Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-20 / 66. szám

1991. március 20., szerda Gazdálkodás 3 Ha felépül a házunk... „Ötletgyár" a Tisza-parton — A többség azért vállalkozik, hogy egy kicsit jobban éljen. Az elmúlt évtizedben mindenkire rásütöttük, hogy vállalkozó, akár lángost sütött, akár tökmagot árult. Az igazi vállalkozó viszont a vállalkozásért vállalkozik. Még be sem fejezte az egyik szervezését, máris nekilát a következő ötlet megvalósításának — mondja Nagy András, a Top Trade Kft. ügyvezetője. — Sokan csak a pénzeszsákokat hiszik vállalkozónak! — Egy jó ötlet többet ér, mint a milliók. Ha ehhez ráter­mettség, üzleti érzék is párosul, no meg kitartás, akkor szinte korlátlanok a lehetőségek. Külföldön - tőlünk nyuga­tabbra — úgy igyekeznek segí­teni az ötletembereket, hogy vállalkozóházakat hoznak létre, természetesen ezt is üzleti ala­pon Itt fogadják be azokat a kezdő befektetőket, akiknek néhány hónapra van még szük­ségük az ötlet kidolgozásához, az üzlet beindításához. Nálunk jószerével még csak terv egy ilyen vállalkozói otthon létreho­zása. Szegeden, a Tisza-parton — az egykori Vámházban -r viszont már létezik ilyen vállal­kozásszerviz néven. Itt nem inf­rastruktúrát. olcsó irodát, ha­nem elvi. bonyolítói segítséget nyújtanak a vállalkozóknak — egy másik vállalkozás kereté­ben. — Sokan csak annyit határoz­nak el, hogy vállalkozni fognak, a jobb élet reményében. Eddig Magyarországon ez úgy ment, hogy az érdeklődők felkerestek egy kft.-gyártó irodát, ahol jogi­lag összesakkozták az üzletet. — Mennyivel tud többet a Top Trade? — Mi azt feltételezzük, hogy aki nálunk kopogtat, akar va­lamit. de még nem tudja ponto­san. hogy mit. Meghallgatjuk. tanácsokkal látjuk el, segítünk összehozni minden részletet, hogy jól működjön a vállalko­zás. - Kik keresik fel az ötletgyá­rat? — Fél év alatt, mióta műkö­dünk, sokféle vállalkozni szán­dékozó megfordult itt. Olyan is akadt, akit lebeszéltünk. Ha va­laki tizenöt-húsz éve alkalma­zott, és úgy látjuk, nem a vállal­kozásra termett, inkább másfelé irányítjuk. Igaz, mi nem va­gyunk munkaközvetítők. De ed­dig Szegeden nem volt hely, ahová egy-egy ötlettel bárki be­kopogtathatott volna. - Mondjuk, hogy van egy bombaötletem.' — Akkor mi alaposan körbe­járjuk. Ha tényleg olyan bomba­biztos. akkor lehet pénzt sze­rezni hozzá. Csak az a baj, hogy kiforrott, igazán jó ötlettel na­gyon kevesen jönnek. Egyelőre mi még az amatór vállalkozók országa vagyunk. - A többség mit szeretne? — Egy kis üzletet, bol­tocskát. Látják, hogy a mellet­tük lakó butikosnak jól megy, hát ók is megpróbálnák. De ezeknek a vállalkozásoknak nem jósolok nagy jövöt. Az el­múlt hónapokban megjelentek azok az emberek, akik már nagyban gondolkodnak, a ter­melésbe igyekeznek befektetni. Egyre többen látják, kedvező alkalom a privatizáció. Van már olyan ügyfelünk is, aki magán­pékséget szeretne alapítani Sze­geden. A többség azonban a kereskedelmet, vendéglátást fa­vorizálja. — És a külföldi befektetők? — Újdonság, hogy nagyon megélénkült a jugoszláv és a ro-' mán befektetési kedv. A hatá­rok közelsége egyszer még jól jöhet a városnak. — Mi lesz a jövője azoknak, akik a vállalkozásra vállalkoz­tak? — Még jó ideig szükség lesz ránk. Sót, most bővíteni szeret­nénk a hálózatunkat. Szegeden több helyen is amolyan kihelye­zett tagozatot szeretnénk nyitni. Meghatározott fogadóidóben várnánk a vállalkozni szándéko­zókat. Azzal, hogy segítettünk életre kelteni egy ötletet, még sempiinek sincs vége. Az alapí­tás után is kapcsolatban mara­dunk az új cégekkel, segítjük óket: többek között piacot kere­sünk. marketingmunkát vég­zünk vagy arculatot tervezünk. Nyugaton, ahol egymást érik a vállalkozások, még mindig ren­geteg ilyen iroda működik. En­nek a körforgásnak soha nem lesz vége. Úgy gondolom, az igazi, nagy vállalkozási hullám, a nagytöke kialakulása még csak ezután jön. Rafai Gábor tó Munkanélküli tulajdonosok A munkanélküliek minden gondját igazából az tudja átérezni, aki maga is hasonló cipóben jár. így nem állítom, hogy jómagam képes lennék felfogni mindazt az anyagi és erkölcsi veszteséget, amit ez az átmeneti létforma hoz. Mégis elgondolkodtat az az eset. ami a téeszirodáról kikerült, új munka­helyet nem találó hölggyel s vélhetően másokkal is megtörtént. Munkanélküli-járadékért jelentke­zett. s közölték vele. hogy csak akkor kaphat, ha téesztagságát felmondja. A jövőben mindinkább szaporodhatnak a hasonló esetek. hisz a szövetke­zetekben is gazdasági törvényszerűségek szoríta­nak az ésszerű foglalkoztatásra. Nem tartható az a korábbi gyakorlat, hogy a téesz a tagjai részére rendszeres munkát biztosítson. Márpedig ily mó­don a munka és kereset nélkül maradt tagok méltánytalanul esnek el az állampolgárokat mun­kaviszony megszűnése esetén megillető járadék­tól. Közbevethető érv: aki pénzt akar kapni, miért ragaszkodik a tagsági viszonyához? A ragaszkodás érthetó. hisz a foglalkoztatás szüneteltetése átme­neti is lehet. Különben is. aki öt vagy húsz évet töltött a gazdaságban, részese volt a vagyon gyara­pításának. A privatizáció során e tagok között osztják ki a vagyonjegyeket, akkor önként miért fosztaná meg magát e lehetőségtől? Tulajdon és munka — két különböző fogalom. S e tulajdon nem készpénz, amiból élelmiszert lehetne vásá­rolni, vagy OTP-kölcsönt törleszteni. Ezen az alapon az sem kaphatná a járadékot. aki takarékos volt. s most betétkönyvekre kamatot vagy más befektetéseire osztalékot kap. Vagy talán a háztáji föld lehet a kizáró ok? Az viszont az elmúlt év közösben végzett munkája után jár. utólag. Ha most nem dolgozik, jövóre az sem lesz. Próbált-e már valaki egy hektár földből megélni csak úgy, mellékesen? Egyébként mindez februárban még nem volt gond. A munkanélküliek ellátásáról szóló '91. évi négyes törvény szelleme vagy értelmezése vetette fel a problémát. Újabb feladata az érdekképvise­letnek, hogy mindezt tisztázza. A megyei agrárka­mara nemrégiben alakult jogi kollégiuma meg­tette a szükséges lépéseket, hogy mielőbb rende­ződjék e méltánytalanság. Csak addig ne legyenek újabb munkanélküliek r. sz. i. „Kérem az ecsetgyárat" A törvény még várat ma­gára. ám a szegedi polgármes­teri hivatalba is számtalan kár­pótlási kérelem érkezett: la­kást, földet, gyárat, üzemet kö­vetelnek vissza a levélírók. Egyikük például az ecsetgyá­rat, meglévő pénzével, készle­tével, az elmúlt negyven esz­tendő használata fejében... A helybéli kérelmezők mellett akadnak jelentkezők Csehszlo­vákiából, Németországból, még a távoli földrészről, Auszt­ráliából is. A föladók nem is tudják, hogy kinek címezzék leveleiket, írnak a polgármes­ternek, a különböző osztályok­nak. Egyszerre akár több helyre is. így a földhivatalba, a minisztériumokba. A tavaly ösz táján éledt kü­lönben teljesen érthető és indo­kolt érdeklődés mit sem csök­ken az utóbbi hetekben sem. Kivált, ha a tömegtájékoztatás országos médiája, a rádió is foglalkozik a témával, oly mó­don. mintha a kárpótlási kérel­mek intézésének hogyanjáról, mikéntjéről már rendelkeztek volna. Pedig, ahogyan azt Tóth László, a szegedi önkormány­zat megbízott jegyzője kérdé­sünkre elmondta, erről szó sincs. Éppen az ellenkezője igaz: csak tervek, elképzelések vannak a kárpótlás hogyanjá­ról. így például önálló, a me­gyékben is fölállítandó kárpót­lási hivatalokról hallani, ame­lyek dolga lesz a kérelmek ösz­szegyűjtése. kielégítése. Tehát, minden ellenkező híresztelés­sel szemben, míg a kárpótlási törvényt nem hozza meg a par­lament. addig hiábavaló a leve­lezgetés bármely magyar közhi­vatallal is. nincs hatáskörük semmiféle intézkedésre. A városházára küldött kérel­mekre egyképpen reagálhat­nak: udvarias válaszukban tü­relemre intik a kérvényezőket, várják meg a törvényt. Azért nyoma marad a levélváltásnak, az igényeket nyilvántartásba veszik, hogy továbbíthassák a majdani illetékesnek. A jegvzó úr szerint érdemesebb most az idót az igények jogosságát bizo­nyító dokumentumok beszer­zésére fordítani. Persze, hogy ezek az okmányok pontosan melyek is. arról .is a törvény rendelkezik majd... -mag­Bordány új szárnyra kelt Balogh Ferenc, Bordány új polgármestere március 15-én, jó hangulatú ünnepségen jelen­tette be: elkészült, s átadták a helyi iskola új épületszárnyát. A beköltözés ugyan várhatóan csak a tavaszi szünet után lesz lehetséges, a tanítás megkez­dése az új termekben pedig ta­lán a következő tanévre marad, de az épületrész elkészültével a bordányiak már bízhatnak ab­ban, hogy a község diákjainak idővel nem három iskolaépü­letben elosztva kell tanulniuk. Eddig ugyanis a magas lét­szám és a nemrég beindult pár­huzamos osztályok száma miatt kisegítő épületekben kellett tantermeket keresni, és így — szaktantermek híján — az osz­tályok egy-egy órára más-más terembe vándoroltak át. Az új iskolaszárny a régivel egyforma nagyságú, de a tetőtér beépíté­sével nagyobb teret tesz hasz­nossá. Három tanteremnek, az igazgatói és tanári irodáknak, s » szertáraknak ad helyet A teremgondok persze nem oldódnak meg egy csapásra. Mindenekelőtt az új rész be­rendezését kell befejezni, s egy tornateremre is szükség van. Aztán pedig megkezdődhet a régi épület tetőterének átalakí­tása. A bordányi önkormány­zat ugy vélt, mindez megvaló­sítható. (Somogyi Károlynéfel­vétele) S. P. S. Új vezetőség a kórház élén Pazarlás helyett ésszerű gazdálkodás Hónapokig tartott a tisztújítás az ország kórházaiban. Az orvosigazgatók mólt év végi megválasztását a gazdasági és az ápolási igazgatók pályáztatasa követte. A szegedi kórházban az elmúlt hónap végén zárult az ój vezetőségválasztás, s hétfőn iktatták be munkakörébe az ój gazdasági, illetve ápolási igazga­tót. A kórház ój orvosigazgatóját, dr. Hampel György szájse­bész-főorvost már bemutattuk olvasóinknak, most ismerkedje­nek meg az ój vezetőség másik két tagjával és elképzeléseikkel. Dr. Baráth Lajos Göndös Rozália A három pályázó közül kilenc­venegy százalékos szavazattöbb­séggel — a gazdasági és műszaki dolgozók — dr. Baráth Lajost választották gazdásági igazgató­nak. A hódmezővásárhelyi kór­ház volt gazdasági igazgatója húsz éve dolgozik az egészségügyben. Jogászdiplomája mellé felsőfokú menedzserképző, valamint ál­lamháztartási képesített könyve­lói oklevelet szerzett. — Az ön elképzelései szerint lesz-e változat a korház-rendelő­intézet gazdasagi életében a ko­rábbiakhoz képest? — A teljesítményarányos fi­nanszírozásra kell felkészülnünk, hiszen a társadalombiztosítás — remélhetőleg most már hamaro­san megtörténő \— reformjának bevezetésére tudnunk kell, hogy a kórház, a rendelőintézet, illetve az alapellátás milyen költségek­kel dolgozik. Ennek a közel há­romévesre tervezett felmérő programnak az a lényege, hogy valamennyi osztály, valamennyi egység megkapja a működéséhez szükséges költséget, és ezzel az összeggel maga gazdálkodik. Év végére tudni szeretnénk, hogy az egyes osztályok, körzeti rende­lők, a rendelőintézet szakambu­lanciái mennyi pénzből tartották fenn maguk aí. — Lehet-e reális képet kapni a költségekről akkor, amikor — mint köztudott — nagy pazarlás folyik az egészségügyben és ak­kor, amikor az állami intézmé­nyekben történik az orvosok ma­gánbetegeinek számos, költséges vizsgálata? — Minden részlegnek abból az összegből kell gazdálkodnia, amit előzetes számítások alapján szá­mukra biztosítunk. A pazarlás, a sokszor felesleges párhuzamos vizsgálatok, avagy a magánbete­gek vizsgálata azt eredményezi majd, hogy esetleg már októberre elfogy a pénzük. Ez pedig senki­nek sem érdeke. — Mekkora összegből gazdál­kodhat ez évben a kórház-rende­lőintézet? — A társadalombiztosítás fi­nanszírozza a működést, a fenn­tartás költségeit. Ez évre 587 mil­lió forintot biztosított. Az intéz­ményfejlesztés költségei az ön­kormányzatra hárulnak. A város­tól negyven-ötvenmillió forintot kértünk. Még nincs döntés arról, megkapjuk-e ezt az összeget. — Milyett fejlesztésekre futja az önkormányzattól kért pénzből? •— Ha megkapjuk a kért ösz­szeget, mindenekelőtt a műszer­park korszerűsítésére fordítunk jelentősebb összeget. Felújítá­sokba nem kezdhetünk, hiszen örülünk, ha a már elkezdetteket befejezhetjük Az ápolási igazgatói posztra egyedül pályázó Göndös Rozáli­ára. az ápolók és az asszisztensek nyolcvannyolc százaléka szava­zott. A kórház korábban intézet­vezető fónóvére az egészségügy­ben eltöltött harminckét év alatt az ápolás csaknem valamennyi területén dolgozott. Munkája mellett szerzett diplomát az egészségügyi főiskola intézetve­zetői karán. — Mire szól a jogosítványa az ápolási igazgatónak? — Az intézet valamennyi szak­dolgozójának — nővéreknek, asszisztenseknek — szakmai irá­nyítására. az ápolás szervezésére. ellenőrzésére, a követelmény­rendszer kidolgozására. — Milyen változtatást tart el­sődlegesnek az ápolás terén? — Az ápolószemélyzet létszá­mának emelését tartom a legfon­tosabb feladatnak, hiszen az álta­lam támasztott követelmény­rendszer egyik lényeges pontja: a személyre orientált ápolás, ami azt jelenti, hogy a rutinnóvért felváltja a gondoskodó, a beteg­gel töródó ápolónó. A jelenlegi növérlétszám mellett ez a köve­telmény nem teljesíthető. — Mennyi most az orvos mun­káját segítő személyzet létszáma 0 — Összesen nyolcszázkilenc szakdolgozónk van, de úgy gon­dolom, ez az adat nem sokat jelent a laikusok számára. Inkább azt mondanám, míg a legtöbb nyugat-európai országban az or­voskisegító személyzet aránya egy a háromhoz, illetve négyhez, addig nálunk, Magyarországon ez az arány egy a kettőhöz. Ezért az arányon szeretnék változtatni a szakdolgozók javára. — ...és meg kellene fizetni az ápolónőket, asszisztenseket. — Tény, hogy igen alacsony fizetésért szolgálnak és azok sem kapnak munkájukhoz mért bére­ket. akik lelkiismeretesen, ke­mény fizikai munkát végeznek. A teljesítménybérezés változtat e helyzeten is. De addig csak annyit tehetünk, hogy létszámemeléssel megosztjuk a nővérekre háruló terheket és az eddigieknél jobb munkaszervezéssel próbálunk emberi energiát megtakarítani. Tisztában vagyok azzal, hogy a pillanatnyi bérezés mellett nem könnyű érvényt szerezni az ápo­lási követelményeknek, de a mi­nőségi változás a betegek érdeké­ben sürgető. Kalnrasi Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents