Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-04 / 53. szám

-•:» Hl . Öl DELMAGYARORSZAG 81. évfolyam, 53. szám 1991. március 4., hétfő Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Feketeföld, piros-fehér-zöld pántlikás karókkal Itt a tavasz! Hol a föld? Kívánatos, mint egy érett asszony! — kóstálhatták a zsíros-fekete szántóföldet Apátfalva és Magyarcsanád határában azok a kisgazdák, akik tegnap, a borongós, március eleji vasárnapon azért gyűltek össze a csorgói dűlőút elején, hogy részesei legyenek a földosztást sürgető demonstrációnak. Makói fokhagyma (természetesen nemzetiszínű szalaggal ékesítve) és vöröshagyma (piros-fehér-zöld pántlikával) volt a Csongrád megyei kisgazdák ajándéka, melyet a Maros-partján adtak át az osztrák rendszámú gépkocsival érkező Torgyán Józsefnek, a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója vezetőjének. — Akik akadályozzák a továbbjutást és a földosztást, azok kapnak belőle — mondta nevetve az ovációval fogadott pártvezér, aki azért jött a Viharsarokba, hogy nevét adja a földosztást sürgető demonstrációhoz, a jelképes földfoglaláshoz. Apátfalva határában vagy 150-en várakoztak Torgyánra, akiről azt tartják, a Parlamentben kimondja, amit a parasztemberek itt is gondolnak: itt a tavasz, felengedett a föld, vetni kellene! A szavak ideje lejárt, most a tetteknek kell következniük: végre döntsenek a képviselő urak, kié a föld?! — Tőlem 16 kataszteri hold földet vettek el '60-ban, a kolhozositáskor, de most nem kell. Vénségemre mit kezdjek vele? — tárta szét karját az apátfalvi Veréb János. — Az apámtól örökölt 400 négyszögöl földet a téesz most kiadta, de nincs abban semmi köszönet! — háborgott az apátfalvi Baka Ferenc. — Olyan keskeny, hogy nem tudok rajta megfordulni egy trágyás talicskával sem. — Nincs az jól, hogy csak ott mérnek földet, ahol a téesz hozzájárul! — toldotta meg a hallottakat a magyarcsanádi Ruzsity Emil, magántermelő-agrármérnök. — Az lenne a megoldás, ha az önkormányzat a téesz és a tulajdonosok bevonásával döntene végre a földek sorsáról... Régi faszerszámot fog az apátfalvi Varga András: nemzetiszínű szalaggal fölpántlikázott öllel méri a szántóföld szélén, hogy hova kerüljön a mezsgyekaró. — Tudom szerszám nélkül is: két lépés az egy öl... — mondta, miközben lépegetett. A képviselő úr félcipőben, felöltőben állt az itt-ott hófoltos szántóföld szélén. Torgyán, a karóverő kettőt-hármat üt négy-öt kihegyezett karó fejére. A zsíros-fekete szántóföld szélén piros-fehér-zöld pántlikás karók. Ennyi a jelképes földfoglalás. — Vissza akarom szerezni a népnek a földet! — jelölte meg politikai célját tömören a kisgazdavezér. — Emlékeztetni szeretném, hogy nem is olyan régen, Kecskeméten elmondott beszédében óva intett a törvénytelen földfoglalásoktól... — Most is azt mondom a gazdáknak, várják meg a földtörvény elfogadását. Ezzel a jelképes földfoglalással viszont a Parlament és a kormány figyelmét akarom fölhívni: még ezen a• tavaszon határozzon a föld sorsáról, adja áldását a Független Kisgazdapárt programjára. A nép 1945-ben önkényesen kezdte a földosztást, amit a 600/1945-ös miniszterelnöki rendelet szentesített. Remélem ezt az 1945. március 15-éhez kötődó aktust az idén azzal ünnepelhetjük, hogy törvényes földfoglalásokon lehetünk jelen. — Nem tart attól, hogy alkotmányba ütköző cselekedetre, általános állampolgári engedetlenségi akcióra ösztönöz beszédeivel és most a jelképes földfoglalással? — kérdezte több újságíró. — Az alkotmány nem tiltja a gesztusértékű akciókat, így a jelképes földfoglalás nem alkotmányellenes. Ellenben az népellenes magatartás, ha valaki tétlenül nézi, hogy ismét múlik az év ... — Mit tesz akkor, ha március idusára mégsem születik meg a földtörvény, a parasztság nem kap földet? — fordultunk Torgyán Józsefhez. — Hangsúlyozom: a nép türelmetlen. Különösen ott, ahol nincs más munkalehetőség, mint a földművelés. Ebben a helyzetben kétségbeesett lépésekre ragadtathatják magukat az emberek. Ezzel az akcióval is azt próbálom megértetni a hatalommal: eljött a cselekvés ideje. Március 15. után is azt teszem, mint eddig: képviselőként segítem a nép törekvéseit. Most látni kell: a késlekedés nemzeti katasztrófát idézhet elő... A Apátfalvi Aranykalász Termelőszövetkezet szántóföldjén osztottak „jelképesen" földet. — Magam sem tudom eldönteni: egyetértsek vagy tiltakozzak az akcióval kapcsolatosan — vélekedett Szalamia Mátyás, agronómus, a téesz „nemhivatalos minőségben" megjelent képviselője. — Az biztos, hogy a szövetkezeteket át kell alakítani. A szövetkezet elnökétől, Kucsora Istvántól csak a délutáni sajtótájékoztatón kérdezhettük meg, hogyan értékeli Torgyán földfoglalását? — Asszisztálni nem kívántunk ehhez az aktushoz, de arra is ügyeltünk, hogy ne akadályozzuk a demonstrációt. Féltem a demokráciát attól, hogy általánossá válnak az ilyen akciók, s ez anarchiához vezet. Márp>edig az ilyen helyzetet a történelem során mindig diktatórikus eszközökkel oldották meg. A jelképes földfoglalás után udvarszemlére indult Apátfalván Torgyán József és népies kísérete — nemzetiszínű zászlókkal fellobogózott traktorokon. Tóth B. Imre 15 holdas gazda portáján négy fejőstehén állt az istállóban. — Mit vár Torgyán úr látogatásától? — kérdeztük az egyik ácsorgót. — Azt, hogy visszakapjuk a földet! Apátfalván 48 traktor áll a gazdák portáján (a téesznek csak 28 van). Varga József is modern gépekkel dolgozik. A fényes szőrű, jól tartott állatok láttán Torgyán úr a házigazdához fordult: — Tényleg a magyar tarka a legjobb tehénfajta? — Ingyen se kéne más! — hangzott a válasz. — Mit szól ehhez a felvonuláshoz? — kérdeztem az egyik közeli ház kapujából kíváncsiskodó asszonyt. — őszinte legyek? Nem más ez, csak cirkusz ... Üjszászi Ilona Kultúrcsatorna l/öztudott, hogy megpályáztatta a város a színházát Nem a saniigázgatói, nem a főrendezői vagy gaz. dasági igazgatói széket, hanem a problémát magát Túlzás pjersae normális esetben problémának mondani a színházat különösen egy kultúrcentrumi rangra vágyó városban, most mégis ez a szóhasználat tűnik helyesnék, lévén ennek a színi életnek közelmúltja. Ráadásul, az országos fcultúrcsatornákon sem zuhog szinte más, hogy miként ment tönkre szervezetében vagy anyagilag egyik-másik színházunk. Így hát probléma a színház. Azaz, megoldandó kérdés, sőt központi feladvány. Mert. ha csak az új városi vezetésnek a teátrumhoz kialakítandó viszonyát nézem, a majdani döntés vizsgadarab is lesz — az ellenzék és minden választópiolgár előtt. A döntésben ugyanis kifejezésre jut hogy mennyire erős a helyi ha. talom, $ ez lótrehozza-e végre a senkiével sem összetéveszthető. szegedi kultúrapártoló rendszerét. Sietve szögezem le: nem a művészetre fordítandó összegek emelését tartam kívánatosnak, hanem a p>énzek ésszerű működtetését. Vagyis*, az egyszerű újraelosztás helyett a menedzselést Azt ugyanis', tudniillik, hogy miután számos vérveszteség érte'a szegedi kulturális életet az ittmaradottakat egyrészt végre a helyi értékek szerint másrészt pedig a szakterületükön elfoglalt országos és európai ranglisták alapján kell díjazni. Hasonlóképp a szegedi színjátszást is a helyi kultúrában meg az országos színi életben. Szándékosan nem idézek koncepciókból és ellennézetekből. Sőt, éppen azt szeretném hirdetni, hogy az alapelvben kellene előbb megegyezni, s nem piedig bizonyos személyes érdekeikhez is köthető összvárosi ötletbörzét tartani — piályázati kiírás vignyettával. Az eddiRi szakaszban ugyanisi csak az ötletek kerültek a felszínre, s legyen egyik-másik bármily koncepciózus isi ha hiányzik hozzá az önkormányzati akarat., önmagában semmit sem1 ér. Persze, tanácsot kérni a legjobb éppen attól, aki érdekelt is lehet. Mivel erőfeszítés nélkül belátható, hogy ötlet és gondolat híján nem lehet dönteni, ráadásul, gyakorlóidejét tölti a városvezetés, könnyedén átlépek ezen a kérdésen. De azon már nem, hogy a pályázat nyomán nem nézetek, hanem személyes ambíciók ütköznek. Ha innen nézem, a színház: belvárosi kérdés. Sói — teljesen korszerűtlen módon —, perszonális ügy. Holott, éppen az volt reményeink tartóoszlopa, hogy a rendszerváltással a süllyesztőbe kotródott a régi módszer: a titkolózással misztifikált személyi politizálás. Vagyis, azt hihettük, hogy a feladat határozza majd meg az irányítók és véerehajtók kivp'^nztá^át. Deményeink csökkenőben. Bár tudtuk, hogy a szocializmusnak mondott szisztéma az erkölcs mellett a szaktudást támadta meg a legjobban, mégis, megdöbbenve veszünk kézbe választottakat és kiválasztottakat soroló listákat. Itt a vége — ezt lenne jó most nyugodt lélekkel kimondani. Dlusztus Imre Jugoszlávia Ultimátum Horvátországnak A jugoszláv szövetségi államelnökség, ülésén 24 órás határidőt szabtak arra, hogy a szombaton kirobbant horvát—szerb viszályban Pakracon helyreálljon az eredeti állapot. A szombat esti ülésről vasárnap reggel nyilvánosságra hozott közlemény sürgeti, hogy vonják vissza a városból a horvát rendőrség különleges alakulatait. Egyidejűleg mindazok a szerb rendőrök, akiket a horvát egységek lefegyvereztek, vagy azt megelőzően a hegyekbe menekültek, a megadott időpontig kötelesek felvenni a munkát. A városban az előző nap óta továbbra is jelen vannak a néphadsereg alakulatai, amelyek' szerepét az államelnökség ülésén nagyra értékelték, hangoztatva, hogy jelenlétük nagyban hozzájárult a helyzet lecsöndesítéséhez. A horvát rendőrség akciójának közvetlen előzménye az volt, hogy a szerbek átvették a pakraci rendőrállomás irányítását, és lefegyverezték a horvát rendőröket. Az éjszaka viszonylag nyugalomban telt el a városban. Az utcákon változatlanul jelen vannak a horvát belügyminisztérium különleges alakulatai, amelyek ellenőrzik a kereszteződéseket és a fon'.osabb épületeket. A szerbek többsége elhagyta a mintegy tízezer lakosú várost, az utcákon este és kora reggel csak egyenruhás személyeket lehetett látni. Franjo Tudjman horvát elnöknek a szövetségi elnökséghez küldött levele szerint bizonyítékok vannak arra, hogy a néphadsereg magas rangú tisztjeivel belekeveredtek a pakraci események előkészítésébe. A horvát belügyminiszterhelyettes már elismerte, hogy a lövöldözésben egy rendőr súlyosabban, kettő pedig könnyebben megsebesült, s hogy őket Zágrábban ápolják. A kirobbant horvát—szerb viszály miatt eddig még nem léptetett életbe különleges intézkedéseket a magyar határőrség. A BM Határőrség központi ügyeletén elmondták: a magyar határtól mintegy 100 kilométeres távolságban kirobbant összecsapás nem jelent veszélyt Magyarország számára, így semmi sem indokolja a határvédelem megerősítését. A Pakrac városában történt események kivizsgálása és a helyzet rendezése a jugoszláv szervek feladata. A magyar—jugoszláv közúti és vasúti határátkelőhelyen a forgalom zavartalan.