Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-20 / 43. szám

6 Sport 1991. február 20. szerda Hivatalos? Nem hivatalos? Mészöly tiltakozott... Magyar idő szerint szer­da hajnalban játszották Rosarióban az Argentína —Magyarország barátságos válogatott labdarugó-talál­kozót. Lévén, hogy a já­tékvezető személyét még „jótékony homály" fedte kedden, egyáltalán nem volt biztos, hogy ez a 90 pere végül is hivatalos mérkőzésként vonul be a sportág históriájába. (Ha igen, akkor a hatodik csa­táját vivja a két legény­ség, minden idők futball­történetében pedig a 644. találkozóján lép fel a ma­gyar labdarúgó-válogatott.) A helyzet az: Mészöly Kálmán szövetségi kapitány jelezte, ha hazai bíró vezet, esetleg nem hajlandó hiva­talos összecsapásról hallani. Ilyen furcsa esetekben — amelyek persze nem annyi, ra érdemiek, de érdekesek — mi az eljárás? — kérdezte Czékus Lajostól, az MLSZ ügyvezető igazgatójától az MTI munkatársa. — Hasonló eset több alka­lommal is előfordult mar — hangzott Czékus Lajos vála­sza. — Az. osztrák szövetség például nem ugyanannyi osztrák—magyart tart szá­mon, mint az MLSZ. Tudni­illik. mi vitatunk korábbi Budapest—Bécs találkozó­kat. nem ismerjük el azokat hivatalos erőpróbának. A küldöttség odakinn tartózko­dó vezetői. Berzi Sándor fö. titkár és Mészöly Kálmán szövetségi kapitánv joga ki­mondani. hivatalos vagy nem hivatalos ez a mérkő­zés. Nos. akár hivatalos, akár nem, a magyarok összeállí­tása ez lesz (zárójelben az eddigi válogatottságok szá­ma) : Petrv (6) — Pintér (18) — Nagy T. (1), Váczi (1). Bor­dás (1). Palaczky (4) — Marozsán (1). Duró (5), Ke­resztúri (1) — Fischer (12), Bácsi (1). Az argentinok tervezett kezdőcsapata: Sergio Goycochea (Racing Club) — Fabian Basualdo (Rivel Plate). FernandoGam­bor (Néiveü's Old Bovs), Oscar Ruggieri (Velez Sars. field). Carlos Enrique (River Plate) — Dario FYanco (Ne­well's Old Boys), Jose Luis Villareal (Boca Juniors). Dá­niel Bisconti (Rosario Cent­ral). Diego Latorne (Boca Juniors) — Ramón Medina Bello (River Plate). Antonio Mohamed (Huracan). Holnap 17 órakor: Szeged SC—Alba Regia Feledtetni a kisiklást A férfi kosárlabda NB I. ájátszásában a 9—16. he­lyért küzdő csapatoknak hét közben ismét lesz forduló. A play off harmadik mér­kőzésén a Szeged SC gár­dája a „B" csoportos Alba Regia együttesét fogadja csütörtökön délután 5 óra­kor az újszeged! Sportcsar­nokban. A jól rajtoló sze­gediek második találkozóju­kon váratlanul „megbotlot­tak", rendkívül rossz dobó­formájuk miatt vereséget szenvedtek Debrecenben. A székesfehérváriak ugyancsak egy győzelemmel és egy ve­reséggel várják a szegedi összecsapást, ám mégis job­ban állnak, mint ellenfelük. mert 3 győzelmet hoztak magukkal. — Érthetetlen számomra, ami Debrecenben történt, a szokott módon készültünk a meccsre, egyszerűen nem ta­lálok magyarázatot „kosár­iszonyunkra" — kesergett még kedden is Guóth Iván, a szegediek mestere. — Re­ménykedem, kisiklás volt csupán az a vereség, és csü­törtökön megembereli magát a társaság. Az újabb sikerért, amire óriási szükség van, nagyon meg kell „verekedniük" a vendéglátóknak. A fehérvá­riak, akit csak tudtak, meg­vásároltak a nyáron, minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a „felsőházba" kerülje­nek. Náluk játszik például a sokszoros csehszlovák válo­gatott Böhm. és a szintén jó kosaras hírében álló litván Jekabsons. — Nagy csatára számítok — így Guóth Iván —, biz­tos, hogy szoros küzdelem­ben döl el a két pont Sor­sa, bízom a mi javunkra! Az összecsapásra a szokott keret — Walke, Jáhni, Guóth A., Veréss, Jankaus­kas, Golinski. Dokmanovics, Simon, Parády, Kozma, Thuma, Antal — készül. Gondolom, akik közülük pá­lyára .épnek, mindent meg­tesznek azért, hogy olyan hangulatot teremtsenek, mint tették a soproniak el­leni meccsen. (gyürki) A nap kérdése Szabó és Hang a Vasasé? Egy felháborodott hangú férfi hívott telefonon, és meg­kérdezte: mit tudok arról, hogy a Secotex Szegedi Textil­művek SE eladta a Vasasnak két válogatott játékosát; Szabó Melindát és Hang Györgyit. Mégpedig úgy, hogy a kezilabdásókat meg sem kérdezték! Ugyanezzel a kérdéssel kerestem meg Nógrádi István klubelnököt: — Az elmúlt hét keddjén itt jártak Szegeden a Vasas kézilabdacsapatának vezetői, akikkel Szabó Melinda és Hang Györgyi átigazolásáról tárgyaltunk — erősítette meg a híreket az elnök. — Megállapodás nem született, mivel mi bízunk abhan. hogy a tavalyi idény befejezése előtt ta_ lálunk egy olvan „gazdát", aki a mostani csapatot képes működtetni. Már korábban is kijelentettük, a Secotex a bajnokság vége után nem bírja anyagilag fenntartani az NB l-es gárdát. Ha március végéig sikerül szponzort talál­ni. akkor a Vasassal való tárgyalásaink tárgytalanok lesz­nek. Egyébként nem akarunk egyetlen sportegyesületét sem ráerőltetni játékosainkra. Természetesen, az ő belegyezé­sük is kell — ha a körülmények úgv alakulnak —. ameny­nyiben kénytelenek leszünk a legjobbaktól megválni. Saj­nos, egyelőre senki sem jelentkezett a csapatért.. . (süli) Március 9-én Szegeden Nemzetközi barátság- és országos maratonbajnokság A utolsó előtti ülését tar­totta a szegedi nemzetközi barátság- és országos mara­tonbajnokság szervezőbizott­sága. Szeged évek óta legje­lentősebb sportrendezvényét március 9-én rendezik meg. Á legutóbbi összejövetelen számba vették a még el nem végzett feladatokat, to­vábbá megállapították, hogy minden előkészület a ter­veknek megfelelően halad, a nevezések folyamatosan érkeznek. A hazai élmezőny részvétele az országos baj­nokság jóvoltából biztosítva van. Külföldről már megér­kezett a franciák, a finnek, ni osztrákok, a csehszlová­kok é» a jugoszlávok részvé­teli szándéka. Egyébként ne­vezési lapot a városi sport­osztályon — Deák F. u. 28— 30. — lehet még igényelni, úgy a 10. mint a 20 kilomé­terre, valamint a 42 kilomé­teres távra. Az mindenesetre most is kiderült, talán ez lesz hasz­szú idő után az első olyan maratoni, amelyen a külföl­dieket csak lámpással lehet keresni. Mindez pedig adó­dik abból, hogy a yáror. az idén először nem vállalta a rendezvény támogatását. En­nek ellenére jó verseny ígér­kezik, hiszen mint már em­lítettük, legalább Szegeden lesz a hazai élgárda . Sándorfalvi Kupa Felkészülési labdarúgótorna Hagyományként tartják számon a megyében a Sán­dorfalvi SK labdarúgó-szak­osztálya rendezte februá­ri kupatornát, amivel a köz­ségi sportkör a tavaszi idényre készülést kívánja segíteni. A küzdelemsorozat­ra most is négy csapat, úgy. mint a Szegedi Dózsa, a Kiskundorozsma. a Tápéi ESK és a házigazdák nevez­tek. A torna ezúttal — rendhagyó módon — négy­napos lesz. mert a labdarú­gók munkahelyi elfoglaltsá­ga nem teszi lehetővé a ko­rai kezdést. A torna részletes műsora: Február 21., csütörtök: Szegedi pózsa—Kiskundo­rozsma. 15.30 óra. Február 22., péntek: Sán­dorfalva—Tápé. 15.30. Február 23., szombat: Tá­pé—Szegedi Dózsa. 13.00, Sándorfalva—Kirskundorozs­ma. 15.00. Február 24., vasárnap: Kiskundorozsma—Táoé 9.00, Sándorfalva—Szegedi Dózsa, 11.00 óra. Előkészületi mérkőzések A Szeged SC NB l-es labdarúgócsapata a héten több előkészületi mérkőzést játszik a Tisza-parti stadi­onban. Ma, szerdán az NB Il-cs I1VTK és a megyei el­ső osztályban szereplő SZVSE az ellenfél. Délután 3 órakor a kék-fehér-feke­ték vegyes csapata mérkő­zik a diósgyőriekkel, fél 5 órától pedig azok lépnek pályára, akiket leginkább figyelembe vesznek a szű­kebb keretben. Szombaton ugyancsak két összecsapás lesz, délelőtt 10 órakor az NB l-es gárda ta­lálkozik a DVTK-val, míg fél 12 órakor a vegyes csa­pat a Makói FC-vel csap össze. Teheránban csak a súlyzók dübörögtek Horváth Attila nagy kalandja Hiába is tagadnám: ha egy „békebeli" lehetőség kínál­kozna egy iráni társasutazás­ra, azonnal elfogadnám, és kihasználnám azt. De ma­napság valahogy szivesebben vonatoznék akár Hagyáros­börörd felé is ... — Rengeteg sportolót ott­hon tartott a félelem — kezdte az élménybeszámolót az ország egyik legtehetsége­sebb súlyemelője. — Az irá­niak húsz országba küldték el a meghívókat, de a háború miatt csak hat nemzet ver­senyzői érkeztek meg Tehe­ránba. Magyarországról a diósgyőri Halász Istvánt és engem „delegáltak", de nagy örömünkre Boskovics Jenő (a Nemzeti Sport főmunka­társa) is az „utazó keret" tag­ja lett; ő képviselte a Nem­zetközi Súlyemelő Szövetsé­get. — Teljesen „sima" volt az út... — Ferihegyről egy „fan­tomgéppel" — csupán 15-en szorongtunk rajta — repül­tünk Isztambulba, ahonnan egy zsúfolt Jumbo szállított bennünket az iráni főváros­ba. Ügy látszik, a „perzsák" az elmúlt évtizedekben meg­tanultak együtt élni a fegy­verekkel, a háborúval. Ne­künk viszont többször is eszünkbe jutott: talán éppen most suhanunk át valame­lyik kelet-törökországi — amerikaiakkal telített — lé­gitámaszpont felett. .. — Megérkeztetek ... — ... meg hál' Istennek. A házigazdák Teherán egyik előkelőnek mondott (bár nem valami szép) szállodájában Február első felében jó néhány szegedi pólósfele­ség és vizilabdás szülő szá­molta idegesen a napokat, ugyanis az uszodai fiúk — robbantgatások ide, me­rényletveszély oda — ép­pen ekkor utaztak Görög­országba, ahol az Olympia­kosz Pireusz vendégszere­tetét élvezve igazán remek (és szerencsére abszolút nyugodt) körülmények kö­zött edzőtáborozhattak. Itthon mégis sokan féltet­ték őket... Pedig Cseriek Athén elővárosában lényegesen távolabb labdázgathatlak az Öböl-háború epicentru­mától. mint mondjuk a súlyzókkal játszadozó Hor­váth Attila. A Szeged SC 67,5 kilós, 21 esztendős re­ménysége a hónap elején Teheránban, a Namjon Kupán léphetett dobogó­ra... helyezték el a magyar külö­nítményt. és igyekeztek na­gyon kedvesek lenni. Néhány napig csupán a városnézéssel kellett törődnünk, ugyanis a mi súlycsoportunk csak egy hét „veszteglés" után mutat­kozott be a nézőknek, és a szakembereknek. A 67.5 ki­lósoknál egyébként tizen­egyen indultunk, és végül 265 kilóval a harmadik he­lyig jutottam. Ez — így év elején — elfogadható telje­sítménynek számít. — Erzékeltétek-e a város­ban (az emberek viselkedé­sén, plakátokon stb,), hogy egy szomszédos ország, a korábbi ellenség ismét „há­borút játszik"? — Tőbb teheráni polgár kifejtette, hogy ők minden USA-ellenes harccal rokon­szenveznek, de Irak irányá­ba legfeljebb semlegesek le­hetnek. A város egyébként nem él a háború bűvöleté­ben ... — Mt volt a legnagyobb élményed? — Megközelítettük Kho­meini sírhelyét, amelyet tízezrek „őriztek", és egy üvegfal mögött (ott „pihen" az ajatollah) másfél méter „vastag" pénzhegyen, akadt meg a szemünk ... — Visszafelé is izgultatok? — Bennem megint csak volt egy kis szorongás, ami szerencsére teljesen fe­leslegesnek bizonyult. — Májusban — optimális esetben — egy valamivel rö­videbb út vár rád. Lengyel­országban ekkor rendezik az Európa-bajnokságot... — Mit mondjak, három hónap múlva szívesen vál­lalnám egy újabb repülőút izgalmait. Persze ehhez előbb be kell kerülni a csapatba. Eddig csak junior vb hatodik és junior EB negyedik hely­lyel büszkélkedhetek, vagyis éppen itt lenne az ideje, hogy egy igazán komoly „fel­nőtt" eredménnyel is kiruk­koljak. Nevelőedzőm, Csikós Imre is, jelenlegi mesterem, Ördögh István is bizonyára elégedett lenne egy ... Da erről inkább majd május végén beszélgessünk ... Réthi J. Attila A sportbálra Alakul a program Mint arról már korábban hírt adtunk, néhány lelkes sportolónk, és sportbarátunk, valamint a Tisza Volán SC vezetőinek kö­szönhetően, március 9-én bált rendeznek a Forrásban. Természetesen nem á város ci­teraművészei vagy a csontkovácsai mulat­nak majd ezen a napon a gyógyüdülőben, hanem több száz, jelenleg is aktív sportoló kápráztathatja el tánctudásával a „rokon­szakmákban" ügvködőket. A sportbál igazi célja persze az. hogy a szegedi tekézők, lab­darúgók, röplabdázók, kézilabdázók és még ki tudja, hány sportág művelői végre köze­lebb kerüljenek eyymáshoz. Az este fél 8-kor vacsorával kezdődő ese­ményre — 500 forint/fő „nevezési díj" el­lenében — a szegedi szakosztályok és egye­sületek már a hét közepétől igényelhetnek belépőket a városi sportosztályon. A szerve­zők a hónap végéig elsősorban a klubok számára tartják fenn a jegyeket, de már­cius első hetében már egyéni ..megrende­lésre" is lehetőség lesz. A bálon egyébként — a tánc ós a vacsora mellett — tangóz­hatnak is a résztvevők, fellépnek majd ifjú bűvészek, a Szegedi Tömegsport Egyesület társastáncklubjának bemutatója és játékos vetélkedő is színesíti a programot. A han­gulatról egv hétfős zenekar gondoskodik maid. a többi már a táncos lábú szegedi sportolókon múlik! ™'zffA2 2 A 2 A™ S 22 5 x w — m m • m m —» w » w — t » w m n mm J ohn Foden, a brit légi­erő egykori tagja — aki mellesleg ultramaratoni fu­tó, szabadidejében pedig szí­vesen tanulmányozza a gö­rög történelmet — • akadt Hérodotosz írásai kőzött ar­ra a történetre, mely ma­napság igencsak ismert: i. e. 490-ben, a görög—perzsa há­ború idején egy Pheidippi­dész nevű katona Athénból Spártába futott segítséget kérni. A futár 245,1 kilomé­tert tett meg . . . Az időszámításunk utáni írásos megemlékezések el­sősorban a pedestrianok tel­jesítményeiről számolnak be. Ezeket a futókat gyalogjá­róknak, kengyelfutóknak ne­vezték, akik közül a legis­mertebb Róbert Barclay Al­lardice kapitány, aki 1796— 1813 között 27 hosszú távú versenyen vett részt. Leg­híresebb próbája 1809. ma­ius 31-én kezdődött, órán­ként egy mérföldet kellett megtennie, több mint negy­ven napig — sikerült ne­ki, igaz, 14 és fél kilogram­mot fogyott. Ebben az idő­ben azonban egymást kö­vették a nagy vállalkozások. George Littlewood, 1988 május 20—25. között, 6 nap alatt 623 mérföldet és 1320 yardot futott az amerikai Madison Square Gardens­ben, ott, ahol manapság az egyik legnagyobb teniszver­senyt is rendezik. Ezt az 1003 kilométeres csúcstelje­sítményt majdnem száz év­vel később, pontosan 1984­ben szárnyalta túl a görög Yiannis Kóuros. A hosszútávfutás króni­kásái külön fejezetet szentelnek a tarahumara in­diánok teljesítményeinek. A mexikói Sierra Madre hegy­ségben élő indián törzs so­káig ismeretlen volt a civi­lizált népek számára. Elő­ször Josef Neyman, prágai jezsuita misszionárius írt róluk, miután 50 évet élt közöttük. A huszadik szá­zad elején a tarahumara fu­tók csodálatos produkcióiról A rák ellen Terry Fox, akinek egyik lábát csontrák miatt am­putálták. 1980. április 12­én elhatározta, hogy mű­végtaggal futja keresztül Kanadát, az Atlanti­óceántól a Csendes-óceá­nig. Pénzgyüjtéssel sze­rette volna felvenni a harcot a, szörnyű beteg­séggel. A 8000 km-re ter­vezett táv ötezredik ki­lométerén túljutva, szep­tember elsején nem tud­ta tovább folytatni útját, meri a rák, tüdejére is átterjedt. Tarry Fox haláláig — 1981 nyaráig — a rákku­tatásért alapítványra 30 millió dollár folyt be... a norvég Carl Lumholtz kö­zölt újabb adatokat. A tara­humara távfutóversenyek eredetileg vallási ünnepek voltak, a napkorong tiszte­letére rendezték, általában két falu között. Addig kel­lett futniuk, míg erővel bír­ták, mert ha leálltak — hi­tük szerint azt jelentette —, hogy sötétség borul az indi­án földre. A hitelesnek tű­nő beszámolók szerint a ta­rahutriarák képesek voltak több- mint egy napig futni, és 365 kilométereket telje­síteni'

Next

/
Thumbnails
Contents