Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-18 / 41. szám

1991. február 18.. hétfő A helyzet 3 A beteg lenne a munkaadó... Az orvos is „taxizik Az orvos nem sztrájkolhat, mert a munkámén tag adás­sal egyszersmind megtagadná a hippokratészi esküt. Az orvos, még ha ót is ugyanúgy sújtja a benzinárrobbanás, nem nyúlhat a munkabeszüntetés ellehetetlenülésünket segí­tő. ám de megfélemlítő eszközéhez. Az orvos egyet tehet — miközben teszi a dolgát —: betartja a hivatalos utat. s igy próbálja megértetni: helyzete romlásának a beteg látja kárát. Az orvos — kivált, ha körzeti — nem követel gép­kocsiátalányt, sem benzinköltség-térítést — bár számára az autó munkaeszköz —. mert tisztában van azzal, hogy erre nincs pénz. A körzeti orvos, kiből hamarost családorvost „faragnak", s kinek nettó bérébe bekalkulálják a borra­valót, országgyűlési képviselői útján adresszáija kérését a Parlamentbe. A Magyar Orvosi Kamara szegedi körzeti orvosi szek­ciója ama követelésének közvetítésére kérte Szeged egy'k országgyűlési képvi­selőjét. interpellációjában mondja el: ha már az or­vosok béremeléséről szó nem lehet, legalább adó­alapjukból írhassák le a benzinköltséget, a gépkocsi­amortizációt, illetve a szak­mai továbbképzésükre for­dított költségeiket. — Nem csak a szegedi körzeti orvosokat sújtja a munkájukat közvetlenül be­folyásoló benzináremelés, hanem az ország valameny­nyi körzeti orvosát, és raj­tuk keresztül a betegeket — mondja a kérés-követelés jo­gosságát indoklandó dr. Pördi Nándor, a körzeti or­vosi szekció küldötte, .— ezért körlevelünkkel az or­szág valamennyi körzeti or­vosát felhívjuk arra —, kép­viselőik útján — ők is csat­lakozzanak hozzánk. — Fejtené ki bővebben követelésük jogosságát? — A fizetésünkből — qmi nettó tízezer forint körül mozog — képtelenek va­gyunk a pillanatnyi ben­zinárak mellett munkánkat a kívánt módon, az elvárt színvonalon ellátni. Köztu­dott, hogy a körzeti orvos elengedhetetlen munkaesz­köze a gépkocsi, hiszen a városban és falun egyaránt csak autóval juthatunk be­tegeinkhez. Mi ennek fede­zésére sem gépkocsiátalányt, sem benzinköltséget nem ka­punk. Saját z.'-bből fizet­jük. — Ilyenkor mondják: ne panaszkodjanak az orvosok, hisz kapják a hálapénzt, a fizetésüket jócskán kiegé­szítendő. Nád a házam... A két fiatalember a faluszéli tó kövérre hízott jegén nádat vágott. Inkább igyekezettel, mint szakértelemmel csapkodták a kaszaszerú eszközzel a nád tövét. Szóba­elegyedésünk után röviddel ki Is derült, hogy nem végez­tek még ilyen munkát. Hogy akkor most miért csinálják? Mert náddal akarja befedni egyikük a házát. (Adódna ugye, ebből a kö­vetkeztetés, hogy „népies­kedni" akar. Am azt mond­ja, nem ez adódik. Hanem pénze nem adódik elég, hogy modernebb, divatosabb — mondjuk hódfarkú cserépből készülő — tetőt rakjanak a feje fölé. Magyarázza, ez lesz a legolcsóbb megoldás r— még úgy is, hogy a nád­fedelet rakó mesterember tudományát jól meg kell fi­zetnie. A nád azonban majd­nem ingyen van, maguk aratják, szállítják, és szemé­lyesen lesznek segédmunká­sai a tetőfedőnek. Egyikük azzal a szándékkal is, hogy ellesse, megtanulja tőle a szakmáf Mert úgy véli, ilyen tudású mesteremberek­re ismét szükség lesz — no, meg a városi gyár, ahová dolgozni jár, nem ad mór sokáig biztos és elégséges családravalót neki. Mondja: váltani kell. S úgy gondolja, ha szükségből is, de divatba jövő szakmára vált. Az építkezőknek ugyanis lassan csak a vágy és a szándék marad, elégséges pénzük nem lesz a megva­lósításra. Aki eladósodni, s ezáltal fél életében kiszol­gáltatottá válni nem akar, az azon töri a fejét mostaná­ban, mivel s miként válthat­ná ki a méregdrága építő­anyagokat. Hogyan, miből húzhatná fel olcsóbban a saját életteret adó otthona falalt, tetejét Pénz nincs, jgény van. S úgy tűnt az al­kalmi nádvágókkal folytatott beszélgetésből, van a látszó­lagos ellentmondást felolda­ni kész lelemény is. A józan paraszti eszük kereke régi nyomokba fordul: nádtetőt készítenek, s arról győzköd­nek. lehet vályogból is ió házat építeni Ha nagyapáik tudományát valami mostani fifikával éleszthetnék újra, szerintük mindenki jól jár­na. Állítják, itt az ideje en­nek: a hagyományos építő­anyagokat (a polyvás sárból készített vályogtéglát, a ter­méskövet, a nádat, a plafon­tartó sárléceket, a tapasztó­sarat, a kohósalakból házi­lag készített blokktéglát) ismét fel kell fedezni, és il­domos alkalmazni. Nem szégyen, s az sem biztos, hogy eme „posztmo­dern" építőanyagokból csak szegényes árnyékait lehetne építeni a modern kor eme­letes, klinkertéglás, faragott teraszos házainak... Az vi­szont biztos, hogy segítsé­gükkel, alkalmazásukkal ne­hezedő körülményeink kö­zött is sok fiatal család szá­mára tennék elérhetővé az önálló otthon, a saját ház vágyálmát. Amit persze le­hetne kalákában végzett építkezéssel is megvalósíta­ni: családi, baráti összefo­gással, segítséggel — mint a modern kor előtti időkben ... Amikor a közös munka az adómentes anyagi hasznon túl még az emberi kapcso­latok szorosra fonódásában is kamatozott. Alakitva az értékrendet. miben igazi rangja annak volt aki jól tudott dolgozni — s nem an­nak, aki gangos házat épít­tetett ... Lehet; hogy a nádvágó fiatalemberek csak látszólag váltanak visszafelé? Valójá­ban talán a múltra építkező jövő vállalkozói ők? Valószínűnek látszik. Az is, hogy meg fogják találni a számításukat — s lesznek követőik is. Ha nem is zsindellyel és zsúptetővel — mert ahhoz drága a faanyag, s nincs kézzel csépelt rozs­szalma . . . Szabó Magdolna — Szégyen a paraszolven­ciára hivatkozni, mert szé­gyen a betegek borítékolt penzére apellálni. Nemcsak azért, mert a hálapénz az elszegényedéssel együtt csök­ken, hanem azért, mert ha a beteg fizet a társadalom­biztosításnak az orvosi el­látásért. akkor milyen ala­pon számítunk még egyszer a pénztárcájára, milyen ala­pon természetes a (körzeti) orvos fizetésének ily módon történő kiegészítése. Csak legális úton-módon lehet és szabad megteremteni a lét­biztonságot az orvos szá­mára, és az alapvető feltéte­leket munkája kifogástalan ellátására. Különben tovább romlik a már most sem ideális orvos—beteg viszony, ami szükségszerűen az or­vostársadalom ellen hangol­ja az embereket, és a biza­lom teljes hiányához vezet. Nem véletlen kórtünet az sem, hogy tömegek fordul­nak el a medicinától, és vár­ják gyógyulásukat a kuruzs­lóktól, a svédcseppektől és a csodáktól. — Az ön által felvázolt helyzeten azonban gyöke­resen nem változtat követe­lésük teljesítése sem. — A benzinköltség leírása az adóalapból átmenetileg és némileg javítana a helyze­ten. A végleges megoldás az egészségbiztosítás megterem­tése lesz. — Erre vár orvos és beteg évek óta, csak hát hiaba, hi­szen nem mozdul ez -ügy­ben semmi. Bár nem a kör­zeti orvosok feladata az egészségbiztositási rendszer kidolgozása, érdekelne, ho­gyan képzeli? — Igen-igen vázlatosan a következőképpen festene — a kórház-rendelőintézetektől hamarosan függetlenné váló alapellátás. A beteg vagy a biztosítója lenne a munka­adó, az orvos, a családor­vos pedig a vállalkozó. A biztosító fizetné a gyógyí­tást, ellenőrizné, hogy az orvos hatékonyan, eredmé­nyesen gyógyít-e. Az egész­ségügyi önkormányzat biz­tosítaná az igényeknek meg­felelően az orvoslás felté­teleit. így például adna adó­kedvezményt, olcsó bérű rendelőket. kedvezményes kamatozású kölcsönöket mű­szervásárlásra. Az orvost el­végzett munkája, teljesít­ménye arányában dotálnák a biztosítók. A lényeg tehát egy jól kidolgozott egész­ségbiztosítási rendszer mi­hamarabbi megteremtése, de addig, amíg ez megvalósul, kénytelenek vagyunk apró engedményekkel beérni. Kí­váncsian várjuk tehát adó­alap-csökkentési kérelmünk — ha úgy tetszik, követelé­sünk — parlamentbei i fo­gadtatását. , K. K. Milyenek a karsztok ? Azért vállalkoztunk jugo­szláviai karsztexpedíciónk nyilvános felidézésére, mert tapasztalataink sze­rint a szegedi emberek többségének semmi, vagy legfeljebb csak nagyon ho­mályos és bizonytalan fo­galma alakult ki arröl, mi­lyen is úgy istenigazában Jugoszlávia? Csaknem há­romhetes karsztex ped íci­ónk során mi úgy találtuk, hogy egyszerűen csodálatos. Az ország területének egy­harmada különleges mész­kő hegység. Kilencvenezer négyzetkilométer. Vagyis éppen annyi mint egész Ma­gyarország területe. Tele van ez a táj rejtett óriás­barlangokkal, felderítetlen földalatti folyónendszerek­kel, kihalt városokkal. Iga­zában még az ott lakók sem ismerik valamennyi titkát. Hát még a szegedi polgár, aki Szabadkáig es Újvidé­kig jár át vásárolni, jobb esetben pedig az Adria sely­mes kék vizével hűsíti le bronzvörössé pirult kániku­lai bőrruháját Jugoszlávia földrajzi titok­zatossága, tájainak sajátos izgalmassága azonban ép­pen legrejtettebb belső he­gyeiben és poljéiben tárul­kozik elő, ahová alig vető­dik el jó szándékú idegen. Hacsak nem a JATE föld­rajzszakos hallgatói öncso­portosulásának tagja, akit éppen az érdekel egy or­szágról, amit még nem le­het könyvekből olvasni. Ezért kértük hát fel Jakucs professzor urat, Jugoszlávia furcsa mészkőhegyeinek ne­ves kutatóját, karsztexpe­díciónk megszervezésére. Sátrainkkal és saját felsze­reléseinkkel hatvanan vág­tunk neki a háromhetes út­nak. Merre jártunk és írd mindent láttunk 3500 km-es emlékezetes utazásunk so­rán? .Erről beszélgetünk ma 18 árakor a Royal Irodalmi Kávéházban, ahová 'az ex­pedíció tagjai és dr. Trog­mayer Ottó házigazda sze­retettel várnak minden ér­deklődót. Levetítjük diafel­vételeinket, s Vida Mihály­nak, az expedíció tevékeny­ségéről készült televíziós filmjét is. A karsztexpedició neveben: Várnagy József— Barlay Mónika egyetemi hallgatók Mesereklám— reklámmese Gyanútlanul vetítjük ott­hon a Holle anyó című diafilmet. FöMélegzünk, a lusta lány elnyerte méltó büntetését ráömlött a szu­rok. Már húznám ki a gépből a filmet. amikor kiderül, hogy a meglepetés még hátravan. A „Vége" után jön még egy kocka, rajta (mesebeli környe­zetben) a postamackó, meg a hozzá való fölirat. (A gyerek még nem tud ol_ vásni, ezt a részt nem mesélem el neki, nehogy hozzákapcsolja a történet­hez. és később úgy gondol­jon vissza rá, hogy tulaj­donképpen nem is a HolJe anyó itt a lényeg:) Persze, az ötlet nem rossz. Miért ne tudhatná meg az a gyerek már há­rom-négy éven karában. hogy melyik bank áll hoz­zá a legközelebb? A sor folytatható. A fölhasznál, ható mesék korlátlanul kí­nálják reklámfelületüket.. Például a szállítómunkás változat finomabb formája lenne, amikor Hófehérke feliül az üvegkoporsóban, és a királyfi — aki most ugrott le fehér lováról — rögtön egy pohár Hey-Hót töltene neki. Ugyanebben a törtenetben a gonosz mos­toha nem a tükrét kérdez­né meg. hanem egv ITT Nokiát (,.a dobozba zárt világ", az csak udja. ki a legszebb). Jancsit ás Juliskát a boszorkány egv tábla táv­irányítós Nestlé csoki se­gítségével csalná a házhoz, ahol a gyerekek (fityiszt mutatva a vasorrúnak) előhúznák Kenguru-zseb­igazolvánvukat (ami bizto­sítja óket minden baj el­len), aztán leennék a banya feje fölül a házat. De ha megmaradunk az eredeti reklámnál. akkor kézenfekvő segítségül hív­ni Csipkerózsikát, aki az új betéti kamatok hallatán szenderülne erőteljes kop­panással százesztendős álomba. És micsoda kama­tok várják, ha maid! föléb­red ...! (nyilas) m • Önkormányzati felügyelettel Döntést nem hozhat a bizottság Volt tanácsi vállalatok: e titulussal .illethető Szegeden a fonalfeldolgozó, a város­gazdálkodási, a közlekedési és az ingatlankezelő válla­lat, továbbá a vízművek és fürdők. Most önkormányza­ti tulajdonba kerültek. A város vagyonának racioná­lisabb kezelését szorgalmaz­va, törvény adta lehetősé­gével élve. a polgármesteri hivatal az említett vállala­tok gazdálkodását ellenőr­ző felügyelóbizottságok fel­állítását határozta el. A bi­zottságokban négy önkor­mányzati képviselő, négy független, felkért szakértő, és egy, a kérdéses vállalat által delegált alkalmazott vesz részt. A tanácsi rendszerben a bi­zottságok jelenlegi feladatát egy-egy szakreferens látta el. aki észrevételeit, tapasz­talatait evente egy alkalom­mal tárta a tanács elé. A most felállított bizottságok feladataként a vállalatok eredményesebb éí> hatéko­nyabb működésének eléré­sét jelölték meg. Evégett jo­guk van a vállalatok gaz­dálkodási terveibe, szám­lakönyveibe betekinteni, il­letve azok ügymenetét min­den szinten ellenőrizni. A bizottságok tagjai ter­mészetesen nem hozhatnak döntéseket, erre — nagy horderejű ügyekben — az önkormányzati közgyűlés, valamint az erre felhatal­mazott vagyonkezelési és privatizációs, továbbá vá­rosrendezési. -fejlesztési és -üzemeltetési szakbizottsá­gok jogosultak. A város, k tulajdonát képező öt vállalatnál termé­szetesen e dontesnek nem örülnek túlzottan — az au­gusztus 16-i minisztertanácsi rendelet ugyan lehetőséget kinál a bizottságok 'létreho­zására, ám nem teszi kötele­zővé azok felállítását. 'Az önkormányzati válla­latok vezetői a független szákértők „kotnyeleske­désétől", az ott dolgozók pe­dig a racionalizálástól tar­tanak, hiszen például a monstruózus méretű admi­nisztráció leépítése nyil­vánvalóan elbocsátásokat eredményez majd. A munkájúkat a kölcsö­nös bizalmatlanság légköré­ben végző bizottságok má­jus végere készülnek el első döntés-előkészítő javasla­taikkal. (varga) Kiibekházi csúfondáros Az utóbbi esztendókben megszok­hattuk, hogy forráskút községben évről évre felelevenítik a farsangi folklorkdrhöi tartozó huskóhúzá* szokását. Idén először. Molnár Hó­hért szervezésebén. szombaton Kü­hekhazkn is elindult a különös es­küvőt menet. Elöl a (urna oár: a menyasszony, aki férfi, s akit sza­márhaton vezet a vőlegény — akt nö — és nyomukban a (elmezen nász­nép. Az uszály legvégén pedig a há­zasságtól húzódozo, megbüntetett legényeknek kell ágas-bogás fatus­kól végighúzniuk a falun, mert a népszokás úgy tartja, ha a tavasz közeledtével eddig nem választottak párt maguknak, hát legyen övék a tuskó, és vonszolják csak a csúfon­dáros gyülekezet nyomában. Persze a jó mulatság bállal folyta­tódott. Pali Nándor, a kübekházi képviselő-testület fiatal tagja — aki a tuskó húzásából nemkülönben ki­vette a részét — estére bált rende­zett, » ennek bevételéi a község sportkörének ujraalapilására fordít­ják majd Kübekhazán. S. P. S. Som-ogvi Kérolyné felvételét

Next

/
Thumbnails
Contents