Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

8 Hirdetés 1991. február 2., szombat DM1 mqgflzi" i. „...Fegyverzetük bórvért, kard, íj és kopja, s így a harcokban legtöbbjük kétféle fegyvert visel... De nem csak ók viseltek fegyvert, hanem az előkelők lovainak szügyét is vas vagy nemez fedi... a nyereghez tartani kell két vaskengyeit." (Mauritios) — A látogató első kérdése, hogy egy új, állandó kiállítás témáját, megszületését milyen érvek motiválják? Milyen általános és speciális okok sugallják, hogy egy bemutató miként illeszkedik az ország — esetleg Európa egy része — régészeti kiállításainak sorába? — A kérdés természetesen a muzeológusok köréhen is fölmerült, amikor a megújuló épület új, állandó tárlatain gondolkodtunk. Sokféle szempont értékelése nyomán született döntés az avar kiállítás mellett. A megyei múzeumi szervezet régészeti kiállításai évtizedek óta ár. Trogrnayer Ottó múzeumigazgató szerencsés koncepciója alapján formálódtak. Csongrád megye három városában — Szentesen, Hódmezővásárhelyen és Szegeden — mintegy száz éve folyik rendszeres múzeumi gyújtómunka, tudományos igényességgel, következetes szemlélettel. így készült Vásárhelyen a neolitikum és a rézkor emlékeit bemutató kiállítás. Szentesen a germán anyag. Szegeden pedig az emlékezetes Hunok, avarok, magyarok című tárlat. Az elmúlt években nagy nemzetközi vándorúton szerzett elismerést az avarkor magyarországi aranyleleteit bemutató kiállítás, amelynek rendezését a mi múzeumunk munkatársai vállalták. Ez a munka sok tanulsággal, hasznosítható. komoly tapasztalatokkal szolgált. A megye múzeumainak régészeti raktáraiban már Móra Ferenc ásatásai óta mintegy ötezer avar sír körülbelül ötvenezer lelete található. A hetvenes években kezdődött el az a munka, mely háromkötetes monográfiában dolgozza fel az avarság történetét. Ennek második, kiadásra váró kötetét én készítem, mint az avar genetikával foglalkozó régész. A múzeum lehetőségeinek bővülésével, a felújítás nyomán kialakult új helyzettel üj koncepció is született: Opusztaszeren, a Feszty-körkép épületének egyik kiállítócsarnokában mutatjuk be a honfoglalás és az Árpád-kor leletanyagát, itt, a szegedi múzeumban pedig az avarkor bemutatására vállalkoztunk. — Amikor együtt van minden, leletanyag, tapasztalt szakember, lehető„Akik avarnak mondták magukat" KÜRTI BÉLA RÉGÉSZ A MÚZEUM ÚJ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSÁRÓL A szegedi múzeum harmadszorra született. Először, amikor a nagy vizet követő városépítő lázban 1899-ben megnyitotta kapuit, homlokán a „Közművelődésnek" elkötelezett felirattal. Az ötvenes évek elején kinőtte hetvenéves falait, s mindkét szárnya bővült. A nyolcvanas évek közepén. amikor Dóm téri új üvegpalotájába költözött a Somogyi-könyvtár, megkezdődött a százéves épület felújítása. Karácsonyi ajándékként jelentették be: elkészült a rekonstrukció. Harmadszor született újjá a város egyik legreprezentatívabb tudományos és közművelődési intézménye. Az épület elkészülte összekapcsolódott egy új, állandó régészeti kiállítás megnyitásával. A bemutató az „Akik avarnak mondták magukat" különös címet viseli. A kiállítás forgatókönyvírőja és társrendezője, Kürti Béla régész-muzeológus, az avar genetika kutatója. Az ő kalauzolásával mutatjuk be a mintegy 10—15 évre készített állandó tárlat tárgyait. ség, akkor szükségszerűen vetődik fel a következő dilemma: milyen is legyen a kiállítás? Hiszen nem néhány lietes alkalmi tárlatról, hanem hosszú évekre szóló, állandó bemutatóról van szó. — Sót. a kérdéshez még olyanok ís csatlakoznak, mint: kinek készül, azaz milyen látogatói csoportokat célozzunk meg: eredeti anyagot, vagy másolatokat állítsunk-e ki: történetileg dolgozzuk-e fel témánkat, vagy más csoportosításban: nagykorúnak tekintsük-e a nézőt, s képben és szövegben megengedhetjük-e az asszociációkat. számíthatunk-e látogatóink aktív közreműködésére: hagyományos múzeumi tárlatot rendezzünk. vagy próbáljunk szituációkat teremteni? Úgy gondoltuk, számítunk arra. hogy a tárlat látogatói hajlandók törni a fejüket, vállalkoznak a közös gondolkodásra. így aztán a bemutató egyik része arról szól — térképekkel, régészeti leletekkel, rövid. tömör ismertető szövegekkel, korabeli történeti és irodalmi munkákból való töredékekkel —, hogy kik is ezek az avarok, honnan jöttek, hogyan éltek, miképpen gondolkodtak, milyen volt hitviláguk. A második rész egy jurtaszerü bemutatótér, ahol szituációban próbálták érzékeltetni mindennapi életükét, viseleteiket, munkájukat. II. „ A jurta földje cifra szőnyegekkel volt leterítve, a fal hosszában vert ezüst talpakon díszített ládák álltak, telistele mindenféle kinccsel és drága prémmel... Jobbra egy sárkányokkal és oroszlánokkal mintázott edényszekrény, balra selyemtakarás ágy." (Tuvai népmese) — Most már elkerülhetetlen a kérdés, kik is voltak tulajdonképpen az avarok, mert a cím a laikus számára túlságosan talányos. — Az avarok — összefoglaló név. Tulajdonképpen ilyen nép nincs is, ezért idéztünk egy korabeli bizánci történeti munkából, amely úgy jellemezte őket: „akik avaroknak mondták magukat". Európában az avarok Krisztus után 558 tájékán tűnnek fel. A Góbi-sivatag tájáról, az Altáj vidékéről menekültek nyugatra. Régészeti leletek igazolják, hogy ottmaradt töredékeik síranyaga megegyezik a nyugatra menekült nép tárgyi és szellemi kultúrájával. A közép-ázsiai városállamok türk nemzetségei az Aral-tótól és a Fekete-tenger mellékéről hasonló módon menekülni kényszerültek, s a két nép találkozott. keveredett. Az avar csoport Baján kagán fejedelem vezetésével északról nyomult be a Kárpát-medencébe. s 567 őszén a megtelepedésre utaló leleteink vannak. Egy évvel később a Kárpát-medence egész mai területé az avarok fennhatósága alatt áll. Különös helyzet ez, 250 évig a bizánci birodalom és a frank császárság ütközőpontjában helyezkedtek el, s bizonyos történelmi szituációkban a mérleg nyelvét is játszották. — Egy ilyen jelentós munka feltételezi a tudomány eddigi eredményeinek szintetizálását, a teljes ismeretanyag feltérképezését, a legfontosabb hangsúlyok kiemelését. Milyen tapasztalatokat hozott ez a tevékenység? — Egyik oldal a szakmai, a másik a nagyközönség számára is izgalmas. A szakmai az. hogy bizonyossá vált — éppen genetikájuk kutatpsa nyomán —. hogy mennyire egységes népcsoportról van szó. s hogy történetük a kezdetektől bukásukig mennyire egyívű, etnikai értelemben mennyire egy történés. Nomád népként érkeztek ide. az új területeken rendkívül fontosnak tartották a kagán védelmét, a határok biztosítását. De az akkori európai hatalmak szorításában ezzel az életmóddal nem tudtak megélni, a nép egy részének le kellett telepednie. Ezt igazolja, hogy a 630as években volt olyan település, amelynek temetőjében hatszáz sírt találtak. Az uralkodó réteg nomád maradt, az arisztokráciára jellemzőek voltak a belsó villongások, ennek lett eredménye, hogy a kagán halála után 803 és 805 körül legyőzték őket a frankok, illetve a bolgárok. A földet művelő parasztság természetesen falvaikban maradt és nagyon sok helynevet és bolgár —töröknek ítélt jövevényszót a továbbélő avarok adták át a honfoglaló magyaroknak. A nagyközönség is sokat láthat ebből, olyan érdekességeket is megmutatunk. mint az avar temetkezésekre jellemző fülkesír. amellyel az eltemetette! és annak értékeit védték sajátos modorú III. ..Fenn van al én Kék Ege ró, alul az én Földanyám, Ó teremtett mindent " — A temetkezési szokások már erősen összefüggenek világképükkel, hitvilágukkal. Ezeket külön is hangsúlyozza a bemutató. — Igyekeztünk sok mindenre odafigyelni. írásos források bizonyítják, hogy az avar vezérek sátrai nem holmi szűk alvóhelyül szolgáltak, hanem ácsolt gerendázatukat prémekkel, nemes bőrökkel burkolták, S e sátorpalotában alkalmasint kétezer vendég is mulatozhatott. A feltárt leletek díszítései utalnak leginkább hitvilágukra, vallási szokásaikra. Rendkívül érdekesek a szíjvégeken, csatokon található növényi ábrázolások, a végtelenített sorminták, az egymáshoz kapcsolható motívumok. A növényi elemek mellett igen gazdagon jelennek meg a stilizált állatfigurák. a misztikusan tisztelt lovak, oroszlánok, madarak, sárkányok. Mindezekből egyértelműen következik, hogy az avarkori ember együtt élt a természettel, része volt a növény- és állatvilágnak, egy egységes természet szerves tagjaként élte életét. — A tárlókban néhány emlék díszítése már a kereszténységre is utal. — így van, e komplett világkép Európa- és Ázsia-szerte ismert vándortémái mellett, a sámánizmust igazoló ábrázolásokat követően már a hatodik század végén — meglehetősen korai leletanyagban — megjelennek a kereszténység elemei. Ennek az lehet az oka. hogy a negyedik században Bizáncból kiüldözött Nesztor a kereszténység elemeit elvitte KözépÁzsiába. egészen India határáig, s innen került a nesztoriánus kereszténység több motívuma a nyugat felé menekülő avarok szellemi, majd tárgyi kultúrájába. Ennek legszebb megjelenési formái a különböző tárgyakon megjelenő szembenéző galambok és természetesen a kereszt. IV. „Hátul nagyon hosszú volt a hajlik, szalagokkal megkötve és befonva. Egyéb viseletük a többi hunokéhoz hasonlított." (Thophanes) — Az állandó kiállítás második teríne egy nagyméretű, kor alaprajzú jurtára emlékeztet. — A bemutató e részének Tervezője. Lórinczy Gábor egy jurtaszerü kiállítóteret álmodott meg figurákkal, állatsémákkal, a mindennapi tevékenységet bemutató megrendezett jelenetekkel, rekonstruált tárgyakkal. Igen látványos és reprezentatív ez a bemutatási forma, s fölötte ragyog a végtelen csillagos ég. (A fotókat Nagy László készítette) TANDI LAJOS r *y aw arljA mj illfp '••fit 1 •• / Éf yv ^H BMWBwk-VK'JÉhI