Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-12 / 60. szám

4 Kapcsolatok 1991. március 12., kedd SObUflSÓSZObGflbflTtg Pf.: 153. Telefon: 12-825. Nem szabad kopogni?! Március 4-én reggel ne­gyed 8-kar kisfiammal meg­érkeztünk a dorozsmai gyer­mekorvosi rendelésre. A hi­deg váróban lassan telt az idő, de elsők szerettünk vol­na lenni, mert nekem is or­voshoz kellett mennem az nap délelőtt. Nyolc órára annyian let­itünk, hogy a beteg gyerekek szinte egymásra tüsszögtek, köhögtek. Az ajtóra sok egyéb között nagy piros be­tűkkel ez volt felírva: ren­delés csak 8-tól 11-ig. Előző nap este megjártuk az ügye­letet, egész éjszaka, és ott a váróban is fiaim mélyen és megszakítás nélkül köhö­gött, szinte ,.sípolt" a tüdeje minden levegővételnél, és hőemelkedése volt. És alckor történt a baj; borzasztó •bűnt követtem el: nyolc óra tízkor a tömegen átvergőd­ve 'bekopogtam, ós azt kér­deztem, ,/miikor kezdődik a rendelés?" Az asszisztensnő válasza, ,/mindjárt". Hát jó — gondoltam. Semmi rossz nem fordult meg a fejem­ben, ráadásul láttam, hogy 'bent beteg van — bizonyá­ra az elkülönített váróból. Mikor beléptünk, azonnal közölte a doktornő, hogy ha valami problémám van, ve­le közöljem. Erre mondtam: „Nekem nincs probl . ", de ő belevágva folytatta: „Nem tudom, unit gondol" és ihosz­szasan mondta, mondta. Még mindig nem értettem sem­mit, csak a hangnemet ér­zékeltem — és én is közbe­vágtam : ,/Kikérem magam­nak, ez a hang nem megfe­lelő". Erre ő már csak a jó ég tudja miket mondott. Én és fiam értetlenül állturut még egy darabig, míg két levegővétel között így fejez­tem ki értetlenségemet: „Mi a szösz" Erre elszabadult a pokol! A doktornő vissza dobta az ügyeleti papirurK kat, és közölte „Nem vizs­gálom meg, most már azért se! Jöjjenek vissza délután, úgy is a doktor úrhoz tar­toznak." Hát ez biztos, de az utolsó 2 évben ez nem volt fontos, ugyanis sokszor hiányzott a doktor úr. Erre azt mondtam: „Délután nincs rendelés! Ekkor kiment az asszisztensnő, levette a pi­ros betűs kiírást, és közöl­ték, hogy most már van (közben majdnem megful­ladt fiam a köhögéstől). És elkezdtem érteni néhány dolgot: a doktornő személye elleni sértésnek vette sze­rény kopogtatásom, és egy lejárt rendelési papírnak felülve vártunk egy óra hosszát hiába. Azt feltétlen el kell mondanom, hogy a betegek fele nem a doktor­nő körzetébe tartozott, még­sem küldték el őket, igaz nem is kopogott be közülük senki. Én még utoljára kérve kértem, és fiam állapotára, meg az ügyeletre hivatkoz­tam, de hiába. Kedves Doktornő! A kopogtatásból lett baj igen sajnálatos, de megbo­csátható, viszont az már nem, hogy ilyen beteg gye­reket ügyelet és hosszú vá­rakozás után elküldött vizs­gálat nélkül! Név és cím a szerkesztőségben nek. A javítás idején (de­cember hónapban) a bal ol­dali fékhenger még jól mű­ködött. Lehet, hogy ön elfelejtet­te, hogy a javítás után a gépkocsit én adtam át ön­nek, és azt ön előtt próbál­tuk ki, melyet ön akkor el is fogadott. Akkor azonban figyelmét újra felhívtuk, hogy ez csak részleges javí­tás volt, a teljes felújítás el­kerülhetetlen Végezetül visszautasítom megjegyzését, mely műhe­lyem szakmai ós etikai fel­készültségét megkérdőjelezi. Papp Árpád okleveles gépjármű­technikus, autószerelő mester. Szeged Keres­kedő köz 3. Megjegyzendő: a panaszos nem márciusban juttatta el szerkesztőségünkbe írását, hanem sokkal korábban, ám anyagtorlódás miatt csak március 7-ei lapszámunkban tudtuk megjelentetni. (A szerk.) IKV kiraktai, alapítvány befogadta Balogh Tamás újságíró fenti című cikke a Délmagyar­ország február 25-i számában jelent meg. A cikk alapján, úgy tűnik, az újságíró humánusnak ítéli az alapítvány el­járását, mig a cikkben megszólaló egyik lakó teljesen el­lentétes jelzőt használ. A segítőszolgálatban dolgozók a szélsőséges véleményeket már megszokták, erre nincs mit mondani. A cikk néhány, félreértelmezhető mondatát sze­retnénk teljesen egyértelművé és közérthetővé tenni. Tisztelt Bajkán Úr! A Délmagyarország március 7-i számában megjelent. Fék cimü cikkére válaszolok önnek, mivel nem élt azzal a jogával, hogy az emiitett fékjavítási problémát velem sze. mélyesen beszélje meg. Nagyon furcsának találom, hogy az autóján a december közepén történt javítás hiá­nyosságának észrevétele­zését (az újságon keresztül) csak most, március hónap­iban közölte. Mivel ön moz­gássérültségére hivatkozik, a gépkocsit feltételezhetően naponta használja, bár a gépkocsi javítása során, sze­mélyes találkozásunkkor egészségi állapota hála is­tennek teljes értékűnek mu­tatkozott. Emlékeztetem, hogy alkali­imazottam az ön határozott megrendelését teljesítette, amikor annak ellenére, hogy felhívta az ön figyel­mét, hogy részleges javítás­sal a fék nem lesz tökéletes, az oly nagy mértékben el­avult és elhanyagolt fékbe­rendezés javítására vállal­kozott. ön anyagi helyzeté­re hivatkozott, és bontott al­katrész beszerzésével óhaj­totta későbbiekben megol­dani a kérdéses alkatrész­cserét, amit végül is nem tett meg. Mi kötelességünknek érez­tük a fékerőszaibályozót és a jobb oldali munkahengert kicserélni, imivei azok mi­nősíthetetlen állapotban voltak. A kiszerelt alkatré­szeket be is mutattuk ön­A hajléktalanok megsegí­tésére — társadalmi kezde­ményezésként — 1989 októ­berében létrejött Menedék­hely Alapítvány működteti a hajléktalanok átmeneti ott­honát. Szeged város tanácsa 1990. április elején a repü­lőtéri főépület teljes föld­szinti részét jelölte ki az otthon számára azzal, hogy 1990. október 31-ig folya­matosan átadja a megürülő lakásokat. A terület végle­ges átadása még a mai na­pig sem történt meg, még két igényjogosult család vár lakáskiutalásra. Az otthon területéről egyetlen önké­nyes lakásfoglaló öttagú csa­lád került kilakoltatásra 1990 májusában. Mivel az anya szülés előtt állt, a csa­ládot átmenetileg visszafo­gadtuk, mint hajléktalano­kat. A jelzett riportban sze­replő két család már az Alapítványnak átadott la­kásokat foglalta el önké­nyesen. Ezért került sor — az Alapítvány kuratóriuma elnökének és gazdasági igazgatójának tiltakozása el­lenére — kilakoltatásukra, és ezáltal hajléktalanokká vál­tak. Mit jelent a hajléktalan állapot? — A családok szá­mára minősíthetetlenül rosz­szabb, mint a szükséglakás­ban való elhelyezés. Hiszen a család nem marad egye­dül a lakásban, együtt kell élnie más hajléktalanokkal. Főzési lehetősége nincs, mert a lakások konyháit az Ala­pítvány lakószobákká alakí­totta át, a férőhelyek nö­velése céljából. Igaz, gáz­fűtés és meleg víz van, va­lamint napi egyszeri, egy tál meleg étel. Ezenkívül mindenkinek jut egy ágy, ahol alhat. A szolgáltatáso­kért napi 20 forintot kell fizetnie a bentlakónak, ami havi átlagban 600 forintot jelent. Az otthonban hat hónapig lehet lakni, beje­lentkezni nem lehet, egy kék színű igazolvány tanú­sítja, hogy az illető a haj­léktalanok átmeneti ottho­nának lakója. Ez az igazol­vány azonban semmiféle kedvezményre nem jogosít. Munkavállalás, előtakaré­kosság kötelező és szüksé­ges, hiszen fél év alatt az önálló életkezdéshez, lak­hatása megteremtéséhez a minimális összeget össze kell gyűjtenie. Tévesen értelmezhető a cikk azon megállapítása, hogy a Menedékhely Ala­pítványnak átadott lakások esetében az Alapítvány dönt, hogy kinek adja. Senkinek nem adhatja, ki nem utal­hatja, hiszen ilyen joggal nem rendelkezik. A bérleti díj szempontjából (melyet az Alapítvány fizet) hiába sze­repelnek különálló lakások­ként, mégsem azok, hanem csak férőhelyek a rászoru­lók részére. A tanácsi vezetés részéről rossz megoldás volt az ott­hon helyének kijelölése, amit az Alapítvány csak kényszerből fogadott el. A földszinti rész nem választ­ható le az emeleti részektől, ahol a lakások zömében ön­kényes lakásfoglaló, több­gyermekes cigánycsaládok laknak. Ezek a családok is­mereteink szerint még ne­hezebb szociális körülmé­nyek között élnek, mint az elszegényedett átlag magyar családok. Ügy gondolják, mindazon kedvezmények és segítség megilleti őket, mint az átmeneti otthon lakóit, beleértve az otthon terüle­tén elvégzett fűtés- és me­legvíz-szolgáltatás bevezeté­sét náluk is. Az Alapít­vány azonban csak az ott­hon területén végezhetett korszerűsítést, elsősorban a tömegszállítás higiénés vi­szonyainak megteremtése Radnóti helyett Klauzál ? Március 15-e talán a legszebb magvar ünnep. Olvassuk, hogy ezen a napon szülővárosában. Baján helyezik végső nyugalomra. hazai földben Mészáros Lázárt, a szabad­ságharc hadügyminiszterét. Az első felelős magyar kormány a márciusi események nyomóm alakulhatott meg. egyik minisztere a szegedi születésű Klauzál Gábor, itt temet­ték el, sírját a róla elnevezett gim­názium tanulói gondozták, díszítet­ték virággal. Talán nem elvetendő gondolat a Klauzal Gábor Reálgimnázium régi — még élő — növendékei részéről, hogy iskolájuk kapja vissza régi ne­vét Ugyanis 1950 óta az iskolát Radnóti Miklós Gimnáziumnak ne­vezik. Radnóti nagy költő, helye a magyar irodalomban a legjobbak között van, ezt senki nem vitathat­ja. Sorsa a német-magvar-zsidó tra­gédiák szívbe markoló, megrendítő példája, örök mementó. Ki is akar­ná szembeállítani Radnóti és Klau­zál nevét? Felvilágosult értelmiségi­nek: valljuk magunkat tehát ami­kor változások történnek társadal­munkban. nem csupán tudomásul vesszük, de kutatjuk azok okait is. Nem elégszünk meg a demagógia szajkózásaival. a ..felülről" jött pa­rancsokkal (legföljebb a 'kényszerű körülmények ereje folytán), melyek eszméket és ideálokat devalváltak, történelmünk nagyjait söpörték fél­re, rekesztették ki a tanuló ifjúság elméjéből. Aki pedig mindezt ele­mezte. arra a permanens manipulá­ció rásütötte a hazafiatlanság. a re, akciósság veszélyes bélyegét­Politikai. gazdasági, társadalmi át­alakulások karát éljük. Ennek egyik jele. hogy városunk önkormányzata a varos lakóinak örömére utcák, te­rek nevét adta vissza; hiszen az idősebbek amúgy is a régit hasz­nálták. Nem vonjuk kétségbe, hogy az is­kola Radnóti-korszaka során hírne­ves gimnáziummá fejlődött. hogy határainkon túl is tekintély­nek örvendett, hogy sok és tekinté­lyes értéket nevelt. De ki vitathat, ná. hogy ugyanez a Klauzál név alatt sem volt másként. Mit is szeretnénk hát? Nem új nevet egv iskolának, hanem csupán eredeti, régi nevének visszaadását! Radnóti nevét számos iskola, in­tézmény viseli, mig Klauzál Gábor­ról az ország egyetlen iskoláját a szegedi reálgimnáziumot nevezték el. Városunk szülötte, itt nyugszik, a magyar történelem legszebb lap­jainak szereplője. A tanulóifjúság joggal vállalhatja iskolája névadó­jául. Radnóti nevét pedig örökítse meg az iskola történetében egy mél­tató márvánvtábla. Ügy gondoljuk a tanari kar es. a diákonkormányzat tavalyi dontese. a ragaszkodás a jelenlegi névhez — mely még a tanácsi rendszer idejé­ben fogant — nem tekinthető tör­vénnyel támogatott döntésnek. Ezért kérjük) szerénven. de határozottan — az ügyet tűzze napirendjére az önkormányzati testület. A Klauzál Gábor Reálgimnázium itthoni és három kontinensen élő öregdiákjai nevében: Bánki Mihály Szivárvány utca 8/A Örök nyugalom?! Alulírottak országunk válságos helyzetében, és több átalakuló ország szomszédságában, ahol nagyszámú és aggódó ma­gyar kisebbség él, kérjük az intézkedő hatóságokat, különösen a sérelmeket szenvedetteket, és minden szegedit, hogy tekintsenek el a második világháború­nak a szegedi Széchenyi téren eltemetett bűntelen orosz és ukrán áldozatai­nak a kihantolásától. A lovagias magyarok több mint ezer éven át mindig békét hagytak szer­te e hazában örök nyuga­lomra helyezett nem ma­gyar, a volt ellenfél hősi halottainak. Mindemellett genfi konvenció is tiltja bármely nemzetbeli hősi halott iránti kegyeletsér­tést! Ne adjunk érveket a se­gesvári Petőfi-emlékhely és a szabadkai magyar templom megrongálóinak kezébe! 1941 júniusában, az Oroszországnak hadat üze­nő Magyarország Don-ka­nyarban és másutt elesett katonái éppen olyan bűn­telenek voltak, mint az itt harcoló oroszok. Hogy ál­lítsunk nekik, még utólag is, méltó emlékhelyeket Oroszországban, ha az it­teni, éppen szegedi Szé­chenyi téri, háborúban el­hunytak örök pihenőhelyét megbolygatjuk? Hiszen másutt is, például Bécs egyik főterén, temetőn kí­vül is nyugosznak szovjet hősi halottak! 157 szegedi aláíró céljából, és csak a lakóinak tudja biztosítani a minimá­lis étkeztetését. Visszatérve a jelenlegi ki­lakoltatást megelőző, az ön­kormányzat titkárságán tör­tént többoldalú tárgyalásra, az alábbiakat kértük és ja­vasoltuk: 1. Ne lakoltassák ki az otthon területén levő gyer­mekes családokat az utcá­ra télvíz idején, hanem he­lyezzék el őket szükségla­kásban. A kilakoltatás meg­történt, karitatív szerveze­tünk viszont nem hagyhat­ta az utcán a gyermekeket (függetlenül a bőrszínük­től), így kerültek vissza a családok, mint hajléktala­nok. 2. Javasoltuk a megbeszé­lésen, hogy az igazgatási es a lakásosztály vizsgálja meg az épület emeleti részén la­kó önkényes lakásfoglalók helyzetét differenciáltan. Ha úgy ítéli, a családokat ne lakoltassa ki, hiszen azon­nal beköltözik egy másik önkényes lakásfoglaló —, hanem minősítse át szükség­lakássá, s hagyja bent a lakásban a családokat. Ja­vasoltuk ezt annak tudatá­ban : ismertük a házban ural­kodó áldatlan állapotokat, a lakások lepusztult állagát, hogy ott évek óta egyetlen igényjogosult család sem hajlandó még szükséglakást sem elfogadni, kiköltözni. Értelemszerűen az otthon te­rületén levő családok fel­vagy elhelyezését is sürgő­sen meg kell oldani, mivel a gyermekek itt többszörösen veszélyeztető körülmények között vannak. Hívei vagyunk a rendnek, a társadalmi igazságosság­nak, de ha lehet, ezt humá­nus módon kell megterem­teni. Ezen az alapon to­vábbra is segítő partnerei lennénk az önkormányzat szociális problémáival fog­lalkozó testületének. Dr. Farkasinszky Teréz, a Menedékhely Alapítvány kuratóriumának elnöke Csupán az irás második mondatához („A cikk alapján xígy tűnik, az újságíró humánusnak ítéli az alapítvány el­járását. mig a cikkben megszólaló egyik lakó teljesen el­lentétes jelzőt használ") szeretnék egy általánosabb érvé­nyű megjegyzést tenni. Egy riportban természetes dolog, hogy akár homlokegyenest ellentétes álláspontok is teret kapnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a riporter akár egyik, akár másik véleménnuel azonosul, sőt sok esetben az olvasóra bízza a véleményalkotást. Most is ez történt. Balogh Tamás MÁV: Elnézést! Lapjuk február 26-án 'Majdnem ... címmel V. I. aláírással megjelent cikk­ben foglaltakra, az alábbi tájékoztatást adjuk: Kőbánya-Kispest vasút­állomáson az utasok által használt peronokhoz mozgó­lépcsővel is le lehet jutni. Ezért a jeges felületek csú­szásmentesítésére sót nem használhatunk, miivel az a vágányok' közé folyva a biz­tosítóberendezés működésé­ben zavart okoz. ugyanak­kor a mozgólépcsőre fel­hordva, annak berendezései­ben is lkárt tesz. A balesetei; megelőzése érdekében a csú­szásveszélyes felületeket az állomás dolgozói homokkal szórták fel. de amint a cikk­ből is kiderül nem kellő ala­possággal. Megnyugtatásul közöljük, hogy a vonat in­dulásához a jegyvizsgáló megfelelő jelzése szükséges, amit jelen esetben 'megelő­zött az utasnak nyújtott elő­zékeny segítsége. Az ese­mény bekövetkezése miatt felhívtuk az állomásfőnök figyelmét arra. hogy a jö­vőben a balesetek megelőzé­se terén nagyobb alaposság­gal végezze ellenőrzési tevé­kenységét. A bekövetkezett esemény miatt elnézést kérünk. Harmatos János osztályvezető-helyettes Szeretném megtudni Rovatunkban olvasóink kérdéseire adunk választ, il­letve segítséget. Levélcímünk: Délmagyarország szerkesz­tősége, Szeged, Sajtóház. Pf. 153. 6740. Az özvegyi nyugdíjakról K -né, Szeged, özvegyi nuugdíjas vagyok, 60 éves, és ha házasságot kötnék, megszűnik-e az özvegyi nyugdíjam. Az élettársammal mar három éve együtt élek, szeretném tudni, hogy ha meghal, mi illetne meg vagyonából. Kérdésére válaszunk a kö­vetkező: 'ha házasságot köt élettársával, akkor az özve­gyi nyugdíjra továbbra is jogosult, kivéve, ha végki­elégítést vesz fel. Ha házasságot kötnék, úgy az esetiben férje halála esetén — mivel annak le­származói nincsenek — ön lesz jogosult az örökségre. Ha nem kötnek házasságot, akkor mint élettárs nem örökölhet, csak akkor, ha er­ről szerződéit kötnek, vagy az elhunyt végrendeletnleg örökösnek nevezi meg. Dr. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents