Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-08 / 57. szám

1991. március 8., péntek Hangsúly 3 „Jólesett, hogy rám gondoltak..." Beszélgetés a kitüntetett akadémikussal — Professzor úr, gratulálunk a díjhoz. Mit jelent ez ön számára, ez az elismerés? — Meglepődtem, mikor meghallottam, hogy a kuratóriumnak épp rám esett a választása, de nagy megtiszteltetés számomra, hiszen szülővárosomtól kaptam, és annál is nagyobb, mert Szegeden több olyan tudós tevékenykedik, akinek oda lehetett volna ítélni. Szeretném azt gondolni, hogy annak a munkának szól, amit egész életemben végeztem. Ez a díj talán még a Magyar Köztársaság Zászlórendjénél is becsesebb nekem, mert kedves városomtól kaptam. — Ügy tudom, ön most sem vonult „nyugalomba". Az akadémiai bizottság szegedi székháza, és maga a bizottság is megújulni készül ... — Igen, az épület teljes egészében a SZAB otthona lesz, és ebben sok munka fekszik. Először lehetőséget kell keresni, hogy békében és barátságban kitelepítsük az egyetem kutatócsoportjait, aztán kezdődhetett a tervezés. Szerencsére az Akadémia időben jóváhagyta a költségvetését, került pénz, és októberben az átalakítási munka is megindult. Ha valaminek a jövőben igazán örülni fogok, az az lesz, hogy a SZAB-székházat nem lehet majd az Akadémia szegényházának nevezni. Több lesz az előadóterem, vendégszobáink lesznek, több helyet kapnak a különböző szakbizottságok, és végre lesz egy klubterem, ahol a város értelmisége összegyűlhet. A SZAB megpróbálhatja majd a fiatalabb korosztályt is bevonni a bizottsági munkába. Az utódok dolga lesz, hogy az elődök munkáját befejezzék. — önre úgy tekintenek, mint a szegedi tudományos élet doyenjére ... — Nem vagyok az. Amikor ezt a megható elismerést kaptam, azt mondtam, jó isten, hát nem tudtatok nálam erre rátermettebbet A Szegedért Alapítvány tudományos kuratóriumának idei díját dr. Grasselly Gyula akadémikus, egyetemi tanár kapta. A szegcdi születésű profeszszor a bányahelyek ásványtanának területén kifejtett kutatómunkája révén szerzett nemzetközi hírnevet — szülővárosának is. Nyolc éven keresztül a Geológiai Tudományok Nemzetközi Uniójának mindmáig egyetlen magyar alelnöke volt, 1985 és 1990 között a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöki tisztségét töltötte be. Jelenleg a SZAB alelnöke, és a Magyar Tudományos Akadémia Föld-, és Bányászati Tudományos Osztályának vezetője. találni? Persze, nagyon jólesett, hogy rám gondoltak. — Miből tudják fedezni az akadémiai bizottság munkáját? — Egyrészt az MTA költségvetéséből, másrészt pedig sikerült megvalósítani azt a törekvésünket, hogy a Dél-Alföld három megyéje támogasson bennünket, hogy támogatni tudjuk az általuk felvetett kérdések megoldását. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy az akadémiai bizottság három megyéé. A támogatás fejében a kutatások eredményeit meg is tudjuk jelentetni. Ezek a kiadványok olyan kérdésekkel foglalkoznak, melyek kifejezetten a régiót érdeklik. Például a Csongrád megyei homokterületek szélerózió elleni védelme, vagy a Békés megyei vizek arzéntartalmának kutatása. De a jelenlegi elnök, dr. Telegdy Gyula kezdeményezésére létrehozunk majd egy alapítványt is a dél-magyarországi régió tudományos kutatásáért. Az alaptőke két és fél millió forint lesz. — Milyen a szakma hangulata a mai időkben? — Tudom, hogy a mostani idők nem épp derűsek a tudományos kutatás számára, de kár volna, ha mindenkinek borús volna a kedélyállapota. Úgy nem lehet dolgozni. Érzésem szerint a kelleténél egy kicsit jobban eluralkodott a szakmán egy rezignált hangulat, főleg, ha a kutatók öszszehasonlítják itthoni lehetőségeiket a nyugati országokbeli lehetőségekkel. — A SZAB jövőbeli alapítványa tudja-e majd segíteni a külföldi kutatást? — Elképzelhető, hogy igen. A fiataloknak szükségük van a külföldi tanulás, s gyakorlat lehetőségére, ebből a szakma is nyerhet. De van egy nagy prooléma: óriási a kutatók elvándorlása az országból, s ez baj. Én azt támogatnám, hogy az idősebbek melleit fiatalokat küldjünk ki például nemzetközi konferenciákra, sokat számít, ha van ki bevezesse őket a küiíoídi „társaságba". — Professzor úr, milyen tervei vannak a jövőre? — Az én szakmai területem a mangánkutatás. Vannak, akik sok szakterülettel foglalkoznak, én .egész életemre ezzei jegyeztem el magam. Most készült el egy beszámoló a mangán hazai előfordulásáról, amelyből több részletet még finomítani kell, így még dolgoznom kell rajta. A másik terv az alföldi medencealjzat kutatására vonatkozik, ez a Pentagonale keretén belül fog zajlani, a magyar, a szerb, illetve vajdasági és az olasz tudományos akadémiák együttműködésével, amiben Szederkényi Tibor professzora, a SZAB Földtudományi Bizottságának elnökére vár a nagy munka. Panek József Degenerációs probléma Előttem az élet, hátam mögött a szekrénysor. Merre induljak? Kérdezhetné viszonylag jókedvűen az ember. Gyanítom, hogy most alapvetően jókedvűnek kell lenni a „kibíráshoz". A szájra feszített örök mosoly régebben igen gusztustalannak, vagy inkább degenerációs problémának tűnt, most meg antik darabként kezelhetjük a valamely arcon felderülő mosolyt is. De nemcsak a mosolyok országában létezik degeneráció, esetleg annak súlyosabb formája. Bizony, a nyilatkozatokban, beszédekben is szerepel, mint új harci fegyver: könnyfakasztó gránát helyett könnyfakasztó beszéd. Még hetekkel ezelőtt hallottam, azt hiszem, valamelyik Stúdió '91-ben, hogy a művésznek, ki e világban kívánja élete hátra levő részét letölteni, annak bizony nem elég müvészkedni, vagy bűvészkedni, hanem mellékállást kell vállalnia. A festőnek rajzórát, énekesnek hangórát, a bűvésznek angórát, a költőnek zsebórát az irodalmi leckékhez. Nos, túléleztem. Arról van szó, hogy törődjünk bele — a nyilatkozó úriember szerint —, hogy akaratunk ellenére nem lehetünk azok, akik vagyunk — és itt nemcsak a művészekre gondolok. Bizony, bizony. így veszi kezdetét egy szép, kiadós tudathasadás. Már engedtessék meg, mindannyiunk nevében, ha már ez az egy kis fránya életünk van, akkor ne a helyzethez való ösztönös alkalmazkodás irányítson, hanem legyen benne egy kis „En" is, persze, csak akkor, ha van kedvünk elkerülni az uniformist. Az ismét más kérdés, ha éppen nincs más választás. Azt hiszem, itt még nem tartunk, Persze, meglehet, hogy ez az eset is csak egy szimpla generációs probléma, amelynek viszont iránya bravúrosan mutat a degeneráció felé. De ekkor már az is megeshet, hogy a szegénységet életünk „mellékállásának" kell tekintenünk, amihez, gondolom, vajmi kevesen érezhetnek indíttatást. Feladni korán, elbukni késő. Podmaniczky Szilárd Morzsák a Bibliából „AMIKOR PEDIG BÖJTÖLÖK"... (Máté ev„ 6:16.) — A húsvét előtt: hat hetet a kereszténység a böjt időszakának nevezi. Ez a fogalom évezredek alatt nagyon tarka. kedves, vallásos, népszokásokat szült a különböző korszakokban élő és különféle helyzet, körülmény által befolyásolt emberekben. Ismeretes és gyakorolt a bojt a Biblián kívüli életgvakorlatban is. Tekinösünk a Biblia forrásaira! Az Ószövetség népének Isten ren. delte a böjtöt, a megtartóztatást. eszközül arra. hogv Ura szentségét, hatalmát, ereiét és igazságát meggondolja. áterezze, átélje: nem az étel és az ital ad erőt, tart meg. segít győzelemre. hanem az Isten ereje, szeretete és Ígérete. Különösen az évenkénti nagy engesztelés napján. amikor megtisztítja Isten népét bűneiből, meg kellett magukat „sanyargatni". örökkévaló rendelkezés szerint (III. Mózes. 16:29); „Ha pedig valaki nem tartóztatja meg magát ezen a napon, azt ki kell irtani népe közül" (III. Mózes. 23:29). Mózes negyven napig böjtölve volt a Sinai-hegyen, Isten közelében, mikor a szövetség kőtábláit kapta (II. Mózes. 24:18) Jézus megváltó munkájának megkezdése előtt negyven nap ós negyven éjjel a pusztában, böitöléssel készült megbízása teljesítésére. Hasonlóan nagv fontosságú események idején Isten hatalmának, oltalmának, segítségének kérését, bizodalmát böitöléssel is nyomatékosították: ,.Böjtöt hirdettem ott. az Ahavá-folyó mellett, hogy megalázzuk magunkat Isten előtt, és jó utat kérjünk magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak." (Esdrás próféta. 8:21.) Eszter királyné 3 napos, teljes bóitöt tartott a zsidókkal, mikor bemenni készült értük a király elé, a törvény ellenére (Eszter k.-ve, 4:16). Böitöléssel és imádkozással szolgált Istennek éiiel és nappal a templomban Anna (Lukács ev.. 2:37). Böjtölve és imádkozva indították a missziói útra az apostolokat, választották meg a gyülekezetek vezetőit (Apostolok csel., 13:23, 14:23). Böjtölve fejezték ki szomorúságu. kat. búnbánatukat, gyászukat (Bírák. 20:26, II. Sámuel. 1:12. 12:16). Böjt volt a megtérés pecsétje, a hit és engedelmesség kifejezése (Jónás. 3:5. Jóel. 2:12. Dániel, 9:3). Beszél a Biblia olvan szomorú esetekről is. mikor a böjt minden lelki tartalmat nélkülözve, csak üres külsőség volt, sőt ezzel próbálták volna Istent irányítani, kényszeríteni vágyaik elérésében segítségre, mint érdemszerző cselekedettel Isten megkérdezi: „Ilyen az a böjt, amely nekem nem tetszik... melyen az ember lelkét gyötri? Ha lehajtja fejét, mint a káka. zsákba öltözik, és hamut szór maga alá. azt nevezed böitnek? — Nekem az a böjt tetszik, amikor leoldod a bűnösen felrakott bilincseket... szabadon bocsátod az elnyomottakat, összetörsz minden jármot! Oszdd meg kenyeredet az éhezővel. vidd be házadba a szegény bújdosókat. ha mezteltent látsz, ruházd fel..." (Ézsaiás próféta, 58:114). Jézus így tanítja bojtölni tanítványait: „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók. akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. . .. böjtölésedet ne az emberek lássák. hanem Atyád, aki rejtve van, és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked" (Máté. 6:16-18). Mit tegyünk e böjti időszakban? — Vágyainkat megkorlátozva, kísérjük végig Megváltónkat lélekben szenvedése útján, megbánva bűneinket, amikért szenvednie kellett. hogy megváltson bennünket. Éliük át, hogy nem az étel, hanem az Ö ereje tart meg és vezet bennünket az életen át az örök életre. Papp László református lelkész Kép-zavar •re: ;..! Jítir Soha el nem felejthetem; 1953. márciys,5-én délelőtt ott ültünk az óvoda nagytermében, a gvászkeretes Sztálin-kép előtt és sírtunk. Biztosan azt mondták, sírni illik, sírni kell, meghalt Apánk. Jó néhány dalt és versezetet kántáltunk már a nagv vezérről, apánkról, a nagy kormányosról, s valahol talán meg . is sejtettük, nagy dolog tanúi vagyunk. Mi ott a gyomai óvoda gyászszalagos Sztálin-fényképe alatt. Hogy hányan pisiltek és kakiltak be a hosszúra nyúlt sírás és néma szipogás ideje alatt, nem őrzik statisztikák. Azt azonban igen, hogy soha egyetlen hadúrnak, zseninek, népvezérnek sem állítottak annyi szobrot, mérriéntót. mint Jaszif Visszarionovics Dzsugasvilinek. Arra már kiskamaszként emlékszem, hogy a filmhíradó képsorain miként döntötte le--a népharag '5(5 őszén a hatalmas budapesti Sztálin-szobrot, néhány hónapja pedig felidéződött az dmlék, amikor kldérült. hogy a néhai zseniális színész. Pécsi Sándor miként mentette a hatalmas szobor kezét kertjébe, cserjéi közé, virágtartónak. Aztán arról is tudomást szereztem, hogy az ország első Lenin—Sztálin kettős szobrát — kétes dicsőség! — éppen Szeged városa állította, a. szebb munkákat is készítő szobrász. Szeged kalapácsos krónikása. Tápai Antal jóvoltából. S az már igazán csak néha jut eszembe, hogy a szoborkettős 1956 földindulásáig itt állt jelenlegi munkahelyem előtt, ahol szebb tavaszi napokon Lidice rózsái illatoznak — míg el nem űzi őket is a rendszerváltás gyakorta kiszámíthatatlan széljárása. Mindez a fönti képről jutott eszembe, amit a szovjet hírügynökségtói kapott a szerkesztőség. A képhez fűzött információból kiderül, hogy „Vannak, akik szeretik Sztálint, .minden idők és népek vezérét', söt azt követelik, hogv tudományos társaságot alapítsanak müveinek és tevékenységének tanulmányozására. Grúziában Nemzeközi Sztálin Társaság alakult, melynek vezetője Iraklij Dzsordzsadzse altábornagy, a Grúz Tudományos Akadémia tagja, kifejtette, hogv több nyelven kívánják megjelentetni Sztálin müveit, és minden lehetséges módon propagálni kívánják tevékenységét. A képen látható nagygyűlés szónokai arra szólították fel a résztvevőket, hogy úgy őrizzék Sztálin örökségét, mint a szemük világát'." Hadd emlékeztessek azokra a mind gyakrabban föltűnő hírekre, hogy az egykori pártisicolák, szakszervezeti. oktatási centrumok, tanácsi továbbképző fórumok túladnak egyhangú könyvtáraik egyenkötetein. S vannak vevők. Részint fiatalemberek, akiket őszinte érdeklődés vezérel, s nem szándékoznak abba a hibába esni, amelynek mi szenvedő alanyai lettünk. Abba tudniillik, hogy úgy bíráltuk a Bibliát, hogy soha kezünkbe se vettük; hogy úgy ítélkeztünk nyugati filozófiai irányzatokról, hogy kizárólag a kritikájukat ismerhettük meg; hogy pontosan tisztában voltunk mindazzal, amit elvárnak, s kevesebbet törődtünk azzal, ami igaz lehet... A történelem egyesek szerint nem'más. mint szoborállítások és szobord öntések folyamata. Ez a legprimérebb jele a változásoknak. Persze, elgondolkodhatunk azon, mikor, milyen politikai közegben születtek köztéri szobraink, az 1700-as évektől napjainkig Ha végiggondóljuk a nem csekély sort. nagy dolgoknak jöhetünk nyitjára — hogy szabadon idézzem Örkény zsenialitását. Az elmúlt években dőltek a Lenin-, a Sztálin-, a Hodzsa-szobrok. De eltagadhatatlan. hogy erősödött például Németországban a7. újfasiszták attak ia. a Szovjetunió egyes részein Sztálin-reneszánsz éled. Szaddám Húszéin körül még mindig milliós néptömeg épít élő szobortalapzatot, Phenjanban áll a húszméteres Kim Ir Szen-emlékmű . . . S — nem tréfa — nemrégiben egyik jeles festőművészünk óriási ötlettel állt elő: mentsük meg az egykori pesti Sztálin-szobor raktárakban málló domborműveit, s helyezzük el az ópusztaszeri nemzeti emlékparkban. Ennél már csak az az ötlet elképesztőbb. miszerint nem kellene lebontani a szoviet emlékműveket a Széchenv térről, hanem — gazdasági megfontolásból — csak ki kellene cserélni jelképeit és betűit, s lehetne akár második világháború vagy '56-os obeliszk is. Persze, nem is olyan képtelen a dolog, hiszen a Gellért-hegyi szabadságszobor eredetileg Horthy István, síremlékének készült. Sic transit Rloria mundi Tandi Lajos (