Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-15 / 39. szám

4 Hetedhét határon 1991. február 15., péntek Egy közmeghallgatás morzsái - Röszkén Tételmondat: — „Addig semmiről nem érdemes békélni, mígnem tudjuk, mekkora a zsebünk. Ha meg lyukas, ne is beszéljünk semmiről." /Idézet egy röszkei polgár felszólalásából./ Pénz van is — meg nincs is Délután 2 órától <5-ig hirdette meg a közmeghallgatást a röszkei képviselő-testület. Mivel a beszélgetés 18 órakor még nem ért véget, a fenti mondat ismeretében ra kell. hogy jöjjön az ember, a falu önkormányzatának — ellentétben sorstársaik nagy részével — volt felolvasható. pontos adatokon nyugvó. bár nem teljesen a mm lehetőségeket figyelembe vévö pénzügyi tervezete. Napjainkhoz igazodó nem is lehetett ez a tervezet. hiszen a költségvetés javát adó személy i jövedelemadó visszatérítésének csak a két evvel korábbi számok szolgáltattak alapot. A várható befizetések kalkulációja mégis elkészült. Nyilván nem örömére a településnek. Mert — mint az a polgármester. Magyari László szavaiból kiderült — a várhatóan befolyó összeg az intézmények fenntartási költségét sem fogja fedezni. Az adót? írjuk le az adóból! Mi lenne ilyen helyzetben az abszolút egyértelmű reakció? Élni a helyi adó kivetésére szolgáló lehetőséggel. Számolatlan van ilyen: füstadó, kapuadó. szekéradó. levegéiadó, gyerek adó. adó - adó Az önkormányzat azonban c faluban nem így gondolkodik Emberléptékű javaslatot tesz. ncin vet ki helyi adot. de megmondja. milyen beruházásokra adakozhatnak a település lakói. Amely összeget mindjárt le is írhatják adóalapjukból. Mert a tornaterem kell a gyerekeknek. És a kozseg polgárai bólintanak: igen. majd adakozunk. Ellentétek Roszkc szépen fejlódo község. Erről vitatkozhatnak ott az emberek: jól épült-c ki a telefonhálózat? Jól telepítették-e a gázrendszert? Nézhető lesz-e a tizenegy csatornás műholdas program? Es a válasz: igen. igen. igen. Dc a nyugdíjasok hiányolják a buszmegállóból az emelt pcront. a gázfűtés bevezetésével meg tobh lett a szemét, s az átkelő kornyéki tanyagazdák félnek. Támadástól, rablástól. Szemétügyek — Én ott tanultam meg tiszai, halai fogni — szól a falu egy fiatalembere. — Ahol most a szeméttelep van, aminek bűze hantja a környékén lakókat. Hét éve ty arról beszéltünk, a szemét ügye megoldásra vár. Ma ismét arról beszélünk Mert semmi sem tortént azóta Él kéne hordám már a falu környékén mcgüFepedett szemetet. Dolgoznak Feláll az idős ember, feláll. tartása főként emhörös. és megköszöni az önkormányzatnak az egyik első lépését. Tízezer-nyolcszáz forinttal olcsóbb lett a telefonbekötés, mint- ahogy tervezték, mint ahogy arra eloszor pénzt kértek. Meg a gázprogramból is maradt még visszatéríteni való... Mert az önkormányzat — fiatalon ugyan — mar erre is kepes. Visszatérít. Amilyen hamar csak lehet. Ali az idos ember, szemben a testülettel, és senki sem botránkozik meg azon. högv csendes zokogásba fulladnák szavai. Nem rcméft. köszönendő értékek felismeréséből táplálkoznak azok a lihegő levegővételek... Nemzedékek... Az iskola. Az iskola menynyczctéröl hullik a vakolat, becsepereg az eso. penészszag a kísérője a tudományt kívánóknak. Erről mégis igen kevés szó esik Az iskoláról... Továbbra is csak háttérben, halkan, csendben. Majd egyszer, váratlan jön a szittya förgeteg, a beoltott sereg... Inkább másnak kellene jönnie... (ezégeny) Januári anzix Először körhekószáltmk. megnézzük a zsalugátereket, megrángatlak a lakatokat, felpillantunk ápadlásfeljáróra ágy tűnik, minden rendben van. senki sem háborgatta az epületeket. Igy. ezek atan mai sokkal nyugodtabban visszük az asztalt, a kerti asztalt az eresz ahi. törüljük erősen ronggyal a viaszosvasznat. tesszük rá az erdélyi maigarinos kenyeret, a gyönyörű barna héjú cipőt Savanyúsággal telt üveg koppan a fagyos szalonnát tartó tányér mellé, kezdődhet az ebed. a nap hétágra sut. csend van. kellemes, langyos idó. A januári délehéd közben nézzük tégig a metszett almafákat. ..Megcsipkedtem mén egy pár ágat" — mondja .Misi —. ..meg a szólót is rendbe tettem Faljuk a disznótoros maradványait, közben nem l>cszélünk. Élvezzük a jó levegőt, hogy csillapul éhségünk — falunk rendesen. Szemünk a fenyvesek komoran fenséges, sötét foltjáról a lazább záródásét szürkenyarasokra esik. onnan a tisztán kék ég felé fordul, majd a szólót vesszük vizsgalat alá. s mindez egyetlen képpé áll össze: miiven nemes es békés a csend, a puszta csendje ezen a télbentavaszi napon Pohár bonni a kézben meg kerülünk a birtokon, nemsokára komoly munkák vén jak d gazdát, erről beszélgetünk. ezt egyeztetjük. vitatjuk A körsétát befejezve, az udvari bábos kemence mellett fetöttyenUnk egy kibonratlan szénabálára, kortyolgatjuk a maradék bort. karvaly csap ki a fenyvesből, reményvesztetten visszahull a fák közé. ismét csuk a háborítatlan esetül, a máshol nem tapasztalható nyugalom lesz a tájék ura. a szalma finoman zizeg, és újra csak nézünk, bámészkodunk, hallgatunk. Biztosan 'arról, hogv igv. hogv itt kéne élni C. J. Babarczi János műhelyében A megőrzött derű Harapós hideg az idő. Odakinn az idén is kiszámíthatatlan. ezúttal marakodós levegő, a műhelyben bekcsséges meleg. A kádármester Babarczi Jánosnak még a szemüvege is külön vidul. Nem tudom miért, de úgy tűnik, e környezetben minden tárgy önálló életre kel. Idétlen kérdés tolakszik mégis bennem, szerencsére nem mondom ki. ugyan hogy is hangozhatna itt: a mester miként elte meg a kádári időket. — Ritkán látni manapság magahoz. hasonló víg kedélyű embert — szólok inkább tömondatosan. Mire a falu ..ősidőktől" jelenlévő iparosa elsőként a családra hivatkozik, mint a kiegyensúlyozottság fő okára A feleségéről, a negyvenéves borász fiúról, a pesti kórházi orvosnővé lett leányáról, és per-' szc az unokákról beszél. — Mindig megtaláltam az örömömet. Nem voltam sose telhetetlen, nagy igényű, így aztán könnyebh volt sok mindent átélni, aini azért elfeledhető lenne. Megjártam a Donkanyart. sínylődtem négy évet orosz fogságban. Kínlódtam az iparossággal, mert a tceszcsítés, a kevés munka, nagy adó hol ide, hol oda űzött. Voltam én még nyolc .évet boltos is itt, Üllésen. ntikoron a földművesszövetkezet létrejött. — Hogy lehet épp ilyesmikkel megbékélni, amikor hiányzik a munkába fogott tölgyfa illata, a gyalu, a vonókés tapintása? — Megvolt a mód mindig a munkára. Ha csak szerszámnyelet csináltam is barátságból, de mondjuk a kereskedő mivolMozdul még kettőt a megkopott, törkölytől színesedett kád, aztán oldalára döntve megáll a kádármester kerítése előtt. Önmagában a talán niég szépapától maradt edény úgy fest, mintha mesebeli módon saját ötlettel, egyedül indult volna vándorútra, míg meglelte a reparáló Babarczi János uramat. Tágítva az optikát, már a kopott bordázatú javítanivaló tulajdonosát is látjuk. Adj' Istent mondva föllép a gumiskocsira. miután megegyeztek, mikortájt nézzen be az átvarázsolt holmiért. Az üllési, majdhogynem főutca ezzel teljesen üres lesz. Gvencv Kálmán telvétele tomhan se lettem inás, mint eredeti szakmám szerint. Jó kedélyű meg azért vagyok, mert sose hagytam el magamat. Volt idő. amikor Szegedre kellett járnom a pincészetbe dolgozni. másszor egész Pestig vetődtem, a hordógyárba. Olyan idö szintúgy akadt, hogy Halasra jártam az Állami Gazdaságira. Hetente egyszer mentem, vasárnapra jöttem. Mondanom se kell. biciklivel jártam meg az utat oda is, vissza is. De amikor csak hazaértem, mindig a szeretet fogadott. És mindez a kisebb vándorlás mi volt a fogsághoz képest. Innentől kicsit visszakalandozik Babarczi uram az időben. messze évekbe, még messzibb tájakra. Ahonnan ínégjsesák h'azakeyeíédett valahogy. es a gyűrűs menyaszszony megvárta a jövendőbelije négvesztendós hadifogságát. Mindez innen a múltbeli, de akkortól az apró termetű embernek az életbe vetett hite teremtődött. Beszél a kádármester. közben faragott, remek mívű kis hordót vizslatunk, melegszünk a faaprítéktól duruzsoló kálv hánál. — Tudja-e, hogy rövidest hetvenöt éves leszek? Éppen április negyedikén — röpke hallgatás után hozza eló ezt a vendéglátó. — Nevezetes nap ez, fogságba is akkor estein, pedig az országnak ugye, állítólag akkor jött el a szabadsága. Mondjam-e vagy se. innen már kortyintásnvi bor mellett folytatjuk. Végigbcszéljük sóhajtás röviden, mi minden esett meg a szakmakezdö tizenhat éves kor óta. Nem tett említést meg dinasztiáról, adódik a kérdés. — Öröklődött a családban a g mesterség? — Szegényparaszti családban nőttem, négy hold rossz kis földecskc adta az éppen csak szűkös megélhetést. Hatan voltunk testvérek, úgy láttam, jobban teszem, ha mesterséget tanulok, biztosabb lehetek a jövőben. Megmondom, nem csalódtam a munkában, a kádármesterségben. Ha meg nem is gazdagodtam, de tisztes életet tudhatok általa. Nem volt előttem ilyenfélén iparos a családban. ügy adódik, hogy követő sincs a családi műhelyben. Bánkódni éppen nem kezd emiatt. Azt se látja semmiféle csapásnak, hogy tanulót is egyet tudott tartani az 1%7-töl utóbb egyhuzamban tartó iparosságban. Kevés a munka, nem nagyon jutna sok hordógyártónak. bármily jó kezű is. A javításból van a legtöbb. Lehet. nem a pénztelenség miatt. Sokan úgy hozzák a szinte már teljesen használhatatlan hordót. dézsát: kerüljön bármibe, csak csinálja meg. a nagytatától maradt meg. de többet ér az. mint három új darab. Sóhajt egyet a mester — „hát így" —. mintha ezzel már a legeslegíontosabbhoz jutott volna. Bár ki tudja. Kifelé magam is olyképpen simítom végig a reparálásra váró rozzant kádat, mint becses múzeumi tárgyat, valahonnani családi ereklyét. (becsei) Bordányi király Szent István szobrának ugye nagy viharqkat kavart a faluban cs művészberkekben egyaránt. Bordányban már három éve elhatározás, hogy a mostani Fő tér visszakeresztelésévcl egy időben az államalapító Szent István király brónzszobra hirdesse a magyar államiságot. Bánvölgyi László fiatal alkotót bízták meg a munkával. A viták akkor kezdődtek, amikor a művészeti szakmai zsűri kifogásolta a szobrot, és öntését semmiképp nem javasolta. mielőtt a megjelölt hibákat az alkotó nem korrigálja. A lakosságnak tetszik a szobor elkészült változata, az önkormányzatnak úgyszintén, a művész tehát a kompozíciós kifogások figyelembevételével dolgozik az eredetin A további problémák megelőzésére folyamatos zsűrit, és nem változó összetételű bírálóbizottságot kértek. Jdőtakarékosan megvalósulhat az elhatározás, hogy az egész alakos, két méter magas szobrot bronzba öntve felállítsák augusztus huszadikára, és a költségekre, díjazásra öszszességeben elég lesz a félretett egynullió-ketszázezer forint , Az enyim, a tied mennyi lármát szüle..." Forráskúti perlekedés Birtokháborítás. Az értelmező szótár szerint annyit tesz: mások ingatlan vagyonának jogtalan elfoglalása. A szótári meghatározás azonban nem alkalmazható egy az egyben a Forráskűton történtekre, hiszen a hiiiokháhorítók hajdani jogos tulajdonukat vették vissza, a sértett felek pedig csak háztájit, de nem földvagyont birtokoltak. A jelenlegi jog viszont nem fogad el efféle okoskodást. Jogsérelemnek minősíti az önkényeskedés!, a bevetett fold megkárosítását, ami hivatalos eljárást követel. Csakhogy az esetek háttere sokkpl bonyolultabb annál, hogy csupán egy-egy büntetés, hírság kiszabása jelenthetné a megoldás kulcsát. Tudni kell ugyanis, hogy a faluban tobh mint kilencven hektár földet kimért ugyan a Haladas Tsz a visszaigénylők kozott. ám írásban rögzített ígéretük ellenére nem mindenkinek adták vissza az ösi jussot. (Ott sem. ahol ültetvény vagy építmény nem akadályozta a szövetkezet előtti állapot helyreállítását.) A külterületen, a tanyák mellett nagyon sokan megkapták az eredeti tulajdont. a belterület háztáji földjeivel kapcsolatban viszont háborúság tort ki Kik birtokolták a jövőben ezeket a parcellákat? Maradjon a háztájisoké. akik eddig megművelték, betelepítették. kutat fúrattak rajta, vagy legyen ismét azé a föld. akitől a régmúltban elvették? A rendezés mikéntjére. hogyanjára eddig egyértelmű és megnyugtató valaszt nem kaptak az érintettek Ezért történt, ami megtörtént... Elszabadultak az indulatok, az érdekellentétek pattanásig feszültek a faluban A képviselő-testület ugyan nem hivatott a közvetítésre, ám látva a kialakult helyzetet, mégis ringbe szállt a földkérdés mielőbbi megoldása érdekében. Nyilvános ülést tartottak, amelyre meghívták a téesz vezetőit. a birtokháborítókat. a sérelmet szenvedett háztájisokat. sót. nyitva állt a művelődési ház ajtaja minden érdeklődő előtt. Szabó Imre téeszelnök a törvényi keretek betartása mellett, a megegyezéses megoldást javasolta a jelenlevőknek. Am ezt sokan vitatták, hiszen hiába egyeznek meg a háztájiban érintett személyek és a visszaigénylők, cttól még a föld hivatalos kimérése nem történik meg. Miért? Mert a döntés a közgyűlés joga Tehát mégiscsak a szövetkezet kezében a megoldás kulcsa. Jóllehet. semmilyen jogszabály nem kötelezi a téeszt arra. hogy ugy anazt a földet adja vissza a tulajdonosnak.' amit hajdan birtokolt — csupán a: ertekben történő rendezésre van előírás. Am. ha ez nem sérti a közös tulajdont, élhet ezzel a lehetőséggel is. Ahogyan tette ezt a tanyavilágban. Miért nem következetes a szövetkezet? — vetették fel többen. Ugyanakkor a higgadtabbak azt is belátták, egy gyümölcsfákkal beültetett földet sokkal nehezebb úgymond kirendeznie a szövetkezetnek. mint a szántóterületet. A felek értékben történő megegyezése nélkül a hatályban lévő jogszabály ok szerint a szövetkezet nem rendezheti a tulajdonvitát. Hiába erősebb a tulajdonjog a szerzett jognál, az erőszakhoz akkor sem folyamodhatnak Márpedig az idö sürget. Ezért döntöttek a jelenlevők úgy. hogv egy érdekegyeztető bizottságot hoznak létre, amelyben a képviselő-testület két tagján kívül pro és kontra minden érdekelt fél részt vesz. Sokan úgy véltek, patthelyzet alakult ki Talán mégsem... (gombos)