Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-30 / 75. szám

1991. március 30., szombat DM magazin s Ujratanultam élni" Talán nyolc éve annak, hogy ismerem. Illetve, dehogy ismerem! Egyszer beszéltünk s azóta - ahogy egy ekkora városban lenni szokott - az utcán köszönünk egymásnak. Helyesebben szólva integetünk, hiszen jómagam leginkább a gyalogjárdán igyekszem valahová, míg Lajos az úttesten. Úgy két esztendeje, hogy szinte minden reggel látom ablkunkból, amint átkarikázik az útkereszteződésen, ha a lámpa zöldre vált. Két kézzel hozza működésbe a kerekeket, olyasmi mozdulatokkal, amilyenekkel az evezősök szoktak a víz hullámain úrrá lenni. Egyszer véletlenül szemtanúja voltam annak is, amint egyik éjszaka plakátokat ragasztott. Lefigyeltem, a masinájára akasztott kleiszteres vödörrel hogyan araszol a deszkapalánk mellett. Mikor kollégáimnak meséltem róla, kiderült majdnem mindenki ismeri. Ja, az a fiatal srác, aki tolókocsival száguldozik a városban? - mondták s nekik is ugyanaz volt a véleményük, ami nekem: e fiú ereje, vitalitása láttán az ember elszégyelli magát saját, mindennapi nyafogásai miatt. Vagy megrohanja az életkedv e két keréken guruló optimizmussal szembesülve. Nemrég alkalmam adódott hosszasabban beszélgetni Lajossal. Kiderült, hogy vezetékneve előtt a dr. jelzés áll. hogy 37 éves s hogy nem lepi meg a kép. amit távolról szemlélve kialakítottam róla. - Nagyon szerencsés ember va­gyok. Olyan valamivel rendelkezem, amivel csak kevesen, biztos családi háttérrel és nagy élettapasztalattal. Tizenhat évesen kellett teljesen új életet kezdenem. Helyesebben szólva Újratanulni élni. Addig éppen olyan voltam, mint a többi ságvárista. Bu­lizós. mozgékony, mindenre kíván­csi. Aztán egyszer túl sokat fociztam, leizzadtam, hideg volt. Ki gondolta volna, hogy ennyi elég lesz a beteg­séghez. Először teljesen lebénultam, megvakultam. Egy ideig úgy tűnt. semmi reményem a javulásra. Aztán pontosan emlékszem, mikor egy éj­szaka megfordult az állapotom. Visszanyertem a látásom, kezembe, felsőtestembe lassan visszatért az élet. Végül már csak a lábam nem bírtam mozgatni. Sajnos azon már később semTüiifták az orvosok segíteni, de az ember nagyon érdekes szerkezet, hiá­nyosságait úgy kompenzálja, hogy másféle képességei fejlődnek tökéle­tessé. - Tizenévesen nem hiányoztak azok az élmények, melyeket barátaid, osz­tálytársaid be gyűjthettek ? - Képzelheted, micsoda pechem volt! Éppen akkor lettem beteg, mikor az iskolaév véget ért. Életemben elő­ször mehettem volna a haverokkal építőtáborba. Az NDK-ba készültünk. Előtte már hetekkel elhatároztuk, hogy minden lányt el fogunk csábítani, hogy berugunk. szóval afféle felnőtt férfi módjára birtokba vesszük a világot. Aztán külföld helyett a kli­nikára mentem. De állítom, hogy ott is fantasztikusan érdekes élményeim voltak. - Ezt nem mondod komolyan... -Tudom, hogy nem hiszed el. de ma mar szegényebbnek érezném magam, ha ezeket nem élem át. Hónapokig éltem egy olyan világban, ahol a szü­letéstől a halálig mindent közelről megtapasztalhattam. Nekem azelőtt soha nem jutott eszembe a halálról gondolkodni. Ott pedig naponta haltak meg mellettem emberek. Miközben én újraszülettem. Olyan pasasokkal ismerkedtem össze, akikkel, amúgy sohasem. Hiszen az ember a barátait megválogathatja, de a kórtermi ágy­szomszédait nem. Míg a haverjaim kinn az életben a lányokkal ügyetlenkedtek, addig engem az öre­gebb. tapasztaltabb szobatársaim min­denről kioktattak. Nem igaz. mennyit röhögtünk s mennyi mindenről beszél­gettünk a hosszú napok és éjszakák idején. -5 mikor kikerültél, hogyan boldo­gultál? -Eleinte nehezen, de később rájöt­tem, mennyi lehetőségem van. A papí­romra azt írták százszázalékos rok­kant vagyok, de én teljes értékű em­bernek éreztem magam és úgy is kezd­tem el viselkedni. A zárójelentés sze­rint örök ágyban fekvőnek kellett vol­na lennem, ehelyett én moziba akar­tam menni, dolgozni és tanulni. Nem kerestem a kapcsolatot a sorstársaim­mal, ugyanis nem hiszem, hogy a kék­szeműeknek csak a kékszéniűekkel. a szőkéknek pedig csak a szókékkel kell barátkozniuk. Legelőször is családi szervezéssel beszereztünk Bécsből egy tolókocsit, s elkezdtem köz­lekedni a városban. Eleinte jólesett, hogy mindenki segíteni akart. Később megpróbáltam a segítséget finoman elhárítani. Megtanultam hogyan kell viselkedni a pénztárnál, a lépcsőnél, a liftben... Egyedül akartam boldogulni. S egyre nagyobb erőpróbákat iktattam be az életembe. Először csak a városban jóttem-mentem. aztán úgy döntöttem felutazom Budapestre. Mikor ez sikerült, vérszemet kaptam: miért ne tudnék külföldre is eljutni? És az is sikerült. Soha el nem felejtem, micsoda élmény volt. mikor Mün­chenben a repülőtérről, az esti kivilá­gításban elindultam befelé a város­ba. Az óriási forgalomban húsz kilométert karikáztam. Figyeltem a jelzéseket, kerestem a címet, amit itthon kaptam a barátaimtól. Később rájöttem, hol tudok a kocsimmal a metróba lemenni. Attól kezdve egy nap száz kilométert is utazgattam. - Időközben elvégezted az egye­temet... A - Soha nem rajongtam a jogász­kodásért. de úgy éreztem, valamit tanulnom kell. Estin jártam a JATÉ­ra. Sok olyan dölgott, kellett bema­golnom. amit már akkor is marhaság­nak tartottam, de az öt év jó volt arra. hogy az agyamat edzésben tartsam. - Dolgozol valahol? - Korrektorkodom részmunkaidő­ben. Minimális munkáért minimális fizetést kapok, ami jól jön a rokkant­nyugdíjam mellé. - Kérdezhetlek személyesebb dol­gokról is? - Ha a szerelemre gondolsz elmondhatom, abban is szerencsés vagyok. Kilenc éve igazi kapcsolatra leltem, ami azóta is zavartalan. No persze, mint mindenkinek, régebben nekem is voltak csalódásaim s nyilván én is okoztam csalódást másoknak, de most ez így nagyon jó. A barátnőm­nek van egy kislánya, vele is kijö­vünk. Napokig tudnék arról mesélni, mennyi érdekes, izgalmas dolgot él­tem már át, amik nyilván kimaradnak az életemből, ha nem így alakul a sorsom. S még valami: nem enged­tem. hogy a bürokrácia eltiporjon. A saját életemet élem. Szabad vagyok. PACSIKA EMÍLIA KATONA JUDIT Adalék életrajzomhoz Es tartozunk a sarki fűszeresnek: hitelbe adott cukrot, paprikát. Még friss a seb. hogy egykor megsebeztek és álmainkon sötét árny fut át. Átvészeltünk vérhast, éhséget, tébét, sok puliszkától puffadt a hasunk, pléhbögréink még horpadtan zörögnek s egy kis jóságért egymásba marunk. És tartozunk a cipötalpalásért, gyöngykönnyét fűzi anyánk éjszaka: Petőfi-verset olvas míg elalszunk, mert vézna sorsunk vacog egymaga. Hol apáinkat tízkörmű düh kaparja, mit örököltünk sorsunk és nevünk, és tartozunk a sarki fűszeresnek s az ifjúsággal tartoznak nekünk. VÍZSZINTES: 1. Abraham Lincoln, az (JSA 16. elnöke vélemenyének első része (zárt betűk: E, A, N). 12. Föntről. 13. Naplóba jegyző. 14. Angol neopozitivista filozófus (Alfréd Jules). 16. A vélemenj második, befezező része (zárt betűk: E, N, A, K). 17 Schöpf-... Ágoston: a magyar tudományos gyermekgyógyászat megalapítója (1804-1858). 18. Értékpapír átruházása más személyre. 19. A német filozófia nagy alakja (Immánuel). 21. A fej része. 23. Rendet hagy maga után! 24. Irodai szolgálatos katona. 26. Az egyik ázüló. 28. Becézett Atália. 29. Liz ...; filmcsillag. 3T. Jobbról balra olvassák az újságot! 33. Német eredetű férfinév. 34. Kiszáradó (forrás). 36. Percei meg vannak számlálva; 60! 37. Kis Aladár. 38. A Dunáéval egy a hangja! 41. Tíz évszázadnyi. 43. Duplán: világhírű gyógyfürdő Németországban. 45. Fel-alá. 47. Richárd Strauss zenés drámája. 48. -vei párja. 49. Nincs szárnya, mégis száll! 52. Én 53. Lenti. 55. Muzsikával színesített. 58. Pécsi egyetem névbetűi. 59. Történelmünk jeles alakja (György). 61. Északi finn néptörzs tagja. 62. Apró. csekély. 63. A lélekbe tipor. 64. Masírozik. 66. Bentről. FÜGGŐLEGES: I. Formáló. 2. A sereghajtók közé kerülő. 3. Angol autók jelzése. 4. Szeptemberi részlet! 5. Böllért hív. 6. A szekrénybe tesz. 7. Sör. németül. 8. Női név. 9. Nóta fele! 10. Az USA űrhajózási hivatala. II. Érzékiség. 15. A szerelmi költészet múzsája. 20. Ludat tépő. népiesen. 22. Az egyik nagyszülő kedveskedő megszólitása. 25. KOÓ. 27. Mátka. 30. Finom étolaj. 32. Összeg, amely szerint állami hozzájárulás fizetünk. 34. Vele szembe. 35. Vonatkozó névmás. 37. Népi hosszmérték. 39. Tárgykör. 40. Bilicsi ...; kedves emlékű színész. 42. Fordítva is ugyanaz a férfinév. 43. Harang mélyebb hangja. 44. Gyümölcsfajtát jobbít. 46. Nótázik. 50. Kerékpárt hajt. tréfásan. 51. Udvarias megszólítás. 54. Számtani műveletet végez. 56. De még mennyire! 57. Kényélmes járkálás. 61. A felsőfok jele. 64. Páratlan móka! 65. A lutécium vegyjele. SMIDTJÁNOS BEKÜLDENDŐ: vízszintes 1., és 16 sor A megfejtéseket postai levelezőlapon kérjük beküldeni, a megjelenéstől számított hatodik napig. Címünk: Délmagyarország Szerkesztősége. 6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10. MEGFEJTÉSEK - NYERTESEK A március 23-án megjelent rejtvény helyes megfejtése: AZ ÉLET DIKTÁLJA A RITMUST, DE A HARMÓNIÁT NEKÜNK KELL MEGTEREM­TENI. Könyvjutalmat nyertek (amit postán elküldünk): Szekerke Iván (Újvárosi u. 41.), Karsay Árpádné (Budapesti krt. 2843.), Nyilas P. István (Olajos u. 8ZA.). Korom Ferencné (József A. sgt. 150.), Sebők Andrásné (Cső u. 8/A.), Héjjas László (Apáca u. 10.)

Next

/
Thumbnails
Contents