Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-06 / 31. szám

10 Hirdetés 1991. február 6., szerda Luxusmamut Azt hiszem, anno, azzal a céllal indították útjára az elsó vonatot, hogy mintegy ;.tűzparipaként" megköny­nyitse a közlekedést, hogy közelebb kerüljenek egy­(máshoz városok, emberek. Ám e pillanatban — miután életünk mindennapos részé­vé vált a vonatozás — úgy gondolom, a „tűzparipa" a mai árak mellett inkább megnehezíti a közlekedést. Meggondolandó az utazás, az út — ne kezdjek itt számol­gatásba. Megnehezíti, igen, mert már-már „naptármód­szerrel" kell kijelölni, hogy belefér-e a havi költségve­tésbe egy kicsi, baráti láto­gatás, avagy nem. A vonat, mint olyan, nálam fekete­listára került. Megszűnt an­nak lenni, ami volt. Hogy mi volt? Emlékszem olyan kis, fa­pados vicinálisra,jV^amelyik ugyan két óra alatt tetté meg 30 kilométert, de versenyez­hettünk vele biciklivel, tíz­fillérest lapíthattunk a sí­nen, egyszóval szerettük, akár egy idős urat, aki föl­föltűnt és szótlanul végig­haladt az utcán. Aztán később, mikor egye­dül utazhatott már az em­ber, várta a hajnalt, mikor kikocoghatott az állomásra és a távoli cél vágya szinte megtestesült a szerelvény­ben. Aztán hány és hány barátság, netán szerelem in­dult a vonatokon és lehetett így kezdeni: „Emlékszel, azon az úton..." A vonat volt az a hely, ahol úgy­mond mindig történt vala­mi, h£ más nem. a beszél­getés elkerülhetetlenül kö­zelebb hozott mindenkit. Nem is beszélve arról, hogy ezek után villanyvas­utat ajándékozni a gyermek­nek nem lesz valami fel­emelő érzés, mert a játék­ban már ott a való világ nyomorúsága. Mert mi lett a kis „tűz­paripából?" Árai alapján egy hatalmas mamut, egy luxusmamut, amely ha nem is kerekeivel, de szinte fö­lülmúlhatatlan súlyosságá­val rátelepszik mindazon ér­zelmeinkre, amelyek a tá­volság lerövidítését kíván­ták, és kívánnák ma is. Ehelyett marad a kicsi görcs, hogy vajon helyes-e, hogy vonatozok, vagy in­kább gyalog kellett vón az útnak nekivágni? Ezzel a kérdéssel a vonat kicsúszott a romantika markából. P. Sz. SZABÓ MAGDOLNA Kézfejét pirosra' csípte a hideg, de nem húzott kesztyűt, hogy érez­hesse a tenyerében lapuló gyermek­kéz szeretet melegét, ötéves szinte húzta magával, nagyon szedte apró lábait, mielőbb a tóparton akart lenni. Magyar tengernyi idejük lé­vén. lassításra próbálta bírni ked­ves. játékos szavakkal a kicsit de az csak diktálta tovább a gyors tempót. Elkerülhetetlen volt meg­kérdezni tőle, miért igyekszik eny­nyire a Balatonhoz. A válalsz a •nagycsoportos óvodásokéhoz méltó stílusban, összesen annyi volt: „Mert ott nyugi van." Egy szóval seim adott több magyarázatot. Csak ami. kor már ott álltak a hónyomokat dédelgető parti füvön, akkor rán­gatta meg a kezét és kérdezte fel­nézve rá: ..Látod?!" A partközeiben már vastag jégta­karót magára húzó tó valóban va­lami fenséges nyugalmat árasztott. A jégpáncélt vakítóra fényeztek a napsugarak, szinte eldugva a távol­ba néző elől a még szabadon léleg­ző víztükröt. Minek létét a jég szé­lén csoportokban úszkáló vadkacsák és hattyúk jelezték. S a sirálycsa­pat. amelyik időnként felröppent. Becsapódás hogy tegyen egy ikört a part felé. hátha van ott valaki, akitől kenyér­falatokat koldulhat. A tószéli fövenyen azonban ezút,. tal csak ketten voltak ötévessel. Akit természetesen nem kötöttek le sokáig a „nyugi" látványosságai. Játszani akart: játékszert keresett. És bámulatos gyorsasággal talált is. A földből mintegy húsz centire ki­álló betonkoszorút szemelte ki. A méteres sugarú kör közepén levő oszlopot kinevezte őrhelynek, elma­gyarázta, hogy arra kéli ülnie a csősznek lehajtott fejjel, s adott jel­re megpróbálni elkapni a tolvajt. Aki természetesen eleinte ötéves volt. sétált-sétált körbe-körbe. éne. kelve, hogy: „Lipem-lopom a sző­lőt, elaludt az cireg csősz, vaskalap a fejébe', búnkósbot a kezébe'..." S amikor ..tele lett a kosár", és fel­neszelt a csősz, futott, cselezett a körön kívül, hogy el ne fogja. Ké­sőbb persze ő is csőszkődött hiszen azt is ki kellett próbálni, milyen, ha ő hortyog, és ő fenyegeti han­gos szóval a zisiványt, hogy elkap­ja. S amikor a viháncolásban, a mókába n-kacagásban elfáradtak, szorosan egymás mellé leültek a betonkörre, nézték a madarakat a túlparti hegveket, meg a felettük gomolygó felhőket. Dalos kedvükben megidézték Micimackót és a híres egyfejűt. Alkalmi kórusuk éppen arról éne­kelt. hogy „Legszentebb dolog a ba­rátság többet ér. mint minden ki­rályság", amikor a közelükbe ért néhány sétálgató üdülővendég. Egy idősebb férfi kezében kattant a zsebrádió gombja, s az éterből ér­kező szöveg elborította őket: „Az Öböl-háború legújabb hírei szerint a bombázások és a rakétatámadá­sok ..." Ezúttal itt, és a hadszíntér­től sok ezer kilométerre a legártat­lanabb dolgot taLálták el: az ötéves teremtette „nyugi világba" csaDód­tak be. A gyerek felugrott, beleka­paszkodott a felnőttkézbe, s húzni kezdte: ..Menjünk innen valahová." Sietve indultak el a partról. A kis herceg bolygója felé akarták venni útjukat... Ha csütörtök, akkor Forrás... Az itt következő informá­ciónkat főként azoknak a negyveneseknek a figyelmé­be ajánljuk, akik már túlju­tottak a diszkóbajárók élet­korán, de még nem érték el a fehér asztal mellett kizáró­lag csak ücsörgőket. Azaz, akik nem csupán hallgatói a jó muzsikának, s nem is pusz­tán ürügy számukra a jó zene ahhoz, hogy táncolja­nak, hanem a melódiát, s an­nak hangulatát sem nélkü­lözhetik. Számukra kíván kellemes esti elfoglaltságot teremteni a Forrás Szálló azzal, hogy csütörtökönként este 8-tól fél 12-ig tánczenei koktélra invitálja a város lakóit. Élet­kori megkötésük persze nincs, ám biztosak benne, hogy a Melody Combo zené­je azokat csalogatja majd Újszegedre, akik táncolni is szeretnek, nem csak lötyög­ni. vagy asztalnál ülve elan­dalogni. Á tehén feje Valahol azt olvastam, és nem tudom, igaz-e a hír, de mindenképpen jellemzőnek tűnt, hogy egy horgászt, aki a kifogott halakat száraz vödörbe dobálta bele, igy ítélve a víz alatti pikkelyes szárnyasokat méltatlan pusztulásra, természetvédők feljelentése nyomán szigo. rúan megbüntettek. Nem is olyan régen, valahol Nyu­gat-Európában történt mindez, ahol léteznek ilyen tör­vények. Moist pedig azt kellett látnom a magyar tele­vízióban, hogy egy gazdálkodó levágott tehenének fe­jében demonstrálta helyzetének tarthatatlanságát. Et­től a pillanattól kezdve nem érdekelt sem a tejügy, sem az állattartó helyzetének kilátástalansága, csak a te­hénfejre tudtam gondolni, ami ott hevert a deres kö­vezeten, bakancsok, fázósan toporgó csizmák mellett. Mert meg lehet-e így alázni a természetet? Mert a jámbor kérődző feje nemde inkább egy másik helyze­tet jelképez ekkor már, egy sokkal súlyosabb és vád­lóbb igazságtalanságot? ... Ember és természet? Aztán, persze, majd egyszer egy olajfoltba fulladunk bele. Dal. Zsombói fanyűvés A névtelen telefonáló köz­érdekű bejelentést tett: Zsombón valakik valamiért irtják az' óvoda illetve a Béke utcai pedagóguslaká­sok előtt lévő fákat. Híréhez hozzátette még, hogy tolmá­csolja emiatt az egész falu felháborodását. Mi pedig tovább „tolmács­kodtunk". A polgármestertől kérdeztük meg, igaz-e, s mi­ért a fanyűvés. Kiderült, igaz. Ám a nyűvést a fák kezdték. A pedagógusok szolgálati lakásainak falai alá nyújtották vastagodó gyökereiket, megemelve, megrongálva velük az épü­letet. Hét-nyolc fa fenyeget­te a lakások és lakóik ép­ségét, ezért ki kell vágni őket. Természetesen nem vandál módon pusztítva, környezetet károsítja, ha­nem úgy, hogy helyükre az •esedékes útkorszerűsítéssel összekapcsolva új fákat ül­tetnek. Mint tették ezt az óvoda előtt is, ahol kivették ugyan a telekhatárhoz túl közel, szabálytalanul ültetett két nyárfát, de máris úja­kat telepítettek helyettük. Igaz, még nem lehet tőlük látni az „erdőt"... Sem az abban megbúvó, rossz han­gulatot kelteni akaró „kör­nyezetvédőket". Sz. M. Határsértők Megfáradt, megtört tekintetű vándorok 27 fős kompániája várta kedd éjszaka a kiszombori határőrkörzet gyűjtőfogházában sorsának további alakulását. Tizenhét pa­kisztáni. öt Indiai es öt bangladesi állam­polgár lépett át a román—magyar határon, Kiszombor térségében. A román határőrize­ti szervek délután 4 órai jelzésének kö­szönhetően, a határőrség orosházi és kis­kunhalasi őrsei a Csongrád Megyei Rend­őr-főkapitányság állományának segítségével este fél 9-re sorra elfogta a messziről jött határsértőket. Elmondásuk szerint Nyugat­ra készültek. A határon feltehetően román embercsempészek segítették át őket. veze­tőiket azonban nem sikerült elkapni. A ha­társértőket kihallgatásuk után Romániába irányítják vissza. Téli idő Folytatódik a hideg, téli idő. Gyakorta lesz borult az ég, sokfelé várható havazás, hózápor. A keleti, északke­leti szél országszerte meg­erősödik, később időnként viharos lesz. A legalacso­nyabb éjszakai hőmérsék­let általában —10. —15 fok között, a havas tájakon —20 fok közelében, a legmaga­sabb nappali hőmérséklet szerdán —2, —7 fok között alakul. ^feMPöN. / •ffiSWjmMSHWfíW \ Tataterv 23-M3 Álsághírek A világhírű Toyota autó­gyár hamarosan megnyitja első magyarországi össze­szerelő üzemét. A közked­velt gépkocsikat — meg­különböztetve a Japánban gyártott autóktól — Totoya néven gyártják majd, s igy a világon mindenütt felis­merhetik a magyar model­leket, amelyekből egy pél­dány tkét év alatt készül el. * A Parlamentből kiszivá­rogtatott hír szerint tárca nélkül maradt két minisz­ter. A tejdemonstráció so­rán két magáról megfeled­kezett kérődző betört az Országházba, aztán fölfalta a földmüvelésügyi és a népjóléti miniszter tárcá­ját. A két marhát (értsd: a teheneket) rövid közelharc után sikerült a kormány­őröknek megfékezniük. A rendőrség nagy lépést tett egy éttermeket zsaroló fegyveres bűnbanda földe­rítésében. A nyomozás már szinte holtpontra jutott, amikor az akciócsoportot vezető főhadnagy egy fü­lest kapott. Agyrázkódással szállították kórházba. (aser) Á filozófia­oktatás • kérdései Holnap, azaz csütörtökön a Juhász Gyula. Tanárképző Főiskola Társadalomelméleti Tanszékének Filozófiatörté­neti Szakcsoportja A filozó­fia és a filozófiaoktatás új kérdései címmel felolvasó­ülést rendez, melynek helye a főiskola díszterme, idő­pontja: délután fél 3. A fel­olvasóülésen előadást tart dr. Weissmahr Béla (Az ember­kép-probléma filozófiai szemszögből), dr. Csejtei De­zső (A filozófia helye az uni­versitasban), dr. Endreffy Zoltán (Paradigmaváltás a kultúrában) és dr. Karikó Sándor (Filozófiai önrefle­xió). Az előadások 20 perces időtartamúak, melyeket a tervek szerint vita követ. POZSONYI „HÁZASSÁG" A szlovák kormány ked­den amellett foglalt 'állást, hogy a pozsonyi autógyár külföldi tőkerészesedéssel történő korszerűsítésében az amerikai General Motors vegyen részt. Eredetileg ki­lenc külföldi vállalattól ér­kezett ajánlat, s a „döntő­ben", a General Motors ve­télytársa a német Volkswa­gen volt. A Volkswagen azonban Pozsonyban nem tudta megismételni a Sko­da-házasság elfogadtatása­kor elért sikerét. TANFOLYAM Számítógépes tanfolyamo­kat indít Szegeden a legol­csóbban az oktatási intézet. Érdeklődni lehet: az 53-344­es telefonon. (x) MAHESHWARANANDA relaxációs jógatanfolyam indul kezdőiknek és hala­dóknak a 'Bartók művelődé­si központban. Tanfolyam­vezető: KOVÁCS' ILDIKÓ. Jelen tkezés: cs ütörtökön 17 órától a helyszínen (x) Svédasztal Az asszony rábök egy tányérra; — Te, szerinted, ez languszta? A férje elhúzza a szá­ját: — Hát, nem túlságo­san ... (aser) Epül az új nagybani piac Környékünk zöldség-gyü­mölcs termelőit ' is érinti, hogy Budapesten a Nagykő­rösi út mellett épülő nagy­bani piac mikorra készül el, és milyen formában műkö­dik majd. Tavaly nyáron a megyei mezőgazdasági szö­vetség zöldségtermesztési választmányának ülésén a Fővárosi Tanács és az épít­tető káefté illetékesei el­mondták, hogy a jelentkező termelők és kereskedők a befizetett összeg ellenében csak meghatározott időre kapnak bérleti jogot. Az el­képzelés igen élénk vitát váltott ki a termelők köré­ben. Az ellenkezés, az ér­dekütköztetés a jelek sze­rint nem volt hiábavaló, ugyanis megkezdődött a pi­ac részvénytársasággá szer­vezése. Ha mindez megvaló­sul, az építéshez hozzájáru­ló termelőit és kereskedők részvényesekké válhatnak. A beruházás több mint két­harmad részben készült el, a piacnyitás a félév végére várható. A raktárak már elkeltek, a nyílt termelői te­rületek értékesítése még nem zárult le. DÉLMAGYARORSZáG Főszerkesztő: DLUSZTUS IMRE Főszerkesztő-helyettes: SANDI ISTVÁN Olvasó- és tervezőszerkesztő: TANDI LAJOS Rovatvezetők: PÁLFY KATALIN (város), BECSEI PÉTER (városkörnyék), ÚJSZÁSZI ILONA (társadalom), RAFAI GÁBOR (gazdaság), MAROK TAMÁS (kultúra), GYÜRKI ERNŐ (sport), NAGY LÁSZLÓ (fotó) KIADJA: a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. Felelős kiadó: CHRISTIAN THEODOSE és DLUSZTUS IMRE Ügyvezető igazgató: KISPÁL ANTAL Reklámfőnök: BELLA VICS ISTVÁN Szerkesztőség és kiadó: 6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház. Telefon: 24-633'; titkárság: 13-710; olvasószolgálat: 12-825; városkörnyéki rovat: 12-847; sportrovat: 13-529; hirdetésfelvétel: 12-836; ügyvitel: 13-130. Telex: 82-282. Telefax: 13-130,13-529. A lapot a Szegedi Nyomda állítja elő, 6720 Szeged, Eeketesas u. 28. Megbízott igazgató: Kónya Antal. Terjeszti a Szegedi Postaigazgatóság. Igazgató: Gyimesiné dr. Etsedy Sarolta. Előfizethető a postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 148 Ft. ISSN 0133-025X \

Next

/
Thumbnails
Contents