Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-10 / 8. szám

10 Röviden 1991. január 10., csütörtök Jó vicc Nem értem én ezeket a nagy nevű közvélemény-kuta­tókat. külpolitikai kommentátorokat! Ugyan, mire alapoz­zák, hogy a magyar az ez idő szerinti legpesszimistább, legszomorúbb nép? Hiszen bármerre járok, nézek, csupa derű, móka, kacagás. Elégedettségtől kisimult arcok, nyu­godt tekintetek, életadó humor. Elnéztem például a buszmegállóhoz vezető sártengeren reggel ötkor átevickélő apát: hogy micsoda kenguruugrá­sokkal szárnyalta át a tócsákat, totyogós korú kicsinyét karján egyensúlyozva, a nagyobbacska másikat pedig az atyai derű minden melegével parancsolva ki a marasztaló masszából! Hogy minő megnyugtató volt e kép! Jómagam abban sem lelem a szomorúságnak okát, hogy az ABC-ben az első januári napoktian — Hurrá, lel­tározni jogunk! felkiáltások kíséretében az eladók — fizikai erejüket az eljövendő feladatra tartalékolva — foguk közt sziszegték minden második kérdésre a választ: nincs. Azt csak nem veszik a megfigyelők elkeseredettségre utaló jelnek, hogy a baromfiboltokban kelendővé vált a csirke far-hát kombináció, a fagyasztott pulykanyak, s hogy a takarékosságáról eddig éppenséggel nem nevezetes mgyar nyugdíjas mostanában öt deka párizsival is meg­elégszik, hetente?! Nem kellene inkább lám-lámot mondaniuk a nálunk élő külföldi tudósítóknak, amikor arról panaszkodik ne­kik a butikosné, hogy szűkül a vevőköre? Hiszen ez csak a természetes rétegeződés mutatója, a kinek-kinek pénztár­cája szerinti elv rég esedékes megvalósulása! S minek a tényeket hamis színben tüntetni fel, s azt állítani, hogy egyre több a szociális segélyre rászorult sze­gény Magyarországon! Valójában arról van szó, hogy az önkormányzatok iránt egyre nagyobb bizalmat mutat a társadalom egyre nevesebb része! Azt is csak sajnálhatom, hogy a lakáshitel utáni több­letkamatot számítgató százezreknek ország mentéstől ma­gasztos tekintetét, az önnön nemes gesztusuktól megható­dottak párás pillantását egyesek holmi csalódottsági jel­zésnek fogják fel. Abhan sem a magyar autós állampolgár önmegtartóztató magatartását vélik fölfedezni e megátal­kodottak, hogy már sorban állás sincs benzinért az oly na­gyon helyeselt áremelés hírére. Sőt nem átallják azt állí­tani: megfásult e nép. Más. „jól értesült" források pedig egyenesen pénzhiányra célozgatnak ... Elkeserítene a világsajtóban mostanában rólunk fes­tett kép, ha nem tudnám: vagv a sanda irigység munkál bennük, vagy a szándékos ferdítés férge mételyezi őket. És mert nem szeretnék az ő hibájukba esni, azért szem: jó vicc, fiúk, ha-ha-ha... P. K. Lakásra várók figyelmébe! Szeged Megyei jogú Város Polgármesteri Hivatal Ügy­félszolgálat vezetője értesíti a város lakosságát, hogy az 1991. évi előzetes lakáskiu­talási névjegyzék-tervezet elkészült és az 1991. január 14-étől a Lakás Osztályon (Szeged, Tisza Lajos körút 63.) és az Ügyfélszolgálati Irodán (Szeged, Széchenyi tér 11. fsz.) megtekinthető. Az előzetes névjegyzék-ter­vezetre a kifüggesztés első napjától számított 30 napon belül észrevételt lehet tenni. Véradás A Szegedi Véradó Állomás és a városi Vöröskereszt szervezésében az elmúlt év decemberében 1717-en 687 liter vért adtak. Bakson 57­en, az ásotthalmi és nagyké­ri határörségnél 13-an, a rendőrségnél 48-an, Ásott­halmon 55-en a Déltexnél 14-en, Dócon 25-en, Puszta­szeren 74-en, a Vas- és Férnömtödében 15-en, a Zal­ka laktanyában 54-en, Rú­zsán 135-en, Zákányszéken 83-an, a Vídiánál 7-en, az újszentiváni honvédségnél 69-en, a Kossuth laktanyá­ban 44-en, a szegedi határ­őrségnél 69-en, Üllésen 68­an, Deszken 33-an, a Véradó Állomáson 830-an vállalkoz­tak véradásra. Decemberben 20 szív- és öt érműtétet, valamint két veseátültetést végeztek. A Szegedi Véradó Állomás és a Vöröskereszt munkatár­sai köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik az elmúlt évben vért adtak. A novemberi véradásról szóló információkban a sán­dorfalvi véradók száma hi­básan szerepelt. November­ben Sándorfalván 109-en ad­tak vért. S. O. 5. kongresszus A hót végén Szegeden találkoznak az ország S. O. S. telefonos lelkisegély-szolgálataiban dolgozó önkéntes segí­tők. A háromnapos rendezvénysorozaton előadásokat hall. gatnak, szakmai foglalkozásokon vesznek részt. A találko­zást a Szegedért ós az Egészséges Nemzetért Alapítvány támogatása tette lehetővé. A szervezők ezúton értesítik a meghívottakat, hogy az országos kongresszus helyszíne nem az Arany János Al­talános Iskola lesz. ahogyan az értesítőkön szerepel, ha­nem a MAV-nevelőotthon (Boldogasszony sugárút 44.) ahol az érkezőket el is szállásolják. A találkozó rendezői a szolgálat minden egykori és jelenlegi munkatársait szeretettel várják. A gonosz bika Szigorló orvos koromban egy se­bészi óorvos i,ellett cselédeskedtem. Kedvelt az „öreg". Az egyik viziten megálltunk egy súlyos hasi sérült ágya mellett. A főorvos megtapo­gatta a hasát, azután a láztábláját nézegette. — Mennyi a fehérvérsejtszáma? — kérdezte a segédorvost. — Húszezer. A vizit után a főorvos meghívott bennünket egy teára a szobájába. Szóba került a sérültünk is, és meg­kérdeztem tőle, van-e ennek a be­tegnek valami reménye? — Nézd, fiam, lehet, hogy újra meg kell operálnunk. Tudod, a se­bészeti szabályoknak és elveknek néha az ellenkezője sem igaz. Ezt bizonyítandó, elmondok neked egy hihetetlen sebészi történetet. — A Szegedtől nem messze levő falu szélén putrik voltak, cigány­putrik. Nem tudom, hányan laktak ott, még a községházán sem tudták. Vajdájuk is volt Egy alkalommal, nem tudni, mi célból, a falu lege­lőjén ballagott át a vajda. A gulyás éppen szundikált a füvön, mert friistök után elálmosodott egy ki­csit. A gulyát egy gyönyörű tenyész­bika uralta. A levegőbe szagolt, és habzó orrlyukakkal nekirohant a vajdának, és felöklelte. A jajgatási­ra ? gulvás felriadt, ós a bika után eredt. Sikerült megragadnia a bika orrába behelyezett karikát és így meg tudta akadályozni, hogy a bi­ka széttapossa a szerencsétlen em­bert. Előkerült a gulyás fia is, aki az apia mellett „inaskodott". — Édesapám', ez az ember meg­halt. Nézze, a belei is kilógnak. — Szaladj be a faluba, és hívd ki az orvost ,— kiáltott izgatottan a fiára a gulyás. Biciklivel megérkezett az orvos. — Bátyám, ez meghalt! — Hűha! — tolta föl a gulyás a kalapiát. — Be kell vinni a községházára. — Így, lógó béllel? — Van valami varróalkalmatossá­ga? — Csak amit zsákvarrásra szok­tam használni. — Mindegv ennek már. — És tudod, fiam — folytatta a főorvos —. a kolléga visszagyömö­szölte az öreg cigány beleit a has­üregébe. és a nagy tűvel, madzag­gal bevarrta a hasát úgy, ahogy a hulláknak szokás. Mivel nem volt hullaház, berak­ták az öreget a fáskamrába, ráfek­tették egy deszkára. — Majd itt kihűl — mondta a kisbíró —, aztán holnap elviszik a huLlakoc&ival. A cigányok — asszonyostul, gye­rekestül — jajgatva gyülekeztek a falu főépülete előtt. A zaj­ra kijött a bíró, aki már hazakészü­lődött. — Mit akartok? — kérdezte a zárt kapu mögül. — Elbúcsúzni tőle — kiáltotta az egyik fiatalasszony. — Én a lánya vagyok. — Nagyságos bíró úr — könyör­gött egy fiatalember is —, engedje meg, hogy elbúcsúzhassunk a mi vajdánktól. A bíró végül engedett. — Köszönjük, nagyságos bíró úr. Nyugodt lehet, még egy kavicsszem sem fog hiányozni. Nagy sírással körüljárták a halot­tat és mindenki megcsókolta. Néhány fiatal, suttyó gyerek ki­ugrott a kerítésen, és nemsokára egy bográccsal, két nagy demizson borral és egy nyúzott birkával tért vissza. Nekikészültek a halotti tor­nak úgy, mint egy lakodalomnak. Vacsora után az egyik cigány elővette a kabátja alól a pikuláját. és elkezdte fújni. Erre mindenki táncra perdült Éjfél után egyszercsak kinyílt a fáskamra ajtaja, és megjelent a vajda. — Mi az, ti mulattok, nekem meg nem adtok semmit? Körülrajongták az öreget adtak neki bort paprikást. Miután minden elfogyott leheve­redett a gyászoló népség. Egymás hegyén-hátán aludtak, megtehették, a nyári éjszakák meleglak. Reggel zörgött a kapu zárja. Megérkezett a kisbíró, utána a bíró is. — Ébresztő! Ébresztő, emberek! öt perc múlva ne lássak itt senkit! Itt vannak a hullaszállítók is! Álmos szemekkel elvánszorogtak a cigányok, csak egy üldögélt to­vábbra is rendületlenül az udvaron. Odament hozzá a bíró. — Na, öreg. te miért nem rnógy a többiek után? — Azért, hogy a nagyságos úr el tudjon velem számolni. — Elszámolni? — csodálkozott a biró. — Instállom, én vagyak a halott. — Ne csinálj már bolondot belő­lem. Beszaladt a fáskamrába, de nem volt ott senki. — Józsi. Józsi! — kiáltott a kis­bírónak. — Ugorj át a doktorért. nézze meg ezt a vén bolondot, aki azt állítja, hogy ő a halott. Az orvost éppen a reggeli mellől keltették föl. — Itt vagyok, imi baj van? — kérdezte a bírót. — Ott ül az udvaron egv bolond cigány, és azt állítja, hogy ő a ha­lott. Az orvos odament az öreghez. — Bíró uram; ez tényleg a teg­napi halott — kiabálta elképedve. — Azaz, él. Nézze a hasán a varrá­sokat. Hívjuk gyorsan a mentőket! — Így hozták be az öreget az or­vos is elkísérte, tőle tudom az előz­ményeket — magyarázta a főorvos. — És mi történt azután — kíván­csiskodtam. — Nekünk is föl volt adva a lec_ ke, mit csináljunk. Megoperáljuk-e, vagy sem. Az öreg teljesen jói volt csak egy kicsit részeg. Hasi tünetek nem mutatkoztak, a keringése, mint egy birkózóé. Ilyenkor mit csinál egy sebész? Késsel a kezében vára­kozik. Semmi sem történt A felvé­tele utáni negyedik napon, viziten kívül, csak úgy. kíváncsiságból, megnéztem az öreglet Elképedtem, amikar a kórterembe léptem. Leg­alább húszan állták körül az ágyát. Kimentem a folyosóra, és mérgesen fölhívtam a portást hogy engedhet­te be ezt a sok embert, amikor nincs is látogatási idő? — No haragudjon, főorvos úr. de attól féltem, ha nem engedem be őket, megkéselnek. — Visszamentem a kórterembe. Az öreg boldog mosollyal falatozott Bicskájával jó darabokat szelt egy főtt csülökből, és hozzá friss* reszelt tormát és meleg kenyeret evett. Te jó Isten! — mondtam a hozzátarto­zóknak. — Nem szabad ennie! — De ezt kivánta az apám! — kiáltotta az egyik formás cigány­asszony. — Nagyságos főorvoa úr, erősödni kell neki. — Es az az üveg az ágy mellett? — Azt iis kívánta — replikázott az asszony — Ha jóllakott a bácsi, ballagja­nak szépen haza. — Es azután mi történt? — A „műtéte" után egy héttel ki­szedtük a hasfalából a madzagot, és pár nap múlva távozott. — Hogy lehet hogy nem kapott haskártyagyulladást? — Nézd — mondta elgondolkozva a főorvos —. először is, a cigányok­nál nagy a természetes szelekció, aki gyengének születik, meghal. De az is lehet, hogy azon a gyepen, ahol a baleset történt a nap még a tehénszart is sterilizálta ... Gyere, fiam nézzük meg úibóí azt a sé­rültet mert lehet hoev meg kell operálni. Németh András Szatírt fogtak Szegeden Kedden éjszaka a Törő utcában a tulajdonos éber­ségének köszönhetően gép­kocsitolvajt ért tetten a rendőrség, az Október 6. ut­cában viszont ellopták a DJ 36-42-es forgalmi rendszá­mú fehér Dáciát. A Gergely közben negyed 10-kor egy fiatal hölgyre ta­AZ AUTÓIMPORTRÓL A személyautókat terhelő új vámokat a kormány az autók importjának általános feltételeiről szóló döntésével egyidejűleg hozza nyilvános­ságra a jövő héten madó férfit fogtak el lakos­sági közreműködéssel. A fia­talasszonyt lakóházának lép­csőházában támadta meg az őt néhány utcán át végig kísérő szatír, akinek tapo­gatózni jutott csak ideje. Ál­dozatának segélykiáltásaira a házbáli férfiak figyeltek fel, majd segítségére siettek. Köd Altaliban ködö" iá* lesz, inkább csak a Dunántúlon valószínű a nappali órákban, a változó felhőzet mellett, kevés napsütés. A déli, délnyugati szél napközben a Du­nántúlon megélénkül. A legalacsonyabb nappali hőmér­séklet csütörtökön a ködös tájakon 5 fok körül, másutt 7 és 12 fok között várható. (MTI) Képviselők fogadóórái Szakáll — Jean, hozzon egy bo­rotvát, és üljön le arra a székre! — Minek, uram? — Unom már a szakál­las Jean-vicceket. (aser) Átkelés Röszkén Ilyen gyors lenne? A határőrség gyorsított határátkelést ígért január 7-i határidővel. Tegnap, szerdán délben csak néztünk Röszkén Somogyi Károlyné fotóriporterünkkel: mifelénk ilyen gyors lenne? Ugyanis, mint felvételünkön látható, a határ csön­des, nyugodt volt, autót is alig-alig láttunk. Holtszezon ev. most, vagyis amit látunk, az a látszat, magyarázta Stumphauser alezredes. Az év végén kiszalad­gáltuk magunkat, a vendégmunkások, a szabadságosok még pihennek, a seftelők egyelőre számolgatnak, mintsem a határokat járják. Tény, hogy a 7-ótől kívánatos; egy ma­gyar főre eső 30-60 másodperces ellenőrzési időt Rö67,kén már tavaly Is tartották: akinek rendben találták útiakmá­nyát és vámolni való holmiját, az gyorsíthatott, ha bírt, a határőrök nem akadályozták. Általában véve pedig a ma­gyar vámosok is rugalmasabbnak látszanak. A jugoszlávok viszont tüzetesen ellenőrzik a szovjet, a román és a len­gyel turistákat, amivel sok idő telik. Emiatt kell az átlé­pőknek hosszú órákat várakozniuk a senki földjén, csúcs­időben pedig ezért álLnak hosszú kocsisorok az E5-ösön. Egyébként, a gyorsított határátkelés ellenére, az ok­mányok ellenőrzése változatlanul alapos — korszerűbb. (Somogyi Károlyné felvétele.) - mag­Király Zoltán országgyű­lési képviselő fogadóórát tart holnap, pénteken 13-tól 14 óráig a pusztamérgesi, 14.30-tól 15.30-ig az öttömösi, 16 órától 17 óráig pedig a rúzsai polgármesteri hivatal­ban a választópolgárok ré­szére. Király Zoltán postací­me: Szeged, Pf.: 618. Dr. Bratinka József országgyűlé­si képviselő fogadóórát tart választópolgárai számá­ra Algyőn, a községházán, KOMMUNIKÁCIÓS TRÉNING 14 hetes kommunikációs készségfejlesztő tanfolyam indul 1991. január 10-étől, 17 órai kezdettel, Mucsányi Já­nos vezetésével a szegedi If­júsági Iroda keretében. A tréning körülbelül napi két órában retorikai, megjelené­si, beszédtechnikai, illetve gesztus- és mozgásművészeti gyakorlatokból áll majd. A részvétel díjtalan. pénteken 17 órakor, majd 19 órakor Tápén, a községhá­zán. Algyőn dr. Piri József önkormányzati képviselő is találkozik választópolgárai­val, pénteken 17 órakor. Dr. Szabó László, a 7. szá­mú választókerület képvise­lője január 11-től kezdve minden páros hét péntekén 16 és 17.30 óra között a Ko­rondi utcai körzeti orvosi rendelőben tartja fogadóórá­ját. OLCSÓ ARUK VASARA A Probitas Alapítvány a Victor Hugó utcai tiszti klubban, naponta 9-től 18 óráig 50—60—70 százalékkal olcsóbban kínálja a ruhane­műket, gyermekcipőket, ágy­neműt, kozmetikumot, ku­tyapórázt és sok egyéb hasz­nálati cikket. DÉLMAGYflRORSZÁö Napilap Főszerkesztő: Dlusztus Imre Főszerkesztő-helyettes: Sandi István Kiadja a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. Felelős kiadó: Christian Theodose és Dlusztus Imre. Ügyvezető igazgató: Kispál Antal. Szerkesztőség és kiadó: 6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház. - Telefon: 24-633*, 13-710 (szerkesztőségi titkárság), 12-847 (olvasószolgálat), 13-529 (sportrovat), 13-130 (kiadó), 12-836 (hirdetésfel­vétel). Telex: 82-282. Telefax: 13-130,13-529. - A lapot a Szegedi Nyomda állítja elő, Szeged, Feketesas u. 28.6720. Megbízott igazgató: Kónya Antal. — Terjeszti a Szegedi Postaigazgatóság. Előfizethető a postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 148 Ft. ISSN 0I33-025X

Next

/
Thumbnails
Contents