Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám

2 Körkép 1991. január 24., csütörtök r Újra együtt — Petrasovits nélkül A Szociáldemokrata Párt helyi szervezete és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szegedi ellenzéki szervezete csatlakozott a Budapesten az év elején megalakult Szociáldemokrata Szövetséghez (a Szociáldemokrata Párt, a Független Szociáldemokrata Párt és az MSZDP alapszervezeteinek egyezségéhez). Nyilatkozatukban közlik, hogy függetlenségüket továbbra is fenntartják, de a jövőben közösen munkálkodnak egy erős szociáldemokrata mozgalom létrehozása érdekében. A szövetség a 100 éves magyar Szociáldemokrata Párt örökösének tekinti magát. Fő célja egy erős, balközép szociáldemokrata párt megteremtése, a szociáldemokrácia megosztottságának megszüntetése. Ugyanakkor elhatárolja magát az MSZDP-nck Petrasovits Anna nevével fémjelzett csoportosulásától. Szocdemek és szocialisták az érdekvédelemről A piacgazdaság garanciái A munkavállalók megyei érdekképviseleti rendszerének kialakításáról szóló felhívást nemrégiben tettük közzé lapunkban — a kezdeményező a Szakszervezetek Csongrád Megyei Szövetsége volt. A Szociáldemokrata Szövetség és a szocialista párt csatlakozásukról döntöttek. Ügy fogalmaztak, hogy a „piacgazdaság működő rendszerének kiépítése helyi szinten sem folyhat tovább a munkavállalók beleszólása, ellenőrzése nélkül. Az agrár- és élelmiszer-gazdaságban dolgozókról sem dönthet senki nélkülük, akaratuk ellenére. Ezért különösen fontos, hogy a vállalatok, a szövetkezetek és az intézmények átalakulása. megújulása ne csupán a .helyi lobbyk' és bürokratikus központok belügye legyen. Alakuljanak ki a gazdasági cselekvés jogi és erkölcsi normái; a szolidaritás, a gondoskodás, a munkaerő-átképzés és -közvetítés, a munkajogi érdekérvényesítés intézményei." Kívánatosnak tartották az érdekegyeztetés megyei és városi rendszereinek kialakítását, egy érdekvédelmi kerekasztal létrehozását, s a munkát az önkormányzatok szociálpolitikai tevékenységével összehangolni. Az érdekvédelem azonban semmilyen körülmények között nem lehet a pártok fóruma — hangsúlyozták. A résztvevőket arról kérdeztük, mi vezette őket, amikor támogatásukról biztosították a szakszervezeti kezdeményezést. Dr. Nagy Péter (Szociáldemokrata Szövetség): — A szociáldemokrácia a történelemben együtt létezett, szorosan összefonódott az erős szakszervezeti mozgalommal. Az MSZDP története során tulajdonképpen szakszervezeti párt volt, ám sem a jelen helyzetben, sem a jövőben nem gondolható el többé a szervezeti egy beépülés. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a párt továbbra is szakszervezeti politikát folytasson, vagyis, hogy az érdekvédelmet politikai színtérre vigye. Célunk az erős érdekvédelmi szervezetek létrehozása, ebben segítségünkre lehet minden régi és új szerveződés. A munkavállalónak részt kell vennie a döntési mechanizmusban — a munkahelyektől az Érdekegyeztető Tanácsig. Csongrád megyében regionális érdekegyeztető tárgyalásokon kell megoldani a privatizációt, orvosolni a munkanélküliséget, levezetni a szociális feszültségeket. Kmetykó Lajos (MSZP): — Ez kétszeresen is kuriózum. Először is: belső viszályain felülemelkedve együttesen lépett fel a helyi szociáldemokrácia két áramlata; másodszor: sikerült elérni, hogy a szociáldemokrata gondolkodású pártok, ide értve az MSZP-t is, közösen dolgozzanak. Egyetértünk a Csongrád Megyei Szakszervezeti Szövetségnek azzal a gondolatával, hogy a bérből és fizetésből élők helyzete rohamosan romlik, jogosnak tartjuk a munkavállalók elégedetlenségét Az érdekvédelmi kerekasztalban az érdekek koordinálásának lehetőségét látjuk. Azt várjuk, hogy valamenynyi szakszervezeti forma, az MSZOSZ-től a munkástanácsokig, képviseltesse magát. Az önkormányzat döntéselökészitö folyamataiba kívánunk bekapcsolódni, így a kerekasztalnak tulajdonképpen két oldala lenne — a munkavállalók és a helyi politikai vezetés — egyelőre, ugyanis előbb-utóbb „háromszöggé" kell alakulnia: működése a munkaadók részvétele nélkül elképzelhetetlen. (ódor) Újvidéki megemlékezés a hideg napokról Újvidéken szerdán megtartották a hagyományos megemlékezést az 1942-es horthysta razzia áldozatairól. A Mose Pijade rakparton, a tömeggyilkosság színhelyén több ezren gyűltek öszsze gyertyákkal és virággal kezükben, katonazenekar játszotta el a Chopin-gyászindulót és a jugoszláv himnuszt, ezután Cadik Dánon, Jugoszlávia főrabbija emlékezett a meggyilkoltakra. A megemlékezést Irinej bácskai görögkeleti püspök beszéde zárta. Kinek tartogatjuk a földvagyont? A kormányzat hátsó szándékai Az elmúlt napokban a társadalom élénk érdeklödéNétol kísért tulajdonjogi kérdésekről tartott beszámolót Vásárhelyen, a kisgazdák gyűlésén Oláh Sándor, a párt főtitkára. Az ülés után arra kértük a szónokot, néhány kérdésben lapunk számára is fejtse ki véleményét. — Főtitkár úr! Előadásában többször hangsúlyozta: igen károsnak tartaná, ha a földeket csak részlegesen juttatnák vissza korábbi tulajdonosaiknak, mint ahogy az a kárpótlási törvény tervezetében szerepel. Teljes körű rendezés esetén milyen típusú birtokrendszer. földművelési rendszer ki. alakulására számitana ön? — Először is le szeretném szögezni: mindenképpen szükségesnek tartanám, hogy a tulajdonrendezés során a régi földtörvénynek megfelelően. a 116 hektár, mint birtokmaximum, megmaradjon. Természetesen, ezt nem örök időkre érvényes törvényként kell kezeim, mert egy idő után a piacgazdaság a föld piacát is kialakítja, s ennél nagyobb birtok is kialakul majd — főként egyes részfeladatokra, ahogy azi a világ fejlett mezőgazdasággal rendelkező országaiban van. Az azonban biztos, hogy néhány évig nem indokolt és nem célszerű ilyen irányban változtatni a szabad földfcirgalmazás rendjén. Éppen ezért pártunk szeretné, ha a kárpótlási törvény pár éves moratóriumot, eladási tilalmat tartalmazna a visszajuttatott földekre. Bizonyos ugyanis, hogy az első időkben nagyon nagy lenne a kínálat a piacon, kicsi lenne a kereslet, s ez spekulációra adna alkalmat, irreálisan alacsony földárak révén. — Aíit tudnak akkor csinálni azok az emberek, akik akár koruk, akár más ok miatt nem akarják már művelni a visszakapott földet, de igy eladni sem tudják? — Egyrészt bérbe adhatják, másrészt nyilván lesznek új típusú szövetkezetek. amelyek kezelésbe vesznek földeket Ezt természetesen a tulajdonosnak magának kell elrendeznie. — Önök nyilván tudják — nemzetközi tapasztalatok alapián is —. hogv mekkora a termelés szempontjából ideálisnak mondható birtoknagyság? — Körülbelül 50-60 hektár. Az ilyen nagyságú birtokok rendszere 6-8-10 év alatt tud kialakulni Magyarországon. Hogy ennél sukkal nagyobb birtokok ne alakuljanak ki. azt az előbb említett moratóriummal lehet elérni, az 50-60 hektáros, egészségesnek nevezhető tulajdonok létrejöttét pedig preferált támogatással kell segíteni. Nem könnyű dolog ennek mértékét ügy megszabni, hogy ugyan, akkor a gazdaságtalan törpebirtokok ne élvezzenek túlzott előnyöket, mert az összességében a termelési érdekeket sértené. — ön az iment felülről limitálta az egészségesnek nevezhető birtoknagyságot. Figyelembe véve a termelőeszközök. gépek elképesztő árait, mi az a legkisebb birtoknagyság, amin a kölcsönökkel támogatott termelés egyik oldalról gazdaságos, másik oldalról kifizetődő? — Nehéz ezt így meghatározni, hisz ehhez, sok körülmény Jövőbeni ismerete lenne szükséges. Nemzetközi adatok azonban vannak, amik valamelyest mérvadóak lehetnek. Bajorországban például 16 hektár az átlagos birtoknagyság Valószínűleg azért, mert egy család, saját erőből, ennyit képes megművelni — a gépesítés fokától függően persze. Ugyanis amint bérmunkásra van szükség, jelentősen megdrágul a termék. — Eddigi szavaiból kitűnik, ha később megvalósul, amit önök terveznek, az átmenet kora ükkor is igen nehéz lesz a tsz-ektől a magánbirtokokig — a mezőgazdaság helyzetének további romlása nélkül. — Valóban, az átmenet a legnehezebb, s e nehézségek leküzdéséhez szemléleti és magatartásbeli egység szükséges az agrárius világban. Ügy gondolom azonban, hogy a kollektív gazdaságokban foglalkoztatott agráremberek is természetes szövetségesei a kisgazdapártnak. Bízom benne, hogy közös akarattal tudunk dolgozni, főként ha nem azt keressük, miben különbözünk, hanem azt. mi hozhat bennünket össze. Ez nem tőkét, nem szervezést, csupán tudati elhatározást igénylő lépés. — Az átmenetnek a tulajdonviszonyok rendezésén túl újabb nehézséne: kinek a birtokában lesznek a gépek? — A technikai felszereltség, valamint a piaci rend kérdésének rendezése legalább olyan fontos, mint a földkérdés, jóllehet, sokkal bonyolultabb ügy. Az ország szántóterületét messze meghaladó az. amit gépparkunk ellátni képes, de egészen más birtoknagyság és termékstruktúra kiszolgálására alkalmas. A kisgazdapártnak előrehaladott tárgyalásai folynak Kanadától Japánig több olyan ország gépgyártó cégével. amelyek igen előnyös feltételekkel szállítaná nak számunkra szükséges nagyságú gépeket. Nem szeretnénk persze hoszszú távú elkötelezettségeket vállalni, mert gondolnunk kell iparunk érdekeire is. A hagyományosan nagy múltú magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari gépgyártás idővel nyilván képes lenne kielégíteni a hazai igényeket. A kisgazdaságok eszközigényére a szellemi töke és a gyártókapacitás is megvan, ha rövid távon szükség is van külföldi segítségre. — Többször beszélt arról, a kárpót. lási törvény tervezete jelentős nagyságú földterületet nem kíván visszaadni volt tulajdonosainak, ön szerint mi lehet a kormányzat szándéka ezekkel a földekkel? — Ha leszorítják a jogos tulajdonosoknak adandó föld mennyiségét, olyan nagyságú területek maradnának állami, szövetkezeti tulajdonban, ami ellentmond a privatizációs elképzeléseknek. Ezért fölmerül a kérdés: kinek akarják adni ezt a földet? Ingven nyilván nem osztják ki, ha már korlátozzák a jogos tulajdonosoknak való terület visszaadását. Tehát valami hátsó szándéka van a kormányzatnak a megmaradó földekkel Kik szóba ennél a „másodlagos privatizációnál"? A fizetőképes emberen. Magyarországon pedig annak van pénze, aki a múltban tőkeszerzésre alkalmas pozícióban volt, vagy ilyen kapcsolatokkal rendelkezett. S ez nem a tisztességes, dolgozó réteg. Fizetőképes vásárló van még Nyugaton is. Hollandiából, Dániából Dél-Amerikába mennek földet venni a mező, gazdászok s ott bérmunkában dolgoztatnak. Ezekben az országokban nincs piacon értékesíthető ielentősebb földterület De nincs Ausztriában sem, nem véletlen, hogy a vasfüggöny lebontasa után háromezer schillingért béreltek burgenlandi parasztok földet Magyarországon. Ilyen bérlettel négyöt év alatt kifizetnék az itthon érvényes árak szerint a földet. Adódik tehát a következtetés: nekik tartjuk vissza a földet, nekik akarjuk kiárulni az egyetlen nemzeti kincset? S akkor még nem beszéltem arról az új típusú, a hatalom árnyékában levő elitről, amely szintén alig várja, hogy földet vegyen. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a megfelelő hasznosítás révén megnő a föld értéke, de ennek hasz. nát nem azok élveznék, akik megdolgoznak érte — ha a jelenlegi kárpótlási tervezet lépne érvénybe. Ezt azonban nem engedhetjük. Balogh Tamás Baltikumi déja vu (Folytatás az 1. oldalról.) pédia. Honecker történetírói már egyenesen úgy látják: Minthogy az említett országok reakciós körei nem voltak hajlandók teljesíteni a szerződésekben megszabott feltételeket, a dolgozók megdöntötték hatalmukat, kikiállították a szovjethatalmat." Magyarán maguk az állampolgárok szereztek érvényt és biztosítottak garanciát egy idegen ország jogainak Egy magyar történész 1971-es anyaga is a szerződést, 111. annak szabotálását helyezi középpontba. A képlet azonban kissé módosul: a reakciós balti kormányok szándéka egy német—szovjet háború kirobbantása volt. Csakhogy a kommunisták résen voltak: „az SZKP-val egyetértésben" (!) „elhatározták, hogy a reakció tercel keresztülhúzásának céljából a fasiszta kormányok megdöntésére szólítják fel népeiket". Forradalmi helyzet állt elő, de félő volt, hogy polgárháború robban ki a „reakciós" és a „demokratikus" erők között. Szerencsére a szovjet ultimátum és nyomában a hadsereg elejét vette a polgárháborúnak. A nép békés körülmények között takaríthatta el a gyűlöletes fasiszta kormányokat. Győzött a szocialista forradalom, s a lakosság tömegméretekben ünnepelte a kivívott demokratikus jogokat. Az új választások nyomán ..népi" parlamentek születtek. A dolgozók éberségével magyarázza viszont egy 1980as szovjet kiadvány a balti államok megjelenését a Szovjetunió kebelében. „A Baltikum munkásosztálya és dolgozó parasztsága jól emlékezett még rá, hogy hatalmát 1918—1919-ben az imperialista hatalmak csapatainak segítségével döntötték meg. 1940-ben a legnagyobb proletárközpontok: Riga, Tallinn, Kaunas, Vilnius utcáit megtöltötték a tüntető dolgozók ezrei meg ezrei. A munkások kiszabadították a politikai foglyokat, fegyveres osztagokat szerveztek, elfoglalták a kormányépületeket. Mindenütt spontán barátkozások folytak a Vörös Hadsereg katonáival. .. A fasisztabarát miniszterek Németországba és Svédországba szöktek. A baloldali szervezetek népi kormányt hoztak létre." Kiírták a választásokat. A képviselői helyeket a bankárok, vállalkozók, nagykereskedők és kulákok helyett az „illegális forradalmi mozgalom harcosai" foglalták el. Egy 1964-ben kiadott mű, szovjet szerzők tollából, szintén a szerződések nem lelkiismeretes teljesítését hánytorgatja fel, de a fő ok itt az, hogy provokációk érték a szovjet hadsereget, a kormányok szovjetellenes tevékenységet fejtettek ki, a burzsoá sajtó pedig a szovjetellenes propaganda szócsövévé vált. „A Szovjetunió kormánya elhatározta, hogy radikális intézkedéseket tesz a szovjetellenes aknamunka megakadályozására"! Jegyzékben követelték, hogy a szerződések maradéktalan betartására új kormányt (!) állítsanak fel, betartásuk biztosítására pedig elegendő szovjet csapatok vonulhassanak be. Ezek a követelések természetesen messzemenően megegyeztek a „dolgozó tömegek" érdekeivel, s a három balti nép határozottan fel is lépett mellettük. Rohamosan érlelődött a forradalmi helyzet, majd sor került a „fasisztabarát hatóságok" megdöntésére. Az azonnal kiírt demokratikus választásokon a szovjetbarát népfrontok győztek. Észtországban 92,8 százalék, Lettországban 97,9 százalék, Litvániában pedig 99,1 százalék szavazatot kaptak. A új parlamentek visszaállították a szovjethatalmat, és kérelmezték országuk felvételét a Szovjetunióba. Löffler Tibor KEQE&KEDÓK. EICYILEM! Modern, kisipari fehérneművel ellátom üzletét •MJANY TULIPÁN* fchcmemúfizlet, Azcgcd. Kazinczy u. 7. szán. Ha érdekű jelentkezzen a Ö2/%-9#ős telefonszámon, reggel Ö30.(g. este 18 órától ACAA1 ZAUZAANNA kisiparos kereskedő Érdemes ;t megjegyezni Olcsón vállaljuk kárpitozott bútorok javítását, felújítását, szállodák, kollégiumok, intézmények, szövetkezeti üdülők kárpitozott bútorainak elkészítését Termelői áron kínáljuk kárpitozott ülő- és fekvőbútorainkat, műanyagból készült eldobható poharainkat és csomagolóanyagainkat Rugalmasan kiszolgáljuk közületi és magán megrendelőinket, kívánságra rövid határidővel rendszeresen szállítunk postán, közúton vagy vasúton. KŐCSER PETŐFI MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET IPARI FÓÁGAZATA 2755 KOCSÉR. Kossuth, L. u. 3. Telefon: (06-20) 50-255; 5D681; 50-781. Telex: 226626 v h