Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-11 / 35. szám

1991. február 11., hétfő Fegyverüzlet — Konferenciák 3 Akadály Nincs jobb... Ügy érzem, hogy mifelénk minden felnőtt polgárnak van egy Kalasnyikov-története — nekem is. Katonako­romban úgy készítettek föl minket, alighónapoe. kopaszo­kat az első lövészetre, hogy előtte napokon át bif láztuk a héthatvankettő kaliberű tízparancsolatot. Belénk is suly­kolták. Dóc felé a teherautó hideg platóján kórusban rik­kan-tgattuk, hogy mikor nyúlunk az elsütő billentyűhöz, s hogy a cél a fekete kör alsó széle közepe. Ment is minden simán, a honvédek ellőtték a puskaporukat, jelentettek, és elVonultak. Az utolsó körnél jártunk, amikor egyik társunk elmé. Iázott a fegyver felhúzásakor, s a lőszer átlósan beragadt a tár és a cső közé. Ilyen esetre írta elő a lŐ6zabályzat, hogy a katona fekve maradva jelenti elöljárójának: aka­dály. Társunk azonban csak az utolsó momentumot véste be elméjébe, föltápászkodott hátrafordult, és a liadnagy elvtársi rangban szolgáló századparancsnokra irányítva á géppisztolyt, jelentett: — Százados úr, akadály. A hadnagy és a közelében nagyfőnökösködő főhadnagy azonnal földhöz vágta magát, s a hitvány őszi füvet harap­dálva üvöltött a szerencsétlen honvéddel, aki végül visz­szafordult a törvényileg előírt pozícióba. Valami hasonló a helyzet most ezzel a horvátországi fegyverbalhéval. Aki visszafordul, kezében a KalasnyikowaL abban is kárt tehet, akiben nem akar. Igaz, a most lapulók között ott van az is, aki rosszul tanította meg a lőszabályzatot Magyarán: az alkalomra váró liberális ellenzék — miközben él a bírálat demokratikus jogával — kárt okoz­hat Magyarország különösen jó külpolitikai tekintélyének. Ugyanakkor a titkolózó, sőt hazugságoktól sem tartózkodó kormányzat — míg k ül érdekű minisztereit védelmezi — léjáratja a parlamentarizmust Az ügy rendkívüli kényességóre hívja föl a figyelmet az MSZP külpolitikusainak magatartása. Sem Szűrös, sem Horn nem érvel a parlamenti különbizottság fölállí­tása mellett azaz tettekkel is kifejezésre juttatják: most többre értékelik külpolitikai pozícióinkat, mint a kormány­zati hatalom lejáratásának lehetőségét. A különbizottság ugyanis — efelől nem lehet kétségünk — kevésbé lenne lojális a hibázó miniszterekkel szemben, s ha ajánlásai kö­zött esetleg egy bizalmi szavazás lehetősége is megfogal­mazódna. a plénuman már bármi történhetne. Különösen pikáns ízt adna ez az erősen fűszerezett helyzet egy koalíciós közös főzt elkészítéséhez. A kisgaz. dák ez esetben akár borsot is törhetnének a miniszterel­nök orra alá, emlékeztetvén ót a földprivatizáció kérdé­seiben tanúsított hajthatatlanságára. Sőt talán épp most mondhatnák azt: egyétek meg magatok, amit főztetek. A helyzet természetesen korántsem ilyen tragikus, A kisgazdák ugyanis számtalanszór jelét adták a hatalom­szeretetnek. ráadásul a liberális—kisgazda koalíció oly messzinek tűnik, mint egy Európa-szerte jól ismert mi­niszteriális mondat elhangzásának lehetősége. Ez a mon­dat pedig sok-sok nyelvről lefordítva így hangzik. — Elnézést, uraim, hibáztam. S mivel várnunk kell még a beismerés szavaira, rá­adásul a hét vége vihar előtti csönddel zárult, emlékeztet­nék egykori katonatársamra, aki nem akart ugyan rosz­szat, mégis, kis híján csípőből tüzelt Vagyis, itt még bármi történhet. Dlusztus Imre Egy ország várta felfo­kozott érdeklődéssel teg­nap este a miniszterelnök szavalt. Antall József nyolc órakor, a Hét és a Híradó után adott interjút Feledy Péternek. A beszélgetés két főtéma köré csoporto­sult: a jugoszláviai fegy­vereladási és a kárpótlási törvény. A bevezetőben a kormány­fő elmondta, hogy egészségi állapota stabilizálódott, a gyógyszeres és a radiológiai kezelés várhatóan másfél hónap múlva befejeződik. Naponta 16 órát dolgozik, ami munkaképességének bi­zonyítéka. A fegyvereladásokról szól­va összefoglalta az ügy me­netrendjét. (Lásd alábbi anyagunkat.) Elmondta, hogy a magyar kormány nem sér­tette meg a fennálló rendel­kezéseket. A fegyverüzlet engedélyezése az úgyneve­zett államtitkári bizottság hatásköre, amelyben a Hon­védelmi, a Belügy-, a Kül­ügy-, a Nemzeközi Gazdasá­gi Kapcsolatok Minisztériu­mának politikai államtitká­ra, valamint a Miniszterel­nöki Hivatal politikai állam­titkára vesz részt. A HM és az (NGKM képviselője egyet­értett az ügylettel, a BM pe­dig nem emelt kifogást, és azt az elvi álláspontját han­goztatta, hogy csak fegyver­import esetén szavaz. Igy a többség megvolt. — Mi a véleménye arról, hogy az ügyet az ellenzék politikai hibának minősítet­te? — kérdezte a riporter. — A rendelkezések szerint csak háborús-, és válságöve­zetbe nem szabad fegyvert szállítani, és Jugoszlávia bi­zonnyal nem vette volna jó­néven, ha azon a címen nem szállítunk neki, hogy „vál­ságövezet" — válaszolta a miniszterelnök, A Varsói Szerződés tagjaként a Szov­jetuniónak is szállítunk ka­tonai eszközöket, hoiou számtalan ottani esemény mi­att tekinthetnénk ezt az or­szágot is válságövezetnek. A jugoszláv fél diszkréciót kért az ügyben, ezért a ma­gyar kormány csak azután foglalhatott állást, hogy a jugoszlávok már reagáltak az ügyre. „Az ügyben csak részfele­lősségek állapíthatók meg. — mondta Antall József — egy­személyi felelőst nem lehet megnevezni, ezért személyi konzekvenciákat nem kívá­nok levonni. A politikát nem az alvilágban tanultam, ezért nem is fogok olyan megol­dást keresni, hogy valaki el­vigye a balhét." Más kérdésről szólva a miniszterelnök elmondta, a kárpótlási törvényben azért olyan nehéz egységre jutni, mert mindenki más szem­pontból, saját érdekei alap­ján ítéli meg azt. Ezért ter­mészetes, hogy ebben a kér­désben nincs egység. A kor­mányon belüli ellentéteket a nyugati demokráciákban szokásosnak nevezte, ám ar­ra nem vállalkozott, hogy megjósolja, mi történne, ha a Kisgazdapárt nem szavazr ná meg a tervezetet. Ügy vélte: ez a törvénytervezet biztosítja, hogy az FKgP programjának jó része meg­valósuljon. — Tudna-e mondani ezen­túl valami biztatót a jövőre nézve? — tudakolta Feledy Péter. A miniszterelnök szerint ma senkinek nincs jobb programja az országoan, mint a kormánynak. „Lehet, hogy ma nem állok túl jól a népszerűségi listákon, de én bízom benne, hogy az embe­rek néhány év múlva, ha be­következik a javulás, emlé­kezni fognak arra, hogy ki mondott igazat, hogy ezt ki­nek köszönhetik." M, T. Erdély-körök Szegeden Botrány — időrendben Plasztika Emlékeznek még arra a plakátra, amivel a választási kampány zavaros napjaiban ragasztgatták tele lelkes párt­aktivisták az ország vakolatot pergető falait? Antall Jó­zsef méltóságteljesen ült. egyik kezével megtámasztotta fe­jéi, s arca nyugalmat és derűt árasztva oda nézett — a jövőbe —, ahol például most vagyunk. De akkor, néhány nap múlva ez az ember V betűt formált az ujjaival, talán utoljára mutatott valami mást, ami tőle megszokott, joggal tehette, hiszen ő győzött. Aztán teltek a napok, s Antall József továbbra is nyugodt és megingathatatlan maradt. Ha pártja, kormánya nem is, 6 valahogy megbízhatóságot sugallt. Nem voltak különleges és kikezdhető emberi és politikusi megnyilvánulásai, és azt hiszem, az öreguras és felszabadult Göncz Árpáddal jól kiegészítették egymást a két, oly fontos közméltóságban. az egyik: akiben hinni, a másik, akit — politikusnál nagy szó ez! — szeretni lehet. Tegnap este először személyét érintő kérdésekre vála­szolt a miniszterelnök. Keserűnek és ingerültnek látszott, de csak addig, amíg betegségéről s arról beszélt, hogy va­lóban ő. nem pedig hasonmása Ül ott a kamera figyelte pasztellszínű karosszékben. Akinek kétségei voltak Antall József egészségével, pontosabban munkabírásával kapcso­latban, most tehát megnyugodhatott. Es akit más termé­szetű nyugtalanságok gyötörtek? Mert ahogy megkezdődött a fegyverkereskedési ügy „szakmai" tárgyalása, újra a „réoi" miniszterelnököt láthattuk. A keze most is V betűt formált, igaz, a betüszárakat jelképező karok most lefelé mutattak. Alig tíz percet szánt a témára, jelezve, hogy nem érdemel többet, s meg kell vallani, nem is érték iga­zán kényelmetlen kérdések. Antall József miniszterelnök­sége előtt orvostörténészként dolgozott. Olvastam egy múlt századi sebészről, Lumniczer Sándorról írt tanulmányát. Lumniezer a plasztikai sebészetről írta orvosi disszertáció­ját, melyben, többek között, egy nagy kiterjedésű ajakrák eltávolításának illusztrációit is bemutatta. Antall József nyilván tisztában van azzal, hogy a mindenkori orvos dön­ti el betegénél a beavatkozás mikéntjét. Itt van például a kormány. Elég-e a politikai plaszti­ka. avagy belső beavatkozás kellett volna? Mert ha a ke­zelés nem volt sikeres, és itt most természetesen nem a miniszterelnökre gondolok, biztosak lehetünk abban, hogv a betegség újra jelentkezik. Hárvául László Január II.: Azedsó jel ar­ra, hogy valami nincsen rendjén: kormánykörökből cáfolják azokat a belgrádi lapértesüléseket, melyek szerint Horvátországba il­legálisan fegyvert adott el Magyarország. Január 25.: A belgrádi tv dokumentumfEmet sugá­roz horvát félkatonai szer­vezetek felfegyverzéséről, az üggyel összefüggésbe hozva hazánkat is. Január 26.: A CNN az egész világnap továbbítja a belgrádi dokumentumfil­met. Még e napon a jugo­szláv kormány visszautasít­ja azt a magyar jegyzéket, amelyben a Külügyminisz­térium tiltakozik a jugo­szláviai vádaskodások ellen. Január 29.: Lemond Mar­tin Spegelj horvát védelmi miniszter, vele tart Joszip Boljkovac belügyminiszter. Január 30.: Belgrádban nyilvánosságra hozzák Velj­ko Kadijevics jugoszláv nemzetvédelmi miniszter októberben Für Lajoshoz intézett levelét, amelyben választ kért a fegyverszállí­tási üggyel kapcsolatos kér­déseire. Január 30.: Keleti György isimerteti a sajtó képviselői­nek az októberi levélváltást A szóvivő szerint a fegyver­üzleteket a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Mi­nisztériuma (NGKM) enge­délyezi, a Honvédelmi Mi­nisztérium (HM) ezt a terü­letet nem irányítja és nem is ellenőrzi. Február 1,: Annus Antal honvédelmi államtitkár a Panorámában nem zárja ki annak lehetőségét, hogy tranzi tszál M tmányok men­tek Horvátországba ha­zánkból. Este a kormány már ki is jelenti: a két or­szág között rendszeresen folytak fegyverüzletek. Február 2.: Jeszenszky Géza a 168 óra adásában ki­jelenti. hogy a fegyverszál­lítás nem tartozik a Kül­Szegeden, a helyőrségi klubban tartotta II. országos tanácskozását szombaton és vasárnap 15 Erdély-kör. Megfigyelőként jelen voltak a Romániai Magyarok De­mokratikus Szövetsége Arad, Bihar és Temes megyei, va­lamint Lúgos városi szerve­zetének képviselői. Az össze­jövetelen megalakult az Er­dély-körök Országos Szövet­sége (EKOSZ), s Szeged székhellyel létrehoztak egy koordinációs irodát, amely­nek vezetősége ideiglenesen az Erdély-körök április 20— 21-ei, debreceni találkozójá­ig, a szegedi Erdély-kör ve­zetőségével azonos. Az EKOSZ az alabbi kér­désekben foglalt állást: — meg kell oldani az 1988 —89-ben menekültek vagyo­nának transzferálását forint­ra; — szeretne á vállalkozás­orientált gazdaság létrehozá­sában, s a Romániával való szoros gazdasági kapcsolatok kiépítésében közreműködni — ehhez az egzisztenciahi­telhez hasonló támogatást kér; — a marosvásárhelyi fia­talok koncepciós pere s az ítélet ellen tiltakozik,; — méltánytalannak érzi a 10 ezer forintos állampolgári illetéket, s mérséklést kér; — s a kolozsvári magyar konzulátus működési feltéte­leinek biztosítását; — igyekszik segíteni a Magyarországon tanuló er­délyi fiatalok nehéz helyze­tén; — sérelmezi a Ceausescu­időkre emlékeztető, úgyne­vezett bejelentési kötelezett­ség romániai bevezetését; — s a bukaresti tévé nwfo gyar adásának időtartam­csökkentését. ó. J. ügyminisztérium (KM) ille­tékességi körébe. Február 4.: Antall József bejelenti, hogy a kormány tájékoztatni fogja az Or­szággyűlés külügyi és hon­védelmi bizottságát az ügy­ről. A liberális ellenzék par­lamenti vizsgálóbizottság felállítását követeli: az SZDSZ paritásos, a Fidesz mandátumarányos alapon. Szűrös Mátyás a bizottság felállítását elsietettnek tart­ja. Február 5.: A Népszabad­ság közli az 1990. február 2­án Jdadott és június 11-én módosított kormányrende­letet, amely szerint a hadi­technikai eszközökkel kap­csolatos külkereskedelmi szerződéskötéseket egy kor­mánybizottság ellenőrzi. En­nek tagjai a Belügyminisz­térium (BM), a HÍM, a NGKM és a Külügyiminisz­térium politikai államtitká­rai, elnöke pedig a Minisz­terelnöki Hivatal illetékes politikai államtitkára. A rendeletben említett funk­ciókat Mor.vay István (BM), Raffay Ernő (HM), Bogár László (NGKM) és Katona Tamás (KM) tölti be, a bi­zottság elnöke Boross Péter volt. Február 6.: A Magyar Hírlap információja szerint a fegyvereladások engedé­lyezésére hivatott államtit­kári bizottság ebben az esetben nem ült össze, bár ötük közül hárman aláírták az engedélyt. Boross Péter állitólag magára vállalta a felelősséget. Február 8.: A Kurír listát közöl arról, hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter hová utazott hivatalos minőség­ben: Stockholm,, Teherán, Bangkok, Canberra, Wel­lington, Párizs, Bonn, New York, StraSbourg, London, Pózsony, Prága, Santa Bar­bara, Velence, Koppenhága és Bécs. Nem járt a követ­kező városokban: Moszkva. Bukarest, Belgrád Őstulokfiak egy lerobbant hodályban Minálunk minden az ellenkezőjébe fordul. A tra­gédiából komédia lesz, és a komédiából tragédia. Ez járt a fejemben, ahogy tizenkilenced-magammal ültem a Szegedi Textilművek lepusztult ebédlőjében. Nagykabátban — mert a hodályban hideg volt —, s némileg bambán szemlélődve kifelé. Tán a pártálla­mi megalománia emlékműveként, itt-ott összetöredezve, de megmaradt a ..szociális gondoskodás" eme prototí­pusának, az ebédlőnek az üvegfala. Kaszáin át bóklászó emberek tünedeztek föl, zavartan kapirgálták az üve­get, egyikük sem tudta, hogy a sok egyforma ajtó közül melyik maradt használatban, amin bejöhetne, s melye­ket helyezték használaton kívül — e mai. szűkü; idők­ben. i Bévül rajtunk kívül (tizenkilencünk közé értve az esemény fővédnökét. Siklósi Andrást, aki költőnek és geofizikusnak mondja magát, amúgv a független kis­gazdapárt szegedi titkára, s kinek rendezvényétől a pártja nyilvánosan elhatárolta magát) fölfedeztem még egy, üdítőt és egyebeket áruló embert Huszár Imre, a Hypó Kft. lapunkban is sokat szereplő fdnöke volt. A kétes múltú vállalkozó ezúttal társszervezője lett a Magyar szó magyar ég alatt című országos rendezvény­nek, amelyet ezentúl évente meg akarnak itt isméteLni. szegedi nemzeti napok néven. S amelyen a többi kö­zött az a kérdés, mi ..a magyar szellemiség lényege, né­pünk küldetése", miben áll .zivataros múltunk, fajdal­mas jelenünk, bizonytalan jövőnk", és persze mik „az egyetemes magyarság egysége megteremtésének és meg­maradásának esélyei". Arany Jánossal szólva: gondolta a fene, mikor ama nevezetes temetés napján mindannyian ott szorongtunk a szerkesztőség egyetlen tévékészüléke előtt, s hallgat­tuk Orbán Viktor meglepő szónoklatát, és. mondtuk. Gyerekek, lehet, hogy demokráciában fogunk élni? — gondolt arra a fene, hogy majd a demokráciában zavaros fejű költőnk országos fórumot szervez egy lepusztult szo, ciális helyiségben, „minden hazánkfiának", ingyen be­lépéssel. És „egy megcsonkított boldogtalan ország" nagyvilágból vagy itthoni (al)világból hirtelen előkerült fiai rég elfeledettnek hitt ősmagyar igéket hirdetnek a fehér leples pulpitusról, amely mögött ott az „Isten, haza. család" lózungja minden elhatárolódás ellenére. És az asztalon citerák, úgyis, mint ősi. tán Mezopotá­miából magunkkal hozott hangszerek. Az aktualis szó­nok, a Buenos Airesből hazaszármazott ..történész" pe­dig minden gátlás nélkül, sőt büszkén meséli, nekünk. Nimród kései leszármazottjainak, miként lovasitotta meg a dél-amerikai nemzet könyvtári kincseiből a tér­képmellékleteket, hogy itthon visszaterelhessen bennün­ket — a finnugrászok tévelygő nyáját — a sumér nyelvrokonság-hívők táborába. Tényleg együttjár az ilyesmi a demokráciával? Tévések jönnek, megzavarják a mi szkíta lovas­kultúránk arcátlan kisajátítóiról szóló előadói téziseket, ifjoncok vihognak, „Hát kikre lesz bízva ez az ország!", szisszen az őstörténet tudora, nincs viselkedéskultúrá­juk a mai fiataloknak, még az sincs nekik, csak az a mérhetetlen államadósság van. aminek „a visszafizetését erőltetik a nemzetközi liberalizmus és a fojtogató fi? nánctöke" most hatalmon levő képviselői, miközben „hagyják garázdálkodni a kommunista maffiát". És persze jön Trianon, meg „egy elfogadható területi ren­dezés szükségessége". Ugyanebben az időben egy valóban tudományos konferenciát is tartottak Magvar országon, a román és a magyar nacionalizmusról; Békés megye szlovák lakta településeit látogatta északi szomszédaink magas rangú vezetője; no és a fegyvereladási botránytól hangos a környék, a „magas, ősz férfi felemás igazsággal" nem akar ugyan lemondani, viszont Katona magyarázkodni megy a déli szomszédokhoz. Az államférfiak, diploma­ták és történészek realitásérzékkel megáldott töredéke kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy elemi érdekeink szerinti, normális kapcsolataink legyenek a szomszédos államokkal. Mi pedig itt, három határ találkozásánál — egyelőre tizenkilencen — a szittva mezőkön vágtatás érzejnénveitől megacélosodva, bátran lépünk az útra, a mély Sovéniába vezet? Komédia? Tragédia? Politikai analfabétizmus. Köz­veszélyes! (sulyok)

Next

/
Thumbnails
Contents