Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-22 / 68. szám

1991. március 22., péntek Mező-gazda 3 iváló holtok (Hiánycikk a hosszú nyelű merőkanál) Tegnap, a Hágj étteremben rendezett ünnepségen 15 üzletvezető vette át a Fogyasztók kiváló boltja kitüntető címet. A következő szegedi és környékbeli üzletek nyerték az elismerést: a 39. számú Expressz ABC-áruház, a Tisza— Maros Szög Tsz húsboltja, a Kárász utcai cipőbolt, a Centrum Áruház műszaki osztálya, a 183. számú műszaki bizományi bolt (Szeged), a 18. számú élelmiszerbolt (SzegedÁlgyő), a 801. számú ABC-áruház (Deszk), a 39. számú ABC-áruház (Kistelek), a 32. számú húsbolt (Rúzsa), a 10. számú vas-műszaki bolt (Sándorfalva), a 9. számú iparcikkbolt (Forráskút). Mint azit az okleveleket átadó Csada László, a Fogyasztók Országos Tanácsa Csongrád Megyei Szervezetének elnöke elmondta, az adományozók más szempontok szerint vizsgálták tavaly a vásárlók kegyeiért versengő boltokat Nem figyelték a forgalomnövekedést, sokkal inkább a választékra, a kiszolgálás módjára voltak kíváncsiak. Szempont volt aZ is, hogyan bánnak az árakkal, vagyis milyen mértékben érvényesítik a már majdnem szabad árakat. Erénynek könyvelték el az alkalmi engedményes vásárokat. Az ünnepi alkalmat fölhasználta egy felhívás közzétételére: az élelmiszer-kereskedőktől nyomatékosan kérte, vezessék be üzleteikben a kannás tej árusítását. Ez az' olcsóbb tej több kis árudában már kapható, az alacsony jövedelmű vevők legnagyobb örömére. Mint kiderült a boltosok szavaiból, a kannás tej széles körű forgalmazásának egy komoly akadálya van, jelenleg hiánycikk a hosszú nyelű mérőkanál. - mag Á FOT - volt Ami azt illeti, jól bírta a FOT az átmenet éveit. Emlékszem még az átkos egypárti korszakra, amikor nagy jelentőségű üléseit tartotta a megyei és városi szervezete Szegeden. Az előbbi a megyei népfront Lenin körúti, az utóbbi meg a városi népfront* Vörösmarty utcai székházában. E fontos értekezleten rendre ott ültek a szinthez igazodó tanácsok és pártbizottságok képviselői, hogy a FOT szándékainak érvényesülése érdekében „hassanak oda az illetékes elvtársak". Mert a fogyasztók érdekvédelmére föntről létrehozott szervezetnek önálló hatásköre, intézkedési joga nem volt: észrevételezhetett, följegyzéseket készíthetett. Mondta is a magáét csakúgy, mint mi magunk, vásárolók. Még másfél éve is olyan szenvedéllyel érvelt a megyei szervezet a város tűrőképességét igen-igen próbára tevő bevásárlóturizmus ellen, hogy a jelenlévőknek arra kellett gondolniuk, most már aztán tényleg történik valami. Akkor, ott senki sem a piac- és működőképes gazdaságra, normális árakra és bérekre, egészséges társadalmi szervezetekre gondolt — védővámot és konténeráruházat sürgettek... És most? Hogyan lehetne hangot adni a fogyasztói érdekvédelemnek? Mit kellene képviselnie a FOT-nak? Tavaly még versenyeztette az arra kapható üzleteket a megyei szervezet, tegnap kiosztotta az érdemesülteknek az okleveleket és ezzel leköszönt. Amikor majd befejeződik a privatizáció, amikor majd vége a gazdasági átmenet éveinek, ha majd létrejön az új hazai kereskedelmi struktúra, akkor újra kezdik működésüket. Hát, itt maradtunk egyedül, most már csak magunkra hagyatkozhatunk. Támad-e hiányérzetünk? M. E. Alamizsna helyett — egzisztencia Ameddig az irodalomban és a történelemben visszatekinteni tudok, az átlagmagyar mindig a bőség kosararól álmodott, arról, hogy egyszer ő is „egész fazékkal" ehet, s talán egyszer majd nem „kuncog a krajcár" fizetésnapon. De bizony a krajcár azóta is egyre kárörvendőbben vigyorog, méghozzá egyre több magyar képébe. A szociológiai intézet három évvel ezelőtti fölmérése szerint az új adórendszer bevezetése után az addig még biztos lábakon álló középréteg is dülöngélni kezdett. Noha akik már korábban is jelentős túlmunkával gmk-ban, mellékállásban halálra dolgozták magukat ezért a tisztes megélhetésért, az új rendelet még egyet srófolt rajtuk is. Még mindig nem adták azonban föl: maradék erejüket bevetve igyekeztek még többet dolgozni, hogy legalább, ha egy kicsivel több pénz is, de csordogáljon a konyhára. Az özvegyek, a gyermekeiket egyedül nevelő szülők, a nyugdíjas, a beteges emberek, vagy a társadalom perifériáján csellengő, deviáns fiatalok azonban már akkor végképp kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A '90-es évektől azonban tovább nőtt a létbizonytalanság, az eddig életszínvonalukat emberfeletti energiával megtartani igyekvők lába alatt is megingott a talaj. Tömegével csúsznak lejjebb és lejjebb, kapaszkodónak azonban aligha biztonságos már egv-egy esetleges, alkalmi segítség. A szociálpolitika eddigi eszközei már elégtelenek. Tanulmányaim során soha nem hittem, hogy az én életemben megismétlődhetne, fölmerülne a húszas, harmincas évek világválsága. Pedig ahhoz foghatók a szegénység jelei a ma Magyarországán, mondta egy szociológusnő, aki tanulmányt készített az akkori mentőangyalként föllépő Zöldkeresztröl. A Rockefeller Alapítvány támogatásával létrejött szervezet ű közjóléti szövetkezeti mozgalom révén a végtelen segélyezés helyett a produktív szociálpolitikát tűzte zászlajára. Úgy akart segíteni a szegényeken, hogy létalapot, egzisztenciát adott nekik alajnizsna helyett. Kecskéket, szarvasmarhát, méhészetet kaphatott, aki állattenyésztéshez értett, másokat valamely ipar úzésében támogatott az alap, és házépítési programokat indított be. A cél tehát ezzel a mozgósítással az volt, hogy a passzív elfogadóból, a segélyezettből adófizető állampolgár váljék. Az anyagi előnyökön kívül bizonyába megvolt ennek a lélektani haszna is. De nincs új a Nap alatt.. A Népjóléti Minisztérium a harmincas években bevált módszert látszik feléleszteni azzal, hogy létrehozta a Lokális Szociális Hálózatok Fejlesztéséért Alapítványt. A részben saját vagyonából, hazai és külföldi adományokból, és nem utolsósorban az Európai Közösség PHARE-programja által meghirdetett pályázat nyerteseként kapott támogatásból minőségi szociálpolitikát igyekszik meghonosítani hazánkban. A helyi, spontán közösségek szerveződését szorgalmazza, amelyek költségvetésen kívüli forrásokból, humán szolgáltató tevékenységekből, vállalkozásokból tartják fönn magukat. Előnyük ezeknek, a helyi alapítványokból is élő, jóléti szolgálatot teljesítő közösségeknek, hogy a segítséget nyújtó és a segélyezett valóban egy karnyújtásnyira van egymástól, készen azonnali közbelépésre. Egy-egy közösség — az önkormányzat az egyházi, társadalmi szervezetek, a munkaadók összefogásával — valóban képes lehet a helyi munkanélküliség, a közérzetet, egészséget károsító körülmények orvoslásává. Erre máris van példa. Az Ormánság Alapítvány falumentő és környezetvédő programja olyan mezőgazdasági rendszert szervez — az országban elsőként —, amely ökológiai elveken nyugszik, a hagyományokat ötvözi a korszerű ismeretekkel, csökkenti a munkanélküliséget, összekovácsolja a faluközösségeket, elősegíti a hagyományos falusi kultúra újjáéledését, és sajátos 'kínálatával odavonzza a turistákat. A Népjóléti Minisztérium hamarosan meghirdeti pályázatát az efféle — Csongrád megyei szemmel is irigylésre méltó — programok támogatására. Szegeden és a város környékén élők között is köztudottan sokan vannak, akik megkeseredtek már a krajcár gúnyos kuncogásától.. Jó ötletekkel munkához, reményhez lehetne juttatni őket is. Chikán Ágnes Egérfogó Kiskamaszként azt az idétlen játékot űztük, hogy a havi moziplakát címei után mindig odamondtuk, hogy „a paplan alatt". Így aztán, különös értelmet nyertek a filmcímek. íme néhány példa: Két félidő a pokolban — a paplan alatt; Fényes szelek — a paplan alatt. A többi után tessék odagondolni: Tízezer nap, Szerelem az első vérig, Folytassa Cleo, Ne hagyd magad Pitkin, Nagyítás, Sodrásban, Édes és keserű, Csodálatos vagy Jú*lia, Hűtlen asszonyok, Mi lesz veled Eszterke, öt perc a paradicsomban, Ó, az a csodálatos háború és sorolhatnám. Hogy miről jutott eszembe ez a buta kamaszos játék? Olvasom dr. Teleki Pálnak, az öngyilkos magyar miniszterelnök unokájának nyilatkozatát egyik lapunkban: „Nyilván csak tudatlanságomat árulom el azzal, ha elmondom, nem értem, miért kell a demokrácia elé az, hogy keresztény, vagy miért van szükség más jelzőkre a demokrácia meghatározása elé." S ezen a ponton fölsejlik mindenféle diktatúra természetrajza, az tudniillik, hogy a legtisztább és legáltalánosabb fogalmakat is csak úgy képes a maga arcához idomítani, ha leszűkíti annak jelentését. Ez pedig — kiderült — veszélyes játék. Tessék csak elgondolni, miként heréltük ki a demokrácia fogalmát azzal, hogy eléraktuk a szocialista jelzőt. Miként áz erkölcsét, amelyet soha meg nem fogalmazott kategóriarendszerként úgy emlegettünk, hogy szocialista erkölcs. Vagy tele voltak retorikai megnyilvánulásaink és jelentéseink a szocialista piacgazdaság, a szocialista realizmus, a szocialista irodalom, a szocialista embertípus szóösszetételekkel. Pedig gondoljuk csak el, hogy a demokráciát megteremtő, és a demokráciát életük évszázadaival bizonyító görögök példát mutattak e téren. S minden jelző csak szűkíti e fogalom tartalmát. Pedig hát a történelem bizonyítja, igencsak igyekeztek a demokráciát a különböző államtípusokhoz fazonírozni, s ezzel elfogadhatóvá és emészthetővé tenni a sajátos diktatúrák egymásutánjaj. Vagy gondoljunk arra, mennyiben különbözött a XIX. századi realista szobrászat mondjuk a fasiszta ideológiától átitatott heroizmustól, vagy a szocreál üres pátoszától. Mindegyik görög szobrászat hellenisztikus hagyományainak emlőiből táplálkozott, s csupán az atributumok változtak. Az izmos férfialakok és telt keblű lányok kezében fegyvert váltott a búzakalász, kardot cserélt a pálmaág, fáklyát a sarló. A tízparancsolat cserkésztörvénnyé, vagy az úttörők tizenkét pontjává változott, a Biblia tanításait filozófusok forgatták, mint egy köpönyeget. A rendszerváltás szele — gondoltuk — elég friss és erős lesz ahhoz, hogy megtisztítja nem csak e fogalmakat, hanem tartalmukat, s egyúttal életünket is ezektől a leszűkítő jelzőktől. S végre megtudjuk, itt a Kárpát-medencében is, hogy mi az: demokrácia. S nem kell többé arról papolnunk, hogy viszonyaink mind demokratikusabbá válnak, hogy újabb lépést tettünk a demokrácia lépcsőjén, hogy szélesítjük a demokráciát. Hanem élvezzük a demokrácia minden igaz, eredendő és jótékony hatását. És ez a demokrácia megteremti érzelmeink pluralizmusát éppúgy, mint ahogy teret ad a gondolkodás sokszínűségének, a művészetek gazdagságának, az emberi . élet teljességének. Nem tudom, mennyi idő alatt vetkőzheti le jelzőit egy-egy fogalom. Én már egyre türelmetlenebb vagyok. Gondolom, nem egyedül. Addig, amíg eljön a Kánaán, mit tehetek mást, mint gondolatban hülyéskedek a moziplakátok előtt, s hozzágondolom a címek után, hogy „a paplan alatt". A héten például ezen címek elé: Ovizsaru, Vissza a jövőbe, Élve vagy halva, Bújj, bújj, ördög! Lehet, hogy ez a megoldás?! Morzsák a Bibliából MIKOR VOLT ELÖSZÖR HÚSVÉT? — Húsvét ünnepéhez közeledve, annak említésekor hangzott el a kérdés egy fiatalember őszinte érdeklődésével, aki aria keres választ, hogy a vallásos szokásoknak. így az ünnepek, nek is, van-e történelmi. szellemi alapja, előzménye. Korábbi tanultsága szerint ez az ünnep is a babonás mítoszok homályából eredt, és a természet megújulásának, „feltámadásának" ünneplésében kapott értelmet. Mivel ez a felfogás és az ismeretlenség eléggé elterjedt, szükséges önmagunkért és gyermekeinkért is viszszatekinteni a több mint 3 ezer 200 éves eredetig, de nem csak a Biblia szaváira, hanem a leírottak mögött ható Isten szeretetére, hatalmára is. Mózes első könyvében olvashatunk Ábrahám, Izsák és Jákob történetéről. melyben igen szemléletesen jelen volt az Isten. Nincs ezekből kiszűrve az emberi gonoszság és bűn, de mellette az is látható, ahogy az Isten ezeket jóra is tudja fordítani. Szemlélteti ezt Józsefnek, Jákob fiának története, mely leírja Jákob egész családjának Egyiptomba, a Gósen földjére, a Nílus keleti deltája mellé települését. (Kr. e. 1620 körül.) A 70 tagú család 400 év alalt nagy néppé szaporodott, mire II. Ramses fáraó (Kr e. 1290—1224) építkezéseinél keményen doLgoztatva és más, népirtó módszerek alkalmazásával próbálta félelmet okozó hatalmukat letörni. A született fiúgyermekek kiirtásával az egész faj kipusztítását tűzte céluL és ebből a helyzetből, bizony, feltámadás értékű volt az a kivonulás és új hazába telepedés. amelynek előkészítője és vezére volt Mózes. Az Isten mindeneket bölcsen előkészítő hatalmát érzékelteti Mózes élete; a halál helyett a fáraó fogadott gyermekeként, hercegi neveltetése, népéhez ragaszkodása, majd menekülése és találkozása az égő csipkebokorral. (II. Mózes, 1-3. részek.) Mózest és Áront, a testvérét felkészíti Isten szabadításának kételkedés nélküli szolgálatára. A nép előbb terheinek fokozását reménysége elvesztését tapasztalja. Ekkor mutatja meg Isten 10 csapásban hatalmát és igazságát mind a zsidóknak, mind az egyiptomiaknak. (II. Mózes, 4-11. részek.) A tizedik egyiptomi csapás előtt parancsolta Isten, hogy családonként házanként vegyenek egy hibátlan, egyéves hím bárányt, és este vágják le. „Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és szemöldökfára azokban a házakban. ahol megeszik. Ugyanazon éjszakán egyék meg a tűzön sült húst, és egyenek hozzá kovásztalan kenyeret, keserű füvekkel... így egyétek meg: legyen derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: az Ür páskája ez. Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, / és megölök minden elsőszülöttet, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene felett én, az Ür. De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért. akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg az Urnák nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezés ez, hogy megünnepeljétek!" (II. Mózes. 12:7-14.) Ez volt ekkor és így az első húsvét, ami az életben a megmaradás, a pusztításból a feltámadás és a szabadulás erőfeszítő menetelésére megerősítő ajándéka volt az Istennek, aki azóta számunkra még több értelemmel és tartalommal töltötte kii a húsvét fogaimát „mert a mi húsvéti bárányunk a Krisztus". (I. Korinthus, 5:7.) Van tehát a húsvétnak történelmi alapja, ma is élő és ható szellemi tartalma. Papp László református lelkész Nagy László felvétele