztek el róluk intézményeket. Egy Radnóti gimnázium diákjai ugyan miért gondoznák Klauzál Gábor sírját? Miért ápolnák emlékét? A Klauzál-pártiak argumentumai között mindenütt hangsúlyozottan szerepel Klauzál Gábor emlékének ápolása. A radnótisok csupán érzelmeikre hivatkozva tiltakoznak Radnóti nevének elvétele ellen. De Radnóti emlékét a Klauzál-öregdiákok is tisztelik. Legyen a volt Komócsin Zoltán térből Radnóti Miklós tér! (Nemrég született döntés a mondvacsinált terv megszűntéről, kár lenne újabb névadási procedúrába bonyolódni. - A szerk.) A régi Klauzál-diákok lassan kihalnak. De előbb-utóbb ez a sors vár a radnótisokra is. Az iskola azonban remélhetőleg még évszázadokra megmaradt. Hirdesse hát a névadási szokások változásai miatt időlegesen háttérbe szorított Klauzál Gábor emléket, mint az ország egyetlen Klauzál gimnáziuma. Ez sokkal többet jelent, mint az iskolanévhez fűződő szubjektív, de az egyénnel együtt elenyésző érzés. Dr. Czeglédi-Jankó Géza, az iskola öregdiákja A március 29-i számban, a Ferenczy Krisztinával készített interjú miatt szeretném néhány gondolatomat megírni. Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy senkit se szeretnék megbántani (ellentétben ővele). Ebből a színházból három éve tíznél több művészt küldtek el, mert Ruszt ,/<fj«£elképzelésébe nem fértek bele. (Ok is jól érezték magukat Szegeden, valamiféle egzisztenciát kellett felszámolniuk és Ruszt Józsefnek is szívesen dolgoztak volna, csak maradhassanak.) Az akkori válasz érvényes ma is: a főrendező joga a szerződtetés, és a színház egy ilyen bizonytalan világ. De nem Ferenczy Krisztina ügye a legfontosabb ma, hanem az, hogy van, az előző évi válsághelyzet után egy jól működő színház, ahol a tagozatok nem egymás „hegemóniáját akarják megtörni", hanem a lehetőségekhez képest a közönséget szeretnék megnyerni. Jó érzéssel és büszkeséggel töltött el, hogy a Faust és a Varázsdoboz előadásait finn, ausztrál, német és még ki tudja milyen nemzetiségű vendégeinek mutathatta meg Szeged, nagy sikerrel. Azt gondolom, hogy a városnak és vendégeinek színvonalas opera, balett és prózai előadásokra egyaránt szüksége van, stúdióelőadásokkal kiegészítve. Gregor József, Airizer Csaba, Juronics Tamás és még nagyok sok szegedi művész lelkes tábort tudhat maga mötött. A Korcsmáros György által rendezett előadásokat is nagyon sokat szeretik. Aki a szegedi közönséget tiszteli, az a viszonzást is érzi. Sokan örülnek a békességnek és nyugalomnak, ami most van. A mai helyzet nem alkalmas a forradalmi átalakulásoknak, még ha Ferenczy Krisztina és néhány újságíró ezt nehezményezi is. Tisztelettel: Gilinger Julianna Kálvária sgt. 53-55. Tisztelt Gilinger Julianna! Én is azt gondolom, hogy - mint Ön írja - „a városnak és vendégeinek színvonalas opera-, balett- és prózai előadásokra egyaránt szüksége van". Hogy már mindez meglenne, azt érősen kétlem. Sőt azt is kétlem, hogy ez „forradalmi átalakulások nélkül" megvalósítható. Ön azt írja, „a mai helyzet nem kedvez a forradalmi átalakulásoknak". Kérdem én: ha még ez sem, akkor melyik? Minek kéne még történni, hogy valami tényleg változhasson? Tisztelettel: Márok Tamás „Hol vannak a képviselők?" A Délmagyarország Olvasószolgálat rovatában, április 11-én közölt levél kérdését, mint az érintett terület országgyűlési képviselőjének, dr. Bratinka Józsefnek az irodavezetője, kötelességemnek érzem megválaszolni. Az aláíró szegedi nyugdíjas által idézőjelbe tett szabad választásokon megválasztott országgyűlési képviselő, a választások óta eltelt egy év alatt, havonta legalább egy, de alkalmanként két fogadóórát, gyűlést fórumot tartott választópolgárai számára, megtervezett program szerint. A találkozások szervezésekor figyelembe vettük a választókerület felosztását Zsombótól a Belvárosig. E találkozókról a Délmagyarország, a Délvilág hasábjain, valamint a rádióban értesítettük is a választópolgárokat. A levélíró szegedi nyugdíjas figyelmét bizonyára elkerülték ezek a rendezvények. Meg kell állapítani, hogy az új lapszerkesztői elvek szerint közölt közéleti hírek valóban elkerülhetik a választópolgárok figyelmét, miután a „Röviden" rovatból (a hátsó oldalról) átkerültek a „Szolgáltatás" oldalra. Kérem, kedves szegedi nyugdíjas, kísérje figyelemmel a közéleti események híreit s reméljük, személyesen is megbeszélheti gondjait országgyűlési képviselőjével. dr. Bratinka Józseffel a következő fogadóórán. A viszontlátás reményében, üdvözlettel: Teszáry Gábor Országgyűlési Képviselői Iroda vezetője Fővárosi villamos-busz jegyeket - vidéken is! Talán sokak egyetértésével találkozom, amikor az alábbi javaslatot felvetem. Ha Pestre megy az ember, általában siet az aluljáróba, hogy villamos-buszjegyet vegyen, néhány darabot. Két helyen árulják, közel a lejárónál. Hosszú sorok állnak előtte! Milyen egyszerű megoldás lenne, ha mi, utasok, akik Pestre megyünk, itt Szegeden meg tudnánk venni a fővárosi közlekedési jegyeket. A vonatra is lehet odavissza helyjegyet váltani. Nem csak nekünk, utasoknak lenne ez kényelmes, de a két közlekedési vállalatnak is hasznos lehetne. Gondolom, talán nem borzolná fel a kedélyeket, ha itt. Szegeden a 12 forintos villamosjegyet 13-ért árulnák. így aztán mindenki jól járna. Kézenfekvő ellenérv, hogy egyszerre vegyünk több jegyet, így nem kell sorbaállni. Egy ideig, mert egyszer minden jegy elfogy a zsebünkből - és akkor a fenti megoldás jó lenne. Dr. Veress Sándor Szeretném megtudni Rovatunkban olvasóink kérdésére adunk választ, illetve segítséget. Levélcímünk: Délmagyarország szerkesztősége, Szeged, Sajtóház, Pf.: 153. 6740. Az üdülés után fizetendő adóról Cs. F. Szeged. Szakszervezeti üdüléssel kapcsolatban érdeklődik. kell-e utána személyi jövedelemadót fizetni. Hogyan kell elszámolni, ha a szakszervezet is hozzájárul a költségekhez. Ha 1991-ben a belföldi üdülés költségéhez a munkavállaló érT dckkcpvisclcti szervezete, vágy a munkáltató hozzájárul, akkor a dolgozónak e hozzájárulásból akkora rész adómentes, amely nem haladja meg az üdülési költség (önköltség) felét. Az adómentesen átvállalható ötven százalék 1991-ben kiterjed olyan üdülésekre is, amelyet nem a munkáltató vagy szakszervezet szervez. (A szociálisan rászorulók esetében az adómentes ötven százalék kiegészíthető szintén adómentes szociális segéllyel.) Természetesen mindez a külföldi üdülésekre nem vonatkozik. Az üdülési költségek átvállalhatók ötven százaléknál nagyobb részben és a külföldi üdülések esetében is, ez azonban a munkavállaló szakszervezeti tag adóköteles jövedelmének számít. Dr. V. M.