Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-23 / 69. szám

81. évfolyam, 69. szám 1991. március 23., szombat Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 6,50 forint ——• Ötezres + két ezres Hétezren három újsággal? — Nem akarunk azonosíthatók lenni Á balesetek vetületei — Szegedi a legtehetségesebb rajzoló A minimális bér: 7000 forint A merikai harci gépek tegnap újabb iraki katonai re­pülőgépet lőttek le Irak felett. Az amerikai NBC­tévétársaság szerint a lelövés ugyanott történt, ahol az előző, és a két amerikai F—15-ös egy SU—22 típusú vadászgépet semmisített meg. Az öböl-háborúban elesett iraki katonák száma bizo­nyosan elérte a százezret, de az sem kizárt, hogy ezt is jóval meghaladta — jelentette pénteken a The Wall Street Journal, amerikai kormányzati körökre hivatkozva. A Biztonsági Tanács szankcióbizottsága tegnap eltörölt több, Irak ellen alkalmazott embargót. Az eltörlés feltétele az volt, hogy az ENSZ oszthassa szét az élelmet a nélkü­löző iraki lakosságnak. A balti problémákról nemzetközi tanácskozást keli rendezni az európai biztonsági és együttműködési értekez­let keretén belül — ezzel a felhívással fordult az európai országokhoz a balti tanács, melynek vezetői tegnap talál­koztak Észtországban. Magyarország — Lengyelországtól eltérő helyzete miatt — nem kér adósságcsökkentést, s erre nem is számít. Magyarország továbbra is eleget kíván tenni fizetesi köte­lezettségeinek — jelentette ki Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter Los Angeles-i sajtótájékoztatóján. Moszkvában befejeződtek a szovjet—román külügymi­niszteri tárgyalások, a két ország új államközi szerződést kötött. Az egyezmény érdekessége, hogy az lényegében ele­jét veszi annak, hogy Románia bármilyen formában is igényt tartson a Szovjetunió moldvai területeire. Tart a laktanyavita A kormány . csütörtöki döntése nyomán megkezdő­dik az évtizedeken át szovjet (használatban volt ingatla­nok, objektumok hasznosítá­sa. A döntés egyelőre 14 te­lepülést érint. Az önkor­mányzatok térítésmentesen kapják meg a régebben ma­gyar pénzből létesült épít­ményeket, mert felújításuk így js nagy terheket ró az önkormányzatokra. Ezt An­nus Antal altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára jelentette be a kormány heti ülését követő szokásos pénteki szóvivői tá­jékoztató meghívott vendé­geként. Az illetékesek eddig 3700 lakást vettek át. ennek jó részét, 2400-at kénytele­nek voltak „nem hasznosít­ható kategóriába sorolni". El­mondta azt is, hogy az 50 milliárd forintos szovjet kö­vetelésen belül, mintegy 40 milliárd forintnyi ingatlan engedély nélkül épült. Az államtitkár sajnálkozásának adott hangot, hogy a szovjet fél lényegében a mai napig nem ismert el egyetlen ma­gyar követelést sem. Kérdésekre válaszolva az államtitkár elsietettnek ne­vezte Ivan Aboimov helyzet­értékelését a magyar és a szovjet fél csapatkivonással kapcsolatos tárgyalásairól. A Szovjetunió budapesti nagy­követének szegedi látogatá­sa során tett fenyegetően hangzó kijelentéseit lényegé­ben azzal utasította el, hogy a tárgyalásokra még három hónap áll rendelkezésre, sez rengeteg idő. Kijelentette azt is. hogy „a nagyobb, az erő­sebb jogán való kinyilatkoz­tatásokról le kellene szokni". Annus Antal szerint a je­lenlegi helyzetből tovább­lépni csak úgy lehet ha a szovjet fél elismeri a ma­gyar követeléseket. A határon rekedt a Pannon Hírlap Húszezer újság a bürokrácia döntésére vár Csütörtökön este nem érkezett meg a vajdasági ol­vasókhoz a Pannon Híradó című jugoszláviai első füg­getlen magyar napilap bemutatkozó reklámszáma. A Szabadkán székelő szerkesztőség által készített magán­kiadványt — amelyet gazdasági megfontolásból a Sze­gedi Nyomdában nyomtatnak — a jugoszláv határ­rendőrség nem engedte be az országba, azzal az indok­kal. hogy külföldi nyomtatványból utasonként legfel­jebb három vihető be az országba, nagyobb mennyiség ; 'portjakor — úgymond a jugo&zláv szövetségi belügyi titkárság engedélyére van szükség (?!). Mindez, vaskos meglepetés azt követően, hogy a lap tulajdonosai min­den törvényes kötelezettségüknek eleget teltek, a hatá­ron való átszállításhoz szükséges vámpapírokat ideje­korán beszerezték, sót a vámot is kifizették a reklám­számra. Tegnap délben a 20 ezer példány még mindig letétben vesztegelt a jugoszláviai Intersped nemzetközi szállítmányozási vállalat határövezeten belüli raktárá­ban. A Pannon Hírlap szerkesztőségében tegnap szerzett értesülés szerint a határszervektől ellentétes informá­ciókat adtak arról, hogy a helyi tartományi, vagy más szerveknél kell-e kezdeményezni valamiféle ú.iabb en­gedélyek kiadását, amelyekről a vámszerveknek és a szállítmányozónak nincs tudomása. Magyar részről nem volt fennakadás. A szerkesztőség derűlátó, reméli, hogy rövidesen ki­küszöbölhető lesz a bizonyára mindenki számára rop­pant kellemetlen félreértés, hiszen számos jugoszláv la­pot nyomtatnak Európa különböző országaiban, példá­ul Görögországban és Olaszországban. Az ügy annál is inkább kínos, mert magánkiadványról van szó. amely­nek tulajdonosait szerződés kötelezi a Szegedi Nyomdá­val szemben is (hogy az olvasókról ne is szóljunk). e- e­Április l-jétől 7000 forint a minimális bér — erről álla­podtak meg az Érdekegyez­tető Tanácsban. A munka­vállalók több mint 22 száza­léka keresett idáig. Magyar­országon 7000 forintnál ke­vesebbet. A munkaadók — több heti számítások után — végső javaslatként a jelen­legi 5800 forintos minimál­bér 6800 forintra emelését tartották elfogadhatónak. A munkavállalók számításai viszont azt bizonyították, hogy 8000 forint alatti kere­setek nem lehetnek Ma­gyarországon, mert nettó­ban már ez a pénz is alig fedezi a minimális kiadáso­kat. A munkavállalók mint­egy 36 százaléka keres 8000 forintnál kevesebbet. Végső kompromisszumként a mun­kavállalók először 7500 fo­rintot ajánlottak fel, mint első lépcsős tárgyalási ala­pot, majd felmérve, hogy a megegyezés hiányában a dolgozók jelentős része to­vábbra is csak 5800 forintos minimális bérben részesül, 7000 forintban jelölték meg azt a szintet, amit most el­ső lépcsőként elfogadnának. Augusztus 23-ára viszont, újabb minimálbér-tárgyalá­sókat kezdeményeznek. A munikaadók kifejtették, nekik csak a maximum 6800 forintra van meghatalma­zásuk a képviselt szerveze­tektől, és ez az összeg is óriási terheket ró a gazdál­kodókra, különösen a me­zőgazdaságban. Nem egy vállalat, gazdaság csak nagy számú elbocsátásokkal tud megfelelni az irreálisan ma­gas minimálbér-előírások­nak. A kormány részéről Schamschula György, á Munkaügyi ' Minisztérium politikai államtitkára azt javasolta, hogy a tárgyaló­felek tegyék félre a presz­tízsszempontokat és álla­podjanak meg a 6900 forint­ban. A munkaadók ennek megvitatására külön tár­gyalást kértek, majd beje­lentették: igen nagy vita után, több érdekképviselet jelentős kompromisszuma révén elfogadják nem is a 6900, hanem a 7000 forintot. Új honvédelmi alapelvek A Magyar Köztársaság új honvédelmi alapelveinek és követelményeinek kidolgo­zásáról tájékoztatta az újság­írókat pénteken Für Lajos honvédelmi miniszter. A miniszter vázolta is eze­ket az alapelveket. Eszerint: Magyarország katonai dokt­rínája kizárólag védelmi jel­legű legyen, arra épüljön, hogy bármilyen konfliktust mindenekelőtt politikai esz­közökkel kell rendezni, és katonai megoldás csak a leg­végső esetben lehetséges. A legfontosabb alapelvek közé tartozik továbbá, hogy nin­csenek és a jövőben sem lehetnek az ország területén tömegpusztító fegyverek; ka­tonai erőnket olyan szinten kell tartani, hogy senki ne érezhesse magát fenyegetve általa, más kifejezéssel: hon­védelmünket az ország elég­séges védelmének elve sze­rint kell felszerelni és mű­ködtetni. Mindez azt jelenti, hogy a nemzeti össztermék­nek legfeljebb 3 százaléka fordítható a védelemre, s hogy békeidőben a hadsereg létszám^ a népesség 0,6-0,8 százalékánál ne legyen több. Középpontban: a régiók Tízezer hibás személyi szám adóbevallásból elégtelen Találóskérdés: mi a kö­zös a következőkben? Ér­vényes repülőjegy, lejárt totószelvény, júliusban ese­dékes montseáli kongresz­szusi meghívó, orvosi re­cept, családi fénykép. A helyes megfejtők között la­punk ezúttal semmit sem sorsol ki, inkább eláruljuk a választ. Ezek a „dolgok" mind-mind az 1990. évre szóló személyi jövedelem­adó-bevallások borítékjai­ból hullottak az elmúlt he­tekben a Csongrád megyei adóhivatal íróasztalaira. Dr. Anpovits Ágnes cso­portvezetőtől természetesen mást is megtudtunk. Kissé figyelmetlen adó­ívkitöltők vagyunk, a teg­napig beérkezett 57 ezer 888 bevallás felére ugyanis nem írtuk rá a személyi számot. Persze a másik fe­lében sem volt sok köszö­net, legalább tízezer állampolgárnak nem sike­rült hibátlanul egymás mellé leírni azt a bizonyos tizenegy számjegyet. Ho­gyan néznek ki ezek után az adóbevallások? Megle­pő, számolni ennek ellené­re tudunk, a segédtáblák­ból helyesen kerestük ki a fizetendő adó összegét, hi­bátlanul adtunk össze és vontunk ki, de hogy el ne bízza magát a hivatal, a végén nem írtuk alá az adóbevallást. Az pedig úgy nem sokat ér, hiszen, akár a szomszédot is megtré­fálhatnánk ilyen módon. Több mint ezer olyan adóbevallás is érkezett, amelyen a személyi ada­tokra vonatkozó rubrikák üresen maradtak, s feladó sem szerepelt a borítékon. Még szerencse, hogy ennek ellenére néhányan olvas­hatóan aláírták az ívet, s így, kisebb nyomozások után sikerült felfedni egy­egy figyelmetlen állampol­gár kilétét. Különben nem nagyon siettünk az adóbevallással, a március 18. és 21. kö­zötti négy napra még 11 ezer maradt. Ebből tegnap, tehát lényegében az utol­só utáni napon érkezett be pontosan négyezer, százan pedig személyesen tették tiszteletüket — hónuk alatt az adóívekkel — a kék házban. Kovács András A hatalom térszervező erő A sokszínű, nyitottabb társadalmakban és gazdaságok­ban a régiókban való gondolkodás és cselekvés természe­tes dolog. Magyarországon is van történelmi hagyománya a regionalizálódásnak. ám úgy tűnik — a rendszerváltás­hoz, a közigazgatás átalakulásához köthetően — most ér­kezett el annak az ideje, hogy a tudomány eredményei — módosítva a közszemléletet — hasznosuljanak. Ez a szem­léletváltozás áll annak hátterében, hogy a Juss című tár­sadalomismereti és kulturális szemle (Hódmezővásárhely), az MTA Regionális Kutatások Központja (Pécs) és az MTA szegedi bizottsága a regionalitásról szervezett tudo­mányos konferenciát. A szimpóziumon — tegnap, a város­háza dísztermében — a szakma kiváló képviselői össze­gezték a település- és' regionális kutatás korábban tabu­nak számító eredményeit. Az igazán eredeti, gondolatgaz. dag előadásokat hallgatva, rendkívül sajnálatosnak tet­szett, hogy azok, akik a tudomány eredményeit a gyakor­lat próbájának vethetnék alá, azaz a települési és területi önkormányzatok vezetői, kis számban, illetve csak a kon­ferencia protokolláris részén (a megnyitón) vettek részt. A szimpózium megrendezését támogatta: Farkas László ál­lamtitkár, köztársasági megbízott (aki megnyitotta a ta­nácskozást), Lehmann István, a Csongrád megyei közgyű­lés elnöke (aki a régiók nemzetközi kapcsolatrendszeréről tartott előadást), és Lippai Pál szegcdi polgármester (aki a konferencia végén zárszót mondott). A régió fogalmára több­féle magyarázatot hallhat­tunk a tanácskozáson. A statikus megközelítési mód alapján régió a központi hatalmi szint alatti első közigazgatási szint, amely — mint Hajdú Zoltán (Pécs) előadásából kiderült — a Magyarország-nagysá­gú országokban 60—120 ezer négyzetkilométert je­lent. Az Európai Régiók Szövetsége a magyarországi megyék közül néhányat, így például Csongrád me­gyét, felvett tagjai közé, azaz, ezt a közigazgatási egységet is régiónak tekinti. Rendkívül izgalmas előadá­sában Pálné Kovács Ilona (Pécs) kifejtette, hogy a ré­gió a hatalom egyik megje­lenési formája, vagyis a hatalom térszervező erő is. A regionalizmus bonyolítja az állam és az önkormány­zatok közötti hatalommeg­osztást. Az európai demok­ráciák gyakorlatát vizsgál­va — szerinte — három típusú régiót különbözte­tünk meg. A politikait, mely hatalmi tényező az adott országban (például svájci kanton); a közigazga­tásit, mely tulajdonképpen az államhatalomnak köz­igazgatási szervezési tech­nikával való szervezeti meg­jelenítése (például a hazai köztársasági megbízotti hi­vatal); illetve a szerves ré­giót, melyet gazdasági, etni­kai, földrajzi meghatáro­zottság jellemez. A népese­dési folyamatokat vizsgáló Tóth József (Pécs) szerint a régió olyan struktúra, ame­lyet az jellemez, hogy ha­sonló természeti adottságo­kon jellegzetes társadalmi közeg él, a gazdálkodás módja hasonló, s az infra­struktúra-hálózatok egy egységgé szervezik. Ez azon­ban — vitatkozott Süli Za­kar István (Debrecen) meg­állapításával — az ország­résznél kisebb egység. Meg­állapította, hogy Magyaror­szág a Budapesttel azonos központi, a dunántúli, az észak-magyarországi és az alföldi régióra tagolódik. Az Alföld — mint szerves egység, azaz régió — jelleg­zetességeivel, fejlődési irá­nyaival, modernizációjának lehetőségeivel több előadó is foglalkozott. A térség fejlesztésének jelenlegi gát­ja, hogy hiányzik a törvény­hozói és kormányzói tudat­ból a területpolitika — te­lentette ki Mészáros Rezsó (Szeged). A népesség struk­túrája különbözik más ré­giókétól: itt több az idős ember, kevesebb a férfi, szakképzetlenebb az aktív kereső korosztály. A tele­pülésmenedzselés tényezőit Csatári Bálint (Kecskemét) ismertette. Ilyen feltétel például a gazdaság, a tudo­mány és technika, az öko. lógia és más környezeti té­nyező, az adminisztráció és szakapparátus, s — a leg­kényesebb terület — a tör­vénykezés, a politika. A modernizáció, az innováció akadozik az Alföldön — mondta Rechnitzer János (Győr). Kimutatta, hogy az elmúlt két-három évben számos innovációhordozó jelent meg az országban, de ezek alapvetően és döntően a fővárosban telepedtek meg. Az innováció (új öt­letek, új tevékenységek, új termékek, új szervezetek, új emberi és közösségi vi­selkedési módok) fogadására aktív térségnek tekinthető Északnyugat-Dunántúl és a főváros környéke. Az ország többi területére ez nem jel­lemző. Kiemelte, hogy a ha­gyományos agrártérségek, illetve az úgynevezett szo­cialista ipar (ki)telepítés­központjai egyre kedvezőt­lenebb helyzetbe kerülnek az újdonságokért folyó küz­delemben, így leszakadásuk, perifériára kerülésük már a hétköznapok valósága. Az ország szétszakadásának las­sításához átgondolt regio­nális politikára és piaci me­chanizmusokhoz kötődő esz­közrendszerre lenne szükség. Az önkormányzatok és a régiók viszonya feltáratlan terület, még nem dőlt el, hogy a központ és a telepü­lések közötti „senki földjét" ki foglalja el. Az önkor­mányzati törvény önmagá­ban ezt nem határozta meg. A központosítási törekvés kemény kihívás, mellyel az önkormányzatoknak, szövet­ségbe szerveződve kell szem­benézniük. Űjszászi Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents