Délmagyarország, 1991. április (81. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-16 / 88. szám

4 Hetedhét határon 1991. április 16., kedd PUSZTASZERI GONDOZÓK ÉS GONDOZOTTAK Kerékpáron az ételhordó Piacsekné Kurucsai Erzsébet évek óta kíséri figyelemmel a pusztaszeri idős emberek helyzetét. A Területi Gondozási Központ vezetőjeként a közelmúltban számolt be a képviselő-testületnek tapasztalatairól. Beszámolójából egyebek mellett kitűnt, a gondoskodás mértékének megállapításakor rendkívül nehéz felmérniük, kik szorulnak ténylegesen segítségre. Nincs megfelelő módszer ugyanis arra, hogy reális képet kapjanak a kérelmezők vagyoni és anyagi körülményeiről. így más megoldás híján, a szociális-, és egészségi állapot a döntő szempont. Minden évben felülvizsgálják, kik szorulnak rá rendszeres, vagy alkalmi segítségre. Az idei összegzés szerint a településen, illetve a környező tanyavilagban 457 hatvan éven felüli ember él. Közülük a faluban kilencvenöten maradtak egyedül, a tanyákon pedig harmincöt magányos embert tart számon a statisztika. Önkéntes, önzetlen támogatásban ritkán részesülnek ezek az öregek, holott azt hihetnők, a kisebb településeken segítőkészebbek az emberek... A gondozási központ mindenkor szívcsen fogadta az egyház közreműködését, nem csak azért, mert az érintett korosztály tagjai közül sokan vallásosak, hanem azért is, mert egyházi segítség nélkül aligha tudtak volna eleget lenni feladataiknak. A kisteleki központú gondozási centrum öt éve működik. Illetékességi területe 1987. április l-jétől Pusztaszer község közigazgatási területére is kiterjed. „A szociális munka alapja minden ember értékének és méltóságának elismerése társadalmi helyzetre, korra, nemre való tekintet nélkül". A területi szociális gondozást e mottó jegyében gyakorolják a központ munkatársai. A gondozásba vétel a környezettanulmány elkészítésével kezdődik. (Ezt a munkát a központ vezetője végzi a terület gondozójával együtt.) Ezt követi a körzeti orvos javaslata. A hozzátartozói gondozási képesség mérlegelésénél figyelembe veszik a család teherbíró képességét és egyéb irányú kötelezettségeit. A házigondozó-szolgálat a rászorulók lakásán nyújtja az életvitel folyamatos fenntartásához szükséges segítséget azoknak a személyeknek és családoknak, akik koruk, egészségi állapotuk vagy családi körülményeik miatt erre ráutaltak. Ez a fajta szolgálat elsősorban a háztartási munkák ellátásában jelent támaszt. A szociális étkeztetés hivatott a családi környezetben el nem látott, többnyire idős személyek étkeztetését megoldani. Az igényelt ebédet a helyi vendéglőből főállású és tiszteletdíjas gondozók viszik ki kerékpárral a gondozott lakására. Három főállású és ugyancsak három tiszteletdíjas gondozónő törődik az idősekkel. A gondozók a szennyes mosását, az ételhordók mosogatását és tárolását saját otthonukban végzik cl. Más lehetőség nem lévén, kénytelenek ezt a szükségmegoldást választani. Közlekedésre saját kerékpárjukat használják, a gépkocsiátalányt ugyanis lemondták, mert nem foglalta magába a javítás költségeit és az amortizációt. A falu nyugdíjasklubjának vezetését, szervezését, illetve a klubhelyiség rendben tartását két tiszteletdíjas gondozó vállalja magára. Piacsekné Kurucsai Erzsébet úgy ítéli meg, a jövőben egyre nagyobb teher hárul a gondozási centrumra. Munkájuk eredményessége pedig sok esetben azon múlik, mekkora nyilvánossságot kap a szolgáltatásokhoz való jutás útja, módja. A széles körű tájékoztatásról nyilván az önkormányzatnak kell gondoskodni. Természetesen nem nélkülözhetik a képviselő-testület közreműködését a különböző sérelmek mielőbbi orvoslásában, és az azonnali segélyek kiutalásában sem. Gombos Erzsébet Magukért maguknak Faluszemlét kezdeményeznek, lomtalanítást szerveznek, rövidesen betonoznak az iparcikkbolt előtt, új mezőőrre lesz szükség tájékoztatott Kertész László, Pusztaszer polgármestere, amikor a falu legfrissebb híreiről faggattam. Itt a tavasz, nagyon időszerű, hogy ne csak a portákon, hanem az egész településen is elvégezzék a nagytakarítást. Megtisztítsák az utcák, az utak szélét a szeméttől, hogy az elhanyagoltságnak nyoma se maradjon a községben. Még ebben a hónapban nekilátnak a munkának: már ajánlkozók is akadtak. Az általános iskola és a Hétvezér Téesz közösen vállalta a lomtalanítási akció megszervezését és „kivitelezését". Sok felesleges kacattól, megunt holmitól szabadulhatnak meg ily módon a falu lakói. A közterületek, parkok csinosítását, szépítését is tervezik. Természetesen minden falubeli „beszállhat" a társadalmi munkába. Figyelem! A faluszemle nem afféle céltalan portya lesz. Drágán fizet az, aki a felszólítás ellenére nem viszi el háza elől az építési törmeléket. Tudniillik közterület-használati díjat vetnek ki a nemtörődöm, a falu képéi semmibe vevő építkezőkre, házfelújítókra. A falubelieknek ismerős a kép: egy-egy eső után bokáig ér a sár az áfész iparcikkboltja előtt. Ám immáron nem sokáig. Beton kerül a placcra. A burkolóanyagot az önkormányzat biztosítja, a kivitelezést pedig a falu önkéntes útépítői végzik el. Magukért, maguknak dolgoznak - pusztán köszönömöt várnak érte. Ha saját újságja nem is lesz a községnek, a Kisteleki Hírmondó hasábjain azonban olvashatnak a település életéről. Egy-egy oldalt szánt a szerkesztőség a falu híreire. Százötven példány jut el a havi tájékoztatóból Pusztaszerre. A jövő évtől, nagyon sok ember kérésének eleget téve, nemcsak a termelőszövetkezetnek, hanem az önkormányzatnak is lesz mezőőre. Nő a magánbirtok, fokozottabb védelmet igényel a lakosság. (gombos) MEGSZÁMLÁLVA 3. Határközség hátra A néhányszázalékos gyarapodás már értékes eredménynek számít, mint ez a korábbi két összeállításból is kiderülhetett. Túlnyomórészt ugyanis veszített népességéből a városkörnyék településeinek több mint két tucatja. Akárha vigasztaló lehel - mintegy összehasonlításként -, hogy Szegedet kivéve a megye mindegyik városa fogyókúrát folytatott az 1980-as és 1990-es népszámlálás közötti időszakban és a megyeszékhelyen is mindössze két és fél százaléknyi a népességnövekedés. Ily módon „szegedies" vonzerővel rendelkezik a kétczerötszáztól háromzezerig terjedő lakosságszámú falvak ötös csoportjában Bordány. Egyedüliként mondhat magáénak pozitív népességmozgást: tíz év elteltével hatvankét emberrel többen laknak a telepü lésen, a betelepülőkkel és a majdhogynem számbeli azonosságot mutató halálozással és természetes szaporulattal. Az öt község kárvallottja a határtelepülés, Röszke. Több mint tizennégy százalékos a népességcsökkenés, fele-fele arányban az elvándorlás, illetve a természetes fogyás következtében. Nem lehet ezáltal maradéktalanul a határközeiben az utóbbi egy-két évben kialakult áldatlan helyzetre hivatkozni, amiért félszáz ember „elveszett' Röszkén. Deszk majdhogynem tíz évvel ezelőtti önmagát őrzi: 31-gyel élnek kevesebben ma a községben az 1980-as helyzethez képest. Rúzsa 353 lakost veszített. Zákányszék 315-öt. Közel átlagosnak tekinthető a két településen megfigyelhető számbeli változás. A 11 százalék körüli fogyás is megoszlik a kétféle ok. az elvándorlás és a születésszám visszaesés miatti népességcsökkenés között. Ha már átlagot említünk, álljon itt: Szeged vonzáskörzetéhez tartozó 28 település ossz adatait . figyelembe véve egy helység az átlag szerint 9,6 százalékot veszített népességéből. (becsei) Nyitás előtt a Szikin A dorozsmai Sziksósfürdő üdülőtelepe még csöndes, minden úgy van, ahogy a tél otthagyta. Csak közben kizöldültek a fák, és visszavonhatatlanul tavasz lett. Nemsokára megnyílhat a strand is - az üzemeltető Szegedi Vízművek és Fürdók Vállalat a hét folyamán megkezdte az idény eleji felkészülést. Az öreg fák kiszáradt ágait elszállítják, a házakat, a padokat festik, csinosítják. A fürdőbejárat környéke is átalakul majd : az útnak nagyobb fordulóíve lesz, az autóbuszok miatt. Rövidesen próba alá kerül a vízszállító rendszer, s a fürdótavat is le kell ereszteni, hogy a levezető lépcsősort takarítani és fertőtleníteni tudják. Ha mindez elkészült, a szükséges közegészségügyi szemle után, egy szombati napon, április 27-én megnyílik a fürdő. A strand képében - a tavalyihoz viszonyítva - nagyobb változás nem lesz. Talán csak a jegyárakban. A Sziksósfürdő ú j jegyárai: Főszezonban (június, július, augusztus) - 50 forint (teljes ár), illetve 40 forint (kedvezményes ár: nyugdíjasoknak, és 14 év alattiaknak). Elő- és utóidényben - 40 forint (teljes ár), illetve 30 forint (kedvezményes ár). S. P. S. Nagy László felvételei Kútra nem, műszerre igen Az önkormányzatoknak március végéig módjukban állt állami céltámogatást kérni településük fejlesztési elképzeléseinek megvalósításához. Szatymazon a fejlesztésre az összes bevétel 25 százalékát, vagyis 14 millió 330 ezer forintot szánnak. Ebből az összegből finanszírozzák a kútfúrás és az egészségügyi gépés műszerbeszerzést. E két beruházás megvalósításához igényeltek állami céltámogatást. Ahogyan Szűcs László polgármestertől megtudtuk, az egyikhez igen, a másikhoz nem kapták meg az igényelt összeget. A kútfúrást nem támogatták, a műszerbeszerzéshez viszont / millió 76 ezer forinttal járult hozzá az állam. A pályázat útján szerzett pénzből EKG-készüléket vásárol a község, és orvosi laboratóriumot szerelnek fel. Ezáltal sokat javulhat a falu egészségügyi ellátottsága, hiszen a rendelők működési feltételeinek jobbítása sok esetben mentesítheti a szatymaziakat az eddig csak Szegeden elvégezhető vizsgálatoktól. G. E. Segíts magadon, az... Kevés az olyan gyalogút Forráskúton, amelyet betonlapok borítanak. Nem is lenne több, ha az önkormányzat nem számíthatna a lakosság közreműködésére. De tehet-e mást a falu népe. mint hogy vállalja az együttműködést? Ha magukon nem segítenek, minden marad a régiben. A hivatal ugyanis csak a nagyobb fejleszteseket tudja finanszírozni, márpedig a kis beruházások sem odázhatók el a végtelenségig. Ezért fognak össze az utcák lakói és sürgetik az önkormányzatot: adjak a betonlapokat mielőbb, majd ők kiépítik a járdákat. Bevált gyakorlata van ezeknak az akcióknak, ahogyan az úgynevezett önerős gázvezetéképítés is meghonosodott már a faluban. Az idén a Rózsa és a környező utcákban ássák majd ki a csövek helyét. A temetői utat is társadalmi munkában építik meg, eddig mintegy hatszáz méteren készítették elő a terepet az aszfaltozáshoz. NÉPÜNK HAGYOMÁNYVILÁGÁBÓL Babakészítők Amelyik kislánynak „kaucsukbabája" volt, az gazdag családban élt. Viszont sokkal, de sokkal gazdagabb volt az a kislány, akinek csutkababája, vagy rongybabája volt, olyan, amelyet ó maga készített. „Mert a gazdag lányok a babájukat meg se foghatták. Annak a házbeli ágyon volt a helye. Meg aztán azt nem lehetett öltöztetni, szép ruhácskákat varrogatni néki. Mert azon volt csillogó-villogó, sujtásos-zsinóros tüllruha. Meg párta a fején, olyan magyaros." Az „igazi" babákat maguk a kislánykák készítették. A csutkababa elkészítéséhez nem kellett nagy elképzelő erő. A lemorzsolt csutkán marad csuhéj. Az lett a baba haja. Ha asszonybabát csináltak, a csuhéjhajból kontyot tekertek. A csutka vastagabb vége lett a fej, amit egy kis vattával körültekertek, majd fehér gyolccsal fedték, hogy fej alakú legyen. Ügyesebb kislányok szemet, orrot, fület és szájat is rajzoltak rá. Lánybabának egy-, vagy kétágúra fonták a haját, sőt, szalagot is kötöttek bele. A babaruhákat is maguk készítették. Kisebbek csak nagykendő formára átkötötték a csutkatestet. Nagyobbak már picinyke blúzt, szoknyát és kötényt varrtak, és abba öltöztették a Bözskét, Julcsit, Rózsikát. Tecukát. Lábbelije nem volt a csutkababáknak. Nem is kellett, úgysem látszott volna, mivel a szoknyát hagyományosan hosszúra varrták. A rongybaba készítése - hihetetlen talán, de - bonyolultabb. Ott ugyanis egy nagyobb fehér szövet kellős közepébe rongygombócot kellett kötni. Ez lett a baba feje. Aztán alá egy nagyobb, hosszúkás rongycsomót kötöttek, ez lett a törzse. A törzs alján kétfelé hasították a szövetet, azokba vékony rongysodradékot kötöttek, azokból lettek a lábak. A törzset egy botocskával átfúrták, helyébe egy hosszú, a törzs két oldalán kilógó sodrott szövet került, kezek gyanánt. Az így elkészült testet aztán felöltöztették színes ruhákba. A rongybabáknak kukoricabajuszból csirizzel ragasztottak hajat. Legtöbb kislány leány-, illetve asszonybabát csinált, „gyerökbabát" - azaz fiúbabát - szinte nem készítettek. A vásárokban is lehetett kapni fűrés?porfejű rongybabákat, amelyeket szintén kedvük szerint öltöztetgettek a kislányok. Meg pólyázgatták, tisztába tették. Ringatták, ajnározgatták, vagyis „a kislányok a maguktól telhető buzgósággal készültek az igazi anyaságra." A tápai díszítőművész szakkör hajdan sok babát készített. Csodálatos Terusok, Marikák és Örzsék. Rózsikák álltak helyt országos szakkiállításon, dicsérve a tápaiak babacsináló tehetségét, melyeken a tápai emberek tartását, viseletét örökítették meg. A szegedi múzeum gyermekjáték-gyűjteményét llia Istvánné jellegzetesen tápai gyékénybabái teszik gazdagabbá. Olyanokkal, aminőkkel a tápai gyékényfalu gyermekei játszadoztak a század elején, vagy annál is régebben. Nemrég egy szegedi asszony nézett be babáival a múzeumba. Vincze Antalné drótra tekert vattákból alakítgatta babáinak vázát, melyeket aztán kellő ügyességgel öltöztetett föl. Szépek mind, noha a ruhaanyagok beszerzésében gondjai vannak. Lám, a babakészítés varázsa fél évszázad múltán is előveszi a hajdani kislányokat. Milyen jó is lenne, ha minden nagymama, édesanya maga mellé venné a kisunokát, gyermekét és együtt csinálnának „igazi" babákat. Hiszem, hogy igaza volt annak, aki mondotta: mert az anyaságra, meg a liáziasszonykodásra készülgettiink mór akkor, pedig még írni-olvasni sem tudtunk." Ifj. Lele József