Délmagyarország, 1991. február (81. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-15 / 39. szám

81. évfolyam, 39. szám 1991. február 15., péntek Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint királyi várban Lech Walesa és Václav Havel Budapesten — Lassan halad a privatizáció — Szegény egyetem A

tegnapi nap folyamán megérkezett Magyarországra a magyar—cseh—lengyel csúcstalálkozó két vendégszereplője, Václav Havel cseh és szlovák, valamint I.cvh Walesa lengyel köztársasági elnök. A Ferihegyi repülőtéren mindkettejüket Jeszenszky Géza külügyminiszter (égadta, majd a hármas csúcs nyitányaként Göncz Árpád budapesti elnöki rezidenciáján előbb a lengyel, majd a c eh politikussal találkozott. A ma megkezdődő visegrádi tárgyalások valószínűleg nemcsak a három ország, de egész Európa számára az elkövetkező napok legfontosabb politikai eseményét jelentik majd. Nem csupán az Európába való társadalmi és gazdasági beilleszkedés közös terve miatt, hanem azért is, mert a találkozó jelkép értékű: a nyolcvanas évek végén lejátszódott rendszerváltások nyomán Kelet-Európából jelenleg e három ország vált alkalmassá arra. hogy megalapozott reményekkel közelítsen a Nyugat felé. Vagyis úgy tűnik, egyelőre kialakult a tradicionális Európa új keleti határa. A csúcstalálkozóval egy időben az Európai Közösség brüsszeli székházában csütörtökön megkezdődött az EK és Magyarország közötti társulási szerződésről folyó tárgyalások második fordulójának plenáris ülése. S ugyancsak tegnap, a kora reggeli órákban indult útjára az a budapesti delegáció, amely a fővárosi közgyűlés ajándékaként mintegy 600 ezer forint értékű gyógyszert kíván eljuttatni Litvánia fővárosába. Hármas találkozó Antall és Walesa előzetes megbeszélése körvonalazására. Mindenekelőtt a közép-európai térség helyzetéről ejtettek szót az elnökök. Göncz Árpád azon vélekedését fogalmazta meg, hogy a Nyugat-Európa és a Szovjetunió közé ékelődött régió szerepe feltehetőleg erősen felértékelődik a közeljövőben. Ilyen körülmények között természetes igény a regionális kontaktusok építése. Walesa elnök is hasonlóan vélekedett. Hasonló szellemben közelitett az együttműködés szorosabbra fűzésének gondolatához Václav Havel, aki a késő esti órákban látogatta meg Göncz Árpádot Marián Calfa szövetségi miniszterelnök társaságában. A találkozó meleg, baráti hangvételét imár jó előre megalapozta, hogy — maIzland—Szovjetunió gas politikai tisztségüktől eltekintve — három jeles író ült az asztal mellé, tekintve, hogy Václav Havel és Göncz Árpád mellett Konrád György, a Nemzett közi Pen Club elnöke foglalt helyet. * A pénteki hármas csúcstalálkozót megelőzően, csütörtökön este Antall József miniszterelnök előzetes megbeszélést folytatott Lech Walesa lengyel államelnökkel, valamint a lengyel küldöttség tagjaként Budapesten tartózkodó Krzysztof Bielicki miniszterelnökkel és Krzysztof . Skubiszewski külügyminiszterrel. A találkozón a két ország kapcsolatairól, valamint a térség és az európai integráció általános problémáiról volt szó. A pénteken megnyíló magyar, cseh-szlovák, lengyel visegrádi iháxmas csúcs előestéjén, csütörtökön Béla király üti rezidenciáján találkozott a Magyarországra látogató Lech Walesa lengyel és Václav Havel csehszlovák államfővel Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke. Az „elnöki előcsücs" első eseményeként Lech Walesa és felesége, Danufca asszony kereste fel a magyar köztársasági elnök szálláshelyét. A lengyel államfő népes kíséretében volt Krzysztof Bielecki miniszterelnök és Krzysztof Skubiszewski külügyminiszter. A csaknem egyórás beszélgetés után Göncz Árpád ügy vélekedett, hogy Walesa államfő személyében közvetlen embert ismerhetett meg, Lech Walesa nyitott politikus, s kész mindenfajta együttműködésre. Ami a pénteken megnyíló csúcstalálkozót illeti, annak munkaokmányai már elkészültek, így valójában már csak az aláírás ünnepélyes aktusa van hátra. A politikusokra vár, hogy utána apró munkával kidolgozzák azokat a részleteket, amelyek a deklarációk valóra váltását szolgálják. A megbeszélések alkalmat adtak nemzetközi kérdések Fagyponton A Szovjetunió ideiglenesen hazarendelte izlandi nagykövetét — jelentette be csütörtökön a szovjet külügyminisztérium szóvivője. Moszkva ezzel párhuzamosan diplomáciai jegyzékben tiltakozott amiatt, hogy Izland független államnak ismerte el Litvániát. Vitalij Csurkin a szovjet álláspontot ismertetve leszögezte: a Litván SZSZK a Szovjetunió részét képező tagköztársaság. A szovjet vezetés egyúttal felszólította Reykjaví.kot, hogy a szovjet alkotmánynyal összhangban alakítsa kapcsolatait a baltikumi szovjet köztársasággal. Szombati magazinunkból — Kolozsi László novelláját; — a lakásmizériáról szóló összeállítást; — és szegedi, a középkorral foglalkozó történészek kötetének recenzióját ajánljuk olvasóink figyelmébe. Ez a harc lesz-e a végső ? Négv éve szokatlanul kemény te. lünk volt. A hó meg a szél közös erővel napokra megbénított néhány megvét. Otthon voltam épp apámóknál, egy dunántúli faluban. Hatalmas hótorlaszokat épített a tél. akkorákat, hogy az állami gazdaság gérpej sem bírtak velük. Az egyik kereszteződést, melyet egy dombtetőbe vágtak. teljesert betemette. Apámék a „ruszkikat" kérték, hogy segítsenek, nekik mégis nagyobb rutinjuk van a télben, meg komolyabb gépeik. Jöttek is Dunaújvárosból, néhány Urál hozta a takarítómasi. nákat. melyek inkább emiékeztettek kökorszaki szörnyre, semmint huszadik századi járműre. A sofőr mosolygott, elmondtuk néhányszor, hogy zdravsztvujtye. többet nemigen tudtunk. Elvezettük őket a tett színhelyére. Nagy nehezen megértettük, hogy a fehér hegy alatt fontos kereszteződés volna, azt kéne kiszabadítaniuk. A kiskatona mosolyogva bólintott, gépével lemászott a platóról, s nekigyürkőzött. — Nem tudja áttörni — mondta apám, akivel közelről figyeltük a műveletet. — Túl magas a hó, elkapar a lánctalp. A szörny azonban újra és űjra harcba indult. Eltelt egy fél óra, visszaültünk a kocsiba, dideregtünk már. Aztán űjabb tíz perc múltán, sokadik nekifutásra, a lánctalpas hirtelen előrelendült maid eltűnt a szemünk elől. Átszakította a falat A vezető visszatolatott mosolyogva felénk intett, mi bólintottunk. A keresztút ezek után szinte gyerekjátóknak tűnt, pillanatok aiatt megtisztította. Mire délután beértünk a központba, ott voltak a többiek, ők is sikerrel jártak. Vodkát ittunk, meg forró teát, az emberek lapogatták a katonák hátát, s azt hajtogatták: szpa. szíba. Nekem személyesen nem volt semmi bajom a szovjet hadsereg ideiglenesen itt állomásozó egységeivel. Gyerekkoromban mindig nagyon élveztük, ha vonultak. Néha meg is álltak, szórakoztak velünk egv kicsit elmentükben konzerveket dobáltak. Mi sem értettük őket. ők se minket. Én sem értettem soha, mikor nagyanyám; magából kikelve mesélte, hogy a rohadt ruszkik mi triindent elloptak tőle a háború alatt. Ezt nekem soha nem magyarázták el a felszabadítóikról, ötvenhatban még nem éltem. hatvannyolcban tűi kicsi voltam, hogy bármire is emlékezzek. A szovjeteket a konzervet dobálok jelentették, meg azok a tisztek, akik néha eljöttek hozzánk vadászni. Három puszit kaptam tőlük, de kitaláltuk, hogy ezredestől fölfelé négyet adnak. Aztán azt is hallottam, hogy orvvadásznak, géppisztollyal. tankkal, hogy néha csinálnak egv-egv furcsa karambolt, ahol mindig a magyar fél a hibás. Meg hogv sokba vannalk ők nekünk a laktanyáikkal meg az, élelmezésükkel. Persze, nem tetszett, hogy így kivételeznek velük, de ez azért a konzervekhez, meg az útkotráshoz képest távolinak tűnt és sejtelmesnek. Csak hetvenkilencben kezdtem gyanakodni, hogy mégsem volt rendes dolog elfoglalni Afganisztánt. Aztán nyolcvanegyben világosan megmondták a bennfentesek — akkor már én is hallhattam — Brezsnyev közölte Jaruzelskivel. hogv vagy rendet csinál otthon. vagy majd ők bevonulnak. Emlékszem: a Fekete-tenger partján volt a találkozó, tán Jaltában épp. Leonyid Iljics szép hófehér, kétsoros tengerészöltönyt viselt. Azt is mondták egyébként az okosok, hogy ordítozott Jaruzelskivel nagyon fel volt indulva, s nehezen értettem, hogv ez az ember, aki ennyire választékosan öltözik, miért ragadtatja el magát ilyen csúnyán. Jaruzelski értett a szóból, s így a lengyel gyerekeknek nem kellett a megszállókkal bratyizni. A dicsőséges Vörös Hadseregnek pedig Polóniában nem kellett torlaszokat áttörni, pedig volt benne gyakorlatuk, s konzervet se dobáltak, hogy jó emlékük maradjon a helybélieknek. Mondom, bennem nincs sömmi indulat az idegen hadsereg ellen, merthogy az élményeim máshogy programoztak. Később aztán, tapasztalati űton. érvelés hatására jöttem rá, kik is ők. és miért jó nekünk, ha elmennek. Most persze én is örülök, bár talán kevésbé, mint a politikusok, kik örömmel ujjongták: végre ismét szuverén állam leszünk, idegen elnyomók nem ülnek a nyakunkra. Kevésbé, mert szkeptikusabb vagyok. Történelmünk jár a fejemben. Jól tudom, hogv nálunk a felszabadulást újabb megszállás szokta követni. melyet rendre a felszabadító vezetett. Török után osztrák, német után szovjet. S most azon morfondírozom. a szovjetek után ki fog nekünk konzervet dobálni, meg ki ölt szép fehér tengerészruhát, hogy megtévessze a gyerekeket. Ezért ió volna, ha akadna legalább néhány felnőtt, akik ezt elmagyarázzák. Akik tudatosítják, hogy megszerzett függetlenségünket nem lesz kevésbé keserves megvédenünk. Hogy nem ez a harc volt a végső. Mcst még összefogni hát! Marok Tamás II kelet-európai pesszimizmus és a magyar felsőoktatás jövője Rektori székfoglaló a József Attila Tudományegyetemen Az egyetem aulájában tegnap délután ünnepi ülést tartott a JATE tanácsa, amelyen Róna-Tas András rektor — egy régi hagyományt felújítva — átvette Csákány Béla prorektortól a rektori jelvényeket, és székfoglaló beszédében vázolta tudományos nézeteit. Az ünnepség után fogadást adott az egyetemi tanács az intézmény dolgozói klubjában. A rektori székfoglalóból részleteket közlünk: . . . Kétségtelen tapasztalatunk, hogy az országnak rossz a közhangulata, ami igazából csak részben érthető. Egy egyedülálló történeti változásnak vagyunk tanúi, és egyszersmind résztvevői. Olyan forradalmi változást tapasztalunk, amelyet az elkövetkezendő történetírás csendes forradalomnak, és minden bizonnyal rosszkedvűen csendes forradalomnak fog nevezni. Az eufória elillanását nem a bizakodó derű, hanem a rosszkedv, a pesszimizmus követte ... Irodalmi és szociológiai elemzések sorával lehet bizonyítani azt a tényt, hogy függetlenül attól, hogy az egyénnek inkább borúlátó vagy derűlátó a hajlama, KeletEurópában, s így Magyarországon is, a társadalmi elvárás, a társadalom által jutalmazott, vagy legalábbis megvalósítása. A szellemi autonómia ugyanis önálló, kreatív gondolkodást igényel. S az egyetemek még nem találták meg szerepüket. Nem alakult ki, menynyiben kell bárkik által előírt oktatási terveket végrehajtaniuk, vagy mennyiben szabad a kezük és a fejük, hogy az önálló szellemi tevékenység „termékeivel" jelenjenek meg a diplomák piacain. Az itt megjelenő konfliktusok valósak. Így például állandó konfliktus feszül az alkotó szabadság és a színvonal minőségi követelménye között. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb közösségre alapul az autonómia, (annál kisebb az esélye a provincializmusnak, a minőség helyére lépő lokális érdekeknek. Ezért vagyok elfogadott magatartás meggyő 'éses híve a pesszimizmus. Ügy gondolom, hogy ennek okát meg lehet találni a régió társadalmi, gazdasági szerkezetében és történelmi, kulturális hagyományaiban. Kelet-Európára egy hosszú történelmi korszak óta jellemző, hogy a gazdaság tőkeszegény volt, s a társadalmi termék elosztásában a döntő szerepet az állam játszotta. Ez pedig azt ielenti, hogy az adók fontosabb szerepet játszottak, mint a hitel Milyen magatartást követel meg egy olyan társadalom, amelyben az adó a túlsúlyos? Az adózó az adóztatóval szemben akkor számíthat előnyre, ha helyzetét rossznak tudja beállítani. Szemben azzal, aki hitelt akar felvenni... . . . Mit lehet tenni 1991ben annak érdekében, hogy a magyar társadalom optimistább legyen? Egyelőre kevés ember van abban a helyzetben, hogy innovatív vállalkozóként közreműködjék abban, hogy növekedjék a tőke, jelenjék meg hitelként, ugyanakkor csökkenjen az adó. Egy másik lehetőség az, hogy munkálkodjék azon, hogy szülessenek űjabb és űjabb autonómiák. Az autonómiák függetlensége szellemi, politikai és gazdasági jellegű. A középkori város autonómiájának egyik tűzhelye az egyetem volt. A 19. században az állam űjabb előretörése, s a 20. századi totális államok megtörték az egyetemek autonómiáját. De a 3. évezred reményeink szerint egyben a totális állam vége is. S ha ez így lesz, akkor a 21. század autonóm közösségei között kiemelkedő szerep jut az egyetemeknek. 1991-ben Magyarországon talán a legkönnyebb az egyetem politikai autonómiáját megvalósítani... Sokkal nehezebb a szellemi autonómia az universitas gondolatának. Biztonságos hátteret azonban csak az egyetemes tudomány, a nemzetközi tudományosság ítélete adhat. Az egyetem szellemi autonómiája nemcsak a központi tervezéstől való függetlenségen múlik, hanem attól is, hogy az egyetemen belül mennyire tudják tolerálni és segíteni a kisebb műhelyek kialakulását és saját autonómiáját ... ... Az egyetem politikai és szellemi autonómiája természetesen nem maradhat független az egyetem gazdasági autonómiájától. A fő hiba természetesen az oktatás megengedhetetlenül alacsony részesedése a nemzeti jövedelemből, a megtermelt hazai össztermékből, s a költségvetésből. Magyarországon a felsőoktatásra az összes államháztartási kiadások 1 százaléka jutott 1989-ben, a fejlett országok 6 százalék felett; arányával szemben ... Ha a kormány ezen nem változtat, megjósolható bukása, s az is, 'hogy ebben a bukásban az egyetemek nem kis szerepet fognak játszani. Ha viszont a kormány felismeri, hogy ezen a ponton is a rendszert kell megváltoztatni, megalapozhatja a 21. századi Magyarországot... Az egyetemi autonómia megvalósítása, a kreatív egyetem támogatása, az egyetemek politikai, szellemi és gazdasági függetlenségének biztosítása, növekvő részesedés egy növekvő gazdasági alapból — annak felismerése, hogy az egyetemek gazdasági támogatása, a társadalom fejlesztésébe fektetett hitel teremtheti meg a jövőre vonatkozó optimizmusunk feltételrendszerét Ezt természetesen nem másoktól kapott ajándékként kell várnunk, hanem magunknak kell kiküzdenünk. Ehhez kérem egyetemünk polgárainak támogatását.