Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-20 / 43. szám

1991. február 20., szerda Kultúra 5 A Mozart-év bécsi nyitánya „Nem vagyok költő, nem vagyok festő, nem vagyok táncos: csak a hang által tu­dom kifejezni magam — muzsikus vagyok." Mozart anyjához írt levelének részletével üdvözlik a vendeglátók a látogatót Bécs patinás épületében, a Künstlarhausban. A Mozart-év nyitányaként tavaly december­ben megnyíló kiállítás szervesen illeszkedik a muzsika fővárosának turisták elé táruló képébe. Hiszen számtalan épület, vagy más dokumentum őrzi Mozart itt töltött tíz évé­nek emlékét. Így — többek között — a Schönbrunnban külön felhívják figyelmün­ket arra a teremre, ahol Mária Terézia ud­varával együtt élvezhette a négyéves zene­szerző virtuóz játékát. Az évforduló kezde­tére hozták rendbe azt a házat; amelyben — sok más bérlete mellett — lakott Mo­zart. A kiállítás, persze, magan viseli a nagy­szabású szellemi vállalkozás nyomait. Igen tetemes belépő ellenében sokféle szolgálta­tást kapunk. A legalább három órát igény­be vevő kiállítás megtekintése mellett, óránként minikoncertre invitálnak bennün­ket. a hallban pedig katalógusokkal, hang­lemezekkel. s rengeteg giccsel (hangjegyes hamutál, nyomatos trikó, iratnyomó Mo­zart-mellszobor) igyekeznek feledhetetlenné tenni az élményt a szervezők. A számunkra még kissé szokatlan és visszásnak is tűnő csinnadrattás reklámtevékenység azonban, kétségtelen, párosul egy nagy igényű szel­lemi vállalkozással. A pazar külsejű kiál­lítás arról tanúskodik, hogy a rendezők pénzt és faradságot nem kímélve gyűjtötték össze Mozart korának legfontosabb tudomá­nyos, oktatási, művészeti relikviáit, illetve a cívis élet szokásos dokumentumait. Ezek között sétálva, feleleveníthetjük ismeretein­ket Mária Terézia iskolareformjáról, vagy II. József türelmi rendeletéről, s számos dokumentumot láthatunk ezeknek a tudo­mányos közéletre gyakorolt hatásáról. Rá­bukkanhatunk egy. elektromosságot előállí­tó gépre, amelyet a XVII. század orvosai elektroterapikus gyógyításaiknál alkalmaz­tak. Vagy megcsodálhatjuk azt az égetötük­röt. mellyel Frum osztrák fizikus megkísé. relte a gyémántot megolvasztani. A kézi­nyomtatóló Lavoisier kísérleti tárgyain, s a korabeli hangszereken keresztül a börtön­élet szokásos tárgyaiig, széles skáláját is­merheti ük meg e kornak. Alános .figyelmet szenteltek a rendezők a felvilágosodás ko­rában virágzó alkimista, okkultista hagyo­mányok és a szabadkőművesség meghatáro­zó szerepének a bemutatására. Maga Mo­zart is tagja lett 1784-ben a „Jótékonyság­hoz" nevű páholynak. Ezenkívül még hét páholy működött Bécsiben, melyéknek sok politikus és befolyásos személy is tagja volt. Mozart életének állomásait kronologikus sorrendben követhetjük nyomon. Hatalmas térképeken ábrázolják koncertkörútjait, s ehhez válogatták ki személyes tárgyai kö­zül azokat, melyeket atazasai során hasz­nált, például utazótoilettjét. Egy kisebb­fajta képcsarnokban függnek azok portréi. akik Mozart életében meghatározó szere­pet játszottak: Marzolinié, aki a nyolcéves fiút fizetség nélkül tanította: Gottsched lip­csei irodalmáré, aki útmutatásokat adott Mozart tehetségének fejlesztéséhez; vagy Ignaz von Born termésaettudósé, akinek „Egyiptom misztériumairól" írott könyve oly nagy hatást gyakorolt a zeneszerzőre a Varázsfuvola megírásakor. Mozart szemé­lyét Bornéval egybekapcsolni azért is érde­mes, mert személyiségük a természet ég. a művészet halhatatlanságának bizonyítéka. A kiállítás ezenkívül még sok apró érde­kességgel is szolgált. Megtudhattuk, hogy Mozart nem keresett rosszul, de szenvedé­lyes ' biliárdjátékos lévén, állandó pénzza­varral küszködött. Házasságáról és a nők­ről pedig így vélekedett: „Ha mindenkit el kellem vennem, akit kedveltem. kétszáz feleségem lenne!" Külön termekben adnak helyet egy-egy kiemelkedő operája díszleteinek. A Szök­tetés a szerájból hangulatos kulisszái a bé­csiek számára azért is olyan fontosak, mert ez volt az első német nyelvű bemutató Bécsben. Ezután nemzeti muzsikusként üd­vözölték Mozartot, aki így vélekedett: „Minden népnek megvan a saját operája, miért ne lenne meg a németnek is?" S per. sze. misztikus félhomályban léphetünk a Varázsfuvola termébe, ahol az opera fel­csendülő dallamára valóban varázslatos óil­lanatokat élhetünk át. S mielőtt a Requiem hangjaira kisétálunk a kiállításról, még néhány percig elidőzhetünk a géniusz port­réja előtt. Hiszen mégiscsak a sugárzó szempár és müveinek varázsdallamai nyúj­tanak feledhetetlen élményt a még oly. kö­telességszerűen lelkesedő kiállításlátogató­nak is. G. Nagy Mária Brahms és Richárd Strauss Két rendkívül hatásos, sokszínű kompozíció bemuta­tására került sor a hétfői filharmóniai hangversenyen. A zenetörténetben a romantikus formaművészet legsokolda­lúbb összefoglalójaként számon tartott Brahms d-moll zongoraversenyét Walter Chodack adta elő. A szimpatikus francia zongoraművészt lelkesen, régi ismerősként üdvö­zölte a közönség. A zongoraverseny tragikus hangvételű I. tételén Schumann öngyilkossági kísérletének nyomasztó hatása érezhető. Brahms a kérlelhetetlenül sötét beveze­tésben értetlenségét, döbbenetét fejezte ki, amelyet csak fokozott a zongora és zenekar izgatott párbeszéde, a dé­moni hangzásvilág­A lassú tétel áhítatos, szinte templomi hangvételű in­dítása oldotta fel a hevesen viharzó érzelmeket. A zongo­raszólo ebben a részben meghatott elmélkedést, befelé­fordulást érzékeltetett, amelynek érzelmi tölté6ét Chodack játéka tokeletesen visszaadta. A Szegedi Szimfonikus Ze­nekart vezénylő Pál Tamás e személyes, szinte intim han­gulat után szünet nélkül, meglepő merészséggel csapott át a zaró rondotétel szenvedélyes, sötét színekkel megfestett hangulatába. A zongorán felhangzó, túlfűtött érzelmi telí­tettségű dallam előadása a szinkópás hangsúlyeltolódás mi. att meglehetősen nehéz Hibátlan interpretálása Chodack mesterségbeli tudásának ékes bizonyítéka. A hangverseny második részében Richárd Strauss Al­pesi szimfóniája hangzott el. A müvet fiatalos lendület, vi­talitás és spontán zenei bőség jellemzi. A programzene egyik leghatásosabb művelőjeként, Strauss olyan képet festett az, Alpok csodálatos vidékéről, hogy e mű segítsé­gével még akkor is maradéktalanul felidézhetnénk hangu­latát, ha valamilyen természeti katasztrófa folytán elpusz­tulna. A szimfónia zenei eszközökkel mond el egy rövid történetet: egy hegycsúcs megmászását és a visszafelé ve­zető üt viszontagságait a viharban. Előadásához, meglehető­sen nagy apparátusra, rendkívül sokféle hangszerre van szükség Hárfák, cintányérok, triangulum, elektromos or­gona és eelesta szerepeltetésével próbálja elénk varázsolni a zeneszerző az utánozhatatlan természetet. A csillogó, zi­zegő futamok, trillák es tremolók segítségéve! fantasztikus képek tárultak a közönség elé: erdei madarcsicserges, a háttérből hegyi pásztorok jellegzetek kurjongatása, víz­eses zuhogása. A hegyi legelő méheinek zümmögését cso­dálatosan érzékeltették, a hegedűk, a sokféle madárhangot élethűen ábrázolták a fagottok, fuvolák és oboák. A glecs­cser jeges hidegségét, vakitó atmoszféráját, majd a közelítő vihar okozta feszültséget iendkivuli erővel érzékeltette a zenekar-. Szinte megkönnyebbülést jelentett a vihar kitöré­sét megjelenítő, mennydörgést utánzó dobok dübörgése. A befejezés által sugárzott megnyugvás a veszélyes útról va­ló sikeres visszatérés örömét sugall'a. A hangverseny kiváló technikai felkészülteéget és a szélsőséges hangulatok rendkívüli ábrázolókészségét igé­nyelte a karmestertől és zenekartól egvaránt. Bátran ál­líthatjuk, hogy Pál Tamás és a zenekar ismét kitűnően vi zsgázott. Grcsó Erzsébet kongresszusról Az elmúlt hét végén Ba­latonfüreden tartotta rend­kívüli kongresszusát a Pe­dagógusok Szakszervezete, melyen városi szervezete nevében Pap Jánosné vá­rosi titkár is ott volt. A kongresszuson kiderült, hogy a Pedagógus Szak­szervezetnek van mar sztrájkalapja, s hogy a pe­dagógusok béremelése is nagyobb problémák nélkül zajlik az országban. A sze­gedi pedagógusok március elején vehetik kézbe azt a borítékot, mely már az au­tomatikusan járó, 20 szá­zalékos emelést is tartal­mazza. Akadtak vitá-k e 20 százalék megállapításá­nál. A legtöbb helyen nem vállalták a kiküldött pénzalap differenciált szét­osztását, akadt olyan igaz­gató, aki a béremelést szo­ciális juttatásként értel­mezte, ellenben a tanárok, nevelők azt szerették vol­na, ha bérosztásnál a mi­nőségi munka megbecsülé­se és elismerése is kifeje­zésre jut. Egyébként bár­mikor is osztják majd ki a pénzt, a törvény betűje szerint, januárra vissza­menőleg kell megtenni azt. A hiányzó tíz százalék — mert hogy harmincszáza­lékos emelésről van szó — valószínűleg áprilistól lesz jelen a pedagógusok béré­ben. Mindezekről részlete­sebben is szó lesz a Peda­gógusok Szakszervezetének testületi ülésén, mely csü­törtökön a Ságvári gimná­zium kis tanári termében lesz, fél háromkor. Dal Elődöntők után Az első forduló után kissé csalódottan kapcsoltam ki té­vékészülékemet; hát ennyire amatőrök? Hát ennyire nincs énekhang és utánpótlás eb­ben az országban? Lezajlot­tak az ÁB Popfesztivál elő­döntői. Úgy látszik, 16-ára össze­gyűjtötték a jobbakat, bár közéjük szorult egy kakukk­tojás is. G volt az, akit nem szabadna még a színpad kö­zelébe se engedni — a hall­gatók érdekében. A 9 éves ANDI bámulatosan falsul énekelt, pedig a műsorvezető úgy vezette be, hogy rajon­gói klubja és nagylemeze van. A „rajongók" tán meg­bocsátják: kár azért a nagy­lemezért, várnia kellene egy pár évet. A II. elődöntő résztvevői már mosolyogni és. mozogni is tudtak a színpadon. Bár volt olyan énekes is, akinek a sok mozgás megártott; ki­fulladt, s a végén már csak lihegett a mikrofonba. Na­gyon zavaró volt a play back is. A műsorvezető sem állt mindig a helyzet magaslatán. Szemüvégcsere után is elté­vesztette a zsűri által muta­tott pontokat, amely zsűri egyébként népszerű és szak­emberekből állt, na meg a szponzorok képviselőiből. Az egész műsort áthatotta a rek­lám, már nem is a gitárost figyeltem, hanem a pólójára, vagy a gitár bundjai közé írt reklámszöveget. Új stílusmeghatározások­kal ismerkedtem meg: félke­mény-, háztartási és dzsent­rirock. Hogy ezek mit jelen­tenek? Igazán kár, hogy a szegedi Polgár Tibor nem jutott be a döntőbe, de azért „Van. re­mény", bízzunk a közönség­szavazatokban ! S hogy mennyire nem csak popzenével találkoztunk, mi sem bizonyítja jobban, hogy az első helyen döntőbe jutott együttes, a Kortársak, alter­natív rockzenét játszik. A döntő február 23-án lesz a televízióban. A hazai rockvi­lág élgárdája azonban nyu­godtan dőlhet hátra a fotelé­ben, trónusuk nem forog ve­szélyben. Itt a sztár nem magától, tehetségből lesz. Ügy csinálják. Takács Viktor Nem lelkizünk Hangok válnak ki az általános hangzavarból, ame­lyek jajveszékelnek, könyörögnek, átkozódnak, szidal­maznak, türelemre vagv önmérsékletre intenek. Mintha az ember a pokol legkülső körén állva hallgatná a mély­ből felgyűrűző hangmasszát. Mindegyik elmondja a magáét, azután beleolvad a morajlásba, amit rögtön utána más próbál túlordítani; aki hallja, nem függetle­nítheti magát tőle, legfeljebb ha viasszal tömi be a fü­lét nehogy a kétségbeesetten vergődő hangcsápak le­rántsák a mélybe. Ami igazán pokoli ebben a párbe­szédben, hogy mindenki a magáét hajtogatja, csupa mo­nológot hallunk, a megszólítás csak ürügy a megszó. lalásra. * Hovatovább már nem lesz hogyan megszólítani em­bertársainkat. Elvtársakból polgárok lettünk, dolgozók­ból adófizetők, az én fülemnek egyik sem csalogatóbb, mint a másik, talán azért, mert unom már, hogy csalo­gatnak. A bizalmatlanság légüres terében nem tudom, hogyan érinthetném meg az embereket, hogy megértsék, nem modorosságból, nem fejük fölött elzúgó szólam­ként & nem csűrés-csavarásképpen szólítom meg őket. Ha ezt megtehetném, nem is volna szükség semmilyen megszólításra. Elég volna tudni, hogy mindannyian itt vagyunk, a sors, vagy a véletlen akaratából. * Ehhez viszont szükséges tudomásul venni, hogy lel­künk is van, nemcsak politikai meggyőződésünk, teher­tűrő képességünk és elvonható jövedelmünk. A lélek kulcsa pedig az önismeretben rejlik. De van itt valaki­nek stabil, megbízható önismerete? Identitászavarban szenvedünk. Minket félretájékoztattak, minket felhasz­náltak, félrevezettek, becsaptak, tegnap is, tegnapelőtt is, holnap is. Persze, vannak, akik mindig mindezt tud­ták. Akkor tudásukból ne kovácsoljanak tőkét osszák meg velünk! Lássuk, ki vele, mit tudunk magunkról! Állig begombolkozott emberek előtt senki sem bolond magától vetkőzni. * Nincs mit mondanunk magunkról, összeszorított fo­gakkal és behúzott derékszíjjal, csatárláncba állunk, maja csak kibírjuk valahogy; mikor a tűzbe lépsz, bá­torításért koldulva körbepillantasz, de szomszédaid idő­közben valahogy elpárologtak. Most már nincs mit ten­ned. csak haladni előre, lehetőleg minél gyorsabban, és közben csak arra vigyázol, hogy nagyon le ne égj. Ha ebből kijusz. tűzálló váza leszel, és törhetetlen, mint egy jénai, felrakhatnak egy polcra, művirágok és por­celánnippek közé, az idők végeztéig jól fogod ott érezni magad. * Nincs olyan, hogy utolsó óra. Az utolsó óra éppen az, amelyikben jelenleg tartózkodunk. Nincs varázspál. ca sem, amelyet végighúzhatnánk a lélek húrján, hogy az vakító fénnyel kezdjen lobogni. De van még vala­melyes emberi tartásunk, kincstári önérzetünk és han­gunk, amelyet felemelhetünk, elhatárolódva a hivatásog hangemelőktől. Nem jó, látom már. ez is csak oda ve­zetne, hogy növekedne a decibelszint; mielőtt külön­külön elnyelne bennünket a bizonytalan jövő, meg kel­lene állni egy pillanatra, tudatosítani a magunk és má­sok jelenlétét, eltalálva a helyes hangsúlyt — nem szól. ni; talán ebbe a csöndbe mindenki beleférne az összes különbözőségével és azonosságával együtt, és ezért mindenki meghallaná: csak egy szívdobbanásnyi időre, egy lélegzetvétel erejéig. Hámori Róbert Nincs költségvetés Pályázóké a pálya Költségvetés pedig nincs. Sem központi, sem önkor­mányzati. Az iskolák igazgatói, a tanari testületek nem nagyon tudják, hogyan lesznek képesek az innovatív is­kola eszményének megfelelni. A Csongor Téri Általános Is­kolában egyelőre a tavalyi pályázati pénzekből finanszí­rozzák az okítás költségeit. Még nem tudják, mikorra várható a „nagy leosztás", s mennyi támogatásra számit­hatnak. Iskolája kilátásairól Bagi Ádámné igazgatónövel beszélgettünk. — Kemény időket élünk, de meg kell próbálnunk a lehetetlent. Tudom, a peda­gógusok közül sokan bele­fáradtak az. esztelen elvárá­sok teljesítésébe. Mások pe­dig túlságosan megszokták, hogy fent döntik el sorsu­kat. Szerencsére kollégáim között sok lelkes ember akad, aki a napi órák mel­lett. pályázati dolgozatokat fogalmaz. Lessük a szakfo­lyóiratokat, s a napilapokat, keressük bennük a pályáza­ti kiírásokat. — Az elmúlt évben meny­nyi pénzre sikerült igy szert tenni? — A tanácstól 900 ezer fo­rint működési támogatást kaptunk, ebből 400 ezret for­díthattunk szakmai beszer­zésekre. Ezzel szemben több mint egymillió folyt be a pályázatokból. Ezt az össze­get persze csak a beadvány­ban vállalt feladatokra költ­hetjük. — Mik ezek a célfelada­tok? — A Közoktatási Fejlesz­tési Alap két évvé! ezelőtt tett egy alapítványt minisz­tériumi pénzből. Ebből há­romféle feladatra is kap­tunk, összesen 830 ezer fo­rintot. Egyik pályázatunk az „embertan" bevezetéséhez, kapcsolódott. Ez nem tan­tárgy, amit 45 perces órá­kon lehetne tanítani. Az em­bertan lényege: a pedagó­gusnak minden órán időt kell szakítani arra, hogy a gyermekek erkölcsi, szelle­mi épülésére is odafigyeljen. Mi komolyan vesszük azt a tételt is, miszerint nem az intézményhez kell a tanulót adaptálnunk, hanem for­dítva, az intézményt kell a tanulók szükségleteihez il­leszteni. Egy másik prog­ramunkkal, az úgynevezett tantárgyközi anyanyelvi ne­velés témájával is pályáz­tunk. Ez komplex tanítási rendszer. A szaktanárok a saját tantárgyaik anyagából kigyűjtik az új fogalmakat. A listát a magyar szakosok kapják meg, s a nyelvtan­órán az abban szereplő sza­vakkal dolgoznak. A ma­tematika- vagy biológiata­nár viszont egy-egy foga­lom elsajátításánál a tanuló­kat figyelmezteti a szó, eset­leg tulajdonnév helyes írá sára. így a gyereket két­szer is megtámogatjuk egy­egy fogalom megértésében, helyes használatában. A har­madik KFA-pályázati té­mánk a játékos matematika­tanítás. Ezzel 100 ezer fo­rintot nyert egyik tehetsé­ges kollégánk. Persze a ki­sebb összegeknek is nagyon örültünk, ilyeneket kaptunk a Mindennapos testnevelés, a Szabadidöközösségek, klub­napközi, Az egészséges élet­módra nevelés témáinkért. — Mit várnak a központi költségvetéstől? — Fogalmunk sincs, mit remélhetünk. Eddig még ar­ról sem született döntés, mi­lyen törvény szabályozza majd az iskolák életét. Egész más lesz a helyzetünk, ha kerettörvény születik — mely az önkormányzatokra bízza az oktatás sorsát — s egesz más, ha egy részletező törvény, mely esetleg cent­ralizált programot ad, s minisztériumi iranyitassai. Lehet, hogy fejkvóta szerint a központi támogatásból és a helyi költségvetésből is kapunk, de sávos fejkvóta­rendszer is elképzelhető. Vagyis, a települések szo­ciális helyzettől függően ré­szesülnek majd a központi pénzekből. Mi természetesen annak örülnénk, ha minél több csatornán, minél több forint folyna be csekkszám­lánkra. Pacsiké Emília

Next

/
Thumbnails
Contents