Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-02 / 52. szám

egyetem 6 Tudomány (és az) A rendszerváltozás után rendkívül megélénkült az élet a József Attila Tudományegyetemen. Hivatalba léptek az tíj tisztségviselők, egymás után alakulnak a kari és egyetemi reformbizottságok. Sokat beszélünk az oktatás átalakításáról, korszerűsítéséről, új szakokról, szakpárosításokról, óraszámcsökkentésről és az óraszámok növeléséről. Ezek természetesen fontos kérdések és egy oktatóintézményben — rendszerváltozástól függetlenül — állandóan napirenden kell. hogy legyenek. A kívánt cél eléréséhez, a korszerű, nemzetközileg is elismert egyetem kialakításához azonban messze nem elégségesek. Egyetemünk nemzetközi hírnevének megteremtésében elsődleges szerepet a tudományos munka játszik, melyről mind ez ideig kevés szó hangzott el. Körkép 1991. március 2., szombat SZELLEMI A legnagyobb vidéki értelmiségi központ — e kicsiny, Budapesturalta hazában — kétségtelenül Szeged. Összeállításunkban a tudomány fellegvárának belső, feszítő gondjairól és eredményeiről vitára serkentő írásokat közlünk, jelezzük: emberarcú az ottani élet. A város és az egyetem különállásának oldása, együttlélegzése régóta létező törekvés. Most az értelmiségi körök kapcsolódására kiválóan alkalmas, sok-sok ^éve bevált forma, a kávéház mellett „érvelünk". A „szerette város" első Milyen az ember rendszerváltáskor? AVAGY: SEREGNYI NYÚLBÓL SEM LESZ ELEFÁNT A korszerű nyugati egyetemeken a kutatás szerves része az ott folyó munkának. s6t az egyetemek a kutatómunka elsődleges centrumai. Az egyetemi állások elnyerésében döntő szempont az eddigi tudományos tevékenység, a tudományos produkció és a nemzetközi reputáció. Az egyetemek hírnevét ugyanis elsősorban tudományos tevékenységük. oktatóik tudományos rangja határozza meg. A kimagasló kutatómunkát természetesen nemcsak az alkalmazás kezdetén, hanem a későbbiekben is elvárják, megkövetelik, de honorálják is: a kiemelkedő eredményeket elérő oktatóknak minden segítséget megadnak. Természetesen az egyetem ezt nem önzetlenül teszi, hiszen ezek a kiemelkedő eredményeket elérő oktatók sikeresen szerepelnek a különböző pályázatokon is. Sikerük bevételt hoz az egyetemnek, biztosítja új. korszerű műszerek és berendezések beszerzését, új kutatási programok beindítását. Mindezek egyúttal Af. oktatás színvonalát is emelik. A versenynek kétségtelenül van egy másik oldala is. Azoktól, akik érdemleges kutatási eredményeket nem tudnak elérni, a pályázatokon sikertelenül szerepelnek — azaz nem erre a pályára valók —. az egyetemek igyekeznek megszabadulni. Nézetem szerint a kommunista rendszer egyik legnagyobb vétke az volt. hogy nem értékelte a tudást, a teljesítményt, a kiemelkedő munkát. Ennek az eredménye az lett. hogy a szakmai munka másodlagos tényezővé vált a személyes előrehaladásban. Ez hihetetlen károkat okozott a tudomány világában is. A kutatás területén nehézséget jelent a teljesítmény mérése. Az amerikaiak kidolgoztak erre egy, ma már világszerte elfogadott módszert. a „scientometriát". Néhánymagyar kutató — egyéni érdeklődésének eredményeképpen — a 70-es években próbálkozott először hazánkban a tudományos publikációk tudománymetriai értékelésével. Az első felmérések politikai szempontból kínos eredményt hoztak. Kiderült. hogy nem minden nagynak kikiáltott tudósunk tartozik a jó vagy kiemelkedő kategóriába, és nem egy szakterületen hazai viszonylatban alig ismert kandidátusoknak jobb mutatói vannak. így aztán nem lehetett azon csodálkozni, hogy végül is csak az általános megállapítások — országok és szakterületek összehasonlító értékelése — láttak napvilágot. Az oktatók —kutatók teljesítményére vonatkozó eredmények bekerültek a páncélszekrényekbe A kutatók egy része azonban nem akart ebbe a helyzetbe beletörődni, és a színfalak mögött kemény harc folyt a tudománymetria hívei és ellenzői között. Az előrelépésnek egy jelentős állomása volt az MTA informatikai csoportjának az 1987. évi MTA-közgyűlésre készített összeállítása. amelyben kimutatták, hogy a természettudomány területén, szakterülettől függetlenül, az 1981-85ös időszakban publikált tudományos közleményeinknek mindössze 5 százaléka váltott ki nemzetközileg is kiemelkedő visszhangot. 50 százalékát észre se vették, az eredmény annyi, mintha a dolgozatokat meg se írták volna. Azt. hogy kik termelték azt a bűvös 5 százalékot, kik tartoznak a nulla faktorral jellemzett 50 százalékba, jó politikai érzékkel nem közölték. A felmérés a mai napig nem került az ország kutatói közvéleménye elé. Ezen a területen időközben annyi változás történt, hogy az Akadémia egy szűkebb időszakra. 1981 —87-re közzétette az intézetekre és személyekre vonatkozó hivatkozási adatokat is. Sajnos, ennek a felmérésnek a hasznosítása, a konklúziók, tanulságok levonása és a hosszabb időszakokat fölöleló felmérés elkészítése még várat magára. A tudományos eredmenyek folyamatos értékelésére különösen ebben a nehéz gazdasági helyzetben lenne szükség, hiszen a kutatás ma már rendkívül költséges és nem mindegy, hogy az erre szánt összeget milyen hatásfokkal hasznosítjuk. Az MTA elnökségének állásfoglalása is leszögezi: az egyéni teljesítmények között az élet egyetlen területén sincs olyan nagy különbség, mint éppen a tudományos kutatásban. Mindezek alapján az egyetemek alapvető érdeke, hogy intézeteiknek és oktatóiknak tudományos tevékenységét tisztán lássa. A kiemelkedő. egyetemük hírnevét döntő modon meghatározó egységek és oktatók munkájára fokozott figyelmet kellene fordítani, hiszen egy felsőoktatási intézmény ismertségét és rangját hazánkban és nemzetközi szinten is ezeknek köszönheti. A felmérések eredményeit meszszemenoen figyelembe kellene venniük az egyetemeknek az előléptetéskor. az egyetemi tanári kinevezések alkalmával, tanulmányutakra, konferenciákra szóló kiküldetések esetében, a kutatómunka támogatásakor és a különböző tisztségviselők megválasztásakor is. Rendkívül ellentmondásos helyzet alakulna ki. ha az egyetemek életében azok jutnanak döntő szóhoz, akik érdemleges tudományos tevékenységet alig fejtettek ki. vagy zérus faktorú dolgozatokat termelnek. Az egyetemnek van lehetősége arra is, hogy a meglévő infrastruktúra keretében, illetve ennek fejlesztésekor a kiemelkedően tevékenykedő egységeket, akár a gyenge kutatási eredményeket elérők rovására is. előnybe részesítse. Külön figyelmet kell fordítani a tehetséges fiatalokra, akik már bizonyították. hogy alkotó módon tudnak hozzájárulni tudományterületük fejlődéséhez, és akik átveszik a marsallbotot tanítómestereiktől. Szükség lenne a tanszékek bizonyos szerkezeti átalakítására is. A jelenlegi tanszéki tagozódás, legalábbis a TTK-n. elavult. Le kellene bontani a szétaprózott tanszékek között a határvonalakat, biztosítani kellene a helyiségek, laboratóriumok legteljesebb kihasználását. Lehetővé kellene tenni, az egyes kutatási feladat megoldása érdekében, a jelenlegi tanszékektől függetlenül létrejövő kisebb és nagyobb kutatóegységek megalakulását. Ebben a tekintetben a közelmúltban a TTK-n már történt egy előremutató kezdeményezés. Kértük az egyetem rektorának engedélyét a Katalízis. Felület- és Anyagtudományi Kutatóközpont megalakításához, amelynek csaknem 90 oktató és kutató lenne a tagja. Célul tűztük ki a kutatási programunk egyeztetését, meglévő müszerprogramunk jobb kihasználását, és közös pályázatok benyújtását országos és nemzetközi szervezetekhez. Nagyon reméljük, hogy ezzel az ósszefogassal sikerül olyan nagy értékű berendezéseket is beszerezni, amelyeket a résztvevő intézetek egyedül megvásárolni nem lennének képesek Mindezek hozzájárulnak, hogy az anyagtudományok területén hazai viszonylatban kiemelkedő oktatási és kutatási felteteleket teremtsünk meg itt Szegeden. SOLYMOSI FRIGYES Harmat Pál bécsi pszichiáter. Újabban stresszkutatásokkal foglalkozik, osztrák —magyar összehasonlító vizsgálatot végez. Az elmúlt évtizedben publicisztikai munkássága is jelentős: felkérésére rendszeresen írt a magyar emigráció lapjaiba — főként az Új Látóhatárba. az Irodalmi Újságba és a Szabad Európa Rádiónak — a magyar egészségügyről, arról, hogy milyen társadalmi-lélektani körülmények között él a magyar értelmiség. A rendszerváltás óta itthoni lapokban is publikál, a közép-európai változások szociálpszichológiai következményei érdeklik. 1979 óta dolgozik a bécsi pszichiátriai kórházban, azelőtt a Kútvölgyiben volt állása. Nem tekinti magát politikai emigránsnak, bár könyvét, amely az első magyar orvosszociológiai antológia lett volna, betiltották. Azt mondja, egyszerűen elégedetlen volt az itthoni életkörülményekkel és munkafeltétélekkel. Gyakran jár haza. legutóbb Szegeden meghívott előadó volt a rendszerváltás társadalomlélektani vonatkozásaival foglalkozó konferencián. Akkor adott interjút a Délmagyarországnak. — Milvennek találja a rendszerváltás utáni Magyarországot a szociálpszichológus. ha abban a különös helyzetben van hihu ön: kivtiltal és belülről egyaránt látja a változásokat. — A jp^litikai változások mibenlétéről nem szívesen beszélek. Lengyel László. Biliari Mihály és más közírók nagyon jól összefoglalják ezt. Szociálpszichológiai nézőpontból azt mondhatom: ha a mostani tendenciákat vetítjük a jövőbe — anu persze hiba. hiszen a fejlődéssel változnak a tendenciák —. nem kétséges, hogy az ország lefelé megy a lejtőn egyre gyorsuló ütemben Teljesen elszállt az eufória, amely a szovjet-típusú társadalom bukásakor az emberek — legalábbis az értelmiség — nagyobb részét elöntötte. Átadta a helyet egy olyan fokú rezignációnak. kiábrándultságnak és elkeseredettségnek, amely meghaladja a Kádár-korszak-beli értelmiségi rossz közérzet dimenzióit is. — Némely társadalomszakértók ilyenkor a feszültségek erőszakos kitörésétől tartanak. Ön hogyan vélekedik erről az ..esélyünkről "0 — Addig jó. amíg az emberek átkozódnak. káromkodnak, szidják, akit érnek. A teljes rezignáltság ugyanis az utolsóstádium a feszültségkitöréselótt. — A társadalomállapotnak milyen jellemző vonásaii lehet még kiemelni0 — A mindennapi érintkezésben, az emberek egymás közötti kapcsolatában tovább folytatódik az évtizedek óta tartó eldurvulás. Balkanizálődunk. Nem elég. hogy lépten-nyomon megpróbálnak becsapni, de már nem is szégyenlik A Zserbóban kérek egy teát és használt tasakot hoznak Ismeri azanómia szót1 A szociológiában, •szociálpszichológiában használják, a kisközösségek szétzilálódását jelenti Hankis.s Elemér írt erről még a Kádárkorszakban. A lakó- és munkahelyi, rokonsági vagy szabadidőcsoportoknak nagyon jelentós a szerepük a lelki egyensúly fenntartásában és a társadalmi normák betartatásában. Az emberek nagy része csak azért tart ja meg a normákat, mert a közössegében működik ez a lótékonv ellenőrző szerep Nos. az anómia. amely a háború óta tart. már csak az időhiány miatt is folytatódik. Itt majdnem mindenki látástól vakulásig dolgozik, a közösségi kapcsolatok ápolásához pedig idő kellene. — Mit lehetne tenni azért, hogy megakadjon ez a folyamat? — Csak a jobb gazdasági körülmények tudják megállítani. Az emberek a nekik való viszonyok között spontán is újraszerveznének maguknak különféle közösségeket, olyanokat is. amilyenek voltak már. de szétverték őket — a katolikus legényegylettől a szocdem dalárdáig. De ujakat is. Az előbb vázolt körülmények között azonban a munkát sem lehet normálisan, körültekintően vegezni. eluralkodik a mennyiségi szemlélet, s ha nem tud kilábalni a gazdaság, nincs remény arra sem. hogy helyrejöjjenek az emberek közötti kapcsolatok Bizonyos életnívó alatt nem lehet feszültségmentes társaséletet élni. nem lehet pszichológiai értelemben vett társas folyamatokkal számolni. Ha nincsenek financiális alapok — és most az élet legkülönfélébb terepeire gondolok — gazdalkodhatunk akarmilven jól. legföljebb 20 százalékkal tudjuk javítani a helyzetünket, s mondjuk 5(1 százalékkal már semmiképp. A mostanában zajlott társadalombiztosítási vita egvik tanulsága is az. hogy a fejünk tetejére állhatunk, akkor sem tudunk virágzó társadalombiztosítást teremtem, ha nincsenek megfelelő anyagi alapok. Mrozek példája szerint: nem volt elefánt a lengyel vidéki állatkertben. kétezer nyulat vettek helyette. De hát seregnyi nyálból sem lesz elefánt' — Lehetetl volna a magyar rendszerváltást jobban csinálni? * — Talán 20 százalékkal, de sokkal jobban nem. Egy diktatúra bukásakor — még ha olyan kicsorbult fógúH. mint a Kádár-rendszer volt — nem szükségszerű, hogy annyi mocsok és szenny jöjjön a felszínre, mint nálunk. Á Franco utáni átmenet miért lehetett simább'1 Mert a gazdaság nem volt olyan rossz állapotban Nincs annál gyilkosabb kombináció, mint egy diktatúra bukása, plusz gazdasági mélypont. — Mi az. ami lélektanilag leginkább megterheli az embereket társadalmi váltás idején? — Általában rosszul viselünk mindenféle változást, sokan azt is. ha társadalmi felemelkedést élnek meg. Itt olyan horderejű változások következtek be. hogy az emberek csak kapkodták a fejüket. Talán a legszembetűnőbb és pszichológiailag leginkább megterhelő az értékváltás. Most éppen vákuumban vagyunk, a régi értékek sorra-rendre megdőlnek, az új. pozitív érték még nem jegecesedtek ki. Az ürességbe mindenféle kétes érték betolakodik , előjött a lomtárból a sovinizmus, a rasszizmus, amelyekről az ember azt hihette, régen megszűntek. Vagy gondoljon arra. hogy ebben az országban — annak ellenére, hogy mostanában megszaporodtak — nem volt mindenki ellenálló, s még az antikommunisták is elfogadták, hogy alapvetően egyenlőségnek kell lenni. S most? Egyik oldalon tömeges elszegényedés. a másikon milliomosok. Egy barátom szerint talán a barátság, s a családdal kapcsolatos értékek még megmaradtak. De az én tapasztalatom szerint ezek sem. Úi virágzásnak indult a szolgalelkűség, bár ez régi dolog Kelet-Európában Ahogy Mikszáth mondatja egyik szereplőjével: mutassatok nekem egy olyan kormányt, amit nem fogok támogatni.' No és mindenfajta változás kedvez azoknak a figuráknak, akiket inkább visz a helyzet előre, mint a saját sulvuk. Ugyanakkor a rendszerváltássá! háttérbe szorultak jó szakemberek is. hiszen a szov jet típusú bereii: dezkedés utolso 1 — 2 évtizedében már nem susztereket neveztek ki gyárigazgatóknak. De mit Idict tenni, idézőjelben mondom, kompromittálódtak, s lecserélődtek. A vákuumban olyanok is találhatják magukat, akik eddig valóban méltánytalanul szorultak háttérbe, de olvanok is. akik méltán, luv volt ez '45-ben. "48-ban. '49-ben. "56-ban. "75ban: megesett mindenféle igazság és igazságtalanság egyaránt. Mindezt ember módra viselni — rettenetesen nehez. SULYOK FRZSFBFT * Dr. Bernáth, pontosabban: Árpi Bernáth tanárról kering néhány pletyka, nem is lenne Szeged egyetemi város. Iia nem bújnának egymáshoz néha a dolgok. A legendárium megértéséhez tudni kell. hogy azokat, akik a fölismerhetetlenségig képesek lebontani a nyelv szép építményét, a közmegegyezés nyelvészeknek mondja, s bizonyos megközelítések szerint a német mondatok legóelemeit szerteszét hányó Bernáth úr is ebbe az embertípusba tartozik. A pletyka pedig úgy híreit, hogy a számítógéppel ördöngösen bánó szakember életének minden mozzanatát, de legalábbis a gépre írható jelenségeit odaadta a technika e vívmányának. így történhetett meg. hogy jegyzeteit keresve — szemben a legfontosabb kézikönyveket és iratokat magasító polccal, még elébb magával a géppel bőszen ütögette a billentyűzetet. Órák teltek így el — állítja a kegyetlen pletvka — mígnem kiadta a gép. azaz a képernyő: a keresett információ szemben a második polcon, egy piros fedelű jegyzetfüzetben található. Árpi egyszer pontosan érkezett egv futballmeccsre. • \ bő! ' - '7 i.-itékö- .ii. a ,s.ip.ittú|sak ekkor kihajoltak áz öítö/ő ablakán, hogy megnézzék: merre kelt föl a Nap? Áfpi szabadkozott, elnézte az órát. azt hitte, korábban kezdünk, ráadásul ezen a napon nem "rendeztek sem tanszéki, sem szakszervezeti, sem pedig germanisztikai tanácskozást, és Németországból sem érkezett egyetlen szláv strukturalista. Árpit ekkor láthattuk közelről bemelegíteni: kettőt guggolt, aztán tizenkettőről bevágta a vinklibe a labdát. Most nagyon jó leszek, mondta, pedig fáj a fejem. És nagyon jó volt. mint évekkel (mit mondok, évtizedekkel) ezelőtt Jánoshalmán. Az óráját persze nem vetette le. minden partdobásnál megnézte, hogy most éppen hol kellene lennie. Jött persze egy könnyű kis háromszög is. e sorok írója visszatette. Árpi pedig ballal, előírásszerűen lefeszített rüszttel odasuvasztott. ahová a bemelegítéskor is. Talán most. hogy emlékeztem erre a mozzanatra, elhiszi nekem, hogy ötven fölött már jobban oda kell figyelni a bemelegítésre. Legalább három guggolás erejéig. Szóval, kedves Bernáth Árpád professzor űri Egyszer jártam nálatok, amikora Boll-fesztiváltcsináltad. Mindig úgy látlak magam előtt, mint akkor, hogy ülsz a könvvtárszerü dolgozószobában, előtted a nagy nemet levelezése, és valamit még meg akarsz érteni a legegyszerűbb mondatból. És az az érzésein, hogy Te erted is. Hát ezért, az emberségedért, meg a ballábadért az Isten éltessen, ötvenévesen! DLÚSZTUS IMRE