Délmagyarország, 1991. március (81. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-11 / 59. szám

1991. március 11., hétfő Hangsúly 3 „Szegedszebb lesz, mint volt" Szegedért Alapítvány Nyomdában a város monográfiájának harmadik kötete, avagy helytörténetírás rendszerváltás idején Az árvízi évforduló előestéjén: díjátadás A hír. hogy » Szeged históriáját földolgozó hatalmas történeti monográfia harmadik kötete a nyomdászok kezében formálódik. legalább annyira megnyugtató, mint amennyire kérdésekre sarkalló. A tóhb. mint tíz esztendeje elkezdődött vállalkozás — az első két kötet megjelenését követően — mintha megtorpant volna. Összefügghet ez nyilván az adott időszak sajátosságaival, de fékezhette a munka kiteljesedését, lezárását a közelmúltban elkezdődött rendszerváltás, inely a történettudományt sem hagy ta érintetlenül, s talán éppen a hely történetírás hangsúlyait strukturálta át. Ezekről beszélgettem Kristó Gyula egyetemi tanárral, a történettudomány doktorával, a monográfia sorozatszerkesztőjével, és a szakmai bizottság titkárával, Radnóti Tamással. - Egy ujabb munkafázison túl vannak. Miként vélekedett vállalkozásukról és a Szeged-monográfia további sorsáról az új önkormányzat? Szúkséges-e a megváltozott társadalmi-politikai közegben eddigi tevékenységük újraértékelése, bizonyos részleteinek revideálása? K. GY.: Meggyőződésem, hogy annak a történészkollektívának. amelynek tagjai felkutatták és megírták a Szegedmonográfia eddigi köteteinek anyagait, nem kell nyilvános bűnbocsánatot kérniük. S nem pusztán azért, mert az első két. már megjelent munka távoli korokat dolgoz fel. hanem azért, mert a tudományosság prioritása határozta meg tevékenységünket. S az adatok, tények és ezek rendszerbe állítása nem vulgarizálható a napi politikához szorosan igazodó szemlélettel. így nem éltiink meg nagv zökkenőket, nem kényszerültünk a most folyamatban lévő munkáknál sem jelentős irányváltásokra, vállalásainkat nem szükséges átstrukturálni. Ráadásul — mi ezt tudatosan vállaltuk a munkálatok kezdetétől — a monográfia műfaja az élet teljességét kutatja s tárja fel, s ez megóv a túlzásoktól. Önkorrigáló szemléletet eredményez, a valós arányok tisztábban és világosabban jelennek meg. A tények, adatok, elemi összefüggések többre becsülendók. mint a látványos, nagy koncepciók, amik különben is akkor születnek, ha nagy történelmi fesztávokat kell elméleti malterral kitölteni. vagy elméletileg kell megtámogatni hangsúlyeltolódásokat. R. T.: Mindehhez annyit szabad legyen hozzátennem a teljesebb kép erdekében, hogy az elmúlt két-három ev elbizonytalanította a szervezők egy részét Ebből adódott, hogy a harmadik kötet néhány fontos tanulmanya késett. A megtorpanást a polgármesterrel való találkozásunk oldotta fel, aki hivatalba lépését követően hamarosan fogadott bennünket, s támogatásáról biztosított. Ez adott újabb lendületet a bizonytalankodó kutatóknak. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az egykori tanács sem engedett szélnek bennünket. így a folyamatosság, ha némi döccenókkel, némi bizonytalansággal is. de létezik. Az érdeklődés és támogatási készség szinte jelképes momentumának fogjuk fel, hogy a kulturális bizottság elsó határozata éppen a monográfia melletti kiállás volt. — A monográfia gondolata 1976-ban vetődött fel, két évvel később kapott egyértelmű megerősítést. A munkálatok gyorsan haladtak, s a megtelepedéstől a török kiűzéséig tartó történelmi időszakot feldolgozó első kötet 1983-ban megjelent- Két év múlva követte az 1849-cel záródó második kötet. (Zárójeles, de korántsem elhanyagolható tény, hogy 1987-ben napvilágot látott az Algyó-monográfia.) Én mégis túl hosszúnak érzem az 1991-ig húzódó időt, a harmadik kötet elkészültéig. K. GY.: Lehet, hogy a kívülálló számára jelentós idónek tetszik, s az is igaz, az elsó tervek és kötetmegjelenési prognózisok túlságosan optimisták voltak. A harmadik kötet által tárgyalt korszak Szeged históriájának talán legizgalmasabb, leggazdagabb időszaka. 1849 és 1919 között ugyan alig hat évtized telt el, ez az időszak Szeged életében rendkívül mozgalmas, és a történetírás szempontjából is új feladatokat és kihívásokat jelentett. Reizner János várostörténeti munkája — melyet az előző kötetek szerzői hasznos és közel teljes forrásanyagként kezelhettek — erre az időszakra már nem nyújt iránytűt sem. Az előtanulmányok száma is szegényesebb volt, viszont robbanásszerűen megduzzadt a forrásanyag. Az országos és helyi lapok (több városi újság is megjelent akkoriban) ontották a híreket, fölgyülemlett a levéltári anyag, melyet ez idóben már tudományos igénnyel gyűjtöttek és rendszereztek. Úgyhogy mindezen óriási adathalmazon át kellett rágni magunkat, rendszerezni kellett a tényeket, kutatni az összefüggéseket. (Hadd tegyek én is egy zárójeles megjegyzést: Debrecen is készíti városmonográfiáját. Kötetszerkezete, időbeosztása nagyon hasonlít a mienkhez. Miután megjelentették elsó két kötetüket, kihagyták az ezzel a korral foglalkozót, s a negyedik látott napvilágot.) — Jól tudjuk. Szeged törtenetében ez a korszak milyen tragikus és fele meló egyszerre. A nagy árvíz drámája, a szegediek hűsége, a modern Szeged megszületése esik erre az időszakra. K. GY.: Rendkívül körültekintő, sokrétű munkát igényel az élet minden szeletével foglalkozó monográfiái szemlélet érvényesítése. A korszak legjelentősebb eseménye az 1879-es pusztftó árvfz. és az azt követó újjáépítés, mely szinkronban volt a hazai polgárosodás nagy fellendülésével. Olyan kérdésekkel kellett foglalkoznunk. mint az új városszerkezet. városkép, városi infrastruktúra kiépülése, de a materiális felemelkedésen túl megélénkült a szellemi élet, kiváló városi alkotók jelentek meg, űj szakmák nyertek teret. Egy mainál jóval nagyobb történelmi országban a Dél-Kelet egyik központja lett. A kötet gazdagságát jelzi, hogy tizenkilenc szerző dolgozott — említsük meg. hogy négyen, Bezerédv István. Nacsádv József. Lugosi József és Szelest Zoltán már nincsenek közöttünk —, s hogy ez a szerteágazó munka egységes kötetté állt össze, az hatalmas szintetizáló feladatot rótt a kötetszerkesztöre. Gaál Endrére. — Úgy gondolom, a kötet egyik leglényegesebb kérdése, miként foglalt állást a születendő munkásmozgalmak kérdésében, s hogyan mutatja be az 19I8-19-es forradalmakat. Szükséges volt-e a rendszerváltás friss tanulságait beépíteni egy más töltésű korszakban született tanulmányba? K. GY.: Mi tudományos munkát végeztünk. Kutatási eredményeinkből csak azért semmit nem változtatunk meg, mert ma a munkásmozgalom szélárnyékba került. Hitünk szerint a tényeknek és adatoknak megfelelően reális értékítéletet alkotunk a munkásmozgalom kezdeteiről éppúgy, mint a 18 és 19 forradalmairól. Gaál Endre kötetszerkesztó ezen fejezet írója, neki köszönhetően a téma részletesen feltárt, jól földolgozott volt. Óvakodik mindenfajta címkézéstől, nem vállalkozik például a Tanácsköztársaság túlértékelésére, de szimplifikálására sem. Az adatok feltárása, a tények egymásutánisága, a fejlődési sor fölrajzolása talán lehetőséget teremt arra. hogy a végkövetkeztetést — vagy ítéletet — maga az olvasó vonja le. Hiszen a mi dolgunk nem is lehet más, mint közreadni a lehető legteljesebb, rendszerezett tényanyagot. Ki tudja, a történelem merre veszi az irányt? Sajnos, a tudomány látta kárát, hogy évtizedeken át egy elképzelt irány határozta meg tájékozódását. A történész nem vállalhatja az igazságosztó szerepét. Nem ítélkezhet. — Milyen lesz a könyv, mikorra várható megjelenése és mennyibe kerül majd? R. T.: Hatalmas anyag gyűlt össze, belóle született a nyolcvaníves kötet. A könynyebb kezelhetőség miatt két könyvben — A és B kötetben — jelentetjük meg. Ez mintegy 1300 oldalt jelent, plusz 7.00 oldal illusztrációs anyagot — fotókat, reprodukciókat, térképeket. tervrajzokat, ábrákat. A forma maradt, a kötetek kék színe is, homlokát a város régi-új kis címere díszíti. Háromezer példányban készíti a Szegedi Nyomda, kb. 2.8 millióért. A nyár végére ígérik, s miután az előjegyzéseket kielégíti a könyvesbolt, megvásárolható. Ára bizonyára 600 forint fölött lesz— S a jövő? K. GY.: A monográfia fölött bábáskodók újraértékelték jövőjüket. A negyedik kötet, melynek szerkesztője Serfőző Lajos, és a két háború közötti időszakkal foglalkozik, gyakorlatilag készen áll. Reményeink szerint 1992-ben meg is jelenhet. Az ötödik kötet munkálatait, mely 1944 októberétói íródott volna, a kezdeti elképzelés szerint napjainkig, majd 1975-ig, végül 1956-ig — egyelőre szüneteltetjük. A kész anyagok nem mennek veszendőbe, összegyűjtve, archiválva hozzáférhetőek, s egyszer bizonyára beépülnek a majdani kötetbe Tandi Lajos s /ük két éve, 1989. júliusában arról informálhattuk olvasóinkat, hogy kilencmillió forintos alapösszeggel kezdi meg életét a Szegedért Alapítvány. Azóta ez a város nevével fémjelzett, a város tudományos-kulturális-társadalmi felemelkedéséért munkálkodók elismerését szolgáló vagyon igencsak növekedett: ez idő szerint 16 milliót tesz ki, s már az idei esztendőre is ismeretesek további felajánlások, ígéretek. Az alapítvány vagyonának hozadékából — együttesen 4,5 millió forintból — az idén a fődíjon és a három kuratóriumi díjon túl 34 egyéni és kollektív pályázó támogatására is volt lehetőség. Névsorukat február 22-i számunkban közöltük, s olvasóink a négy díjazott személyiséggel is találkozhattak a DM hasábjain a közelmúltban. Ők akkor — természetszerűleg — nem érdemeiket, munkásságukat részletezték. Ezért ma — a díjátadási ünnepség napján — e hiányt szeretnénk pótolni, a következőkben tehát az alapítvány elnökségének s három kuratóriumának indoklásait is közreadjuk. A ma esti ünnepséget élő adásban közvetítik a szegedi tévéstúdió munkatársai — este nyolc órától, a 2-es csatornán. (A rendezők kérik, hogy a nézők és meghívottak háromnegyed nyolcig foglalják el helyüket a Nagyszínházban.) A gála műsora A műsorban fellép Király Levente színművész, Gregor József operaénekes, Kinka Rita zongoraművész, s a Salieri Kamarazenekar Pál Tamás vezényletével. Elhangzik: Veres Péter: Én nem mehetek innen el: Haydn: d-moll szimfónia; Mozart: Két hangversenyária (Un bacio di mano; lo ti lascio): Mozart: dmoll zongoraverseny. A díjakat dr. Lippai Pál, a Szegedért Alapítvány soros elnöke, a város polgármestere adja át Gregor Józsefnek, Grasselly Gyulának. Szecsődi Ferencnek és Gyulay Endrének. Alapítók — támogatók Alföldi Bútorgyár Ativizig Balogh János és dr. Tepper Ágnes Etelka von Bielka Budapest Bank Rt. Szegedi Igazgatósága De tag Dégáz Dél-Alföldi Pincegazdaság Dél-magyarországi MÉH Vállalat Délmagyarország Szerkesztősége Délröviköt Dél-Tisza menti Áfész Déltex Domet Ecsetgyár Finn —Magyar Barátsag Mgtsz Florin Vegyipari Kisszövetkezet Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Gulyás Dénes Jakobey Anikó Király Sándor Komplett Ruházati Vállalat Külkereskedelmi Bank Szegedi Igazgatósága Macskássy Izolda Magyar Kábelmúvek Szegedi Kábelgyára Medikémia Ipari Kisszövetkezet MTV Szegedi Stúdiója Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivál OTP Csongrád Megyei Igazgatósága Paprikafeldolgozó Vállalat Record Cipóipari Szövetkezet Szecsődi Ferenc Szegedi Állami Gazdaság Szegedi Kender- és Múanyagfeldolgozó Vállalat Szeged Megyei Város Tanácsa Szegedi Konzervgyár Szegedi Szalámigyár és Húskombinát Tisza Gyöngye Kft. Újszegedi Szövőipari Vállalat Weiner Leó Kamarazenekar Weninger Richárd Vídia Kereskedőház Rt. A fődíjas: Gregor József Operaénekes, a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának vezetője. Fővárosi születésű, s több mint negyedszázada, 1963 óta él Szegeden. Az országban, a világon mindenütt szegediként ismerik. Művészi pályafutását a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte segéd magánénekesként, az általa mindig nagyra becsült és tisztelettel említett Vaszy Viktor igazgatása alatt. Napjainkra nemcsak a szegedi és budapesti opera, hanem a világ nagy operaszinpadainak is meghatározó és kiemelkedő egyénisége. Állandó vendége a portiandi, a trieszti és antwerpeni operaházaknak, de ismerősen cseng a neve az Egyesült Államokban is. Mindbuffo-. mind karakteralakításai híresek, „orgona-zengésú" basszusát számos hanglemezen örökítették meg. Ragaszkodása Szegedhez példaértékű. Önzetlen, segítőkész ember, a fél város jó barátként üdvözli. Gregor József ma első számú utazó nagykövete városunknak. neve. híre egybeforrt Szegeddel. Grasselly Gyula Szecsődi Ferenc Gyulay Endre (társadalmi (tudományos díj) (művészeti díj) Egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Á tősgyökeres szegedi tudós — ősei még az 1879-es árvíz elótt települtek olasz földről a Tisza partjára — iskoláit szülővárosában kezdte, majd Berlinben fejezte be. Kémia-természetföldrajz tanári pályafutásának kezdete is Szegedhez kötődik, majd egész oktatói-tudósi tevékenysége e városban teljesedett ki. 1952-tól kandidátus, 1959-től a tudományok doktora, 1964-től egyetemi tanár, 1976tól akadémikus. A bányahelyek ásványtana területén kifejtett kutatómunkája révén nemzetközi hírnevet szerzett szakmájának és városának. Kiemelkedő tudományszervező munkásságot vallhat magáénak: számos tudományos bizottság, szerkesztőbizottság aktív tagja. 1985-1990 között a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke Hegedűművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Szegedi Zenekonzervatóriumában a vonós tanszék tanszékvezető tanára. A fővárosi születésű művész diplomájának megszerzése után. 1977-ben költözött Szegedre. Mint ifjú hegedűművész azonnal bekapcsolódott a város hangversenyéletébe, és sikeres szereplései nyomán rendszeres előadóművésze lett az ország és a nemzetközi élet hangversenypódiumainak. Az 1984-ben elnyert Cziffra Alapítvány aranydiplomája újabb lendületet adott hegedúmúvészi pályájának. Pedagógiai munkássága, iskolateremtő egyénisége önálló karaktert kölcsönöz a szegedi vonósoktatásnak. Szegedi koncertjei mindig kivételes ünnepet jelentenek a város zenei életében állampolgári díj) A szeged-csanádi megyés püspök battonyai születésű, élete és tevékenysége Szegedhez köti 1943 óta. Oktatói, papi és püspöki munkássága is döntően e városhoz és a városkörnyéki községekhez kapcsolódik Egész életútját és tevékenységét szolgálatnak tekinti: az elmúlt években különösen a bajbajutottak, az elesettek, a perifériára szorultak körében végzett karitatív munka kiépítésében és kiszélesítésében alkotott kiemelkedőt. Aktív részese és támogatója a Menedékhely Alapítványnak, a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete szegedi tagozatának, a szegedi Drogambulanciának. Az egyházmegye földrajzi elhelyezkedésére is tekintettel. elsők között szervezte a Romaniábol érkező menekültei fogadását, ellátását