Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-05 / 4. szám

36 Hirdetés 1991. január 5., szombat DM magazin A

szamizdat irodalom a hetvenes, nyolcvanas evek értelmiségétlék részben szervező ereje, részben információforrása volt Éz az ügynevezett második nyilvánosság az értelmiség véleményalkotásának formálásán keresztül politikai folyamatokút gerjesztett, lgv nemcsak eszme- és sajtótörténeti, hanem politikatörténeti adalékokat tudunk meg a hazai szamizdat irodalom kialakulásáról és hatásáról Haraszti Miklóst, a „műfaj" egyik ismert művelőjét kérdezve. Szamizdat történelem ' • Tudósítás „a fal" mögül £ A NYILVÁNOSSÁG — Talán kezdjük fogalommagyarázattal: mi a szamizdat? — A bizánciba hajló, kelet-európai kultúra ösi hagyománya, az orosz cári értelmiség intézménye volt a kéziratban való terjesztés. A szamizdat ósi orosz kifejezés, jelentése: önkiadó. A másik, a testvér szó, a tamizdat pedig a Nyugatra kijuttatott irodalmat jelenti. Ezzel a hósies próbálkozással az oroszok szintén jóval megelőzték a kelet-európai kísérleteket. A hivatalos „félszabadság" általános attitűdjével szembeni megnyilvánulásként a hetvenes években jött létre a magyar szamizdat irodalom. « — Magyarországon mely társadalmi, politikai helyzet hozta létre ezt az irodalmat? — A kádárizmus a mából nézve homogénnek tűnik, pedig jól elkülöníthető szakaszokból áll. Ezt tükrözi a szamizdat irodalom története is. Az 1963-as amnesztia az értelmiség számára sorsfordulót jelentett. Egyrészt azért, mert reformálhatónak tűnt a rendszer. Másrészt azért, mert azok számára, akik a közjó hivatalos ideológiájával nem azonosultak, de realistaként ki akarták használni a helyzetet, a legális elpimaszosodás lehetőségét adta. Harmadrészt a Nyugat felé való nyitás korszerűvé tette Magyarországot a szellemi trendek és divatok tekintetében A hatvanas évek baloldali típusú világáramlatainak gyújtómedencéjé4é vált a fiatal értelmiség. Ez egyszerre jelentett a marxizmustól való elvezető utat, és aktivizmust, az ifjúsági és az alternatív kultúra befogadását. így a nemzetközi hullámhosszon jelentkező undergroundftlozófia Lengyelországban és Magyarországon létrehozta a szamizdat közösséget. — Szellemileg honnan verbuválódtak azok, akik később a szamizdat irodalmat „csinálták "? — A legkülönbözőbb módon kiábrándult marxistákból. A szabadságfilozófiáknak, az emberi jogoknak, az egyéni szabadság értékeinek, a sajtószabadság liberális értékeinek felfedezése a magunk megcsinálását jelentette, mert magunk törögettük le magunkról az ideológiai tojáshéjat, s teremtettük meg azt az ideológiai légkört, mely hagyományosnak számított a későbbi nemzedékeknek. Politikai értelemben léteztek különböző árnyalatok. A '68-as év viszont fordulópontot jelentett: a marxista típusú értelmiség utolsó maradványa is belátta, hogy nem lehet másként előrehaladni, mint aktivizálódni, azaz az összeütközést felvállalni. Tehát az 1968-as csehszlovákiai kísérlet kudarca és az, hogy a reformálhatónak hitt magyar rendszer a többi, nyfitarj kommunista rendszerhez hasyjtjlóan részt vett Csehszlovákia ferohanásában, bizonyította az aktivizmus indokoltságát. — Milyen ideológiai etemek segítették az aktivizálódó értelmiségét korábbi attitűdjének megváltoztatásában? — A „hippis", az ifjúsági kultúrák közös kincse a vallási jellegű következetesség iránti megértés. Az erőszak nélküli forradalom elméletének világdivatja pedig hozzájárult ahhoz, hogy a liberalizmusban tipizálható magatartás kezdett elterjedni az underground értelmiség körében. Tulajdonképpen a marxiznius kritikája volt az a vélekedés, hogy a legtöbb, amit tehetünk a világ megváltoztatásáért az. hogy magunk megváltozunk. Ez az új, vallásos hitszerú gondolat a különböző, „valláspótlékokból" kimosakodó embereknek azért volt fontos. mert nem a dezideologizálódás sivataga felé lökte óket, hanem az egyéni szabadságban, a cselekvésvágyban való hitet erősítette meg. .4; értelmiség így átvészelte a '68 utáni sokkot. — A szellemi élet érdekes, élvezetes pezsgése — a szociológiai és a publicisztika felfutása, az. underground művészet „majdnemlegalizálása" — 1973-ig tartott. Az akkori. éles ellenreakció — melyet a volt Lukács-iskola betiltásával jellemezhetünk - bevallott céíja e pezsgés megállítása volt — Ebben az évben folytatták ön ellen „illegálisan terjesztett ' írása miatt az úgynevezett Darabbérpert. — A per tulajdonképpen nem ellenem folyt. Abban az értelemben koncepciós per volt. hogy a beidézett „tanúk" az underground vagy az arrafélé tartó értelmiség minden rétegét képviselték, s az volt a cél. hogy az egész értelmiséget figyelmeztesse: álljon meg azon az úton, mely a nem hivatalos csatornákon terjesztett írások kialakulásához, a hivatalos sajtómonopólium — akkor még kezdetleges eszközökkel való — megtöréséhez vezet. A per jelentőségét az adta. hogy egyrészt az értelmiség is koncepciós perként fogta föl, másrészt a kitűzött cél nem valósult meg, mert a tanúk — a „forgatókönyvtói" eltérve — véleményt mondtak, * ezzej olyan erkölcsi irányba mozdították el a történéseket, hogy nem volt lehetséges „leülős" börtönbüntetést kiszabni. — .4 hatalom „bekeményitését" követő ájult csöndből mikor ocsúdott föl ez az értelmiség? — Négy év után. 1975-76 táján. tudatos összeesküvéssé állt össze ennek az értelmiségnek a belső emigrációt felvállaló attitűdje. — Ebből a helyzetből milyen elképzetesek alapján, milyen módon aktivizálódott ez a csoport? — Lengyelországban egy-ket évvel korábban fogalmazódott meg az új evolucionizmus ideológiája, melynek lényege, hogy mivel sem erőszakkal — forradalommal nem dönthető meg, sem belülről nem reformálható meg ez a monstrumrendszer, az értelmiség feladata, az hogy megteremtse a független bestéd és nyelv folytonosságát, hogy megteremtsen egv olyan közéget. ahol a neveket kimondják, a dolgokat megnevezik- Há morálisan és fizikailag sikerül felmutatni, hogy van egy olyan független nyelv, melyet — sem az elnyomó, sem a toleranciatéchnikájával — nem tud magába. szippantarfi a rendszer, akkor a társadalom megszervezi önmagát. s végül kialakul egy ö\yan'jfölítikai ellensúly, mellyel tárgyalásra lehet kényszeríteni a hátaimat, hogy megköttessék valamilyen új társadalmi szerződés. Senki nem gondolta, hogy a fejlődés ilyen rapid módon fog történni. — A magyarországi szamizdat kör hol publikált először? • — Külföldön, azazelószöra magyar „kihelyezőit szamizdat". aZaz a tamizdat létezett. A Kende Péter és Kemény István szerkesztette párizsi Magyar Füzetekben, dacolva azzal, hogy a hatalom azonnal tilalttii listára tette azokat, akik külföldön engedély nélkül publikáltak. — A következő lépest az első független szervezet, a Szeta 1978 körüli megalakulása jelentette. Am Magyarországon - ellentétben Lengyelországgal — hiába jött létre, nem tudott tömegeket maga köré gyűjteni az első független szervezet. A szamizdat irodalom is hasonlóan járt, azaz bázis nélkül'létezett? — Arra gondoltunk, hogy minden egvés cselekedetünk precedenst teremt. Precedens— művészeknek képzeltük magunkat, a „hivatal nem engedi'\attiiűd ellen harcoltunk Precedens-enciklopédiánk volt: ..összegyűjtöttük", mi az. amit még meg lehet csinálni, milyen tabut nem érintettünk még. A rendszer részei voltunk mi is azzal, hogy koncepciónk alapját képezte: el kell menni a „falig", sót azon túl egy lépéssel, de nem tovább, mert így megmutatjuk, hol húzódnak a határok, ugyanakkor nem szigetelődünk el az értelmiségtől és nem okozzuk a moigalom fizikai megsemmisítését! — Az illegális nyomtatott sajtó (ön)kiadását milyen lökés előzte meg? — A lengyel szolidaritás mozgalom sikere. Lelkileg 1977 óta készültünk arra. hogy észrevegyük azt az alkalmas pillanatot, amikorú pártállam abszolút tabuja, a „nyomtatás" átléphető. Ennek előkészítését jelentette a Rajk-butik, azaz a gépeltetó iroda, mely jelentős szamizdat müvek termeltetője és terjesztője volt. 1980-ban hívtuk össze először azt a 30-40 embert Kened) János lakására, akikről feltételeztük, hogy közreműködnének egy független lap előállításában és terjesztésében, vállalnák ennek egzisztenciális következményeit. A hatalmas vita evidenciaszerű lemondással ért véget Csupán öt-hat ember volt azon a véleményen, hogy nem fulladna az értelmiség N közönyébe egy ilyen vállalkozás, a represszió ellenére fenntartható lenne egy ilyen független lap. — Ez az öt-hat értelmiségi alkotta a Beszélő elsó szerkesztőségét? — Igen. A szerkesztőség vezéralakja Kis János volt; aktívan közreműködött Nagy Bálint építész; Petri György költő; Kőszeg Ferenc, a Szépirodalmi Kiadó elbocsátott szerkesztője; hányi Gábor lelkész (akitől a cím származik), továbbá akkor nem hoztuk nyilvánosságra, de belső tag volt Szilágyi Sándor is. Az értelmiséget feltérképező szociológiai munka előzte meg a Beszélő, elsó számának megjelentetését és terjesztését. Három hálózat — A technika megteremtése: a terjesztés, a kéziratok és a lapár begyűjtése - kiépítése tűnt indokoltnak. hogy a Beszélő negyedévenként megjelenhessen. A gondos előkészítés után 1981-ben jelent meg az. elsó szám, mely az értelmiségen belüli apátiával foglalkozott. — A Beszélőn kívül más szamizdat irodalom is piacra került. Hogyan rétegződött a szamizdat mozgalom? — A lengyel „mintát" egy évig tanulmányozta Demszky Gábor, s a tudatos felkészülés után 1980-ban létrehozta az A B független kiadót, melynek elsó kiadványa Kései bevezetés a kádárizmusba című eszszém. Demszky „újságszerúbb" szamizdatja, a Hírmondó többféle témával foglalkozott. A negyedévenként, kétezer példányban megjelenő Beszélő mindig egv gondolat köré szerveződött, célja az autonómiák bemutatása volt. A többi szamizdat kiadvány marginálisabbvolt. — Mennyire v.olt ismert a '80-as évek közepén, a szamizdat irodalom virágzása idején ez az információforrás? — A pártközpont létrehozott egy szamizdattal foglalkozó munkacsoportot. Becsléseik alapján 200 állandó szerzó, 2000 aktív támogató segítette, hogy körülbelül tízezer rendszeres olvasónkhoz eljusson a szamizdat irodalom. A rendszertelen olvasók számát néhányszor tízezerre becsülték. — Hogyan készült a szamizdat sajtó? — Kétféle technikára épült. Egyrészt a második gazdaságra, azaz a fusixa, mert Magyarországon a? állami vállalatok dolgozói — jó pénzért — munka után még az igazság kinyomtatására is hajlandónak mutatkoztak. Másrészt saját, külföldről csempészett nyomtató berendezésekéd sokszorosítottuk a szövegeket. A fejlett technikát természetesen nem engedhettük meg magunknak. Leginkább a zseniális lengyel találmányt, a rámpatechnikát és a kézzel hajtott stencilgépet alkalmaztuk. Ennek oka, hogy alapfeltétel volt: a rendőrségi lebukás után gyorsan újjáépíthető legyen a sokszorosítórendszer. Jól kiépített rejtekhelyeken — Tahiban, a Balaton környékén — dolgoztunk. — Milyen volt a rendőrséghez való viszonyuk? — A rendszer jelszava 1973 után az volt, hogy: nem fogunk mártírokat gyártani. Nem torölték el ugyan azokat a paragrafusokat, melyek alapján más országokban pereket konstruáltak, de nem alkalmazták. A rendőrség mozgáslehetőségét ellenben kiterjesztették: házkutatási engedélyekkel, szabálysértés eljárásokkal, elkobzásokkal, pénzbüntetésekkel. útlevélmegvonássül és állástilalommal tartották „kordában" aszamizdatosokat. Tulajdonképpen „csak" 1980-83 között folyt élethalálharc. Késóbb, miután bebizonyosodott, hogy kiirthatatlan a szamizdat irodalom, a „fűnyírómunkára" rendezkedtek be, azaz csak rendkívüli esetben léptek közbe. A börtönbüntetéssel sújtható „sajtórendészeti vétség" helyett bevezették a sajtórendészeti szabálysértés, enyhébb büntetéssel járó kategóriáját is. Tehát célunkat elértünk: sikerült fenntartani a szamizdat mozgalmat. — A '80-as évek közepétől szélesedett a szamizdat mozgalom bázisa is. — Az autonómia fellángolásait kellett felmutatnunk, hogy az alkalmazkodás mentalitását — mely a következő paradox jelszóban sűrűsödött: Fogjuk be a szánkat, különben nem beszélhetünk szabadon! — megtorpedózzuk. Tehát a Beszélőnek — sajnos — panaszfal jellege volt. ugyanakkor sikerült bemutatnunk, hogy a hatalom viszszavonulásra kényszeríthető. így az autonómia ébrentartása, nem pedig politikai mozgalom szervezése volta Beszélő célja. Ugyanakkora legmagasabb színvonalú diskurzus ébrentartásával olyan politikai vitákat kezdeményeztünk az értelmiség köreiben, melynek következtében lassan-lassan megszerveződött ez a réteg. A különböző politikai gondolkodások bemutatása, a vitakultúra fejlesztése, a mai pártok alapját képező politikai ideológiák közismertté tétele tudatos törekvése volt a Beszélőnek, melynek következtében nőtt olvasótábora. — .4 politikatörténet megválaszolatlan kérdése, hogy hogyan hatott egymásra a legális és az illegális sajtó, ez a kapcsolat milyen politikai folyamatokat gerjesztett. — A nyomtatott szamizdat sajtót megjelenésének pillanatában az , értél'öiség nagy. része provokációnak tekintette, mert attól tartott, hogy kiváltja az ósztálinisták, r-a keményvonalasok dühét és a rendszert a represszió irányába tolja. Ezt az ellenérzést több év kemény munkájával sikerült legyőzni. Elfogadottá vált. hogy lehetséges a termékeny együttműködés a legális sajtóban ügyködők és a „fal" mögé merészkedők között. A hatalom által kinevezett szerkesztők körében is általánossá vált a szamizdattal való „zsarolás", melyet a „lemegyek szamizdatba, ha nem engeditek"-zsargonnal fejeztek ki. Ez a helyzet jelezte, végét járja a kézi vezérlésű sajtóirányítás, már nem tarthatók feltétlenül kézben a hivatalosan kinevezett szerkesztők, az írószövetség vezetői sem. Paradox módon a progresszív ideológia részévé vált a felvetés: az autonóm gondolkodás kialakulását segítené a hivatalos cenzúra bevezetése az öncenzúra ébrentartása helyett. Kialakult a munkamegosztás: a szamizdat „bemegy a fal mögé", s ezzel láthatóvá teszi azt: felvet tabutémákat, melyek így a hivatalos sajtóban is helyet követelnek, feszítik a közgondolkodás kereteit. Se szeri, se száma azoknak a témáknak, melyeket a szamizdat vitt be a köztudatba. Ilyen például a szegénység, történelmünk fehér foltjai, a valós gazdasági helyzet és fogalmai, az egyházak, az európai jogrendszerhez hasonló csatlakozás, a szolgálatmegtagadás. Ezek a témák az egypólusú mozgalmak — például békemozgalom. Duna-mozgalom — fogalmaihoz hasonlóan „megfertőzték" a hivatalos sajtót. Tehát a szamizdat szolgálatot teljesített, megteremtette a társadalmi teret, megtermékenyítóen hatott, felkészítette ezt a társadalma) a változásokra. Történelmi célja beteljesedett, így megszűnte örvendetes. Lejegyezte: " ŰJSZÁSZI ILONA