Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-08 / 57. szám

2 Körkép 1991. március 8., péntek A szociális jog nem adomány (Folytatás az 1. oldalról.) ám csak olyanok, amelyek az alapvető emberi jogoknak nem mondanak ellent. Hiába ítél el a többség bizonyos életmódot vagy viselkedési formát, amennyiben az nem ütközik a büntető törvénykönyv előírásaiba, a szociálpolitika sem büntetheti a segítség megvonásával. A konferencia szünetében kérdeztem meg Solt Ottlliát, vajon az önkormányzat alkalmas-e arra, hogy a maga fogalmazta szerződést ellenőrizze? Természetesen nem ellenőrizheti önmagát. Erre valók a szociális munkások. A közhiedelemmel szemben ez is szakma. — Nálunk éppen születőben lévő szakma. Szegeden ősszel kezdték meg tanulmányaikat az; első hallgatók az egészségügyi főiskolán — és máris némi aggodalommal néznek a jövőbe. — A szakemberellátást, a hallgatók kilátásait én is rossznak látom, bár nem végzetesnek. A szakmának múltja nincs, és bizonytalan a legitimitása .. Ha nincs pénz, a még kialakulatlan intézmény a legsebezhetőbb De nem féltem őket; sikeresen védekeznek — ön szerint is van okuk arra, hogy mostohagyereknek érezzék magukatf — A Népjóléti Minisztérium kénytelen volt elfogadni egy döntést, amelyet a kádárista, paternalista állam hozott, felmerült, hogy a szocíállsmunkás-képzést megszüntetik ... — .-.alig, hogy nyugati mintara nálunk is elkezdődött? — Nem kiforrott a minisztérium koncepciója, újabb és újabb ötletekkel áll elő. Például, hogy a régi garnltúrat, amely a kommunisták köpönyege alól bújt kl, kicseréli, sót olyan koncepció ts van, hogy az egyházakra ruházzák át az egész szociális munkát és képzést is. — Hogyan értékeli az önkormányzatok hozzáállását? — Mivel külön költségvetést nem kaptak erre a tevékenységre, sorra számolják föl az Intézményeket, mint a családsegítő központot is. Nem tudnak ellenállni a nyomásnak; ne az Intézményt tartsák fönn, hanem annak adják a pénzt, aki közvetlenül bekopog hozzájuk. — Ezek szerint nincs szükség szakemberekre? — Az a fontos, hogy a rutinos, régi elvtárs, vagy a képzett, új szakember más intézményrendszerben működjék, mint korábban, másként ellenőrizzék, legyen világos a feladata, felelőssége, döntési köre. Meggyőződésem; a szakmára erős prés vár, de állják majd a sarat... A diákok, a tanárok erős szakmai szervezetbe tömörültek. megvédik önmagukat; őket leradírozni már nem lehet. — ön szerint milyen legyen az újmódi szociálpolitika? — A hatósági emberek helyett szociílts munkások legyenek a végrehajtól, színnelye pedig ne a hatósági hatalom irodája, hanem az élet legyen. * A regionális konferencián dr. Kakuszi István, a Népjóléti Minisztérium államtitkár-helyettese a szociális törvény kidolgozásóval kapcsolatos elképzelésekről, dr. Gayer Gyuláné. a Jóléti Szolgálat Alapítvány kuratóriumi tagja a produktív szociálpolitikáról, Szekeretné dr, Makra Ibolya a megyei. dr. Borsi László a városi Önkormányzatot érintő szociálpolitikai kérdésekről tartott előadást. Dr. Szőke Gábor, a megyei munkaügyi központ igazgatóhelyettese a munkaerőhelyzetről tájékoztatta a megjelenteket. Ch. k. Gaál Gábor száz éve Egy igazi monográfia mindig újdonságokkal szolgál. Ma van Gaál Gábor születésének 100. évfordulója, és ez az adat Zöldi László G. G. előélete c. kismonográfiájának egyik újdonsága. Furcsa ezt olvasni, de így igaz: a ka,andos éietü, a maga idejében nagy hatású marxista író-lapszerkesztő születési dátuma csak most derült ki a nagy nyilvánosság számára. Gaál Gábor Erdélyben lett ismertté, mint a kolozsvári Korunk, s Utunk (ma Helikon) társadalmi-irodalmi folyóiratok alapítója. Magyarországi előéletéről azonban még ott sem tudtak monográfusai. Igaz. a könyvben szereplő, a szerzővel Beke Györgyáltál készített interjú történetét olvasva mindez érthető is. Pedig Gaál Gábor kálváriája Magyarországon. Budapesten kezdődik. A proletárdiktatúra meggyőződéses híveként Erdélybe (akkor már Romániába) kellett menekülnie. A Zöldi-monográfia adatai nyomán a szegedi olvasó számára is közeli lesz a száz éve született Gaál élete. Horthy hatalomra kertilése után Szegeden bujkál, majd innen menekül. Első erdélyi szakasza után következik az amerikai hadifogság, s 1945-ben ismét Szegeden tűnik fel, sőt kis híján az egyetem bölcsészkarának vezetője lesz (az adat Péter Lászlótól származik). Érdekes az eddig ugyancsak ismeretlen. Gaált Dayka Margithoz fűző kapi-solattörténete is. Zöldi László könyve forrásérték. Az irodalomtörténészt egy eleve elhibázott átértékeléstől mentheti meg, a laikus olvasó pedig mindig szívesen tud meg újdonságokat. P. J. Szegedi szenátorok — Mihez hasonlítható a szenátorság? — Eddig sima életutamon — elvégeztem az iskoláimat, tanítok az egyetemen — semmi máshoz nem hasonlíthatom a képviselőséget. Az igaz, hogy diákkoromban is élveztem, és végeztem társadalmi munkát. Az sem titok, hogy tagja voltam az egykori MSZMP-nek. De a képviselőséggel a politizálásnak számomra korábban nem ismert lehetőségei nyíltak meg. — Hogyan egyeztethető össze az időigényes közéletiség azzal, hogy az egzisztencia kialakításának időszakát is most éli? — Hét közben tanítok és politizálok, a hét vége a tudományé. Számomra két, egymást kiegeszitő tevékenységről van szó, egyiket sem bírnám töményen. — Kortársainak zöme mégsem ilyen pályán halad. — A mai Magyarországon, a kormánypártokat leszámítva, a legtöbb politikai szervezet a fiatalokra épít. Ez a rendszerváltás velejárója. Ez a2 új helyzet az oka annak, hogy az MSZP szegedi szervezetében is egy huszonéves fiatalembernek, nekem, meghitelezték a bizalmat, s elnöknek választottak. Ezt leszámítva a helyzetem hasonló a kortársaiméhoz. Hogy mást ne említsek : egyetemista feleségemmel a szüleim lakásában. az egyik szobában húzódunk meg, s nem látom a kiutat — meg az alagút elejét sem —. fogalmam sincs, hogyan lesz egyszer saját lakásunk. Még szerencse, hogy a szüleimmel jól kijövünk! Az anyagi helyzetünk még Szemők Árpád A fiatal matematikus kedvenc Időtöltése a kerékpározás és a zenehallgatás, kedvenc étele a gesztenyés palacsinta. A 26 esztendős, többnyire hátizsákkal közlekedő pártvezető (az MSZP helyi szervezetének elnöke) listán került a szegedi önkormányzati testületbe. A közgyűlés oktatási és kulturális bizottságának titkára, a kulturális bizottság tagja. Szemők Árpád, a tudományegyetem analízis tanszékének tanársegéde nős. a fiatal pár a szülőkkel együtt lakik. az átlagosnál is rosszabb: a hivatalosan megállapított létminimumtól és minimálbértől alig tér el az átlagos egyetemi oktatóé. Ezt a fizetést egyfajta ösztöndíjnak tekintem, úgy teszek, mintha ingyen képezhetném magam, s még zsebpénzt is kapok. Azt hiszem, hogy rövid időn belül arra kényszerülök, mint sok más egyetemi oktató: egzisztenciám megteremtése érdekében külföldön kell kamatoztatnom azt, amit tudok. — Mi a szakterülete? — Tudományos diákköri dolgozatomat a közönséges differenciálegyenletekről írtam úgy, hogy diplomamunkát nem is kellett készítenem. Most annyiban változott kutatási területem, hogy differenciálgeometriával foglalkozom. A tanítást élvezem, eddig 170 hallgatóval ismerkedtem meg. — A szocialista párt fiatal képviselője hogyan értékeli az önkormányzat eddigi munkáját? — Addig itt komoly munka nem lesz, míg ki nem alakul az apparátus és az önkormányzat összhangja. Ehhez elengedhetetlen például a jegyző megválasztása. A másik súlyos probléma, hogy a városnak nincs gazdasági koncepciója. tehát egyetlen döntés sem illeszkedhet egy átgondolt rendszerbe, így csakis alacsony hatékonyságú állásfoglalásaink születhetnek például a privatizációról, a bérbe ada&ról, az adózásról. Ezért jómagam csak annyiban érzem felelősnek magam, amennyiben a testület tagja vagyok. A szavazataimmal el tudok számolni, s azzal is, mikor nem szóltam. mert hogy nem voltam hajlandó részt venni értelmetlen vitában. A fontolva haladás bíve vagyok, a sziakmai és a politikai szempontok összeegyeztetésének. Az eddigi munkánkat — a bizottságokban is — tűzoltásnak érzem (újszászi) Levélváltás Január közepén dr. Eva Maria Bárki, a Nemzetközi Erdély Bizottság elnöknője „Veszélyben a erdélyi magyarság" címmel nyílt levelet intézett Domokos Gézához, a Romániai Magyar Demokrata Szövetseg elnökéhez. A bécsi ügyvédnő, aki tagja az Európai Etnikai Közössegek Szövetsége jogbizottságának ts, levelében kifogásolja, hogy Domokos Géza es az RMDSZ más vezetői nem képviselik megfelelő határozottsággal és következetességgel a romániai magyarok népcsoportjogait. Dr. Eva Maria Bárki levelében Domokos Gézától számon kéri a román kormányhoz, való politikai viszonyulásat, többek között szerepét Iliescu elnök párizsi utazásában, és tavalyi, augusztus 29-ei parlamenti fellépését (amelyben hozzájárult a második bécsi döntés évfordulója alkalmából kiadott román nyilatkozathoz). A válasz február 15-én került nyilvánosragra, s ebben Domokos Géza kifejti elvi álláspontjai a romániai magyarság jogainak megszerzéséről. Szerinte Romániában elodázhatatlan a demokratikus kibontakozás, és az RMDSZ, bar nem erre épít, ennek tudatában dolgozik: az „irreális azonnali' tág" pedig nem lehet kenyere, hacsak nem a magyarság kárára kíván cselekedni Az RMDSZ-elnök úgy véli, a helyzeten nem csakis a nemzetközi nyomás segíthet, hanem elsősorban az „itthoni erőviszonyok dinamikája". Felkérés tv-vitára A nyilvánosságra hozott véleménycsere nyomában Bécsből, telefonon kértünk további tájékoztatást dr. Eva Maria Bárki ügyvédnőtől — Domokos Géza az őn levelére válaszul azt rótta fel, hogy önnek nincsenek információi az RMDSZ politikájáról, és nem ismeri eléggé a romániai magyarok helyzetét. Mi a véleménye a válaszról? — Domokos úr nyilván a pozícióját próbálja védeni. Az általa emiitett kifogást már a Ceausescu rezsimje alatt is többször hallottam. A románok minden hasonló alkalommal ezt vetették föl — Volt már alkalma Domokos Gézával találkozni? — Igen. a levélváltás előtt kétszer is, személyesen, A valaszában egyébként erdéMegalkuvás? - Megfontoltság? Mindeddig talán egyetlen, az erdélyi magyarsággal foglalkozó szervezet sem bírálta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetőit olyan határozottan, mint nemrég a becsi központú Nemzetközi Erdély Bizottság elnöknője. Hogy ez megfontoltság, vagy politikai álszemérem miatt volt így. talán kiderül majd e két interjúból. Eleve befolyásolt nézők lyi útra és nyílt véleménycserére Invitált. Elfogadom. És ezúttal nyilvános tévébeszélgetést javaslok. — Abba is beleegyezne, hogy a bukaresti magyar adasban valialjak a vitat, ahol az elmondottakat feliratozással esetleg romanra fordítanák? — Igen, természetesen, miért ne? Sót, azzal is egyetértek, hogy az RMDSZ-elnök ne egyedül, hanem Szöcs Géza főtitkárral együtt vállalhassa a vitát. — ön szerint teljesen elvethető az RMDSZ politikája, amellyel szövetségeseket keres a romániai ellenzékben, a legjobbakat az Összes rossz közül? — Az RMDSZ a legnagyobb ellenzéki párt, s mégis a leggyengébb ellenzéki politikát folytatja. Csak egy példa: nyugaton a román alkotmánytervezet ellen egyedül a romániai Liberális Párt lépett fel. Az RMDSZ nem. A kisebb ellenzéki csoportosulások, mint a liberálisok, a parasztpártiak, vagy a temesvári polgári szövetség sokkal határozottabban politizálnak a nemzetközi fórumokon A Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetőségének külföldi nyilatkozataiból rendre az derül ki, hogy az országban optimizmus uralkodik, és szépen alakul a demokrácia. A népcsoport-jogokat egyáltalán nem követelik. — Nem gondolja, hogy a magyar vezetők részéről ez csupán taktika. Ugyanis, ha hevesebben támadnak a román kormányt, akkor az még hevesebben csapna viszsza a magyar kisebbségre. — Ez a taktika már 70 éve nem működik. Legfennebb annyit eredményezett, hogy a nyugati sajtóban, és nemzetközi fórumokon — a z Európa Tanacsban, az ENSZben. vagy az Európai Biztonsági es Együttműködési Értekezleten — már egyáltalán nem téma az erdélyi magyar népcsoport ügye. Ezzel szemben a koszovói albánokkal, s a balti népekkel, amelyek esetében ugyancsak az önrendelkezési jog kérdése merül föl, szinte állandóan foglalkozik a politika és a sajtó. Nyílt sorok Az interjúk készítésének napján a következő nyílt levél érkezett — közlés végett — szerkesztőségünkbe, Bécsből: Tisztelt Domokos úr! Az 1991 év január 11-cn írott levelemre adott válaszáról csak a Népszabadság február 12-1 számából értesültem. Szívesen ragadom incg ajánlatát egy véleménycserét illetően, s a magam részéről egy nyilvános tv-diszkusziót javasolnék. Azzal is egyetértek, ha Szöcs Gcza főtitkár úrral együtt lepne fel. Kérem, közölje, szélgetésre: Tisztelettel hogy hajlandó-e a nyilvános tv-beDr, Eva Maria Bárki Tegnap Szegeden járt Bodó Barna, a Romániai Magyar Demokrata szövetség alelnöke. A neves temesvári újságírót ugyancsak a levélváltás kapcsán kialakult vitáról kérdeztük, továbbá arról. hogy az RMDSZ vezetősége szamára elfogadható-e a felajánlott nyilvános véleménycsere — Véleménye szerint mennyire ismerheti meg valaki — akarha szívén viseli az erdélyi magyarság ügyét — annak társadalmi valóságát is? — Másodlagos forrásokból nagyon jól: lehet átfogó, kepe Romama tarsadalmi helyzeterői, de ez nem biztos, hogy elegendő olyan politikai tanácsokhoz, vagy felszólításokhoz, amelyek külföldről érkeznek. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Románia nem nyugat-európai közeg, ott nem lehet ugyanúgy politizálni, mint egy polgári demokráciában — Ügy véli, a nemzetközi fórumok külső nyomása nem változtathat a helyzeten? — A külföld állandó figyelmére nagy szükség van. De ezenkívül az is fontos, hogy akik Romániával kapcsolatban gyors változásokat követelnek az RMDSZ-től, ne feledkezzenek meg arról, hogy ezt a szervezetet nem lehet egyértelműen a legnagyobb romániai ellenzéki erőként kezelni Mi nem elsősorban ellenzékiségünket emeljük ki. Az RMDSZ sokkal inkább egy nemzetiségi érdekvédelmi szervezet Amennyiben az előbbit tartanánk fontosabbnak, a képlet csupán államhatalomra es ellenzékre egyszerűsödnék le A liberálisok alapszabályuk szerint is politikai párt, tehát eszerint működnek, mégis, az ország kérdéseiben külföldön sokkal 'inkább hallatják szavukat mint otthon. A gondok ott kezdődnek, hogy a valódi román ellenzék bizonyos kerdésekben nem elég határozott. Ettől függetlenül az RMDSZ politikája kemény, amikor annak kell lennie. — Ilyen körülmények között lehetőség nyílhat arra a tévévitára, amit dr. Eva Maria Bárki javasolt? — Ügy vélem, amíg a romániai átlag tévénéző polgár már eleve befolyásolt az RMDSZ ügyeivel szemben, ez nagyon veszélyes lehet. Ha a magyarokkal kapcsolatos híreket sokan nem fogadják is ellenszenvvel, ezek mindenképpen gyanúsak számukra. Kevesen értenék meg a nyugati bírálatok jellegét. Amennyiben nemzetiségi kemény vonalat követelnek, úgy vélnék, az RMDSZ-t külföldről irányítják, ha viszont fordítva történik, azt hallani majd, hogy lám: a nyugat szerint is rossz politikát folytatunk. Vannak viták, amelyeknek nyilvánosságára nem jött meg el az idő Somogyi P. Sándor