Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

7 Röviden 1991. február 16., szombat magazin | [Jg pedig kell... •AL országban eddig magától értetődőnek tünt: a saját otthon „teremtésére" rámegy (fél) életünk, a lakás vagy a ház „munkavégzésünk jutalma". Mert lakni, ugye, mégiscsak muszáj... Természetesen tudjuk: az emberek többsége lakik valahol. Érzékelhető az is: polgártársaink jó része elégedett lakáskörülményeivel. Összeállításunk azokról szól, akik saját lakásuk foglyai, akik számára a saját otthon mint életcél megvalósíthatatlan, akik kilátástalanul, szegényen pergetik napjaikat. De ne feledjük: az ilyen emberek száma nő. Öröklődő szegénység A házat a falu egyik szélső utcájában találom meg. Semmivel sem csúnyább, inint a szomszédoké. Igaz, sokkal kisebb, mint a körülötte magasodó módos épületek. Kégi kis parasztház ez, melyet az idők során korszerűsítettek. „Fürdőszoba is van, angol vécével" — mutatja Ibolya, a negyvenen alig túli háziasszony, majd bevezet a többi helyiségbe is. Az utcai a legnagyobb szoba. Itt igazi szekrénysor áll, fotelek, heverők társaságában. A falon szentképek, családi fotók. A sarokban hűtőláda, az asztalon csinos hifitorony. — A fiam hozia külföldről — magyarázza a háziasszony. Ott próbált szerencsét. Szeretett volna egy kis tökéhez jutni, hogy aztán itthon egyről a kettőre tudjon menni. De nem sikerült neki. Három évig dolgozott kint. aztán hazajött. Örült, hogy visszavették a vasúthoz. Most kocsitakarító, ötezer forintot keres, pedig háztartási gépszerelő szakmája van. Maszek szeretne lenni, de nincs induló tőkéje. Ebben a szobában laknak az élettársával, szerencsére jól megvannak -dftpwen hányan élnek ebben a picike házban? — Nyolcan. A fiam élettársát sűrűn meglátogatja az elözó házasságából született kisfia, akkor még ö is itt alszik. A konyhában Andrea uzsonnáztatja kétéves kisfiát. Ó gondozónő, de most saját gyermekeit látja el. Gyeden van. Láthatóan nem örül látogatásomnak. — Mondtam anyunak, ne hívjon ide semmiféle újságírót. Félek, ha megírja, milyen szűkösen élünk, elveszi tőlem a gyámhatósága két kisgyermekemet — mondja, majd megenyhül, és bevezet saját családja ..lakosztályába". A valamikori gangból lerekeszteti. fecskefészekként a házhoz tapadó szoba hossza három méter. A szélessége ugyanennyi. A helyiséget szinte betölti a kétszemélyes heverő. Végénél az apró rácsos ágyban kéthetes csecsemő szuszog. A rekamié másik oldalához egy nagyobb gyerekágy simul, abban szokott aludni a kétéves kisfiú. Az ajtó mellé állított szekrénytói szinte csak oldalazva tudok a szobába jutni. A fekvőhelyek fölött kihúzott madzagokon frissen mosott pelenkák száradnak — Túl korán férjhez mentein — kezdi a húszéves kismama. — Abban a szobában laktunk, amelyben most a bátyámék, de a férjem nem hozzánk húzott, hanem a/ anyjához. Mire a kisfiunk megszületett, már megromlott a kapcsolatunk. Szétmentünk, majd újra megpróbáltuk együtt, de nem jött össze a dolog. Imrével, az új párommal viszont jól megvagyunk. Örülünk a picinek, de semmi reményünk. hogy ebből a lyukból rendes lakásba kerüljünk. — Adtak he lakáskérelmet'' Igen. Meg is tudom mutatni a Imre adta be. ráírta, hogy mi hárman ts költöznénk vele A lakáshivauiban azonban kiderült, a mi együttélésünk nem számít élertursi kapcsolatnak. Ugyanis a férjemtől még nem sikerült elválnom. Több mint másfél éve húzódik a válóperünk, s a bíróság képtelen bennünket elválasztani. Én így nem adhatok be lakásieénylö lapot. Az élettársam pedig mint „egyedülálló", isten tudja, mikor kerül sorra. Pedig csak tanácsi lakásban reménykedhet. hiszen mint mentős, jó ha ötezret hazahoz havonta. — Ez a ház kié? — Az enyém cs a férjemé — mondja a háziasszony Tíz évvel ezelőtt költöztünk ide Robika miatt. Mielőtt az asztmája kifejlődött volna, eljöttünk a tarjám panelból papírt nármai Robi csöndben pislog ránk az egyik rekamiéról. Most ötödikes. Ó a harmadik. elmaradt, kései gyereke Ibolyának. Az angol nyelvet szereti a legjobbiin. és kamionsofőr szeretne lenni. A harmadik pici szobában lakik édesanyjával. — Tarjánban tanácsi lakásuk volt. Miből tudták ezt a házat megvenni? — Fölvettünk 300 ezer forint OTPhitelt. Ebből mostanra 120 ezer maradt. plusza kamatok. A fiatnék szeretnének a házhoz hozzáépíteni, de egyelőre nem kaphatnak kölcsönt. Merthogy külföldön volt, megszakadt a munkaviszonya. Meg kezese sincsen. Márpedig nekünk, ilyen fizetésre kezes nélkül nem adnak százezreket. — Önnek mennyi jövedelme van? — A rokkantsági nyugdíjam 5300 forint. A klinikán voltam takarítónő, de sajnos '82-ben leszázalékoltak. A szívembe pacemakert kellene beültetni. Nem szeretek itthon, de a kutyának se kelt a rokkantnyugdíjas még 6. vagy 4 órában sem. Most azon töröm a fejem, meghirdetem az újságban, hogy szívesen eljárnék takarítani amolyan jobbféle házakhoz. Akár használt ruhákért is. Mert a ruházkodás a legnehezebb. Emuink van mit — nyitja ki a hűtőláda tetejét, hogy megmutassa, mi van benne. — Nevelünk jószágokat, a kertben is megterem ez-az. Csuk ne laknunk így egymás hegyéil-hátán. A férjem külön él tőlünk, elköltözött az édesanyjához. De mindennap jön. Segít rajtunk, nagyon rendes ember. — A szomszédok lenéznek bennünket — mondja Andrea. •<- Engem afféle rossz nónek tartanak, mert öszszeálltam Imrével. Meg hogy itt ez a másik gyerek is... — Nem jött ez a második baba kicsit korán? — Imre szerette volna, hogy legyen. A/ első házasságából származó kisfiát meg sem nézheti. Így legalább ennek a picinek örülhet. — Tudja, errefelé tehetősebb emberek élnek — szól közbe Andrea édesanyja. — Aki nem megy egyről a kettőre, azt megszólják. Mi egyébként is gyüttmöntnek számítunk, s hogy még ilyen csórók is vagyunk, hát kinéznek bennünket maguk közül. Pedig látja, megcsináltattuk a fürdőszobát. bevezettettük a gázt is. De ilyen fizetésekkel örülünk, ha kihúzzuk hónap elejétől a végéig. — Annak idején, mikor a három gyereke megszületett, mint gondolt, hogyan fognak majd lakni? — Azt hittem, hogy futja majd mindegyiknek cgv tanácsi lakás beugrójára. Vagy valami kölcsönnel építeni tudnak. De kölcsönt nálunk csak az kap, akinek pénze van, vagy kezese. Hát nekünk egyik sincs. Pedig látja. nem vagyunk betörök. Elképzelheti, hogyan férünk el, mikor estefelé mindnyájan hazajönnek... Elképzelem. Száz négyzetméteren nyolcan. S a szegénység osztódással tovább szaporodik. PACSI KA EMÍLIA Utcára néző négy szoba — tanyán Ha összetalálkozik egy szegedi vasasfiú meg egy monori lány. az esetek zömében nem kötnek házasságot, és teljesen biztos, hogy nem vesznek tanyát Zsomhón, a Wesselényi iskola mellett. Alexin Ferencékkel ez mégis megtörtént, s nem a világ nyolcadik csodájaként, hanem a pesti összejövetel eredményéül. Ági. a feleség mondja a Bába-dülóbeni találkozásunkkor: — Akárhogy csúrjük-csavarjuk, a megélhetést adó pénz meg a jobb jövővel kecsegtető iskola kérte családunkat erre a vidékre. Kct fiút hoztak magukkal a majsai szolgálati lakásból, mert a férj az ottani vizescégnél dolgozik még most is. Tamás, a legkisebb már ide született, a zsombói tanyavilágba. Zoltán akkor harmadikba ment, András meg elsős voit a gimnáziumban. Azóta tizenvalahány év telt, egyikükből szegedi matematikus, másikukból pesti vegyész, míg Tamásból pályaválasztás elótt álló nagydiák lett. Alexin Ferencné a polgármesteri hivatal gazdasági számadatait osztja-szorozza egész nap. így könnyedén átfuthatunk az otthoni költségvetésen. Ugyanis úgy érzi. sohasem vettek felesleges dolgot, emiatt nem kellett ceruzáim a napi. heti, havi bevételt és a kiadást. Mint általában más tanyahelyeken sem szokás. Annyit azért nagyjából összeszámoltunk. hogy a vízre, gázra, központi fűtésre ráment jó százezer forint, régi forintban számolva. — A villany már bent volt a házban, mikor megvettük — adja tudtul — Ferenc, a házigazda, a vasárnap délutáni beszélgetéskor — a gyümölcsös is termett, előtte ezen a helyen gazdálkodtak. Nekem, viszont, mindent tanulnom kellett, ami a földmunkákkal járt. Az épülethez mi csak az üvegezett gangot tettük, meg a kazánt a központi fűtéshez a gázzal együtt. A többi rész megvolt. Négy szoba néz az utcára... Ágnes asszony hamarjában kijavítja, hogy kettő és két gyerekszoba és nem az utcára, hanem a Báha-dülőre, merthogy a szatymazi és a zsombói tanyavilág találkozásánál vagyunk, bármennyire is csalóka a vezetékes gáz és csapról folyó víz jelenléte. A városi embernek ezek a kellékek — lett-légyen az 'bárhol is — mégiscsak az utca képel vetítik. Aki valaha is élt már tanyán, hordta húsz kilométerről a gázpalackot, tolta nyakig érő hóban szánkón a kenyerei meg a cukrot, kínlódott évekig a kútfúrással iható vízért, az tudja: mennyit ér. ha mindez kézre esik a lakásban. Alexinéknél pedig ott találhatók kényelmesebb élet kellékei. Igaz. irgalmatlanul megdolgoztak érte. kicsik és nagyok. (A polgármester — mikor meg tanácselnök volt — több mint húsz engedélyt kilincselt össze, hogy a faluhatáron is túlvezethessék a gáz és víz vastag csöveit.) A család a társadalmi munkából vette ki a részét. Ráadásként a napi hivatalos, a kiegészítő otthoni munka mellett. Háromgyerekes családban ez nem semmi* — A magunk erejéből nem sikerült volna megteremtenünk a mostani állapotokat — summáz Alexinné —. sőt, ha most kellene nekifogni, kevesek lennénk hozzá. Annyira elszabadultak az árak, hogy a kiskeresetűek, mint mi is voltunk, nem képesek tartani a lépést. Belegondolva, hogy gyermekeink katonák, egyetemisták lettek, ezek bizony vitték és viszik most is a pénzt az ilyen helyekről. Mi biztos, kevesebbet tudnánk adni most, mint tettük. A férj bólogat, s az idegen ilyenkor ajra is gondolhat: ha össze kellene egyszer számolni, mekkora időt szakittat le magának az élet a napi huszonnégy órából, bizony nem kevésre rúgna az. Ha barátságtalanok akarunk lenni kicsikét magunkhoz: tíz és húsz közé tesszük a munkával töltött órák számát, s nem is jutottunk nagyon ötről a hatra. Alexinék elégedettnek érezhetik magukat — éppen a tanyai életre találásuk miatt —, hiszen, mint mondották: hál' istennek, nem szenvednek semmiből hiány t. A városban átlagpolgárként, fizetésből nem lettek volna képesek kihozni magukból a megélhetésnek ezt a formáját. Ilyenkor hamarjában elókéretzkedik a kérdés: van-e, ami hiányzik a tanyai élet miatt? A válasz ekképpen foglalható össze: — Nem vesszük éppen hiánynak, de a nyaralást nem tudjuk megoldani, így ráfogjuk, hogy nekünk ez a kikapcsolódás. Ha két napFa elmegyünk, előtte és utána is két nap kemény munkát kér a tanya ellátása. Az állatokat etetni, a kertet gondozni kell. Rokonok messze élnek, ránk marad teljesen ennek a gondja. Azért is nem szeretünk kimozdulni innét. Alexin Fercncck útszélre nyúló tanyája lehet a példa mindnyájunknak: aki nem adja fel a küzdelmet, annak teremhet babér a legmostohább körülmények között is. Illik is rákérdeznünk: — Örömmel jönnek haza a gyerekek? — Igen — bólint rá a férj — legalábbis, ügy veszem észre... Ennél több meg nem is nagyon hiányzik nekünk, manapság. MAJOROS TIBOR Menedék a menedékhely? Az emeletes bérház meghúzódik a fák mögött, lói a vasúton. Busz, villamos nem jön már idáig. A betonról lekanyarodó sáros autőnyomhan fehéren vicsorgó sertésállkapocs. A házat nemrég vakolhatták, földszinti ablakain rács, a tető hófogójába piros labda szorult. Ez az épület a hajléktalanok menedéke is. Repülőtér, főépület. Rácsok belül is. Jobbra és balra gyéren világított folyosók nyílnak, az egyik lezárva, előtte vékonyan öltözött, fekete hajú kisgyerek guggol a hideg falnak támaszkodva, kezében nyeles edény. — az ebédet várja. Az egykori portásfülkén is rács. az ajtón fölirat: a telefon nem működik, összetörték. Egy emeleti lakó „mindennapos balhékról" mesél, a szentestét késcfessel ünnepelték, mentő, rendőrség volt kint. A házai nemrég újította föl a/ 1KV. de ennek belül már nincs nyoma. Kilincs alig néhány ajtón van. Bevisi egy lakásba. az ablakszárnyak fele hiányzik, a többi kitörve. Amíg a lakót gyógykezelték. mindent elvittek: bútort, tévét, szőnyeget. Lakbérbeszedó. villanyszámlás nem mer a házba jönni, de a lakók is félnek kilépni a folyosóra A nagy lélekszámú családok 10—30 ezer forintért adjákINagy László feltételei nem a riport helyszínén készültek.) veszik egymást közt az állami lakások beköllőzési jogát. De ezeket nem a hajléktalanok csinálják, velük nincs sok baj. A ház rossz híre azonban összekapcsolódik a menedékhely fogalmával. „Nem állunk szóba senkivel!" — nyitja ki valaki a rácsos ajtót, dc kcsöbb megenyhül. A „társalgó" szerepét betöltő szobában cigarettafüst, a fal mentén körben székek. A parketta színét-fényét vesztette, a sarokban fekete-fehér tévé, a kép néha szétesik, olyankor villogó csíkok futnak keresztbe. ..Megbélyegzettek vagyunk1" — .fakad ki egyikük keserűen Jla jolszállunk a villamosra, elhúzódnak az emberek Jönnek a hazátlanok ' — mondják Jegyünk nincs, miből is lenne?" Dől belőlük a panasz. Naponta egyszer kapnak meleg ételt, délután fél 5-kor hozzák a Kék csillagból, az alapítvány és a Vöröskereszt fizeti. De jönnek a házbeli gyerekek, azt mondják, ebesek, hát nekik is adnak. így aztán nem marad elég. Dolgozni? Huszonnyolcan laknak itt. közülük talán ötnek-hatnak van munkája. Elmehetnének a téglagyárba, vagy a vasöntödébe, — „de éhes hassal nem lehet bírni — mondják. — Amíg a többiek reggeliznek, menjünk ki az udvarra?" Van. aki üveget gyűjt az utcán, abból veszi meg a cigarettát — meg néha az almabort. ..Induló .segély kellene, amiből kihúzzuk az első fizetésig!" ..Mi nem akarunk itt vegetálni! Köszönjük az alapítvány segítségéi, de ezt nem lehet hosszú ideig bírni. Hibásuk vagyunk abhun, hogy ide jutottunk, de nem vagyunk gazemberek, dolgozni akarunk!" — fakad ki egyikük. Ha fölmutatják a menedékhely kék igazolványát, már küldik is el ókét. Egyikük fölháborodottan mesélte: elvágta a lábát, de * rendelőből elküldték, és amikor ..balhézott", rendőrt hívtak. Ómaga varrta össze a sebet — állítja Az egyik lakásban kopott, kórházi bútorok, a mennyezetről dróton lóg a villanykörte, kihúzott madzagon ing szárad. Csereágynemű nincs, ellopták. A folyosón egymásra rakott katonai szivucsmatracok. az újonnan jövőket várják. „Ez a harminc ember csak töredék!" — ezt már Antal Mihály mondja, akit a Hajléktalanok Átmeneti Otthona gondnokságával bíztak meg. Véleménye szerint sokan vannak, akik még a hajléktalanok szállásáig sem junták el. Ha a „társadalom" kilökte őket. önmaguk is rátesznek egy .lapáttal, és meg gyorsabban zuhannak a mélybe. Antal Mihály bízik abban hogv mim kalielyet tud teremteni az otthonban, mert így rá tudná szorítani az embereket arra. hogy dolgozzanak. Talpraállnának. összeszednek magukat, elhelyezkedhetnének valahol... De ez még kevés, hiszen aki iáe jut. többnyire akaralgyenge és szenvedélybeteg, akinek később is éreznie kell a gondoskodást, mert ennek hiányában könnyen visszaesik. „Nagyfán. korábbi munkahelyemen tapasztaltam: ezek az emberek hihetetlenül hálásak a jó szóért. De — megérdemelten-e, vagy sem — sok pofont kaptak, és hamar megadják magukat. A Gondoskodás Alapítvány és a Vöröskereszt sokat segit rajtunk, de ha az itt élők dolgozni fognak. ők is segíthetnek magukon. Az önkormányzat is ígért támogatást. Hiszek abban, hogy tehetünk valamit!" Töredezettre kopott. narancssárga műanyag bevonatú fotelekben ülünk. Az ajtó melletti falon a rókusi plébánia ajándéka: keretbe foglalt Assisi Szent Ferencimádság. Igy kezdődik: „Uram, tégv engem békéd eszközévé, hogy ahol gyűlölet van, öda szeretétet vigyék . NYILAS PÉTER