Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-04 / 29. szám

4 Hetedhét határon 1991. február 4., hétfőn Sándorfalvi séta Somogyi Károlvmé felvételi? Sándorfalva legifjabb polgárai a tél minden kedvező per­rét megragadják a levegőzésre — sőt az óvó nénik, a gon­dozónők jóvoltából, a sétát összekötik más szórakozással is. Képünkön: a 3. számú óvodából a vidám gyerekcsoport a mozi felé tart, ahol délelőttönként filmeket vetítenek nekik Töredékek a „mesterek" ktubjából Inkább virilista, mint kuláklista Szatymazon Négy forinttal olcsóbban Olcsóbb lesz a tej Szaty­mazon? Talán. Ha meg nem alszik addigra, mire a vál­lalkozó kistermelók, a tejbe­gyűjtók és -kimérök beszer­zik a szükséges engedélye­ket. Szűcs László polgár­mester minősíti így a pilla­natnyi helyzetet, jóllehet, semmi akadálya annak, hogy kedvezményes áron vehes­sék a szatymaziak a tejet. A megyei állat-egészségügyi állomás és a megyei köjál ugyanis kész minden igényt megvizsgálni, sót — lehető­ségeikhez merten — igye­keznek az értékesítés új módjait elősegíteni. Az ér­vényben levő rendeleteket, úgymond, lazabban kezelik, ami persze nem jelenti azt, hogy az elemi higiéniai kö­vetelményeknek ne kellene eleget tenniük a tejügyben érdekelteknek. Hogy mi len­ne a-z új módi a tejárusítás­ban? Természetesen a tej­ipar kikapcsolásával, a köz­vetlen értékesítés. Ez tenné lehetővé a 18 forintos lite­renkénti egységárat a jelen­legi 22 forinttal szemben. Két helyen vásárolhatnának a szatymaziak az olcsóbb tejből. A Futurának hívott tejcsarnokban, illetve a ta­nácsházával szemben árusí­tó zóldsegesstand melletti lakókocsiban. A lehetőségek tehát adot­tak, jó lenne, ha mielőbb élnének velük . . G. E. Összeülnek időnként, hogy szót váltsanak adókról, kár­pótlási törvénykezésről, az önkormányzatokat szabá­lyozó rendeletek eshetősé­geiről. Legutóbb, sorrend­ben másodízben Burdány­ban ültek egy terembe az egykori szegedi járás tele­püléseinek eLsó emberei. A­tól Zs-ág. avagy Asottha­lomtól Zsombóig most leg­inkább az foglalkoztatja a lakókat, a helybéli önkor­mányzattól vajon miféle adóprés formulát várhat­nak? Nem, mintha oly na­gyon epednenek érte. In­kább az a kiindulópont, hogy a választások múltá­val a keményebb időben a voksokkal „jótett helyébe" mit várhatnak választott vezetőiktől. A polgármeste­rek pedig munkatársaik­kal együtt kemény fejtörés­be kezdenek Miként lehet az alapszolgáltatások biz­tosításával átvészelni a szűkös esztendőt, amely az önkormányzati kasszával együtt a lakosságot se sze­rencsélteti sok jóval. Újabb adót bevezetni képtelenség. Az érdekek előbb-utóbb megtalálják a maguk sző-" vetkezési formáját. E tételből visszakövetkeztetve lel­hetjük magyarázatát, miért született meg a városkör­nyéki települések önkéntes, laza szövetsége. Nevezhet­nénk a céltudatos disputát polgármesterek klubjának, vagy nem kevésbé találóan, mesterek tornájának. Erős agytornát követel ugyanis a falvak, kisvárosok új időkbeni vezetése. Miért ne lehetne egymás ügyeiből, döntési mechanizmusából tanulni? így határozott rövid elmélkedés után negyedszázadnyi falu. nagyközség és kisváros önkormányzati vezetője a polgármesterek klubjának létrehozásáról. így vélekednek, egyöntetű­en. Alaposan utánaszá­molva kiderül, a mentessé­gek kovetkezteben keveseb­bet tudhatna valóságosan a közcélú kasszában akár­mely önkormányzat. Ha vi­szont erre lehet számítani, ne bosszantsák egymást kö­zelebbi vagy távolabbi szomszédfalvak. Egyeztet­ni kell, ne legyen új adó se itt, se ott. Rokonsággal, is­merősokkel szárnyra kapna a hír, „bezzeg a másik fa­luban nincs ilyen", monda­nák. A demokrácia kiteljese­dése, ha az emberek tudják mire áldoznak. Így a konk­rét, közösen meghatározott fejlesztésre könnyebben nyílik a pénztárca Ha még­oly lapos is. Lám. a sokat megélt ember, gondolom­módon a mesteridub doyen­je, a szatymazi Szűcs László ötlettel szolgál: legyen új­fent a faluban a legtöbb adót fizető ember, az egy­szeri virilista, az önkor­mányzat ülésein tanácsko­zási jogú állandó meghívott. Lássa, mire fordíttatik a pénze Mások is odafigyel­nének rá. Ha nem is a bő­ségesebb adózással, de leg­alább a támogató hozzáál­lással, az önkormányzati erőfeszí tések elfogadása val. Végtére sókkal jobb, ha a virilista „jogállásáról" fo­lyik diskurzus, mint a falu adóki f osztásának rémét szemlélni. Nem is csupán kimódolt ábrázolatjá'ban. Zsombó Faragó Vilmosa nyilván nem ók nélkül asz­szoeiál keserűen az ötvenes évek begyűjtési előzményed­re a mostanában 'kiadott, kisgazdaságok felmérésére szolgáló adatlappal. Még a tojás darabszámot is kalku­lálni kell. Aligha biztató perspektíva. Adóba tojnak a tyúkok. Lehet még a kö­vetkező lépés valami újmó­di, új elnevezésű kuláklis­ta. Ha rajtam múlna, a ku­láklista, vagy virilista ket­tőséből az utóbbira voksol­nék. Adózva egyben tiszte­lettel a múlt ikárvallottjai­nak. (becsei) Háromszoros meghallgatás - Rúzsán Mentőöv Ha már adnak, konkrétan szeretnék tudni: mire, hova, kinek. Miért ne lenne nem­zeti alapítvány az is, amit saját településüknek aján­lanak fel? Legfeljebb kis nemzetinek nevezik. így gondolkodtak a forráskúti képviselő-testület tagjai, amikor létrehozták a „Képv viselők Forráskútért" ala­pítványt. A polgármesterrel együtt valamennyien fel­ajánlották kétezer forintos járandóságukat olyan kiadá­sok finanszírozására, amit az önkormányzati költségve­tésből nem tudnak kifizetni. Nevezhetjük ezt egy szép gesztusnak, az elkülönített bankszámlát pedig tekint­hetjük afféle mentócsónak­nak, ahonnan mindig ki­dobható a bajba jutottnak egy mentőöv. Hogy honnan érkezik majd leggyakrabban az S. O. S ? Várhatóan az iskola, az óvoda, az orvosi rendelő morzézik majd a legtöbbször. Évi 240 ezer fo­rint ez a támogatás. Nem nagy összeg Nehéz lesz igazságosan elosztani . . . (gombos) Meg a meghirdető pol­gármesteri hivatal se szá­mított akkora népszerűség­| re Rúzsán a költségvetési I közmeghallgatás ügyében, j mint az bekövetkezett. Az i apró részletességet is igény­ló lakossági, intézmény­j képviselői vélemények, ér­I deklődések és javaslatok háromszori alkalmat köve­teltek, mert csak így jut az eszmecsere a lehetséges költségvetési variációk vé­gére. Január 23-án, majd 28-án gyülekeztek a helyi művelődési házba. előbb száznál többen, de másod­jára is legalább hatvanan, hogy tájékozódjanak, majd javaslatot adjanak, mire is fordíttassák az alapellátá­son túli, sajnálatosan véges nagyságrendű összeg. Ésszerű, megalapozott vé­lemények kerültek felszín­re. miután a kezdeti sokk elmúlt, kiderült: szó sin­csen valamiféle új tétel­ként belépő helyi adó beve­zetésére. Ami van, annak elosztásáról, felhasználásá­ról sokan szolgáltak tanács­csal. Így kerül sor arra, hogy harmadik „felvonás­ban" is a közgondolkodás kerül előtérbe pénzügyek­ben a közmeghallgatáson, február 7-én. Példaként ki­emelhető a lakossági véle­mények közül: ésszerűen át kell szervezni a bölcsőde működését, ha 25 férőhe­lyes, de mindössze nyolcan veszik igénybe. A közvilá­gítási számlát alaposabban szem ellőtt kell tartani. A díjátalány helyett célsze­rűbb lenne mérőórát alkal­mazni, s akár ezzel együtt egy olyan au tematikát is fel lehetne szereltetni, amely racionálisan csök­kentené térben és időben az éjsziakai energiai elhasz­nálást,. A körültekintő em­ber a lakásában egyre in­kább figyel rá: ott égjen a villany, ahol éppen tartóz­kodnak. Rúzsán lám a köz­meghallgatás már a közcélú takarékoskodást is jelzi. B. P. Baksi névválasztás A baksi polgármesteri hi­vatal halijába belépve azt hinné az ember, hogy igazi választásra készülődnek. A fal mellett szavazóurna áll, s rajta — a félreértések el­kerülése végett — egy fel­irat: Utcanév-változtatások Mint megtudtuk, a helyi önkormányzat kezdeménye­zésére februárban hét baksi utca neve cserélődik majd ki. Az érintett lakók házan­ként egy-egy kérdőívet kap­tak, amelyen feltüntethetik, milyen nevet kívánnak ut­cájuknak adni a Felszaba­dulás, Lenin, ^flarx, Ságvári, Hámán Kató, Április 4 és November 7. megnevezések helyett. A javaslatokról majd a februári nyilvános képvise­lő-testületi ülésen döntenek. Személyes szavak közügyben Pusztamérges jövője érdekében teszem közzé soraimat, mint a település polgármestere. Óraadó tanárként, ma is tanítok a község iskolájában, valószínűleg, pedagógusi mi­voltomban ugyanígy felelősséget érzek a felnövekvő ifjú­ság jövőjéért. A realisták sem veszíthetik el optimizmusu­kat. ezért bízom abban: a munkalehetőségek híján örege­désnek induló, 1300 lelket számláló kis falu helyzetén ja­vítani lehet. Amálka kocsmárosné álmatagon jártatta meg a régen mosott, kes­keny táblájú ablaküvegen át a ki­halt tájon vármegy eszerte híres őz. szemeit. Az úton senki, senki. Ör­dögszekerek kergetőznek a puszta lándzsává fagyott fűszálhegyei kö­zött. porhó libbent és ült vissza az alvó földre, s a kukoricaszárak száraz csontvesszói között feszesen vigyázták a határt a madárijesztők rendithetetlen katonaalak.iai. Amál­ka édes fehér kezei felkattintották a rácsos söntés ajtaját őrző vasla­katot, s a szép kocsmárosné belé­pett. a pult mögé. Sóhajtott, azon a hangon, melynek hallatán a főis­pán szívét a családban soha nem érzett, borzongató melegség töltötte be. minek látható jeleként, a homo­ki könnyű fehér után azonnal a dunántúli, hozatott, testes vörös bor rendelésére tért át. Amálka sztRorú gazdasszonyi tekintete nem fedezett fel semmi rendellenességet, a pcha. rak és korsók rendben sorakoztak a .yrmentes polcokon, a pult csillo­gott es fénylett, a szemét tarolásá­ra szolgáló vödör kiöblítve, üresen ásítozott a mosogató fakadja alatt. Csárdában Csak a feleslegesen elcsettent egér­csapdákba kellett új. a rassz keze­léstől megpenészedett belsejű kol. bászdarabkákat helyezni a felhúzás utan, s a még félhomályba rejtő­ző, asztalos terem máris készen állt a vendégek fogadására. Amálka csak félig volt nyugodt, a belső munkák elintéztettek, a lo­bogó binka- és marhagulyás ízét a finoman szájához emelt s fújással kellőképpen hűtött kanálnyi kósto. lókon már ellenőrizte, a hozzávaló savanyított káposzta híre a főváro­sig is eljutott — ezért nem kellett aggódnia —. a puha bélű kenyér­szeletek a fehér asztalkendőbe csa­varva nem száradhattak tovább, te. hát vendég elégedetlenül nem hagy­hatta el a csárdát — ha lett volna. Finom, fehér bőrű kezétől elvá. ratlan eréllyel lökte szembe az or­dító széllel Amálka a bejárati ajtó vaskos kiilió .szárnyait, frissen áradt be, kergette ki az áporodott testvért a kinti levegő. Lámpák fenye vilá­gított ki. a kocsmárosné alig fe­dett. utánozhatatlan ívű vállain át az álmos alkonyatba. Hívogató jel­zőfények az utazóknak. Amálka a nagy. sárgásbarna cse­répkályha mellé telepedett melybe még délelőtt tüzet raktak, s most egyetlen dolga maradt már: az el. égett, gondosan hasogatott akáctus­kók felszabadult melegét méltóság­gal és hiánytalanul átadni a ven­dégváró teremnek. A gazdasszony faluszerte híres kézimunkáinak egyik, befejezetlen leple fölé hajolt, s fürge ujjai megkezdték a kelme csinosításának befejezését. A munka közben aprókat hintázott a fényes, gombos cipőbe bújtatott, a vendé­gektől olv sokat megcsodált, irigyelt láb, időnként aprókat roppant a ne­mes boka a selyemharisnya kacér feketesége alatt Amálka szótlan némasággal ült az álmos meleget sugárzó kályha mel­lett s mikor meghallotta az első­nek érkező vendégek zaját, mielőtt beléptek volna, gyors, de mégis utá. nozhatatlanul kecses mozdulattal felhajtotta első pohár testes vörös­borát. (czégény) Félúton fekszik a település Szeged és Kiskunhalas kö­zött, területe és helye alap­ján többszörösen hátrányos helyzetű. Talaja sivár ho­mok, csak szőlő- ós gyü­mölcstermesztésre alkalmas, ami egy időben hírnevet ho­zott a falunak a „Pusztamér­gesi Rizling" kapcsán. Sajnos azonban ez lett a veszte is. mivel az elmúlt időszakban úgy a falusi elöljáróság, mint a termelőszövetkezet vezetése nem járult hozzá semmiféle ipari üzem létesí­téséhez, abból a megfonto­lásból : ki fog akkor a tsz­ben dolgozni? Pár évvel ez­előtt mintegy 350 hektár szőlő földig elfagyott, ami megmaradt, annak a termés­nek piacot nem találtak. így a falu lakosságának nagyobb része jövedelem nélkül néz­te a keserű helyzetet. A mag­lévő háztáji gazdaságok csak vegetálási lehetőséget adnak. Pusztamérges jelene bizonytalan, jövője megkér­dőjelezett. Pedig a település lakossága munkaszerető em­berekből álL mert a homok mindig is kemény munkát követelt. Az aktív korosztály mégis folyamatosan elhagyja a falut, mert a hónapok óta készülő földtörvény még ah­hoz a homokhoz sem juttatja őket, ami igazából, telek­könyvileg az övék. Az anyagi tartalék elfogy, de a szemléletünkben, gon­dolkodásunkban lévő „tarta­lékok" nem fogyhatnak el, csak ne egymás ellen, hanem egymásért használjuk. Alap­vetően optimista vagyok, az úgynevezett „47-es" korosz­tályhoz tartozom. A bizako­dás mondatja velem: ha má­sok is felfigyelnek arra, hogy Pusztamérges érdemes egy villanásnyi érdeklődésre, el­gondolkodhatnak, talán ér­demes a faluban kihelyezett üzemrészt, vállalkozást indí­tani. Munkahelyteremtő embe­rekre lenne szükségünk. Építési telkekkel, néhány hasznosítható középülettel tudnánk a vállalkozók, pro­filbővitési, terjeszkedő szán­dékú üzemek rendelkezésére állni. Várható a falu határá­ban áthaladó déli autópálya megépítése, 1995 tájékán. Tervtárgyalásokon vettem részt a témakörben, ezek alapján mondhatom, komoly nyitási lehetőség a falunak és az esetlegesen itt műkö­dő üzemeknek. Hangsúlyoz­nám tehát; az elöregedő, mondhatni szegény sorsú fa­lunak nem szánalmat kérek, hanem munkalehetőséget. Ahol fegyelmezett munkával tisztességes bért lehet ke­resni. Börcsök Antal Pusztamérges polgármestere

Next

/
Thumbnails
Contents