Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-05 / 54. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 81. évfolyam, 54. szám 1991. március 5., kedd Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Kárpótlási maraton Botrányküszöbök — Jegyzőiskola — Á politika satujában Esőemberkék — Körkörös fizetőképtelenség — Torgyán-képcsarnok K

ő kövön nem maradt Kuvait olajmezőin — jelentették amerikai katonai források. Csak a terület felszabadítása után lehetett igazán felmérni, mekkora károkat okozott Szaddám Húszéin visszavonulási stratégiája: az iraki katonák valamennyi olajkutat felgyújtották, így az újjáépítés akár egy évig is eltarthat. Súlyos karcok robbantak ki a dél-iraki Bashra kikötővárosban. A napok óta Húszéin ellen tüntető tömeg az iraki rendőrséggel csapott össze. Jelentések szerint a lázadók Bagdad felé vették útjukat, hogy „megkeressék" az elnököt. Tegnap az iraki hatóságok tiz szövetséges hadifoglyot adtak át a Nemzetközi Vöröskeresztnek. Válaszul az amerikaiak 300 iraki fogoly szabadon bocsátását tervezik. Litvánia után Lettország és Észtország parlamentje is népszavazás útján kérdezte meg lakosságát a függetlenségi törekvésekről. A válasz: magas részvételi arány, és 77, illetve 93 százalékos igen. Hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett a kínai külügyminiszter. Magyar kollégájával. Jeszenszky Gézával folytatott tárgyalásai után Csien Csi-csen elmondta, hogy a magyar átalakulásról kívánt hiteles képet kapni a ket ország gazdasági kapcsolata fejlesztése érdekében. A Magyar Demokrata Fórum frakcióülése titkos bizalmi szavazás után megerősítette tisztségében Kónya Imre frakcióvezetőt. Tegnap az Országgyűlésben folytatódott a kárpótlási törvény általános vitája. A plénum leszavazta az SZDSZ halasztási javaslatát, így tovább tart az immár maratoni, és egyre terebélyesedő vita. Az idő telik — a vita marad A tegnapi parlamenti ülésen elnöklő Szabad György bejelentette: a húsvéti ünnepekre tekintettel az Országgyűlés március 25. és április 3. kösott szünetet tart, és — bizottsági tanácskozásokat követően — április 8-án kerül sor a szünet utáni első plenáris ülésre. Napirend előtt kért szót Oláh Sándor, a Független Kisgazdapárt főtitkára, aki a parlamentáris demokráciát fenyegető veszélyekre hívta fel képviselőtársai figyelmét. Hangsúlyozta a szélsőséges irányzatoktól való elhatárolódás fontosságát, s kijelenlette: a kisgazdapárt a jövőben mindent elkövet, hogy saját tagjai sorában ne legyenek olyanok, akik e szélsőséges áramlatokhoz csatlakoznak. Szavaira reflektálva Kövér László (Fidesz) leszögezte: szerinte a parlamentáris demokráciát éppen az fenyegeti, ha egyes pártvezetők — például a kárpótlási törvény kapcsán — teljesíthetetlen vágyakat keltenek a társadalom széles rétegeiben, vagy ha tevőlegesen részt vesznek a törvénysértő, önkényes földfoglalásokban. Az Országgyűlés úgy határozott, hogy nem tűzik napirendre azt a szabaddemokrata indítványt, melyben négy képviselő javasolta: a kárpótlási törvény vitáját függesszék fel, határozzák meg a kárpótlás alapelveit, s a kormány — immár a privatizációs elképzelésekkel összhangban — május 31-éig nyújtsa be újra a törvényjavaslatot. A tulajdon rendezésével a felszólalók — pártállástól függetlenül — kivétel nélkül egyetértettek. A kárpótlásban részesülők körét, illetve annak mértékét illetően azonban meglehetősen eltértek egymástól az álláspontok. Isépy Tamás (KDNP) igazságügyi minisztériumi államtitkár hangoztatta; a kormány nem akar újabb jogsérelmeket okozni, a tulajdoni viszonyokat meg akarja tisztítani, mert enélkül a privatizáció nem indulhat meg. Mécs Imre (SZDSZ) azt indítványozta, hogy a károkat rangsorolják, első helyre a politikai áldozatok özvegyeit tegyék,- a második helyen pedig a szabadságuktól megfosztottak kárpótlása szerepeljen. Mécs Imre úgy vélte, hogy ebben a törvényben kell helyet adni e személyek, illetve a hozzátartozók kárpótlási igényeinek. Czoma László független képviselő megítélése szerint a társadalom kompromisszumot vár ei e kérdésben, ám nemcsak jogilag, hanem politikailag is konszenzust kell teremteni. Raj Tamás (SZDSZ) a zsidóság kártérítési igényéről, a második világháború során kisemmizettekről szólt. Véleménye szerint az 1947-es időpont előtt károsult személyek kizárása a kártérítésből egyfajta jogfosztás, amelyet egyetlen jogállam sem engedhet meg magának. A hétfői ülésnapon az MSZP képviselői élesen támadták a tervezetet, új javaslat kidolgozására szólították fel a kormányt. Nyers Rezső kijelentette, hogy a plénum jottányival sincs közelebb a kompromisszumhoz, mint a vita megkezdésekor volt. A szocialista párt álláspontja szerint a kárpótlást két ütemben kell végrehajtani. Elsőként a 80-80 milliárd forintos tulajdoni, illetve munkavállalói kárpótlásra, illetve a földkérdés rendezésére kell sort keríteni. Ezt követően — az igények felmérése után — kell a degresszív százalékos kulcs alapján meghatározni a kárpótlás mértékét. Majdnem félbeszakadt... Jóllehet, a kárpótlási törvénytervezet általános vitájában számos képviselő jelezte hozzászólási szándékát, a kora esti órákban kishíján félbeszakadt a tervezet tárgya, lása. Becker Pál (MDF) ugyanis élt képviselői jogával, ügyrendi javaslatával az általános vita befejezését indítványozta. Torgyán József, a független kisgazdapárt frakcióvezetője a felvetést azzal utasította vissza, hogy a kisgazdapárti képviselők teljes körűen még nem fejthették ki véleményüket. Az elnöklő Szűrös Mátyás felhívta a képviselők figyelmét, hogy a házbizottság az általános vita folytatása mellett van. a házszabályok ízerint azonban ügyrendi javaslat esetén az Országgyűlésnek vita nélkül kell döntenie. A szavazás végül isi minimális különbséggel dőlt el. A vita lezárása mellett 101 képviselő szavazott, folytatása mellett 83 képviselő voksolt, 20-an tartózlkodtak. A Mars tér Minden búskomor. A város szívében dízelfüst kékjéből sejlik. Nagyokat szusszanva döcögnek az Ikarusok hajnaltól késő éjszakáig ... ki, be... Remeg a flaszter, gyűrődéseiben megmegbotlik az ember. Durván igazodunk. Itt van az érkezés az indulás, az élelem, némelyeknek (feketén szerzett) bére. A szotyola héja dühtől röpül alá —, ropogtatnivalóra még telik. Harc ez a mienk, most, a javából. Menjünk vagy maradjunk? Merre is induljunk? Éljünk, de hogyan? Meddig még a kilátástalannak tetsző küzdelem? A sült kolbász illata nem barátsággal hívogat, tompán fénylenek az első tavaszi napsugarak. A csatától viseltes tér már megadta magát. Nagy László felvételei ;g^KiSJlis® - " • : / rnmm'É ' * ' kt'' - ' Március 15. A nemzet ünnepe A hat parlamenti párt előzetes tárgyalások után megállapodott a március 15-i nemzeti ünnep méltó megünnepléséről. Eszerint: 1. A parlamenti pártok a március 15-i ünnepségeket pártok feletti rendezvénysorozatnak tekintik. Ezért saját nevükben központilag semmilyen külön megemlékezést nem szerveznek. Saját tagjaikat országszerte felkérik, hogy az állami és a helyi ünnepi eseményekre nemzeti zászlókat — és nem pártzászlókat, vagy a pártokat jelző táblákat — vigyenek. 2. A fővárosban tervezett központi rendezvénysorozat helyszínein felkért házigazdák: a köztársaság elnöke, az országgyűlés elnöke és a miniszterelnök, valamint a fővárosi önkormányzat, együttműködve az egyetemi ifjúság képviselőivel. 3. A hivatalos ünnepi megemlékezések a Kossuth téren, az állami zászló felvonásával veszik kezdetüket, majd a Nemzeti Múzeumnál és a Petőfi-szobornál folytatódnak, s onnan a közelmúltban hagyományossá vált útvonalon, a Batthyány—Nagy Imre-örökmécses és a Kossuth tér érintésével, a Bem-szobornál érnek véget. 4. A pártok a fentiekkel összhangban álló program szervezőinek a Magyar Köztársaság, a fővárosi önkormányzat és az egyetemi ifjúság megbízottait tekintik. 5. Az aláírók felkérik az állampolgárokat, valamint a többi pártot és társadalmi szervezetet, hogy e megállapodás szellemében ünnepeljék meg március 15-ét. Szem tói szemben H helyi adókról A helyi adókról tartott közmeghallgatást az önkormányzat Tühegyi József alpolgármester vezetésével tegnap délután 5 órától az ifjúsági házban. Jelen voltak a szakapparátus illetékes képviselői, s a teremben — szemben a közönséggel — helyet foglalt a közélet számos tagja is. Rantal Zoltán pénzügyi osztályvezető a város anyagi lehetőségeiről tájékoztatott. Kijelentette: a helyi adókat az állam már beépíítette az önkormányzat bevételi rovatába — fejenként 2 ezer 400 forinttal számolt. Dr. Bálind Sándor, a polgármesteri hivatal adószakértője ismertette az Országgyűlés 100. törvényét; eszerint a helyi adóknak ötféle változata létezik, az építményadó, a telekadó, a kommunális adó, és a helyi iparűzési adó. Elmondta: a közgyűlés előtt három tervezet fekszik. Az „A" valamennyi adónem mindenkire érvényes mérsékelt bevezetésében gondolkodik, a „B" szerint csak a vállalkozók fizetnének, de ők valamenynyi adófajtát, a „C" csak a kommunális adót vetné ki az egész városra, s valamennyit a vállalkozókra. Csányi József, az Ipartestület ügyvezetője egy újabb államosításnak nevezte a koncepciót. Melyik vállalkozó foglalkoztat ezután alkalmazottakat — a munkanélküliség emelkedni fog. Százszámra adták ki a vállalkozói engedélyeket, most már tudjuk, hogy miért. Nem lesz szolgáltatás, nem lesz szövetkezet, nem lesz vállalkozó Szegeden — vidékre megy, ahol nem sarcolják meg — jelentette ki. Dr. Sallai Miklós szerint a vállalkozók megadóztatása halmozott elvonást jelent — árfelhajtó hatású, s így talán több lesz a bevétel, mintha az adót terítenék. Rantal Zoltán kész volt a válasszal: a vas- és fémöntöde nem valószínű, hogy kimegy a városból — ne csak kisvállalkozókat értsünk a megfogalmazás alatt: a pénzügyi ellenőrző bizottság őket is mentesíteni akarta, mint ahogyan szociális szempontok alapján széles körű mentességet kívánt biztosítani. Bálind Sándor ezt azzal egészítette ki, hogy a minimális nyugdíj alatt élők abszolút mentességet élveznek. „Az orvos ránézett az ujjamra, azt mondta, vitaminhiány. Kérdem én, miiből vegyek vitamint. Két éve már naponta csak kétszer eszünk. 11 órakor van ebéd, este üres teát iszunk. Ha ez így megy tovább, ha bevezetik az adót, az öngyilkossági hullámhoz vezet" — kelt ki magából egy 70 éves nyugdíjas férfi. Az elkeseredett emberekből ömlött a panasz: zsíros kenyérből álló ebédjüket tették szóvá, a fizethetetlen számlákat, és a többit, az emelkedő bűnözés miatt egyikük a halálbüntetés visszaállítása mellett érvelt, a másik a kamatadó tűrhetetlen és törvénytelen voltát fejtegette. Szerencsétlenül végződött a vitavezetők kérése: ez most nem tartozik ide, nem a mi ügyünk —, de a tömeg felzúgott: — Igenis, hogy a mi ügyünk! Minden ide tartozik, amit itt elmondunk. Az imént felszólaló hetvenéves úr a tudósítóhoz fordult: — Az Európa Tanácsnál keresünk jogorvoslatot, a Szabad Európa Rádiótól kérünk segítséget. Kasza Lászlóval már meg van beszélve — tette hozzá. Az est hátralevő részében saját egyedi esetükkel hozakodtak elő a jelenlevők, akik közül alig néhányan mulasztottak el megjegyzést tenni a közbiztonságra, a kormányra, a postára, a távhőre, az IKV-ra — nem fukarkodva az önkormányzat részére kiosztott bírálatokkal sem: nem volt képes gazdasági alpolgármesterségre és a jegyzői állásra — tehát a kulcspozíciókra — alkalmas embert találni ; előbb bizonyítson, tud bevételeivel takarékosan bánni, azután vessen ki adót. Koha Róbert válaszolt: a testület véleménye az, hogy csak a költségvetés ízekre szedése után, amikor már tiszta képet kaptak minden lehetséges megtakarításról, akkor döntenek a helyi adók bevezetéséről. Ö. J.