Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-09 / 58. szám

1991. március 9., szombat 69 családi magazin Húsvéti hagyományok CSALÁDI ÜNNEPEK Tapintat, türelem A

gondoskodó családi légkör a beteg ember számára ugyanolyan fontos, mint a patikaszerek — része a gyógykezelésnek. A hozzátartozók törődése, megértése, ápolása megannyi családi szerként gyógy ítólag hathat a kórral küszködókre Elfordulásuk, vagy kényszeredett viselkedésük pedig súlyosbíthatja a beteg állapotát. Különösen azokét, akik hosszabb ideig betegeskednek, vagy gyógyíthatatlanok. A családok gondjai leginkább velük kapcsolatban merülnek fel. Nem könnyű hosszabb ideig beteget ápolni. Főleg ha a családtagoknak a napi kenyérkereső munkájuk, iskolájuk mellett kell ezt tenniük és nem jut elég idejük, energiájuk, figyelmük a betegre — sokszor önhibájukon kívül. Az pedig igényelné. Éppen azért, mert beteg, mert birkózik a kórral, s tudatában, tudatalattijában benne van a kiszolgáltatottság érzése, a félelem attól, hogy a küzdelemben alulmarad. Benne van sokakban a röstellkedés is amiatt, hogy őket „ki kell szolgálni", hogy gondot okoznak. Másokat éppen ez agreszszíwé, állandóan zsörtölődő, „rossz beteggé" tesz. Sokan elveszítik alkalmazkodóképességüket, bizakodásukat. Különösen az idősebb embereknél fordul ez elő. Nehéz helyzetbe hozza őket a betegség sok kínos, fájó fizikai tünete és a lelki megterhelés, mit a kiszolgáltatottság érzése, a szorongás okoz. Akik nem képesek ezt oldani, azoknál igazi családi megpróbáltatássá válhat a hosszabb betegség. Mindenképpen meg kell hát próbálkozni ezzel az oldással — betegnek is. hozzátartozóinak is. Legelőször annak feltételezésével, hogy mind ugyanazt akarják; a gyógyulást. Azután azzal, hogy tárgyilagosan mérlegelik, adott helyzetben ki mit tehet ezért a gyógyulásért — és csak tehető, csak reális dolgokat várnak el egymástól. Azt pedig, ami nem tartozik ebbe a kategóriába nem boncolgatják magukban, nem tesznek érte szemrehányást maguknak sem, a másiknak sem. Mert azzal csak a helyzetüket nehezítik! Súlyos hiba túl- vagy alábecsülni a vállalható szerepeket a beteg és az ápolói részről egyaránt. Mert kialakulhat belóle „a beteg ember nyűg" kényszerképzete. Attól pedig óvjon a sors minden beteget és hozzátartozót! Illetve próbálják töle megóvni saját magukat. Azzal, hogy megpróbálják egymást megérteni, tapintatosak, türelmesek. Erre, a bajjal birkózónak és a gyógyításában közreműködónek egyaránt nagy szüksége van. Akkor is, ha borzasztó nehéz hosszabb távon így hozzáállni a dolgokhoz. Könnyítést — fóleg az idós emberek ápolásánál — éppen az jelenthet, ha nem fogy el a jóindulat, a tolerancia. S még az, ha beteg és ápolói kölcsönös bizalommal viseltetvén egymás iránt „kibeszélik" a gondjaikat, megkísérlik őszintén elmondani, mi jó, mi nem, mi bántja óket, minek örülnek. Akik képesek így, a jó szándék, a szeretet szavaival, indulataival közelíteni a másikhoz, azok számára nem válhat „tragikussá" az, ha beteg van a családban. -jobb Húsvét közeledik, A családias ünnepek között a karácsony után a leginkább megtartott. Amikor minden famíliában vendégjárás, ünnepnapok vannak. Azoknál is. akik vallásuk révén tudják jelentőségét, gyakorolják szokásait ezeknek a jeles napoknak. S azoknál is. akik a kereszténységtől távol állva esak világi hagyományok szerint hüsvétolnak. Nem is tudva talán, hogy valójában milyen hiedelem- és szokásvilágban gyökerezik mai húsvétiinneplésünk. Érdemes ezt a színes, érdekes vallási és népi hagy omány világot felidézni. megtudni, milyenek voltak a régi családok húsvétjai, honnan erednek mai szokásaink. A tavaszi ünnepkör vallási és nepi szokásainak többsége hajdan ehhez az időszakhoz kapcsolódott, a húsvétvasárnapot egy héttel megelózó virágvasárnaptól a húsvétot követő hét fehérvasárnapjáig dívott: egy része egyházi eredetű, más része a természet megújhodásával függ össze. A húsvéti ünnepkör évszázadok óta (gondolná-e a kedves olvasó, hogy már népvándorláskori avar sírokban is találtak húsvéti tojást?!) katartikus, megtisztító, kiváltó, kivédő népi rítusok, gonoszűző, bajelhárító, termékenységvarázsló célzatú népszokásokban az esztendő legjelesnaposabb ideje. Rendkívül gazdag hagyományvilágában a máig éló világi s egyházi szokások — a locsolkodás, a tojásfestés, vendégjárás, a tűz-víz-ételszentelés, a feltámadási körmenet — mellett néhány évtizede még számos rituálé és hiedelem színesítette ezeket a napokat (például a korbácsolás, vagy suprikálás (vesszőzés). a köszöntózés, az Emmausba-menés. a határjárás). Kókonnya és szentelt sonka Többségükben a katolikus vallási szertartásokba kapcsolódó hagyományok húsvéti eseményei közül jellemzők és meghatározók voltak a nagyszombathoz, a Krisztus feltámadásához kötődik: melyek szakrális célzatuk mellett nagyon is világi tartalmakat is hordoznak. A húsvéti gyertyáról — ami a feltámadó Krisztus jelképe — a szegedi eredetű csanyteleki nép például azt tartotta, hogy aki reá a papnak elsőnek fizet, annak a családja szerencsés lesz, mert a megváltó gyertyája világít bele az életébe. — Ezt a gyertyát egyébként a nagyszombaton szentelt tűzzel kellett meggyújtani, csakúgy, mint a húsvéti eledeleket fózó tüzeket. A szentelt tűzben a múlt században a Szeged-alsóvárosiak megégették pár szólóvenyige végét, majd a vesszőket bajelhárítónak elásták szólóföldjük négy sarkába. — A nagyszombaton szenteltvíz ugyancsak kár- és rontáselhárító szerepet játszott, a templomból hazamenet meghintették vele a házat, a jószágot, az ételt, ivott belóle a család (s ha késóbb az esztendő során valaki nagybeteg lett, azzal is szenteltvizet itattak). A szentelt étel kultusza ennél is nagyobb volt: hittek az ételáldásban, mire Jézus az utolsó vacsorán példát adott. Máig éló ünnepélyes templomi esemény a katolikusoknál az ételszentelés (minek eredeti értelmezései kőzött találkozhatunk olyannal is. hogy aki ebből evett, az megmenekült a böjt utáni mértéktelen evészet kísértésétói). A megszentelt étkek többfélék, sjelképes értelműek. A tojás (vagy ezen a tájon elterjedt nevén kókonnya) a feltámadó Krisztust, az új élet kezdetét szimbolizálta — a tojás piros színe pedig az emberiségért kiontott vérére emlékeztetett hajdan —, mára azonban már nincsen liturgikus eleme a húsvéti tojásnak (világi szokás lett: ajándékoAlig volt kosár, szinte mind a vásárlók kezét húzta. Anti volt, az is maszatos, gusztustalan, töredezett. A kisfiú egyenest a kocsihoz szaladt, néki az tetszett. Nem csoda, lehet vele játszani, futkosni, jobbra-balra tologatni, a fölbillenö hátsó felére még rá is lehet feküdni. Vagyis nagyon jó játékszer, az egyszer szent. A kissrác élt is ezzel a lehetőséggel, rohant is össze-viszsza cikázva a vásárlók között. Az. édesanya, karján a picivel, halkan dorgálta, ami a kis virgoncot le is csillapította rövid időre. Az anyuka, arcán derűs mosollyal ment gondolától gondoláig, s fia örömmel segített a bevásárlásban. Telt is szépen a bevásárlókocsi mindenféle áruval, s amíg az anyuka spekulált a pénztárca „vastagsága" és az áru mennyiségének zás). Az újjászületés archaikus jelképéről hitték, ha a szentelt tojást együtt eszik meg. akkor nem tévednek el az élet rengetegében, mert emlékeznek azokra, kikkel megosztották, s hozzájuk visszatalálnak. A szegedi tájon szokás volt. hogy a szentelt tojás héját a kerti veteményre szórták; Tápén megetették az aprójószággal; a Szeged-alsótanyaiak pedig szülőföldjük négy sarkába ásták el, mert hiedelmük szerint mágikus erővel bírt. A háztetőn átdobott piros tojást elásták ott, ahol leesett, hogy véle megvédjék a házat a villámcsapástól. Varázserőt tulajdonítottak a szentelt ételek közül a sonkának, azaz annak csontjának is, az ünnepek alatt az asztal alá tették, gyümölcsfára, ólajtóra kötötték; a tá'pai asszonyok fájós torkukat úgy próbálták vele gyógyítani, hogy rajta húzogatták; a kiszomboriak a rossz időjárás távoltartására a legtermékenyebb gyümölcsfa tövébe ásták el. Bajelhárító, gonoszűző jelentóséget tulajdonítottak a húsvéti szentelt tormának és sonkának. Ez utóbbiról az algyőiek azt tartották, hogy megvédi az embert attól, hogy nyáron a földjén alva, kígyó (azaz a gonosz) másszék a szájába. Az ártó szellem távoltartására s a kenyér „szaporítására" a gazdaasszonyok minden sütéskor vetettek a tésztába dagasztásnál a húsvétkor szentelt sóból. — Az említettek mellett megszentelt és jellegzetes húsvéti étel volt e vidéken a bárányhús, a fonott kalács és a lepény. Körmenetre — gyümölcsért A nagyszombati szentelő szertartások mellett ezen a tájon is szokás volt, hogy a feltámadási körmenet szakrális célja mellett határkerüléssel kapcsolódott össze és tavaszkezdő szokás ként célozta az élettér egészének mágikus körbefogását, onnan a gonoszok, a rontás az ártalmak kizárását. Egyébként erre szolgált a szegedi-alsóvárosi gyerekek ama szokása, hogy amikor a feltámadást jelző harangszó megkondult, rossz bográcsot verve beszaladgálták a házat és azt kiabálták: „kányák, békák szaladjatok, megszólaltak a harangok". A tápai gyerekek kolompot, csengőt rázva ugyanezt kiabálva űzték a férgeket a háztól. — A feltámadási körmenetben egyébként Tápé aszszonyai régen tiszta fehérben vettek részt, a kiszomboriak pedig tisztára „Becézés" összefüggéséből fölmerült matematikafeladványon, addig a bátyuska a karon ülő öccs nagy derültségére csinált néhány kört a gondolák között. Amikor visszatért mint bolygó a Naphoz, az anyuka mindig sustorgott valamit kisfiának. Szép, görögös arcán olyankor a méreg pírja futott végig, gyönyörű fehér fogsora között alig hallható szavakat préselt ki. A nő gyönyörű fiatalasszony volt, elegáns, ízlésesen megválasztott ruhája előnyösen emelte ki amúgy is hibátlannak látszó alakját. Ilyen ez ideális anya, talán feleségként is tökéletes. Irigyeltem a férjet, akinek ilyen feleség jutott az elosztáskor. S míg ezen morfondíroztam. GYENES KÁLMÁN FELVÉTELE mosott lábbal mentek a szertartásra, hívén, hogy ezzel közelebb kerülnek a megtisztuláshoz és az üdvösséghez. Sándorfalván pedig az a hiedelem élt, hogy minél több családtag megy el a feltámadási szertartásra, annál több gyümölcs fog teremni. Vödör víz és száraz szerda A Jézus feltámadásához kapcsolódó keresztény legendákra (például arra. hogy a feltámadás hírét vivő asszonyokat a zsidó katonák locsolással akarták volna elhallgattatni), s a keresztelés katartikus rítusára utal a vízbevető, vagy húsvéthétfő szokása: a locsolás. Minek során régen a Szegeden és vidékén bandába verődött legények a leányokat a kútnál vödörből öntözték vízzel (hogy megtisztuljanak, hogy kelések ne legyenek). Később szelídült a szokás és megelégedtek a szódavízspricceléssel. a szagos víz használatával. a termékenység és egészségvarázsló szokás gyakorlása közben. Minek jutalma a húsvéti hímes, karcolt, festett, írott, batikolt, patkolt tojás. Aminek hagyományvilágából napjainkra például teljesen kiveszett az a régi szokás, hogy a keresztszülők adták keresztgyermeküknek (fiúnak, lánynak); vagy az. hogy milyen jelentősége volt a tojásokra kerülő díszítéseknek. Miként elfelejtődik szinte teljesen a locsolkodás néhai vallási jellege, s mára inkább profán emberi öröm megnyilvánulása; szórakozás. A hagyományokra épülően húsvéthétfőn megtartandó locsolkodóbálakboz hasonlóan. Arra, hogy húsvét harmadnapján, azaz keddjén régen a lányok, asszonyok jártak locsolkodni. már alig emlékszik valaki. S feledésbe merült az is. hogy húsvét utáni hét — fehérhét. vagy másnéven komázó hét — a „lazítás" ideje volt. Száraz szerdán például semmit sem dolgoztak — Apátfalván egyenesen azt tartották, hogy aki ekkor dolgozik, annak elszárad a keze. Ugyanezen napot a szegedi tájon fogadószerdának titulálták és asszonyi dologtiltó nap volt. — A görög katolikusok e héten — ami nékik fényeshét volt — fehérben jártak. S készülődött mindenki a hétvégi fehérvasárnapra, vagy ahogy a reformátusok nevezték, a kishúsvétra. SZABÓ MAGDOLNA fizetett a család, a pakolásnál segít kezett a kisfiú az édesanyjának, tartotta a szatyorfület. Persze alig várta, ürüljön már ki. s kerülhessen ismét egyet, most már a terhétől megszabadított kocsival. Meg is tette Az édesanya arcát most is elborította a halvány pír. homlokán alig látható árkot vont az indulat, szép ívű száját a következő szavak hagyták el: Miska, te ökör! Hányszor mondjam már, hogy ne ökörködj? Gyere azonnal utáham és hagyd már abba a rohangálást. A vidám arcú kisfiú, aki bizonyosan sokszor hallotta ezt a „becézést", helyére tette a bevásárlókocsit, s futott az után az asszony után, aki őt ökörnek szólította. TÚRJ JÓZSEF ISMERI MAGÁT? Béke A türelem, a tolerancia a bölcsesség jele. A bölcs ember megőrzi és másoknak is segít megőrizni egyensúlyát, béketűrése hozzájárul, hogy a stresszhelyzeteken. családi és más konfliktusokon úrrá legyen. Tudja ön magáról, hogy mennyire béketűrő? Csinálja meg az alábbi öntesztet s megtudja. (A kérdésekre adott feleleteket gondolja át, válasszon közülük, pontszámaikat adja össze és keresse vissza az értékelésnél.) 1. Családi veszekedés van, önt megbántják (legalábbis úgy véli). Mit tesz? a) Megbeszélik nyugodtan az ügyet és ön békülékenyen reagál. (1). b) Várja, hogy bocsánatot kérjenek (3). . c) Ügy irányítja a helyzetet, hogy lehetőséget adjon sértőinek az engesztelésre (2). 2. Rosszindulatú pletyka jut a fülébe, ami sérti önt. a) Tárgyilagosan megbeszéli a rágalmazóval (2). b) Ugyanolyan rosszindulatú rágalmazással ló vissza (6). c) „Kiosztja" a pletykálkodókat (4). 3. Házastársával, barátjával összekülönböznek, majd megenyhülnek és békülésre várnak. Mit tesz? a) Ön engeszeli ki a másikat (1). b) Vár, nem tartja rossznak, ha a másik egy kicsit „vezekel" gondolatban (5). c) Örül, ha a másik fél teszi meg az első lépést a békülés felé (2). 4. Barátja, partnere arra kéri, menjen el vele egy bokszmeccsre. a) Szívesen megy (4). b) Megmagyarázza neki. hogy Önnek ellenszenves ez a sportág (J). c) ÖköMvotneccs helyett sétát, beszélgetést javasol(1) 5. Az ön számára igen fontos témáról vitatkoznak. a) Nem enged a véleményéből, akkor sem, ha veszekedés lesz a vége (4). b) Közömbös a vitapartnerek nézetei iránt (0). c) Azon igyekszik, hogy megpróbálja elfogadhatónak tartani mások véleményét (2). 6. Fontosnak tartja, hogy egy nő harcoljon a jogaiért? a) Igen, akár férfiasan is. mindig és mindenütt (5). b) Nem, mert a harc ön szerint férfias, a női szerep pedig békés (0). c) Értelemmel és érzelemmel tartja helyesnek a harcot (2). 7. Egy témán állandóan összevész házastársával, vagy munkatársával. A következő „alkalommal" mit tesz? a) Kitér az útjából (3). b) Provokálja, mert élvezi, hogy felidegesítheti (5). c) „Veszi a leckét" és soha többé nem áll le vele vitázni (0). 5—14 pont: Ön igazán béketűrő. Türelmét sokan irigyelhetik, mert vele képes maga körül jó légkört biztosítani. Van lelkiereje beismerni, ha hibázott és békülést kezdeményez. Elismert mások igazát, tiszteletben tartja az eltérő véleményt, de utálja a veszekedést. 15—25 pont: Szereti a békességet De nem olyan áron, hogy annak érde. kében alárendelt szerepbe, állandó feszültségbe kényszerüljön — akkor inkább kiáll önmagáért egy kiadós veszekedésre. Egyébként nem bonyolódik, vitákba, igyekszik megérteni a másként gondolkodókat. 26—32 pont: Ön türelmetlen, túlzottan harcias és rá akarja erőltetni a véleményét másokra. Olyankor is vitatkozik, amikor nincs is oka rá, s mintha még élvezné is a saját éles eszének villogtatását. illetve a veszekedést Gondolkodjon el azon. mi lenne, ha mindenki az ön harapossagaval közelítene másokhoz és rájuk akarná erőltetni a dolgait! Mondjuk önre is.. Ugye mind elhisszük, hogy legjobb a békesség?/ Gondolatok Az élet az ifjúság szemszögéből nézve végtelenül hosszú jövő; az idősek szemszögéből nézve igen rövid múlt. (Arthur Schopenhauer) Mindenki szeretne megöregedni, de senki sem akarja, hogy öreg legyen. (Jonathan Su-ift)