Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-11 / 9. szám

DÉLMAGYARORSZÁG ;— 81. évfolyam, 9. szám 1991. január 11., péntek Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Szegény gazdaság, gazdag szegénység Békét remél a világ — Lesz új autópálya? Kormánynyilatkozat — Koreográfusportré — Hetven év hűség A genfi találkozót a világ minden pontján kudarcként Ítélik meg a szakértők éppúgy, mint az utca embe­rei. Az ENSZ főtitkára, Perez de Cuellar tesz most közvetítési kísérletet a béke megőrzése céljából. Annak el­lenére, hogy megfigyelők szerint a háború elkerülhetetlen, az emberiség remél. Egyes elemzők szerint az öböl-hábo­rú súlyos csapást mérne a világgazdaságra, amely amúgy is a lassulás aggasztó jeleit mutatja nyolcévi, töretlen fel­lendülés után. Tegnap ülést tartott a kormány. László Balázs szóvivő a tanácskozás szünetében bejelentette a sajtó képviselői­nek, hogy a kormány visszavonja a múlt év decemberében az Országgyűlés elé terjesztett, úgynevezett kárpótlási tör­vényjavaslatát. Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter vidéki útjáról hivatalába érkezvén kapta kézhez Antall József kormány­fő felmondó levelét. Az Állami Vagyonügynökség vezetője tegnapi sajtótá­jékoztatóján megállapította, hogy jó ütemben halad az első privatizációs program végrehajtása, s hamarosan nyilvá­nosságra hozzák a program második szakaszába bevonan­dó vállalatok listáját. Szabó Iván szerint Túlzott a pesszimizmus, a rosszkedv Beszélgetésre hívta tegnap délután a szegedi sajtó kép­viselőit az MDF helyi szer­vezete. E beszélgetésen, melynek témája gazdasági helyzetünk volt, előadóként Szabó Iván, az MDF egyik szakértője, a Parlament gazdasági bizottságának el­nöke érkezett — kíséretében megyénk három országgyű­lési képviselőjével: Kószó Péterrel, Grezsa Ferenccel és Mihály Zoltánnal. Meglepő bejelentéssel kezd­te mondandóját Szabó Iván. Azt mondta ugyanis, hogy az elmúlt húsz évben Ma­gyarország nem volt olyan jó pénzügyi helyzetben, mint jelenleg. Az általánosan jel­lemző pesszimista hangok­kal szemben úgy fogalma­zott: a társadalom bizonyos rétegei leszakadóban van­nak, súlyosan terhelve ez­zel a kormány és az ön­kormányzatok nehézségeit, és sajátos pszichózist okoz­va annak a sokkal széle­sebb néprétegnek, amely ugyan azonos, vagy kicsit jobb szinten él mint ko­rábban, ám az igazán sze­gények bajainak ellensúlyo­zásaként „erkölcsi" köteles­ségének érzi, hogy panasz­kodjon. Az előadó a tavalyi év rendelkezésre álló, tehát az első tizenegy hónapról szó­ló adatairól elmondta az infláció 28 százalékos volt, a lakosság pénzbevételei vi­szont 30 százalékkal nőttek. A magasabb jövedelmek na­gyobb adótartalmát figye­lembe véve is jövedelmeink csupán 1-2 százalékkal ma­radtak el az inflációtól. Ter­mészetesen ezen belül van­nak, akik számára kedve­zőbb a tavalyi kép; a vál­lalkozói rétegnek például 46,5 százalékkal voltak ma­gasabbak a kimutatható jö­vedelmeik az 1989-esnél. Akiket igazából kedvezőtle­nül érintettek a változások, az a nyugdíjas réteg. Szabó Iván szerint azonban ezen belül is nehéz eldönteni, ki számít igazából szegény em­bernek Véleménye szerint ugyanis az emberek döntő többsége nem képes kizök­kenni megszokott életrit­musából, nem tudja lead­ni olykor költséges szokása­it, ugyanakkor külföldi szakértők szerint kívülről nézve, bizonyos területeken még mindig óriási pazarlás folyik az országban. Piac­gazdaságot hirdetünk — hangoztatta az MDF gazda­sági szakértője —. mégis igen sokan a gondoskodó szociális államot szeretnék megőrizni. Üjabb adat a tavalyi év­ről: 1990-ben is nőttek a la­kossági megtakarítások, ta­karékbetétben és részvény­ben, értékpapírokban egy­aránt. összesen 70 milliárd a többlet a papíron kimu­tatható megtakarításokban Üjfent hangsúlyozva a pa­píron való kimutathatóságot, kijelentette Szabó Iván: ta­valy 2700 dollár volt az egy főre jutó nemzeti jövede­lem, amit a fekete bevéte­lek számítások szerint újabb kétezer dollárral gyarapítot­tak. Ezzel kapcsolatosan azl is megjegyezte, amikor a Nemzetközi Valuta Alap ke­let-európai igazgatójától megkérdezték egy alkalom­mal, segélyezné-e a pénz­ügyi szervezet a rendszer­váltásból származó, milliár­dokra rúgó veszteségeinket, akkor az igazgató megje­gyezte: reméli, rosszul ér­tette a kérdést, ugyanis az ENSZ-tagállamok kéthar­mada ezer, sőt ötszáz dol­lár alatti nemzeti jövede­lemből tengődik, ezért itt segélyezésről szó sem le het. Szabó Iván azzal zárta vé­gig optimizmust sugárzó szavait, biztos benne, hogy beszélni fognak még ma­gyar csodáról, hiszen az 1989-es 600 millió dolláros hiánnyal szemben 1990-ben egymilliárd dolláros több­letet produkált gazdasá­gunk, , ami egészen fantasz­tikus eredmény, s azt mu­tatja, van eladható tartalé­kunk. Szabó Iván tagadhatatla­nul nagyhatású beszámoló­ja után képviselőtársainak tettek fel kérdéseket a saj­tó képviselői. (balogh) Bűnösök-e a taxisok? Bűncselekményt követtek el. vagy csupán bűncselek­ménv gyanújával íllethetők mindazok, akik az októberi blokádban tevőlegesen részt vettek — ez volt az Ország­gyűlés alkotmányügyi bizottsága csütörtöki ülésének egyik, több órás vitát igénylő témája, amellett az ugyancsak hosszan taglalt kérdés mellett, miszerint a blokáddal kap­csolatos közkegyelem kiterjedien-e a sértettekre is. A kormánypárti képviselők soraiból többen is azz.al érveltek: a blokád alatt egyértelműen bűncselekmény va­lósult meg, ha más nem is, de a személyi szabadság kor­látozása mindenképpen. Amennyiben csupán bűncselek­mény gyanújáról lenne szó. abban az esetben nem lenne szükség a tervezett amnesztiára sem. Pénz nélkül nem lesz Járható Jugoszláv szomszédunk —, s azon belül a Szerb Köztár­saság — nemcsak komolyan gondolja, de pénze, illetve hitele is van az E5-ös autó­pálya Belgrádtól a magyar határig húzódó szakaszának megépítésére. A Budapest és Kecskemét között már meg­épített szakasz józan számí­tások szerint 1995-ig Szeged felé nem bővíthető. Az elfo­gadott költségvetés legalább­is erre enged következtetni. A röszkei határátkelő túlter­heltségére való tekintettel azonban mindenképpen szükségessé vált a bemenő forgalmi sávok bővítése, vagy egy Szeged környékén A ... ## r . • jovo utja kiépítendő új átkelő kialaki­tása. Az anyagilag is támogatott jugoszláv szándék tegnap ta­lálkozott a továbblépésben érdekelt magyar óhajjal: Sarnyi Ottó kanizsai polgár­mester meghívására a dr. Lippai Pál vezetésével Hor­gosra látogatott magyar dele­gáció közel négyórás eszme­cserét folytatott egy áthidaló megoldás lehetőségéről. Ne­vezetesen : a két ország vám­és határőrizeti szerveinek, és közúti szakembereinek ta­lálkozóján az E5-ös autópá­lya jugoszláviai szakasza — Szegedet elkerülő — meg­hosszabbításának esélyeit la­tolgatták. A tervek szerint — melyek megvalósításáról ez év júniusáig kell közösen dönteniük — az autópálya Röszke térségében szelné át a határt, ám a mostani határ­átkelőtől mintegy fél kilo­méternyire eső helyen. Ez természetesen egy új sze­mélyforgalmi átkelő megnyi­tását feltételezi, enyhítve a jelenlegi gondokat. Az autó­pálya Domaszék és Dorozsma között haladva érné el az 55­ös (bajai) utat, onnan pedig bekötő út biztosítaná az E75­os (budapesti) úttal való csat­lakozást. A jugoszláv oldalon már az útba eső telkeket is felvásá­rolták ... Hogy részünkről si­kerül-e előteremteni az anya­gi eszközöket? Szeged pol­gármestere bizakodó; ha másként nem, koncesszióval. A szegedi viszontlátoga­tásra meghívott jugoszláv de­legáció c tiszai személy- és teherhajózás felélénkítéséröl is szót váltott. Együttműkö­dési elképzelésekben tehát nem volt hiány, megvalósít­hatóságuk azonban bár re­ményteljes, de nyitott kérdés marad. (varga) Naj?y László felvétele Az asztalfőn Sarnyi Ottó, Kanizsa és dr. Lippai Pál, Szeged polgármestere Az igazi bruttó A z életemre is esküdni mernék, hogy az Országház szélesre tárt ablakából integető Horváth Balázsnak, aki ezen karmozdulatokat még mint belügyminisz­ter cselekedte, nem jutott eszébe Platón. Mint ahogy nem gondoltak a görög filozófusra a csupaszőr politikus bölcs, s minden bizonnyal jól felkészült tanácsadói, sem alant toporgó, harcra kész párthívei, de még a blokádoló taxis polgártársak sem. S akkor itt töredelmesen megvallom. Platón nekem is csak utólag jutott eszembe, jóval később, a petárdadurranásoktól hangos év vége felé. amikor azon morfondíroztam, hát miféle világban is élünk voltaképpen. És akkor fölnéztem a könyvespolcra, s mint akinek a gon. dolatait elszánt és céltudatos démonok hessegetik a pon­tosabb szavak felé, a bal fölső sarok sárga sorozatából elém villant a vastagon szedett, fekete -név: Platón. Kö­szönöm, mondtam hangosan, mert ekkor már tudni véltem a választ, mert — a démoni beavatkozást leszámítva — megsegített a görög úr. Hiszen ö. Platón mondta — s ak­kor most a dolgok némi publicisztikus leegyszerűsítése szükségeltetik —, -hogy a világ kétféle: van egv tapasztal­ható. egyedi; s van egv általános, másképpen idealisztikus valóság. Elmúlt negyven évünk a platonikus elvek lelkes gátlástalanságával is igencsak gyalázatos alkalmazásával telt. amennyiben volt a hivatalos. pártosra kreált, s vele szemben a szívünknek s igazságérzetünknek kevésbé ked­ves világ, langyos sör, panelnovella, röpke infarktus. Ami azért mégis csak a miénk volt. mondja Mészöly Miklós. Ám de mindez elmúlt. így Igen. Csak Platón múlhatat­lan. Az ő elve, ha úgy tetszik, még készségesebb manap­ság, s úgy idomul felkavart életünkhöz, mint gyurmagom­bóc a tenyérhez. Mert a világ mdst is megosztott, kétféle B ruttó és nettó, ezek itten a varázsszavak. Ha például azt mondom: „nyugodt erő", akkor ez bruttóban kifejezett mennyiség, ami nettóban annyit tesz: nyugtalan izé. A „szabad madár" nettóban kendermagos tyúkanyó, némi székrekedéssel, miképp a „földönjárás" realisztikus utópiáját is átszámíthatjuk látványos orra esésre. Azt már tudjuk jól, Horváth Balázs bruttóban volt belügyminiszter, nettóban már hiába is keresi a tárcáját. Tölgyessy Péter bruttóban frakcióvezető, nettóban egy a szelíd s gyermekarcú sok közül. Az országról is sokáig bruttóban beszéltünk, mígnem, okulva egynémely balfogás.. bóL miniszterelnökünk minden utóbbi szava és megnyilat­kozása a nettó határtalan, s főképp kényszerű tiszteletének jegyében történik. Bizony, nem volt ez így a múlt év első felében', hogy például Bethlen gróf mi minden bruttót ösz­szenyilatkozott akkor tájt közös piacról, forintos konverti­bilitásról, rögvest bekövetkező prosperitásról, arra jobb nem emlékezni, vagyis emlékezetünket nettásítani. Továbbá az is kiderült, hogy a magyar — mint nép s nemzet — bruttó fogalom, ellenben nettóként igen sokfé­le értelmezése leend. Bruttó a- ezzel kapcsolatos érzé­kenység, de nettó a toleranciakészség. Ámbátor, igaztalan politikán és társadalmon, meg füstszínű hétköznapokon csak élcelődni — mondhatni, csúnya nettóviselkedés ez —, mert a magunk mögött hagyott évet. Bihari Mihály poli­tológussal szólva, mégiscsak bruttóban illene szeretni és méltányolni, s csak nettóban kritizálni. F ontos év volt, és szép. akárhogyan is. Nagyjából megtörtónt, aminek meg kellett történnie, s bár oly­kor összekeveredett vágy és realitás* és közel sem biztos, hogy minden és mindenki az őt megillető helyen tündökölt, és persze, emelik a benzint és pimaszmód drá­gul a kenyér, tej, sör és másodosztályú jegy Albertirsára, és lettek hivatásos kurváink, neppereink, és van magyar maffia, alvilági pénzkereskedelem, szegénységi bizonyít­vány. ingyenkonyha, ám minden rossz, kétes és szorongató jelenség ellenére, van okunk reményre. Még ha nettóban is, de van. Mert rájöttünk, hegy a szabadság iszonyatosan nehéz valami. Az óriás Kristóf is maid belepusztult mire átvitt egy könnyűnek tetsző gyermeket folyója túlpartjá­ra. Profán hasonlat, de tán hozzá, a révészhez hasonlítunk egy kicsit mindannyian. S bizonyára van, aki el sem in­dult s lesz, aki a folyó közepéről fordul vissza. Ám a többség átér. S akkor ott, a túlparton megtudhatja, mi az igazi biuttó. Darvasi László Ultimátum-váltás Kemény hangú nyilatko­zatban utasította vissza Gor­bacsov szovjet államfő Vilni­ushoz intézett ultimátumát Vytautas Landsbergis. A lit­ván parlament elnöke a tör­vényhozás épületében tartott sajtóértekezleten úgy fogal­mazott, hogy „mivel a szovjet elnök nem a litván köztársa­sághoz, hanem a nem létező litván szovjet szocialista köz­társasághoz fordült felhívá­sában, igy arra akkor vála­szoljon csak a litván szszk". A világ kormányaihoz, par­lamentjeihez, a demokratikus közvéleményhez fordult fel­hívással a litván külügymi­nisztérium, hogy nyújtsanak sürgős támogatást a köztár­saság népének függetlensége és szabadsága megvédelme­zéséhez.

Next

/
Thumbnails
Contents