Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

8 1991. március 30., szombat SZEPESI ATTILA: Ars Amatoria (részlet) Láng kútja rejt, szemed lehunyva néz rám, és aki voltál, aki vagy hány alakban ott állsz, kívül a percen: csukott pillád alatt látod vetítve magad, aki voltál, múlt arcaid közül most mind - gyerektől asszonyig - százszor száz lényed elevenül. Mind félálomi sugárban dereng, és egymással felesel. mind egyetlen, de kacag hány alakban, se távol, se közel. Kislány, ki babával játszik egy téli alkonyon. vagy csitri, kinek bimbózik a melle s borzongatón megérzi: már nem gyerek, még nem asszony, kamaszleány. Áll a tükör előtt, ámulva néz a futó évek ulátt. Lobog szemén egy idegen sugár, és ahogy fésülködik, maga is félőn lesi púpillája bujkáló asszony-tüzeit. Régi mániám Régi mániám Szeged és parkjainak (közkertjeinek) szeretete, a mérnöki munka dicsérete, amely több mint 100 éve (1882) alkotta meg városunk zöldszigeteit. Tényleg jó lenne végighajtani, végigsétálni a Stefánián, gondolatokat cserélni kedves emberrel (emberekkel), de ma már ez is a biciklisták rohanó pályájává kezd válni. Pedig milyen kedves hely lehetne ez most is. amolyan Etető, az ide kinyíló volt Kass Szállóról elnevezve. Legismertebb, legszebb és legnagyobb parkjaink jószerivel százévesek. Lechner Lajos, a kiváló várostervező jól ismerte a 15. században élt olasz építész. Alberti gondolatát, aki azt mondta, hogy: ..Á város nem csupán azért épül. hogy fedelet és ntenedéket adjon, hanem úgy kellene ótokat megtervezni, hogy a polgárok kényelmének biztosításán kívül kellő hely maradjon közterek, kocsipályák, kertek, levegőzőhelyek. szórakozás és felüdülés céljaira egyaránt." Ilyen és hasonló elvekre alapulóan a város újjáépítését biztosító 1879. évi XX. tc-re alapult terv többek között így rendelkezik: „A közkertek elhelyezésénél szemelőtt tartandó, hogy a város minden részében lehessen nyilvános kertbe jutni anélkül, hogy azt nagy távolságra kellene felkeresni... Hogy azonban egy lehetőleg friss levegőjű s a nyári nyomasztó portól többé-kevésbé minden körülmények között üdülési pont bizlosíttassék Szeged polgárainak, a Tisza-parton terveztetik egy mulatókert és sétány, melynek közvetlen közeléből minden élénkebb kocsiközlekedés kizáratik. s egyrészt a rakpart fala, másrészt vasrácsozat által liatároltatván. nagy magánházak homlokzata. a színház, s más középületek által vétetik körül. " A rekonstrukció nagyarányú fásítási tervének megvalósításával 1883 őszére fejezték be parkjaink kialakítását. Ekkor kapott parkot a Széchenyi, a Mátyás, a Dugonics, a Korcsolyázó (ma Ady Endre), a Lechner tér és a Stefánia (eredetileg a belga királykisasszonyról. Rudolf trónörökös feleségéről. majd Lónyai gróf hitveséről nevezték el. ma Várkert is a neve) sétány. A kertészeti munkálatokat 1882 tavaszán kezdték, majd a következő évben tovább folytatták. Még a Mars téri laktanya udvarát is parkosították, ezután a sugárutakat, a körutakkal együtt, majd a Szt. György teret. A nagyméretű kertészeti munkák során töbh mint 300 ezer facsemetét ültettek ki, s ehhez a lakosság még további 100 ezerrel járult. E munkálatokat Lechner Lajos egyik legkiválóbb munkatársa. Kuklay Béla mérnök irányította. Kertészeti szakembereink közül a város csinosításáért legtöbbet Süvegh Mihály (1859-1931) tett. aki a bécsi Gartenbau-Schulé-n tanult, és hazajött szülővárosának újjáépítésére, parkjainak kialakítására. Később ót nevezték ki a város főkertészévé. (Ma miért nincs ennek a városnak fókertésze?) Jeles munkája a Közkertészet fejlődése Szegeden című írása, amely azonban csak kéziratban maradt fenn. A Stefániát, amelyet az odanyíló egykori Kass Szállóról Etetőnek is neveztek Pecz Ármin (1820-1896) az Európái is végigmunkálkodó fővárosi múkertész tervezte. Korában az ővé volt Magyarország legnagyobb faiskolája. ahol gyümölcs- és díszfákkal foglalkozott. Több mint 240 kerttervet készített, s ezek nagyobb részét ő építette meg. A fővárosnak 22 közkertet tervezett, köztük a legszebbet, a Zerge utcai tanoda kertjét. A Sétányok és kertek tervezése című munkáját a szegedi Stefánia kialakítása nyomán is nyert tapasztalatai alapján írta meg. A centenáriumi partfal mintegy hat évig tartott építésével a Stefánia soványodott körülbelül 13.5 méterrel és 101 fával. Igaz. a fák már vágásérettek voltak. De így is kedves ez a sétány, faritkaságaival. a Mária Terézia-kapuval. Erzsébet királyné csodaszobrával, lapidáriumával. az egyik szegedi utolsó bógőshajóval. a Keszeggel, és még megannyi élménnyel. Parkjaink, közkertjeink kialakításában és életben tartásában nagy szerepet vitt Maver Miklós városi kertész. Kállay Albert főispán, majd Szabó Kálmán és mások. De lelkes szakrajongója volt a város kertkultúrájának Kiss Ferenc is. a szegedi erdők erdésze, aki a jelentéktelennek látszó kis cserjéért is így tudott lelkesedni: "...mindig kisebb területre szorul vissza. Ezzel a tanulmánnyal akarok tőle elbúcsúzni. Ki tudja, lesf-e meg Valámeíyik szaktársamnak alkalma vele foglalkozni, és sfefetrie még valaki olyan nagyon, mint én." Szeged lakóinak száma növekszik, és a lakósűrűség egyes részeken már a kívánatos feletti. Tehát a parkokra, a fákra, a virágokra, az eszlélikusabb urbanizációra a várospolgár egyre inkább vágyik pihenése, mozgása, felüdülése. élménygyűjtése érdekében is. Nem hallgathatom el. hogy állt a Stefánián, az Arany János utca tengelyében. ott. ahol most gyermekhinták találhatók egy kedves obeliszk 1912-tól. Rapaics Radó (1848-1907) mérnök, folyószabályozó (a 90. számú tiszai átvágás a/ ő nevét viselte) emlékére. A Magyar Mérnök- és Építészegylet szegedi osztálya ekkor alakult meg. Reök Iván folyammémökségi főmérnök elnöklete mellett. Hova lehetett ez az obeliszk? Eltűnt, mint a túlsó oldalról Bertalan Lajosé. Nekem ezek is eszembe jutnak, ha végigsétálok a Stefánián, és a múltba tekintek. BÁTYAI JENŐ Hermi néni dunyhája A történet szólhatna bárkiről, ki gyermekkorom jószívű asszonyaiként őrződött meg. de most Hermi néniről szeretnék beszélni, a mindig mosolygós öregasszonyról, sütemények, kalácsok osztogatóiról. Hermi néni. mint a jó asszonyok általában, öreg korára úgy meggörnyedt, akár a sarló. Nyilván azért tette ezt véle a jó isten, hogy bizonyítsa a földek halandóinak: így kerek a világ. Aki sokat dogozik, annak megadatik, hogy ne legyék se délceg, se kevély, hanem alázatos, hű szolgálója urának, parancsolójának. Mindez persze még nem kívánkozna közlésre, hiszen napjában találkozik a magamfajta gyalogember munkában megfáradt idősekkel, kiknek örömük-bajuk talán százszorosa éppen Hermi néniének. A sarlóvá töpörödött öregasszony, számomra - túl a kalácsadás gyermeki képein - mára: jelkép lett. Bármerre megyek, viszem magammal. A tanyai élet igazi hírelőjeként ajánlom, s ha lehet, ne vessék meg, ne csúfolják ki görbeségét. mert egyszer mindnyájan megöregszünk, ha egyáltalán megérjük e tisztes kort. Hermi néni ugyanis megpróbált kitömi a körbezárt tanyából! Pár éve. a nagy havazás teljesen megbénította a perczeli életet és se kenyér, se tej. de semmi nem jutott a dűlőutak népének. A teljesen magára maradt Hermi néni. dacolva az idővel, könnyű dunyhát kötött a hátára és sütőlapáttal a kezében utat vésett magának a hóhegyek tanyaudvari sáncaiban. Mindazért, hogy eljusson a mi régi tanyánkhoz s ott azt mondja a bátyámnak - aki éppen kintrekedt az ítéletidő miatt: átjöttem, János - beszélgetni... A hó néhol másfél méteres torlaszokat hordott, gödröket, csatornákat tett láthatatlanná, de Hermi nénin nem fogott ki. Kitört a villany híján sötét, az enyészet kegyetlenkedése által megtépázott hideg hajlékból. Sarlóhátára puttonyozott dunyhával megérkezett a mezei közembernek- is fölfogható testvéremhez, aki téeszmajor dolgainak intézőjeként hivatalos embernek volt tekinthető abban az irgalmatlanul zord télidőben. Hermi néni hozzáérkezett... Amikor - Hermi néni dunyhával vívott téli csatájáról tudomást szereztem még nem gondoltam jelkép értékűnek. Csupán egynek a kiapadhatatlan paraszti leleményből, hiszen akkoriban még teljében tombolt a múlt. hivatalok, rendszerek garmada hírelte magát az idősek, az elhagyatottak, a munkában megfáradt öregek segítőjének, hogy idejük, energiájuk, pénzük mind-mind erre fordítódik. Kimutatások, s számok sűrű oszlopai - tudósok seregei igazolják: nálunk mindenki a sarlóhátú. jó kedélyű Hermi néni segítésére hivatott. Mert, mikorra átevickélte magát a hómezőn a hetven fölötti öregasszony, bizony igencsak kipirosodott s a bátyámnak erősen meg kellett kapaszkodnia a látványtól, hogy el ne essék. Hamarjában átvillant az agyán: a szokásos szíverősítő. a pálinka nem segít. (Máskor bedobtak néhány kupicával - gondűzőnek s úgy gurult a világ sora tovább, mintha mi sem történt volna. A beszélgetésre invitált János azonnal tudta: a tanyaörökös unoka, az örökbefogadott lány. a pesti munkás vő most innen igencsak távol s a mi gyerekkori sütemény- és kalácscsúsztató Hermi nénink igencsak belekerült a bajba. Talán életében először: megijedt. Máskor se gondoltunk bele igazán: mivel is telnek napjai a már két évtizede megözvegyült szomszédunknak, el volt magával. Műveltette a szólót, tartott jószágot, főzött, mosott magára, ahogy illett. Világéletében a tanyai helytállást gyakorolta. Sokan voltak testvérek - otthon, s férjhez menetelekor eszét, pénzét jól forgató emberrel hozta össze jó szerencséje. Földjük termett, mindig volt kitartásuk s innen a gyerekkori kalácsosztó emlék, mert mi. gyerekek Balasiekhoz mindig első szóra indultunk, ha valamiért menni kellett. Leginkább is hét elején, mert náluk állandóan maradt az ünnepi kalácsból, s ha véletlen nem; jutott helyette más ajándék. Hermi néninek mindig volt valami tartalék, gyereknek jóleső csemege a sublót valamelyik zugában. Ahogy telnek áz évek. egyre hamarébb szaladnak vissza a számba az ízek. s mondhatom, most szakszóval élve: „a dolgok ismételt számbavételekor", hogy ilyenkor a sarlóhátú. orrával már majdhogynem a földet támasztó öregasszony felegyenesedik, délceggé válik. Szégyenlős menyecske lesz, ki a csúnya szájú, káromkodós emberek beszédébe hamar belepirul és távol tartja őket magától, sátánnal cimborázóknak nevezvén azokat s bennünket is int az efféle gonoszkodásoktól. Hallgattunk is mi akkor, istenkáromlásra sebtében kapható gyermekek, Hermi néni intelmeire! Francokat... Sőt! Még rá is tetéztünk volna néhány cifrát a csúnyaságra - akár a jelenlétében is - ha a sütemény, a kalács és a más bendónvugtató meg néni fékez ebben. Hermi néni rendíthetetlen jó lelkére jellemzően, még emberkoromban sem feledkezett meg rólam. Városi fiam születésekor kakast küldött, személyes találkozásunkkor pedig - éppen a boltból botolt hazafelé - fél kiflivel jutalmazott. Sót. amikor örökbe kértem tőle a bivalyok régi jármát, még egy marék diót is beleöntött a zsebembe, mondván: ha nekem már nem öröm, adjam oda a gyerekeknek. Ugyanis, Hermi néniék sohasem kaphatták meg a sorstól a gyermekáldás ajándékát.. Ha majd egyszer Hermi néni hóviharbéli kitörésének történetévél mindketten az isteni magaslatokra emelkedünk s az örök hómezókön bolyongva sem áruljuk el egymásnak, hogy kegyetlen az élet, mert mi megtaláltuk benne a szépet, a jót. S hiába patakzik majd szivárványos könnyünk, mi derűsnek látjuk azt, mint tiszta időben a fagyos éji égboltot, mivel a dunyhát Hermi néni biztos oda is magával hozza, hiszen a bátyámnak , azon a kitöréses napon megsúgta: azért kötötte magára, ha véletlen össze találna esni útközben, legyen ami megvédje a hidegtől... MAJOROS TIBOR