Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-02 / 28. szám

9 Hirdetés 1991. február 2., szombat magazin | [DM Szeged legnagyobb könyvkiadója ötszáz éve született A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület (az MTESZ egyik tagegyesülete a 33 sorában! megyei csoportja 1990 novemberében emlékezett megalakulásának 25. évfordulójára. A jubileumra kiadott miniköny v kéziratának írásakor jöttem rá, hogy Szeged városának a legnagyobb, a legolcsóbb, a szegedi civiiástól legtiszteletreméltóbb könyvkiadója az a Szegedi Nyomda MTESZ Miniatúrkönyv-klubja, amely 1972. január 2-án alakult meg, és azóta 55, azaz ötvenöt „minit" jelentetett meg. (Nem számolom ide azokat a hasonló formátumú kiadványokat, amelyeket a Szegedi Nyomda megrendelésre készített.) Ezek a kicsiny és parányi könyvek valahogy az embert apróságukkal is megfogják A miniatűr könyvet sokak egyszerű divatnak tartják. Szerintem jóval több ennél. A minikönyv tenyérbe simulva is olvasásra késztet. A klub megszületésének hiteles históriája a következő: 1969. május 14—15-én a 9. műszaki hónap keretében nyomdászaink voltak házigazdái a Könyvművészetünk és könyvgyártásunk mai feladatai elnevezésű országos konferenciának, amelyen több mint 200-an vettek részt. Erre az alkalomra adta ki a Szegedi Nyomda Móra Ferenc Bolondságok című müvének miniatúrkiadvánvát, és minden résztvevőt megajándékozott egyegy példánnyal. A második szegedi ..mini" 1972-ben Dugonics András: A mi volt vitatni való... facsimile kiadása, majd Juhász Gyula Szakállszárító kiskönyvecskéje a harmadik állomás. Megvolt a harmadik is, és ekkor vetódött fel elsősorban Erményi Lajos ny. műszaki igazgatóhelyettesben. de másokban is. hogy hozzanak létre egy olyan laza szervezetet, amelynek tagjai minden fizetség nélkül és hulladékanyagokból minikönyvet készítenének a maguk okulására, a szakmai műveltségük emelésére, s az így szerzett tapasztalatokat azután a saját munkájukon keresztül, a nyomda javára is fordíthatják. A klubot elnökként Erményi Lajos, titkárként Varga József és vezetőségi tagokként Ekker János, Domonkos István és Selep László vezetik. Tizenkilenc év alatt megjelent mini- és mikrokötetek a tagok áldozatos. körültekintő és precíz munkáját fémjelzik. Elsősorban olyan könyvek kiadására vállalkoztak és vállalkoznak, amelyek Szeged szellemiségét hirdetik, ezer szállal kötődnek városunkhoz, az itteni irodalmi, művészeti, történeti, közéleti és műszaki-tudományos közélethez. E küldetés jegyében jelent meg a Dózsa- és Szeged antológia (két változatban), a József Attilabreviárium, a Vallomások Szegedről válogatás. Juhász Gyula Ars Longa című. művészeti írásait egybégyújtó kötet. Vedres István A Tiszát a Dunával... című munkája. Tápéi tündérmesék című gyűjtemény, a Csongrád megye történetét felvázoló kötet. Gárdonyi Géza Figurák című műve, Buday György (ma már Szeged díszpolgára) grafikáit összegező kötet, Somlyó Zoltán szegedi írásai. Pusztaszer (antológia), Kopasz Márta grafikái. Móricz Zsigmond Paprikaszagú levegőben (két változatban). Tömörkény István Szegedi alakok (két változatban), Sz. Simon István: Vizek és emberek. Juhász Gyula Szegedi kalendáriuma, Vedres István A sivány honiokság. Cserzv Mihály Az öreg Szeged, a Szabadtéri Műhely, a Műszaki-tudományos haladásért, a Régi szegedi nyomdák, Lóíejüek, pöfögök a vaspályán, írások Dorozsmáról. Sótér István Szeged könyve, a Csonka fivérek, Gregor—Varga, ízről ízre, Sz. Szigethy Vilmos Régi szegedi kocsmák. Bátyai J.: Torony alatti főmérnökök, Liebmann Béla: Szegedi képeskönyv. A miniatűrkönyvek megjelentetésében nagy segítséget nyújt Péter László, Apró Ferenc, Lengyel András, Fritz Mihály, Csongor Győző és mások. A fenti felsorolás természetesen nem teljes, nem összegzi az ötvenötöt. Csak tallóztam, minden harag és részrehajlásnélkül. Nemes hagyományt. szép küldetést ápol ez a klub, és mondhatjuk, hogv az elmúlt évek alatt Szeged legsikeresebb kiadója. Szebbnél szebb miniatűr könyvekkel gazdagítják a magyar könyvkiadást, zseniális munkákkal plántálják a polgárokba a Szegedszeretetet, városunk megbecsülését, a szegediek, a könyvet szeretők és gyűjtök legnagyobb örömére. É klub nagykorúvá vált, maturált, most már nem középiskolás fókon kezdeményezhetnénk, de mások is mindazt, ami itt, az elmúlt 30—40 évben sehogyan sem sikerült. MTESZ-beli köreinkbén a hatvanas évek elejétől kezdve szorgalmaztuk, beadványokkal fordultunk ide-odaamoda. hogy itt is adjunk ki Műszaki Szemlét (jó példa a háború előtti Szegedi Szemle, annál is inkább, mert a szövetség keretén belül létezik ilyen: Miskolcon, Pécsett, később Csepelen. Egerben, Sopronban, Békéscsabán. Vásznunk a rengeteg társadalmi munkától ugyan dagadt, de hajónk sehogyan sem ment előre. Azután elóhuzakodtunk azzal az ötletünkkel, hogy ötévefiként adjunk ki úgynevezett Iparkönyvet, amelyben összegezhet nénk a megye iparának eredményeit tervciklusokként A hatalmon lévő középszer ezt sem értette meg. Nemcsak a megyénkbeli középszerre vonatkozik, hanem az egész országéra, hogy egyik sirbaeresztó kötele volt: nem tudott a szellemi tőkével gazdálkodni, sót lépten-nyomon fecsérelte, mert szegényes befogadóképessége és -készsége miatt nem tudta kellő mértékben elősegíteni az értékteremtő, a minőséget hirdető értelmiségi munka jelentőségét, azt megérteni és kamatoztatni. Azt meg külön nem szerette a műszaki értelmiségben, hogy mi láttuk meg először és leggyorsabban a növekvö műszaki szakadékot, a technológiai rést. amely hazánkat és a velünk közös gazdasági rendszerekben működő országokat — már 1972-tól kezdődően elszakította a fejlett világtól. így aztán nem is kell csodálkoznunk, hogy itt nem születhetett meg a Műszaki Szemle, de könyvkiadási törekvéseink is léket kaptak. (Most lehetne érvelni azzal, hogy tetó alá hoztak egy félig sem sikerűit mutatványpéldányát a Csongrád Megyei Szemlének (1979), ami aztán tovább nem is jutott. Tudott ugyan a negyven év alatt a középszer olyan hangzatos mondatokat kreálni, hogy a politika és a tudomány egymásra utaltak, szövetségesek, csak éppen a fő szövetséges csapta be lépten-nyomon a realistákat. Pedig a politikai és az állami vezetésnek ekkor kellett volna felfedezni igazán, hogy „Értelmiség nélkül az ország olyan, mint a fej nélküli test." (Balogh Edgár.) Valóban sokszor fejetlenek voltunk. A Szegedi Nyomda MTESZ Miniatűrkonyv-klubja kiadásában az utóbbi 5 — 10 évben már műszaki könyvecskék is megjelennek. Az előállításban nincs is gond. mert a szegedi nyomdászok a természettudományos és a műszaki könyvek előállításában megbízhatóak. Ezen az.úton továbbhaladva, jó lenne helyi műszaki lap előállításának kérdésével foglalkoznunk, és a szegedi könyvkiadást is fel lehetne támasztani haló poraiból Annvi erőforrás kellene csak ide, amennyit a realizmus igényel. A szellem hangjának már nem muszáj mutálni. Sikerre lenne szüksége már e népnek, amiből ai elmúlt 500 évben sem kapott sókat. Móst valami új közéletiség is kezdődik, amelyben meg kell hogy találja magát a műszaki is, a maga összes batériájával. melyet fel-feltöltve, menetközben tőle is várható, hogy a szándékolt lépéstevókkel együtt menetéljen BÁTYAI JENŐ Loyolai Szent Ignác .4 tezsuita rend - melynek jelenleg a világ 112 országában csaknem 26 000 tagja van - 1990 szeptember 27. és 1991. július 31. között Szent Ignác-évet tart. Ennek keretében két évfordulóra emlékeznek: S00 éve született a rend alapítója, és 450 éve hagyták jóvá a rend szabályzatát és működését. Inigo Lopez de Loyola 1491-ben született egy ósi baszk nemesi család tizenkettedik gyermekeként. A Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd uralkodása idején egységesülő Spanyolország hatalma és dicsősége éppen Inigo (Ignác) ifjúkorában ért el csúcspontjára. A XVI. század elején világhatalommá váló ország számos nemes ifjához hasonló módon szülei ót is a királyi udvarba küldték. Itt először Izabella királynő főkincstárnokának apródja volt. majd katonatiszt lett. Kitűnően lovagolt, ügyesen vívott és szép katonai karrier lehetősége állt előtte. 1521-ben, amikor a francia csapatok Pamplona várát ostromolták, egy ágyúgolyó szétroncsolta jobb lábát. A súlyos sebesülés miatt hosszú ideig feküdnie kellett. A betegágyon unalmában Krisztus életét és a széntek legendáit kezdte el olvasni, mivel más könyvekhez nem tudott hozzájutni. A kezdetben száraznak talált olvasmányok mély átalakulást indítottak meg lelkében. Mire betegségéből felépült, megérlelődött benne az elhatározás, hogy szakít eddigi könnyelmű életével és ezután Isten katonája lesz. Elzarándokolt Szűz Mária két kegyhelyére. Aranzazuba és Montserratba. Montserratban kardját a Boldogasszony oltára mellé akasztotta, s niagát Máriának ajánlotta fel. Ezután a közeli Manrésába ment. ahol egy évig egy barlangban vezekelt és elmélkedett. A magányos elmélkedések lelke még erőteljesebb misztikus átalakulását eredményezték. Itteni lelki élményei hatására született meg híres ..Lelkigyakorlatok" című könyve, amely azóta is a katolikus vallásos irodalom egyik leghatásosabb műve. Manrésából Rómán és Velencén keresztül a Szentföldre zarándokolt. Innen hazatérve úgy érezte, hogy új életpályáján nem nélkülözheti az alapos tudómányos képzettséget. Ezért egy évtizeden keresztül nyelvi, bölcseleti és teológiai tanulmányokat folytatott Barcelonában. Alcalában. Salamancában és Párizsban. Párizsban magiszteri (doktori) fokozatot szerzett. 1534 augusztus 15-én hat társával a Montmartre egyik kápolnáidban közös fogadalmat tettek, hogy teljes szegénységben és szüzességben Istent szolgálják. tanulmányaik befejezése után elzarándokolnak a Szentföldre és a lelkek üdvösségre vezetésén munkálkodnak. Ha nem sikerülne eljutniuk Palesztinába. akkor Rómába mennek, és ott felajánlják szolgálataikat a pápának. Pappá szentelésük után Ignác és társai Velencéből el is akartak indulni az Üdvözítő szülőföldjére. De a Velence és az oszmán birodalom között 1537-ben kirobbant háború miatt nem folytathatták útjukat keletre. így Rómába mentek, s III. Pál pápa rendelkezésére bocsátották magukat. Hosszas tanácskozás után úgy döntöttek, hogy közösségüket szerzetesrenddé alakítják, melynek Soctetas Jesu. vagyis Jézus Társasága lesz a neve. Az új szerzetesrendet és annak szabályzatát III. Pál pápa 1540 szeptemberében hagyta jóvá. és erősítette meg. A következő év áprilisában rendtársai egyhangúlag Ignácot választották meg rendfónöküknek. A rendi szabályzatot Szent Ignác 1541-ben továbbfejlesztette, s ezzel szilárd keretet adott rendjének Csakhamar az egész világon ismertté lett a jezsuiták jelmondata: Omnia ad maiorem Dei glóriám! — Mindent Isten nagyobb dicsőségére! Helytelen lenne Szent Ignác rendjét egyszerűen az ellenreformáció mindenre elszánt élcsapataként elkönyvelnünk! Tagadhatatlan ugyan, hogy a XVII — XVIII. század folyamán a jezsuiták gyakran a céljaikhoz egyáltalán nem illő eszközök felhasználásától sem riadtak vissza, s ezért a közvéleményben nagyon negatív kép alakult ki a rendről. De ugyanakkor a Trienti Zsinat hután untainak szellemében tevékenykedve u Jézus Társasága a katolikus egyház belső megújulásának leghatékonyabb mozgatóerejét jelentette. Találó Pierre Pierrard megállapítása: „Hogy az a kétszázezer jezsuita. aki Szent Ignác óta élt. nem volt mind szent, az biztos! De a jezsuitákat zsarnoki vágyak vak szolgálóiként ábrázolni azon ürügy alatt, hogy a rend erősen hierarchizált és fő törvénye az engedelmesség, a valóság meghamisítása." Szent Ignác magas követelményeket támasztott magával és társaival szemben: ..Ennek a világnak a dolgaira gondot nem fordítani nem jelent sokat, hanem az Isten dolgaiban gondatlanul eljárni, az egyszerűen tűrhetetlen!" — mondta. A jezsuita rendbe jelentkezőkből alapos vizsgálat után választották ki az alkalmasakat. Ezután több mint tízévi tanulmányi idó következett. A rendkívül hosszú próbaidő a hozzá társuló sokrétű és alapos képzéssel lehetővé tette, hogy a jezsuiták különlegesen magas színvonalon szolgálják a katolikus egyházat. A rendalapító különlegesen erős módon kapcsolta a Jézus Társaságát a római pápához A jezsuitáknak ugyanis a többi szerzetesrendnél szokásos hármas fogadalom — tisztaság, szegénység, engedelmesség — mellett még egy negyediket is lé kellett tenni. Ezzel a pápának fogadtak külön hűséget és engedelmességet arra. hogy minden körülmény között készek teljesíteni akaratát. A sokat betegeskedő Szent Ignác 1556. július 3!-én hunyt el. Fáradhatatlan munkálkodása eredményeként ekkor már körülbelül ezer tagot számlált a jezsuita rend. A Jézus Társaság alapítóját 1662-ben avatta szentté XV. Gergely pápa. ünnepnapjául július 31-ét jelölve ki. GICZI ZSOLT llReiivénv_ Bánkódás helyett V ÍZSZINTES: 1. Feleki László egyik aforizmájinak kezdete (zárt betűk: N, E, A, A). 14. Talicskán a domb aljára szállít. 15. Hadszíntérnek közvetlenül az arcvonal előtti része. 16. Égtáj. 17. Az elemzés tana. 18. Tetszetős. 19. Egyenes, mint...;szóláshasonlat. 20. Néma tusa! 21. Csíp. 22. Halálra. 24. Számrendszerünk alapja. 25. Igefajta. 27.Az ittrium és az amerícium vegyjele. 28. Épület kicsinyített mása. 30. A Nílus felső folyásánál élő népcsoport tagja. 32. Váltó eredménytelen bemutatását igazoltatja. 34. Páros adat! 35. Labdát lábbal továbbító. 37. Cinnel bevon. 38. A fordítottja is igekötó. 39. Népi hangszer. 41. Trákok lakták. 43. Alélás. 45. Rába ...; győri sportklub. 47. A szabadban. 48. Krivoj...; ukrán bányaváros. 49. Amely helyre. 50. Erősen páros betűi. 51. A tórium vegyjele. 53. Virágtalan növények szaporítósejtje. 54. Az utolsó magyar királyné. 55. Oszlopot helyettesítő, kőből faragott nőalak. 58. A rubel századrésze. 59. Autark. 60. Muzikális. FÜGGŐLEGES: 2. Kettétép. 3. Irányít. 4. Versenyszakasz. 5. A panasz szava. 6. Deciliter, röv 7 A víz alá tuszkoló. 8 Delon; francia filmsztár. 9. A Biliárd fél tízkor c. regény írója (Heinrich). 10. Autósiskola. 11. Titokzatos havasi ember. 12. Idegen előtag: három-, hármas. 13. Valószínűleg kozmikus eredetű, üvegszerű közetanyag. 16. Az aforizma második, befejező része (zárt betűk: J, N, V, I). 17. Az egyik szülő. 19. Talaj jelzője is lehet. 23. Gálád, alávaló. 24. Telefon, röv. 26. Egymás után mond. 28. Olasz város a Pósíkságon. 29. Jászai-díjas színész, érdemes művész (András). 31. Vakond jelenlétére utaló kupac. 33. A végén lerovó! 36. Kómában van! 38. A relativitáselmélet kidolgozója (Albert). 39. Rejt. 40. Vállalja a rabigát. 42. Zenél a tücsök. 44. Goethe egyik személyneve. 46. Mózes öt könyve. 49. Töltött sütemény, névelővel. 52. Széki...; szikes mocsarak madara. 53. Forgatócsoport. 54. Angol—német övezet! 56. Sokat idézett francia aforizmaszerzó (Étienne). 57. Az alumínium és a bór vegyjele. 58. Kenneth Loach rendezte angol film. 60. Vége-a mozinak! SCHMIDT JÁNOS Beküldendő: vízsz. 1 és függ 16 •