Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-16 / 88. szám

1991. április 18., csütörtök Gazdaság 3 Ötmillió dolláros ruhagyári export KífG/G g ö dö rb ő/ „Eladni" S/egedet, mint régióközpontot - így lehet a legtömörebben megfogalmazni az 1990. július H-a és 14-e között megrendezendő kereskedelmi hét célját. A szervezők olyan hetet álmodtak. amelyen a Dél-Magyarország. Bánát és a Vajdaság gazdálkodói szándékaikat, terveiket, ötleteiket és vágyaikat összevethetik, megmérhetik egy piacorientált közegben: a tőkés világ kereskedőivel. Ezen a héten a gyakorlatban és fölerősödve találkozhat információ az információval, privatizációs igény a működő tőkével, fejlesztési elképzelés a befektethető pénzzel, áru a vásárlóval, gyártó a kereskedővel - pénzügyi tanácsadók, idegenforgalmi és kereskedelmi szakemberek, és nem utolsósorban a médiák, a sajtó, a rádió, a televízió segítségével. Érkeznek vissza a KSH címére a kereskedelmi hétre jelentkezők kérdőívei - újabbak postázása miatt a beérkezési határidő is tolódik -, melyek feladói közül elsőként a Szegedi Ruhagyárat kérdeztük, mit csinálnak most. mit várnak a rendezvénytől. - A szegedi gyár évente 5 millió dollár értékben exportál az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába. Angliába. Olaszor; szagba, Svájcba és még sorolhatnám - válaszolja a kérdés első felére dr. Balogh Tamás vezérigazgató-helyettes. - Nagyobb gyáregységünk van még Szentesen, Bácsalmáson, valamint kisebb üzemünk további négy községben. - Mit gyártanak Szegeden, amit maradéktalanul megvesz a Nyugat? - Csak zakót és nadrágot, ezzel azonban nincs mit szégyenkeznünk. A német és japán gépsorokat, az olasz vasalógépeket nagyobbrészt lízingeltük, az utolsó törlesztórészletet éppen a múlt hónapban KERESKEDELMI HÉT SZEGED, 1991. JÚLIUS 8-N. fizettük ki. Zakó- és nadrágtechnológiánkat bárkinek szívesen megmutatjuk, ebben követjük a világszínvonalat. Mint ahogy a számítógépes gyártmányelókészítésben is. - Eddig ez nagyon szép, különösen úgy. hogy a konfekcióiparra rossz idők járnak. - A tavalyi év nálunk sem volt felhőtlen, a belföldi kereslet egyszerűen eltűnt. A spórolást a ruhán kezdték az emberek, a takarékoskodó vállalatok nem rendeltek munkaruhát. Az inflációs áremelkedést nem lehet áthárítani a nyugati vevőve, a forintleértékelés sem követte maradéktalanul a belföldi árváltozásokat. Korábbi támogatásainkból semmi se maradt az elmúlt évre. így egy szerény pozitív szaldót már sikerként kell értékelnünk. - Marad tehát rossz emlékű évnek az 1990? - Remélem, mindenesetre idén fél év alatt több nyereséget produkálhatunk. mint tavaly összesen. - Mit várnak a kereskedelmi héttől? - Hosszan soroltam külföldi piacainkat, de ez nem jelentheti azt, hogy nincs már több kereskedni valónk. Az amerikai piac egy általános recesszió miatt beszűkülni látszik, ott csökkenhetnek eladásaink. Szeretnénk, ha új partnerek is megismerhetnének bennünket, mit gyártunk, azt milyen műszaki színvonalon tesszük, hogy Szeged a konfekcióiparban nem a világ vége. - Milyen új kapcsolatokra számítanak ? - Olaszországba eddig is szállítottunk. de nagyon örülünk annak. hogy egyre több új vevő jelentkezik Itáliából. Ez mindenképpen kitüntető, az olasz felsőruházat a konfekcióiparban mindenütt elismert. K. A. Indul az EBRD Londoni pénzügyi körökben a hétfőn megnyílt Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) iránti kétségek igazolását látják abban, hogy az új pénzintézet az idén várhatóan mindössze 200-300 millió dollárt kölcsönöz a kelet-európai országoknak. A banknál úgy becsülik, hogy működésének első öt évében 5,5 milliárdu ECU (több mint 6 milliárd dollár) kölcsönzésére és 600 millió ECU (több mint 700 millió dollár) közvetlen befektetésére vállal kötelezettséget. Nyolc év múlva a kölcsönök értéke 12.6 milliárd ECU és a befektetések értéke 1.8 milliárd ECU lehet. Ehhez persze növelni kell majd a bank alaptőkéjét. A pénzintézet szakemberei szerint kötelezettségvállalásaik más kölcsönzőket és befektetőket is bátorítanak majd. ÚJRA A TABÁN A röpdöső hétmillió Sötétben minden >ezető fekete - különösen, ha sötétségén a közelmúltat értjük, s a jelen bajaiért csak ott keressük a főbűnösöket. Nemrégiben arról írtunk, hogy a Tabán Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet előző vezetőinek hibájából 14 millió forint „úszott el" a felújítási alapból. Azóta kiderült, hogy a valóság azért árnyaltabb egy kicsit. Negyedévénként megtörténik, hogy elkeseredett emberek keresnek föl bennünket, és elmondják: szövetkezeti tagként építkeznek, a pénzük elfogyott, a ház még lakhatatlan. és nem tudják, mit csináljanak. Átkozzák a szövetkezetet. az albérletért, ahová az időközben leadott lakásukból kényszerültek, félhavi bérüket fizetik havonta. Voltak, akik illegálisan beköltöztek leendő saját lakásukba, mert nem bírták tovább. Ismét mások azt kifogásolják, hogy a lakásszövetkezeti vezetés építkezésekbe forgatta a felújítási alapot, és a pénzt sohasem látják viszont. így történt ez a Tabánnál is. ahol 1988 tavaszán változott a vezetőség. Az új elnök. Szél Árpád kénytelen-kelletlen továbbvitte a megkezdett építkezéseket - és tovább apasztotta a felújítási alapot Az az információ azonban, amely szerint a régi vezetés 14 milliót fogyasztott volna el a felújítási alapból - mondjuk így nem egészen pontos... Áz 1987. évről szóló zárszámadás szerint addig (1987. december 31-ig) körülbelül 3 millió forintot használtak föl az építkezésekre. Májusban pedig már új gazdára leltek a vezetői székek. Érdekes viszont a „7 milliós könyvelési manőver" esete Az elpárolgott felújítási alap történetének illusztrálására a jelenlegi elnök egy dokumentumot mutatott, amelyet a Status Könyvvizsgáló és Vagyonértékelő Kft. készített. Utóbb alkalmam volt átlapozni a Status értékelését, és abban a figyelmembe ajánlóit bekezdéseken kívül mást is találtam. A 34. számú Jogtanácsosi Munkaközösség vizsgálata szerint Szél Árpád éppen 7 millió forintot engedett el a Bérkert utca 10. számú ház lakóinak tartozásából. Az építkezésre a felújítási alapot használta föl - méghozzá jogszabályba ütköző módon. A felhasználás önmagában nem szabálytalan, ha arra küldöttgyűlési határozatot hoznak, és kötelezettséget vállalnak az összeg visszapótlására. A 7 millió esetében mindkét feltétel hiánvzott. A vezetóségváltás után több mint egy évvel Szél Árpád levélben szólította fel a régi elnököt: számoljon be a tevékenységéről. Az előd - aki kérte, hogy neve ne szerepeljen a nyilvánosság előtt - ugyancsak levélben javasolta: hívják össze a régi vezetést, és közösen tisztázzák a vitás pontokat. Nem kapott választ. írásos beszámolóját így is elkészítette, amit el is juttattak a szövetkezeti tagsághoz. A milliók azért mégiscsak eltűntek valahol. Hogy milyen mechanizmus szerint, azt a következő írás próbálja kiderítem. Ny. P. Mértéktartó osztalékfizetés A napokban megtartandó banki közgyűléseken az államot képviselő személyek azt a kormányzati álláspontot fogják követni, hogy a bankok mértéktartóak legyenek az osztalékfizetésben. Ennek szellemében a nagybankok esetében 10 százalékos osztalék kifizetését javasolja a kormányzat - nyilatkozta az MTI-nek Botos Katalin. tárca nélküli miniszter. A tartalékok növelése érdekében az állam, mint tulajdonos a három nagybank (a Budapest Bank Rt., az Országos Kereskedelmi és Hitelbenk Rt., és a Magyar Hitel Bank Rt.) esetében ezért maximum 10 százalék osztalék kifizetését indítványozza. Ezekben a bankokban az állam részesedése 35-50 százalék között van. A kisbankok esetében hasonló megfontolásokból ugyancsak célszerű mérsékeltebb osztalékot fizetni a részvényeseknek, ami a szóban forgó bankok egy részénél ntár a közgyűlések határozataiban tükröződik is. SVÉD CSAPÁGY 1929 ÓTA „Szereld és felejtsd el" Egesznapos. az előadások és a konzultáció mellett műszer- és termékbemutatóval színesített szimpóziumot tartott tegnap Szegeden a Tisza Szállóban az SKF Svéd Golyóscsapágy Rt. A világ vezető óriása 17 ország több mint 80 gyárában évente félmilliárd csapágyat állít elő. A méret az egymilliméteres furatátmérőtől egészen a 6 méteresig terjed. A közel 50 ezer alkalmazottat foglalkoztató multinacionális vállalat termékeit a világ 134 országában kiépített értékesítési hálózatán keresztül forgalmazza. Bevételei 1989-ben elérték a 4.5 milliárd dollárt. A teljes eladások értékének 85 százalékát a gördülőcsapágyak, míg a fennmaradó hányadot a tartozékok, a szerszámok és a rezgésdiagnosztikai műszerek adják. Legnagyobb vásárlói közé világszerte az autóipar, a vasúti járműgyárak, az általános gép- és nehézipar számítanak. A svéd konszern 1929 óta fennálló - rendszerváltásokat átvészelő magyarországi irodája Budapesten az. Üllői út 55. szám alatt található. Mérnökei szaktanácsadással segítenek a csapágybeépítési és -alkalmazási kérdésekben. A tegnapi szimpózium legfontosabb célja a gyártmányskála bemutatásán túl az. hogy a felhasználókban tudatosodjon, az SKF nem csupán csapágyat, tömítést, kenőanyagot, műszert kínál, hanem mindazt a tudást, ami biztosítja, hogy ezek maradéktalanul betöltsék szerepüket. Mint Frank János főmérnöktől megtudtuk, a csapágy élettartama csak 25 százalékban befolyásolható a gyártással, a többi a szerelés, illetve a karbantartás szakszerűségétől függ. Ez utóbbiakon még sok a javítani való, hiszen a csapágyak lehetséges élettartamuknak átlagosan alig több mint egyharmadát érik meg, A jövő mindenképpen a „szereld és felejtsd el" csapágyaké, amelyek önkenőek, karbantartást nem igényelnek. (kovács) A harmadik E

zt is megértük, fiúk-lányok, megszámoztak bennünket. Most aztán már tutira vehetjük, hogy minden ellenkező híresztelés - és szubjektív érzetünk - dacára: mégiscsak nemzedékben vagyunk, együtt, mi mind. Harmadik nemzedékként definiáltuk magunkat. Magunkat, hiszen amúgy a kutya sem foglalkozna velünk, ha mi magunk nem. ezért hát a társadalomtudomány ingoványos terepére lépett társaink határoztak meg imígyen. Talán hogy rend legyen végre, amolyan igazán adekvát, objektív, a dolgokdiktálta rend - talán ezért kaptunk mostanában egy számot. Mégis tisztább, egzaktabb és legfóként semlegesebb ez a „harmadik", mint az előzőleg kapott jelzők, mint például az „elveszett", meg a „megkésett". Vajon így, „harmadikként", vagyis hogy megszámoltattunk, talán számításba veendők is lettünk? Mit gondoltok, fiuk-lányok? A Kádár-rendszer gyermekei? Ti. a „létező szocializmusban" felnőtt nemzedék tagjai? Ti - önhibátokon kívül - Joszif Visszárionovics köpönyegéből előbújtak? A háború utáni évtizedben születettek? Nos, mit gondoltok? Vasárnap éjjel ketten beszéltetek a „Zippzárban" (ti még a zellert is képesek vagytok időnként cellernek mondani, pedig nagyon tudjátok, hogy az utánatok következő nemzedék idegennyelvi műveltsége csak az igazi, ám dzsesszes könnyedséggel és cinkos összekacsintással felül birtok emelkedni ezen az egyébként zavaró apróságon). Két föltétlen tekintély a maga szakmájában: zongoraművész és publicista. Beszéltetek politikáról, társadalomról és mint nemzedéktagok, közérzetről. Mondhatom, siralmas volt. fiúk. A

z egész duma-partiból csak úgy sütött, hogy hiába a szikár sorszám, a harmadik, mindhiába. Azért elveszettek vagyunk, mégis. Mert mi derül ki, nemcsak a szövegekből, hanem ebből az egészbőfi az életünkből, fiúk? Hej, hát az, hogy a rendszerváltás után sem nektek áll a világ, és bizony már nem is fog. mérget vehettek rá. Minek ködösítsünk, emberek, a kulcsszerepekbe impozáns magabízással belehelyezték magukat ama második nemzedék tagjai, no meg - a még számozatlan utánunk jövők. S mi lett mibelólünk? A legjobbakból: független értelmiségi. Figyeljétek meg. ebből a generációból származik majdnem az összes független (értsd: magányos, csakis önmagát képviselő) kritikus (értsd: örökös ellenzéki). Időnként szakértőnek is nevezik őket, naná, a „másodikok" már nem. a meg sem számozott jövendő „negyedikek" még nem lehelnek szak-értők. Ám ehhez a helyzeti előnyhöz képest is, mégiscsak túl sokat késett az időben ez a rendszerváltás, így aztán a legproduktívabb harmincas éveiben mesterségesen háttérbe szorított, megkésett nemzedék (Hé,'68!) maradt, hol volt: a taccsvonalon kívül. Hogy jól van ez így? Hogy okéban vagyunk? Hm. Ha azt tekintem, hogy a néhány, aki közülünk mégiscsak ott van a nagypolitika legfőbb hadszínterén, s úgy beolvad a többi szürkezakós közé, mintha nem is a farmeros nemzedékből jött volna, bizony mondom, akkor már inkább kívül... Ha amarra nézek, ahol a soha kommunista nem volt, (kiszes lobbinak is nevezett), akkor is, most is ügyeskedő, a kapcsolati tőkét a zavarosban használó nemzedéktársuk tnit össze nem káeftéznek mostanában, megint csak oda jutok, elegánsabb kívül... Mert hát persze ugyanúgy megoszlott ez a nemzedék is, mint a többi. Még akkor is, ha - rend a lelke mindennek-alapon - megszámoztuk magunkat. S

zimplán arról lenne tehát szó, hogy mindeme zavaros dolgok dacára jó nézni és hallgatni benneteket ott a Zippzárban, fiúk; a független értelmiségi talán mégis olyan furmány, akire szüksége van a világnak, „rendszersemlegesen", teljesen mindegy, hogy diktatúrában, demokráciában vagy ilyen-olyan átmenetben leledzik a szerencsétlen. Jó, hogy díjazzuk a civil kurázsiját. És reménykedjünk, hogy igaza van Kocsis Zoltánnak, a civil kurázsiért most Maecenas-díjjal kitüntetett zongoraművésznek, aki azt mondta, hogy sokan vannak még ebben a nemzedékben, akik ugyancsak megérdemelték volna a különös díjat. Sulyok Erzsébet SZABADOS VITA A PIAC SZABADSÁGÁRÓL Mi lesz az ingatlanbérleti díjakkal? Érdekegyeztető fórum a városházán A nem lakáscélú helyiségek bérleti díjainak emelését érintő tárgyalások kezdődtek tegnap délután a városházán. Az önkormányzatot dr. Lippai Pál polgármester és Tűhegyi József alpolgármester, az IKV-t Tóth Dezső igazgató és Györkéi János gazdasági igazgatóhelyettes, a vállalatot felügyelő bizottságot Juhász Antal elnök, a vagyonkezelési, vállalkozási és privatizációs bizottságot Csillag János képviselte: a harmadik oldalt a bérlők: az állami vállalatok, szövetkezetek, valamint a vállalkozók és kisiparosok érdekvédelmi szervezeteinek vezetői alkották. Lippai Pál polgármester kívánatos tendenciaként jellemezte a piaci viszonyok fokozatos kialakulását, ezzel együttját a bérleti díjak emelése is. A többlépcsős átlakuláson van a hangsúly, mondotta, az önkormányzat nem kívánja tönkretenni az iparosokat, ellenkezőleg, minden emberileg méltányolható kérést figyelembe vesz. de nem lehet tekintettel a profiltól idegen albérleteztetésre. Ugyanakkor a polgármester az Iposztól nekiszegezett kérdésre elismerte, az önkormányzat hibázott, a feleket már jóval előbb a tárgyalóasztalhoz kellett volna hívnia. Az IKV vezetői megemlítették, hogy az ország nagyvárosai közül Szeged a leg olcsóbb, a lehetséges kedvezményeket tolták előtérbe (a hetven év felettiek esetében nem emelik a díjat, a felújításokat pedig elszámolják); értetlenül álltak a tény felett: a bérlők, miután másoknak továbbadják az önkormányzati tulajdont, kíméletlenül a piaci árat érvényesítik, ám ők maguk még ahhoz közeli értéket sem hajlandók fizetni - ugyanis Martonosi István (Kisosz). a harmadik oldal egyeztetett álláspontját kifejtve azt is közölte: az IKV 1952 óta az ingatlanokhoz egy tű értékél hozzá nem adta. a felújítások költségeit nem viselte, ezért ők úgy állapodtak meg: nem fizetik a díjtöbbletet. Hozzátette: a vállalkozók (állami, szövetkezeti, társas és egyéni formákban) töltik meg a város zsebét, a város belőlük él, őket utólagos egyeztetésekre s nem érdemi tárgyalásokr a hívni - bűn. A bérleti díjemelés rendkívül káros következményeként említette, hogy az akadályozza az előprivatizációt. Az. Iposz vezetői álláspontjukról tapodtat sem mozdultak: az IKV érje be a tavalyi százszázalékos emeléssel, az ipartestület mesteremberei nem hajlandók a megnövelt bérleti díjakat a szolgáltatások árába beépíteni. s így a lakosságra továbbhárítani Hozzáfűzték, ha kell. a Rózsa Ferenc sugárúton (Fő fasoron) olyan demonstrációt szerveznek, hogy Újszegedről nem tudnak bejutni munkahelyükre az emberek. Az alpolgármester szerint a szolgáltatások árát nem rögzített bérleti díjak segítségével kell alacsonyan tartani; a demonstráció lehetőségével kapcsolatban megkérdezte: vajon nem egy tőkeerős vállalkozó mellett állnának-e ki inkább a polgárok, aki ötszörös összeget fizet a város kasszájába a közvagyont gyarapítva. E vagyont sokan magukénak érzik, saját tőkeként kezelik, mondotta Csillag János. hiszen az ingatlanokat többmilliós apportként viszik be különböző vállalkozásokba. Az IKV viszont semmit se csinál, nem szolgáltat, hanem csupán kasszíroz, tette hozzá a HungarHotels igazgatója, annak okán, hogy szerinte az IKV gazdasági igazgatóhelyettese a vendéglátást ócsárolta. A mind nyíltabb és szabadabb(szájú) vita a felek közeledését eredményezte: a következő fordulára álláspontjaikat felülvizsgálják, s megkísérlik megkeresni a lehetséges kompromisszumot Ó.J,