Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-11 / 35. szám

4 Hetedhét határon 1991. február 11., hétfő Vagyon, vagyon - de mi haszna vagyon Múltkoriban a zákányszéki vendéglőben taglaltuk a világ sorát, de benne elsőül is a magunkét. Bizony, önzésnek tűnne, ha mindazt elmesélném, ami a falusi szegény embernek nem tetszik a mai korból, mert ilyentájt elfeledkezik a fejletlen országok éhezőiről. Hajtogatja a maga gondját, hozzátéve azt, amit a gyors európai menetelés közepette reá testálnak a törvényalkotók, gazdasági és pénzügyi szakértők. Igaztalan lenne, ha nem említeném föl. amit a vendéglős jó barát fogalmazott meg érzékletesen: sokan úgy gondolják, száz forintból kettőt lehet költeni. Lehet, van aki most elszörnyedve kérdi, nem tán a vendéglős számíttatik szegény nincstelennek? Nos nem állítja magáról. Azt meg nem sorólom, hányan, milyenféle sápot húznak a vendéglátó vállalkozásából, s miként tud még ezek után foglalatosságánál maradni. Nem említem, mert nem hatalmazott fel a baráti eszmecsere kifecsegésére. Arról se szólhatok, mennyit dolgozik a krumpli földön, miáltal a saját termése olcsóbban kerülhet köretként a tányérra Tény és való, megdolgozik érte, hogy jókora díjakat, adósummákat fizethessen. Mindez így nem a pálinka utóíze, sem a fizető vendégként elfogyasztott pacal „megszolgálása". Azért teszem szóvá, mert a nyúzzuk csak tovább, akit még lehet alapelve sehova se vezet. A Szeged környéki települések egyszer már fölemiitett polgármesteri klubja . korántsem teoretikus véleménycseréjén majdhogynem ugyanúgy vélekedtek a srótolásról. Kinek állna érdekében adókkal sújtani magát, s meddig lesz így még a faluban villanyszerelő, asztalos, lakatos? Első közelítésben is fura dolog arra gondolni; az a .követendő, aki föléli a tartalékait, 'költekezik. A fogyasztói társadalom ilyetén kialakulása aligha cél városon vagy falun. Mert, amig az ésszerűség a vállalkozó, anyagi javait hasznosítani igyekvők mellett szólna, addig a gazdasági-társadalmi realitások ez ellen munkálnak. Eljuthatunk oda, hogy a jövőben mégiscsak előkerülő adók, a gyakorlatban gazda-vállalkozó ellenes környezet titkoltatja majd, kinek mire jutna még. Amint a látható javak, a munkával teremtett és ugyanazt, vagyis a munkát, az új teremtésének lehetőségét szolgáló anyagi eszközök csorbításának -veszélyét látja az ember, inkább hajlik a céltalan fogyasztásra. Aimit ma megehetsz, ne hagyd holnapra, hangzana ezáltal a szólam. Kötéltánc időszak ez a mostani. Látni kell, a rövidke haladék után terhek következnek. Átlagos teleknagyság megállapítása ad majd leckét az önkormányzatoknak, keserves korszak lesz az adófajták váltása. Vagyont, látható javakat birtokolni éppoly botor dolog, mint mondjuk éppen e napokban tejtermelő farmot létesíteni. Az okos önkormányzat pedig ezenközben pezsditse a falu életét, teremtsen munkalehetőséget. Mondhatni, most .még működőképes állapotokat láthatunk. De amikoron az lesz majd a kérdés, hogy mi haszna a vállalkozásnak, piacra termesztésnek, állattartásnak, nem szeretnék önkormányzati képviselő lenni. Pedig egyre inkább az fogalmazódik meg, md értelme a tisztességes munkának és érték-e vajon a ház, a telek, a gépkocsi, vagy inkább csapás. (becsei) Szatymaz Pluszra várva A szatymazi képviselőtestület ad-hoc bizottságot hozott létre a kábeltévé további megvalósítása érdekében. A falu jegyzőjétől, Vinnai Gyulától kaptuk ezt az információt, aki azt is tudomásunkra hozta, hogy a nyomvonalat kiépítő távközlési igazgatóság és a kivitelezést végző Szegedi Kábeltévé Rt. egyeztető tárgyalása nyomón a helyszínen elhárították azokat a műszaki akadályokat, amelyek eddig hátráltatták a munkálatok folytatását. Ám ezek a hibák — ahogyan időközben erről a falu vezetői is megbizonyosodhattak — nem a nyomvonal hibás kiépítéséből (lapunkban is így látott napvilágot), hanem más jellegű műszaki gondokból adódtak. Lényeg az, hogy zöld utat kapott a beruházás. Folytathatják tehát a hálózat kiépítését, immáron csak az időjárás veszi elejét, hogy 271 lakásba beköthessék a vezetéket. Plusz 5 fokra kell emelkednie a hőmérő higanyszálának ahhoz, hogy a kábel építői végre birtokukba vehessék a terepet. G. E. Baks Alpolgármester: dr. Czéb János Ha jegyzőt nem is, de a'polgármestert sikerült választania a baksi képviselő-testületnek. A községi önkormányzat legutóbbi gyűlése egyhangúlag dr. Czéh János nyugdíjas állatorvost találta megfelelőnek e tisztség betöltésére. Az ülésen emellett három önkormányzati szakbizottságot is megalakítottak: a mezőgazdasági bizottság öttagú lett, az oktatási, kulturális és sportügyekkel foglalkozó bizottságban ugyancsak öten szerepelnek, míg az egészségügyi és szociális bizottságban hárman kaptak helyet. Ugyanezen gyűlésen a baksi képviselő-testület döntött arról, hogy 20 ezer forinttal hozzájárul az Aerocaritas Alapítvány pénzalapjához, s szóba került az ez évi költségvetési tervezet véglegesítése is. Mielőtt azonban a tervezet végső elbírálásra a testület elé kerülne, február 16án délután 17 órakor a baksi művelődési házban közmeghallgatáson kérik ki a község lakóinak véleményét. S. P. S. Hatan vannak Most legalábbis még csak hatan: Mórahalom, Rúzsa, Ásotthalom, Öttömös, Pusztamérges, Forráskút alkotja az Igazgatási Társulást. A rúzsai székhellyel működő társulás célja a résztvevő településeken működő, önállóan gazdálkodó költségvetési szervek pénzügyi, gazdasági ellenőrzése, utóellenőrzése, továbbá célvizsgálatok, témavizsgálatok folytatása. Mindeddig még belső hírnek számíthatna a társulás léte, mondván, a pénzügyi ellenőrzést a települések oldják meg, ahogy tudják Csakhogy az már nem mindegy: mennyibe kerül ez Mórahalomnak, Rúzsának és így tovább. Ha külön-külön gondoskodnak a szigorúan megkövetelt pénzügyi ellenőrzések elvégeztetéséről, mindenki maga viseli a költségét. A közelmúltban aláirt megállapodás szerint a települések mindegyikén ugyanaz a szakember végzi az előírt rend szerinti munkát, a bért, valamint a társulás egyéb költségeit közösen fizetik az önkormányzatok. Lám, most a jó gyakorlat tovább él, igaz, nem megyei pénzből. De még így is megéri, hatuknak, de mint hírlik, Zsombó is csatlakozni kíván. MAJOROS TIBOR RIPORTJA Szamárjáratás közben... Földről, erőt adó forrásról beszélgetünk. Mihály gazda szavai: — A mieink vege éppen kiment a Ku. tyanyaknak. arra volt az öreg tanya. Onnan széledtünk szét heten. A bérleménynyel hetven holdunk volt. most Laci öcsémé az ósi fészek — mondja miközben véget vetünk a látványos szamárjáratásnak. s Berci fiú és Tündi lány viszszates&ékelődik az istálló jászolos zártságába Elhagyjuk az újranádalt kis tanyát, a szólőnek forgatott, földhurkás. nagy ker. te-t mindazért, hogy egy másikban is rátaláljunk az idő keveredésének nyomaira Itt a libatartás pusztító mivoltát érhettük tetten. Lemezekből. deszkákból tákolt gyorsólak. kilökött falú, hodályszerűre alakított kopasz tők igencsak csúffá tették, fehér pihékkel szórták tele a valamikori meleg emberi hajlékot ahonnét dog nehéz vaskonvhát emelne ki négy markos ember, ha Dezső álljt nem parancsolna, mondván: ennél kisebbre gortdolt, mikor a kályhát kérte. Közben kiderül, hogy János apjával, Mihállyal libázott együtt. — Hál' Istennek, már vége — igy a kérdezett fiú —, sikerült túladnunk kétezer darabon. Szeptembertől idáig használták az értük járó pénzt, nem tíz forintot, hanem több százezret, de még igy is örülhetünk, hogy megkaptuk. János gazdálkodónak 19 hold földet mértek vissza a régi helyett. Ellőtte a gázállomáson dolgozott most a libatépástól visszább levő. Ocskó-tanyán munkálkodik, ahogy hirtelen ki lehetett venni a kályhacipelő embereik bóloeatásábóL testvére, Attila járandóságán iís. A sok név csak az idegennek zavaró, mert hamarjában kiderül, a nagy családban csaknem negyvenen igencsak jól eligazodnak a Magdik, Erzsik, Attilák hovatartozását illetően. hiszen mind egy tóról fakadtak valaha. Hatan a faluban élnek, családostul. Csupán Terez került kisteleki emberhez feleségnek, Magdi tanárnőnek, Karcsi vízügyesnek Kecskemétre. Zoli Budakeszin él. művezető; míg Attila kamionnal járja a viláRot, és a szomszédos új városban. Kisteleken lakik. — Mindegyiknek épült már háza itt. a faluban. így ha kutyát akar ütni valaki, az is Ocskot talál — világosít föl a nép nyelvén kelt tréfával Bözsi, a felvásárló, már bent a téeszdroda mellett ki Mihály élettársaként kapcsolódik az Ocskó családhoz Az Ocskó Birodalom visszavág Dávid fia, Dezső, sorolja a földvisszaszerzés pusztaszeri módozatait; Mihály fia, János, bólogat rá; Papp Sándor, „szárnysegéd", ráérősen toporog: indulnak, avagy sem a kályháért, míg a szemüveges Mihály gazda a kaaszamár udvari hempergését szemléli. Történik mindez egy csendes pusztaszeri délelőttön. Ocskóék tanyáján, ahol éppen a Birodalom visszavág semlyéki megnyilvánulásának lehettünk tanúi. Ugyanis a pusztaszeri Ocskók már részben talpra állították a valamikori családi birtokot. Élednek az elhagyott tanyák, szántják, gyömöszölik az elbitangolt parcellákat, apránként szerzik vissza a teret a megélhetéshez. Jeléül a kalitkájából szabaduló parasztbirodalom szárnyalásának. mellett, ott. ahol az apjáék, Dávid bátyámék laknak. — Akkora, mint egv téeszmajor — szúrja közbe Bözsi. — Be van gépesítve. Mihály gazda rátesz még egy lapáttal a gubancra, hogy teljesen tiszta legyen a kép: — összesen tizenegy tanyán gazdálkodnak az Ocstkók, három volt libára berendezve. Mi. öregek, heten vagyunk, testvérek. Erzsébet. Mihály. Dávid. Teréz. Antal, Ferenc, László. Az ősi birtokot a mi jogunkon kapják vissza a gyerekek. Egyedül Teriék nem adták még be a kérőlapot. Dezsőt kérdezem: — Nagy volt a huzavona a föld visszaadása körül? — Nem. ment minden, mint a karikacsapás. Még többet is akartak adni. mint kértem. Előbb csak béreltem — abba maradtunk a tées&zel. megvárjuk a földtörvényt —. utána a feleségem, ki kertászmérnök. hazajött, kimérettük a járandóságot. Tavaly már azon gazdálkodtunk. Tartottam 50 anyakocát a szalámigyárnak, igy nem panaszkodhatunk, nem volt rossz esztendő. Igaz. öntöztünk is egész nyáron. és a föld meghálálta. Végre, valami jót is hall az ember a mai, kínkeserves világunkban — Hogyan jutott vízhez? — A szomszédomban. Tóth Miskáéknál fúrtak artézi kutat, ő adta a vizet, én meg, vettem hozzá Karcagról csöveket és mást. igy összeszövetkeztünk. Ismerjük egymást, előtte tíz évig voltam nála esztergályos. Tóth Mihályt pedig már régről úgy ismerik Pusztaszeren, mint aki belepot,ytyant a jóba. hiszen évtizedekkel ezelőtt is a külföldi segítséggel táplált milliomosok közé sorolták. Mellé még okosan is forgatta a magyar eszét, olyan áruval állt ki a nyugati piacra, amelyre hamar érkezett a vevő. Dávid fia. Dezső, kicsit onnét is tanulta a pontosságot mert tanyája udvara példás renddel bír, óljai, fiaztatói állják a versenyt a szomszédos osztrák jószágtartókéval. Egvszerűek, praktikusak. És aminek máskor nagyon kéne örülnünk: tele vannak választási malacokkal. — Engem még az ükunokám is arról fog átkozni, högy ide raktam ezt a rengeteg mindent. Nem győzik majd fönntartani. A tanvát apám sugallatára vettük 1980ban, 20 ezer forintért. Lépésről lépésre haladtunk. Ahogv a lóvé jött . mi mind beledolgoztuk a földbe, az épületekbe. Ol. cson sikerült vennünk — például — egy leselejtezett ISV-blokkot. 260 négyzetméteres. előre elkészített fiaztatót. Kétszer leaszfaltoztattuk az alját, vettünk hozzá szippantót is. úgyhogy mostanra az évi árbevételünk körülbelül kétmillió forint. A gépeimhez itt-ott. árverésen jutottam, mindet csupa kacatból, míg tavaly 573 ezer forintért sikerült először hazahoznom egy új csehszlovák traktort Szerencsénk is volt. mert mostanra 1 millióra ugrott az ára. — Könnyen talál piacot a portékáira? — A Bosnyákon csak a legelső rakománnyal álltam, utána már jöttek elébem a kereskedők: koma, ide nekem az egészet. Nem is csodálom: szépre sikerült tavaly is a paprikánk. A feleségemék készítették az árut, én meg vittem. beszélgetünk. — Az udvar, amelyiken kié? János felel: — Apámé, ez régen tanya volt, csak ráépült a falu. A másikat, ahol a szamarak vannak, nemrég vette apám, gaz volt a teteje, ment tönkre, és már ő hozatta rendbe. Dezsőnek, az unokatestvéremnek is van tanyája. a gazdag Tóth Miskáé — Es a jószágok? — Százhúsz kéthetes. 100 választási. 30 ,ió súlyban levő malac várja a jó szerencsét. — Amint hírlik, kevés a remény .. . — A malac most eladhatatlan. még ezer forintért is, pedig egy mázsa táp 2 ezer 400-ba kerül. Tartom őket márciusáprilisig. és ha nem fog változni . . nem tudom, mi lesz. Egy biztos: ha én egyszer fólszámolom ezt. ami itt van. még egy. szer biztos nem kezdem újra. Harmincnyolc éves vagyok, teljesen szét vagyok szakadva, és azt tapasztalom: nem élek jobban, mint aki fele ennyit se dolgozott Olyannal meg össze se teszem magam, aki mindenét elitta ... Velünk, piacozókkal bántak el a legjobban az áremelkedések. Harmincegy forintos gázolajjal, és ezzel a7. üzemanvagfaló. rossz ARO-val ki fog a Bosnyakra járni? Bizony, ezt végig se merjük gondolni, s azt se. hogy a földtorvényen még mindig csak vitázgatnak. cseverésznek az okosok. Nyilván nem tudják, mit veszítünk — mindnyájan. A megtakarításaikat élő. dolgos gazdákat kik munkájukkal, helytálf|g§ lásukkal vágnak vissza a rendszernek. Bár még ők — mint Ocskóék is — egymást kisegítik, ha valamelyikük bajba jut, de mi lesz. ha elfogy a tartalék? fiyenes Kálmán {elvéti Ne is gondoljunk rá