Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
1991. március 9., szombat 70 DM családi magazin ' 1 (§) KIS KERTKERÜLO Termésalapozás A március hónap a kiskerti szezon igazi kezdete: temérdek tennivalóval csalja birtokukra a gazdákat, akik ilyenkor mindig úgy érzik „késésben vannak" A kényszerképzet persze gyorsan eloszlatható, egy kiadós hétvégi családi munkával könnyen utolérik magukat. Legfontosabb teendó most az, hogy megkezdjék a termés megalapozását, a vetést. A föld fagya kiengedvén, időszerű elvetni a hidegre nem érzékeny zöldségféléket: a sárgarépát, a petrezselymet, a hónapos retket, a salátát, a spenótot, a sóskát, a zöldborsót, a vöröshagymát. Ügyelve arra, hogy ne nagyon nedves, ragadós talajba kerüljenek! A sárgarépa és a zöldség magját nyirkos homokban duzzasszuk elő pár napig, a borsót pedig a vetés előtti napon áztassuk be. Vetéskor ügyeljünk a növény által megkívánt tény észterületre, tartsuk be az optimális (a magok tasakján is feltüntetett) sortávolságokat! A borsónál ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az a jó, ha folyamatosan terem: ennek érdekében először a kifejtőborsót vessük el, mert az a legkorábban szedhető. Körülbelül tíz nappal később vessük a velóborsót. A vetés helyének kijelölésekor, amikor meghatározzuk, hogy hová mit vetünk, tartsuk be a vetésváltást: ugyanazt a zöldségfélét egymás utáni években ne vessük ugyanarra a helyre! A növényhez „vonzódó" állati kártevők talajbeli elszaporodását megelózendó, évente más-más helyen termeljünk répát, zöldséget, zellert, fokhagymát és vöröshagymát. Legfeljebb 3 év után kerüljön ugyanarra a helyre paprika, paradicsom, káposztaféle, karalábé, karfiol, bimbós kel, burgonya. A növények tápanyagigényét is vegyük figyelembe: a szerves trágyázás évében a területen káposztaféléket, uborkát, dinnyét, tököt, krumplit, zellert, kukoricát, paprikát, paradicsomot termeljünk. A trágyázás utáni évben gyökérzöldségeket, hagymaféléket, valamint spenótot és sóskát célszerű tenni a talajba. A babot és a borsót pedig a harmadik esztendőben. Területünket gazdaságosabban használhatjuk ki, ha a babot és a borsót nem fészekbe, hanem sorba vetjük, ha a karósbabot a kerítésre futtatjuk fel. Ha úgy kalkulálunk, hogy a tavaszi újhagyma helyére kerülhet bokorbab, uborka, vagy más palánta: a letermett korai borsó helyére vethetünk majd bokorbabot, fejes salátát, palántázhatunk karfiolt; augusztusban a hagyma helyére tehetünk még spenótot, sóskát, céklát; az ősszel felszabaduló területre (például uborka, karósbab után) duggathatunk sarjadékhagymát, vethetünk áttelelő salátát. Az évelő zöldségnövényeket (a tormát, a metélóhagymát, a spenótot, a sóskát, a rebarbarát) a termőterületek szélére telepítsük. — A gazdaságosságöt szolgálja az is, ha kis területünkön nem akarunk „geczemánékertet" csinálni, hanem azokat a zöldségfajtákat termesztjük, amiből a csatádnak a legtöbbre van szüksége, s amelyek kis tenyészterületet igényelnek. A melegedő napok a vetés mellett kedveznek a fatisztogatásnak, a metszésnek is. Tisztítsuk meg a fákat a kéregpikkelyektói, a gombáktól, a mézgás, rákos ágaktól, szedjük le a gyümölcsmúmiákat,, tojáscsomókat, hernyófészkeket. S ne feledjük, hogy a fán keletkező sebeket kezelni kell! Ha nem kenjük be óket Cellciddel. Vulneronnal vagy fémmentes olajfestékkel, akkor a sebfelület elfertőződhet, az ág mézgásodik, rákosodik. elhal. — A megtisztogatott gyümölcsfákat, „fürdessük le", azaz végezzük el a tél végi lemosópermetezést. A fákkal együtt permetezzük meg a szólót, a ribizlit, a köszmétét, a szedret, de még a díszfákat, díszbokrokat, rózsákat is. A március eleje a legjobb időpont arra, hogy fóliaalagutat készítsünk a kertben, aminek segítségével dacolhatunk a tél vége szeszélyeivel. A fólia alatt langyos üvegházi légkört tudunk kialakítani, benne minden korábban és gyorsabban nó. Ebben a hónapban telepíthetünk gyepet is, a fűmag március elejétől április közepéig vethető. Az apró, könnyű magot azonban mielőtt a jól előkészített és beöntözött talajra szórnánk, célszerű egy edényben négyszeres súlyú nyirkos homokkal alaposan összekeverni, hogy a vetés egyenletesebb legyen. A kiszórt fűmagot gereblye fogaival „kapáljuk be" a talajba, amit azután taposólappal vagy hengeren járjunk végig, majd finom, permetszerű öntözéssel alaposan áztassunk meg — és a fú kikeléséig tartsuk folyamatosan nedvesen! Végül, de nem utolsó sorban: a termésalapozáskor fűszer- és gyógynövények kiskerti telepítését is érdemes fontolóra venni. Elsősorban azokét. (például a csalánét, a körömvirágét, a sáfrányét), amelyek nem igényelnek különösebb gondozást, tápanyagot, szinte vadon hoznak értékes termést a kert valamelyik eldugott sarkában. Útravaló Milyenre vegyük a figurát? A jobb idő több autóst csalogat az utakra, nagyobb lesz a forgalom, és a veszélyforrás. Pedig a tulajdonosok számára egyre nagyobb érték a gépkocsi, jobban féltik. Legalábbis a magukét. A másé — az más. (?) Az autósmorálban ez a más-ság sajnos mindjobban terjed. És rombol. Egészséget és emberi viszonyokat elsősorban. Nap-nap után felidegesítjük és lebarmozzuk egymást vezetés közben. Pedig éppen az ellenkezője, egy nyugodt, normális, partneri közlekedóstflus lenne kívánatos, az szolgálná a biztonságunkat. Jobban, mint bármiféle újmódi és méreg(be gurítóan) drága felelősségbiztosítás. Nem is kellene hozzá nagy befektetés, semmiféle pluszkiadást nem okozna (még talán lelki konfliktust sem), ha megpróbálkoznánk vele. Csak a saját „fazonunkon" kellene igazítanunk. Elsősorban azzal, hogy felmérjük mit ér nekünk egészségünk és autónk —s mert nyilván sokat, keményen megfogadjuk, hogy nem hagyjuk veszélyeztetni. A veszélyek megelőzése, kivédése érdekében pedig megteszünk minden tőlünk telhetőt. Már a kezdet kezdetén: azzal, hogy mindig időben indulunk el. Úgy kalkulálva útra-forgalomra. hogy ne kelljen az elkéséstól félve száguldanunk, szabálytalankodnunk, agresszívnek lennünk —, s ezzel másoknak gondot okoznunk. Anélkül is van a véletlenül elkövetett hibákból is elég galiba. Sót, mi is csinálhatunk butaságot, sodorhatunk veszélybe másokat — pedig nem akarjuk és nem vagyunk gazemberek sem. Tételezzük fel, hogy más sem szándékosan „figurázik" az úton. És legyünk készenlétben állandóan arra, hogy a mások hibáját kivédjük. Mi több: ne kezdjük el válogatott káromkodások közepette szidni, sértegetni! Jobb lesz nekünk azzal, ha barom állattá kiabáljuk, gengszterré nyilvánítjuk a másik autóst? S ilyen sértést ha reánk kiabálnak fel kell vennünk, meg kell torolnunk? Lealacsonyítsuk magunkat méltatlan vádaskodásokhoz, vitákhoz, netán tettlegességhez? Okozzunk esetleg ezzel is örömet annak, aki provokálni akar bennünket? Nem könnyebbülünk meg igazán tóle. De az idegeink, a koronáriáink garantáltan károsodnak. Vagyis verekedjük magunkat befelé az igazán veszélyeztetett autósok egyre nagyobb táborába — öngyilkoló tempóban. Lépjünk időben a fékre, változtassunk irányt míg nem késő! Tegye meg ezt az is, ki „betyárosan" vezet — meglátja, nem lehetetlen normálisan autózni; „csak" biztonságosabb Gyomász módra... Sokszor emlegetjük nagyanyáink konyhaművészetét, és minél kevesebb a pénzünk, anhál inkább áhítozunk arra, hogy bárcsak minél többet tudnánk az 6 mesterfogásaikból, s képesek lennénk olcsón jót sütni-fózni. Ebbéli törekvésünket mostanában egyre több szakácskönyv segíti, amikben felelevenítik a déd- és nagymamák tudományát, fortélyait, receptjeit. Az általuk még használt, majd jobb módunkkal feledésbe ment alapanyagokról írt könyvet Radics László Ételek erdő, mező növényeiből címmel. Azzal a szándékkal, hogy segítsen egészségesebben táplálkozni, takarékoskodni. Harminc fejezetben harminc növényt ajánl, amik erdón, mezón, kertben, vadon kínálják magukat, csak éppen nem tudjuk, hogy ehetók. hogy jóízű leves, salátafőzelék, szörp készíthető belőlük. A rendhagyó szakácskönyv szerzője leírja, lerajzolja ezeket a növényeket, megtanít arra, hogyan kell felismerni óket, mely részük fogyasztható és mikor, illetve mikor kell gyűjteni óket, s mi készíthető belőlük. A csipkerózsikától a zamatos turbolyáig terjed a kínálat, mind a harminc növénynél több receptet adva. Levesre, salátára, mártásra, különféle itókákra ír le alaprecepteket, amiket ki-ki ízlése szerint, saját tapasztalatai alapján variálhat. Hogy erejük legyen megpróbálkozni vele, íme egy „indítórecept" a könyvből: „ Tavaszi erőleves gyomász módra: tavaszi kirándulásunk során összegyűjtöttünk megfelelő mennyiségű szagosmüge-, fiatal százszorszép-, pimpóleveleket, szederhajtásokat, ibolyavirágokat, szamóca-, cickafarkleveleket, fekete ribizli fiatal hajtásait. Mindezt meglocsoljuk jóféle asztali pecsenyeborral. 4—5 órát állni hagyjuk. Szúrletéból ki-ki vérmérsékletének megfelelő mennyiség elfogyasztása után erőre kaphat tavaszi fáradtságából." (Mezőgazdasági Kiadó Kft.) Konyhamérték Sok háztartásban nincs konyhai mérleg, és sok kezdő háziasszony nem tudja, hogyan számítsa át, mérje ki a szakácskönyvek receptjei szerint megadott élelmiszer-alapanyagokat. Kanál, késhegy, poháron viszont mindenkinél van kéznél, s biztonságosan lehet velük mérni, ha tudjuk, hogy: 1 liter liszt 65 dkg: 1 csapott evőkanál liszt 1,5 dkg; 1 tetejes (púpozott) evőkanál liszt 2,0 dkg; 1 csapott evőkanál búzadara 1,5 dkg; 1 csapott evőkanál zsemlemorzsa 1.2 dkg; 1 csapott evőkanál só 1.5 dkg; 1 csapott kávéskanál só 1,0 dkg; 1 késhegynyi só 0,5 dkg; 1 csapott evőkanál zsír, vaj 2—3 dkg: 1 csapott evőkanál olaj 2 dkg; 1 diónyi zsír. vaj 2 dkg; 1 tojásnyi zsír. vaj 5—6 dkg: 1 púpozott evőkanál cukor 2 dkg: 1 csapott evőkanál cukor 1,5 dkg; 1 vizespohár űrtartalma 2 dl; r 1 borospohár űrtartalma 1 — 1,5 dl; 1 levesestányér űrtartalma (karimáig) 2.5 dl;' 1 késhátnyi vastagság kb. 3 mm; 1 nagyobb fej káposzta 1 kg; 8 —10 közepes nagyságú alma 1 kg: 10—12 közepes nagyságú burgonya lkg. HAZIVARRODA 99 Tananyag 99 Pénzszűkítő világunk sajnos egyre több családot kényszerít fogyasztáskorlátozásra. A statisztikák (meg a bálásruha-akciók népszerűsödése) azt mutatják, hogy leginkább a ruházkodáson igyekszünk spórolni: kevesebb ruhát, cipőt veszünk. Ám ennek nem kell „szükségszerűen azt jelentenie. hogy „lerongyolódunk", illetve ódivatúvá válik a ruhatárunk. Némi vállalkozó kedvvel, elszántsággal, kis segítséggel és ügyeskedéssel megtanulhatunk varrni, ruházni a családot. Leleményesebb, összetartóbb rokonságokban, baráti társaságokban már divat a nők között, egymást tanítják szabni-varrni (kötni, horgolni). S feltalálták a „vándorvarrógépet", ami több famíliát is szolgál. Akinek pénze, ideje van rá. az varrótanfolyamra jár —, s befektetése rövid úton megtérül. Aki viszont szűkében van időnek, tandíjnak, az többnyire csak áhítozik rá, bárcsak megtanulhatna varrni. S valószínűleg nem is tudja, hogy egy könyv árán. pontosabban annak segítségével meg is teheti: ha megveszi és „tankönyvként" használja Milené Somogyi Ilona Varróiskola című munkáját. Amiben megtalál minden alapvetőt, mit a varrásról tudni kell. A kelmék fajtáitól a varróeszközökön át a szabásig, szerkesztésig, ruhakészítésig. az igazítások módjáig minden teendőt leirt, méretarányos ábrákkal illusztráltatort a szerzó. Természetesen az egyszerűtől a bonyolultabb felé haladást választva sorjáztatja a müveleteket, a sima szoknya szerkesztésétől, varrásától jut el a karcsúsított, zsebes kosztümig- A különböző aljakhoz sokféle blúz, mellény varrására is megtanít, s persze nem hiányzik a könyvből a szabadidőruha. a nadrág, a blézer szabásvarrási útmutatója sem. A könyv segítségével —, s olcsóbb anyagokon gyakorolva — bátran meg lehet próbálkozni azzal, hogy elsajátítsák a Varróiskola „tananyagát", s hamarosan saját készítésű ruhákba öltöztethessék a családot. Tiniknek miniket Hogy milyen a szoknya hossza az idén? Nos, találóbb volna azt kérdezni, hogy milyen a rövidsége. A szoknya még sohasem volt ilyen rövid, mint most. 1966-ban Londonban „találták ki" a miniszoknyát. De nem sokkal azután, hogy a korábban konzervatív stílusáról híres Albionban megjelent a rövid, a még rövidebb és a legrövidebb szoknya. Párizsban még ezen is túltéve nyírták, szabták egyre rövidebbre a szoknyákat Ilyen még nem volt! — mondogatták a tisztes matrónák, pedig nekik emlékezniük kellett volna, hogv az 1949-es (igaz csak nyugati) divat, a new look, amelyet Christian Dior talált ki, nemcsak a nőiességet, hanem a nói lábakat is hangsúlyozta, mégpedig a legkézenfekvőbb módon: eltüntette róluk a hosszú szoknyát és a lehető legtöbbet mutatta meg belőlük. Nos, az iden a new look-ot, a 60as éveket megszégyenítően szinte eltűnnek a szoknyák. A nyári minik akkorák, hogy a csipkés bugyi is kilátszik alóluk, s szabadon hagyják a combtövet is. Jól jön az ilyen divat — spórolós* időkben. De csak a legfiatalabbaknak. Szigorúan a tizenéveseknek. Nekik is csak fürdőhelyen, diszkóban, táncos helyen. És mit csináljon az idősebb, a húszas, harmincas korosztály? Alakhoz, stílushoz illően válasszák meg a mini hosszát. Természetesen a hosszú lábú, jó alakú harmincas hölgyek is viselhetnek minit, de tartózkodjanak a túlzásoktól. És aki túl van a negyedik X-en? A fiatalos középkorúaknak találták ki a bermuda hosszúságú, de bó szárú nadrágszoknyát. Es a térd fölötti, combközépig érő aljakat. De az ő divatjuk a puha selymekből, muszlinokból készült bokaszoknya, húzott, rakott, szabott bőséggel. „ K.M.