Délmagyarország, 1991. január (81. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám

1991. január 24., csütörtök Gazdaság 3 Névváltoztatás után, vállalkozásélénkítés előtt Beszélgetés Wolf Jánossal, a Liberális Polgári Szövetség alelnökével Állítólag a politikai rendszerváltás már lezajlott Ma­gyarországon, sokak szerint azonban távol vagyunk attól, íogy ugyanezt gazdasági értelemben is elmondhassuk, ífog.v gazdasági rendszerváltást is megéljünk, nagyrészt a vállalkozások fellendítésétől, a vállalkozók helyzetétől íügg. A napokban gyűlést tar­ott Szegeden a Vállalkozók Jrszágos Szövetsége, új ne­vén a Liberális Polgári Szövetség. A szervezet leg­nagasabb beosztású tiszt­:égviselője — betegsége matt — ezen nem tudott •észt vermi, ezért helyettese, Molf János alelnök nyilat­<ozott lapunknak. — Mi indokolta a vállaL kozák szövetségének név­változtatását? — kérdeztem bevezetőül az alelnöktől. — A szó valódi értelmé­ben vett vállalkozó igazá­ból kevés dolgozik az or­szágban. Vannak iparosok, kereskedők, akik azonban még nem vállalkozók. Mi egy nagyobb rétegre, egy liberális, polgári középosz­tályra szeretnénk építeni, így a névváltoztatás egyben pártunk kapujának széle­sebbre nyitását is jelenti. Azt is mondhatnám: pártot alapítani nem nagy dolog, tíz ember is elég hozzá. De működtetni már sokkal bo­nyolultabb, s 24 órát dolgo­zó, gyakran ellenérdekeltsé­gü emberek nem biztos, hogy kellő bázist nyújtanak. A névváltoztatás tehát olyan réteg irányába is jelenti a nyitást, amely réteg jelenleg más pártokban nincs jelen. — Mióta szerepelnek új néven? — Másfél hónapja. — Nyilván ez rövid idö még ahhoz, hogy eredmény­ről tudjanak beszámolni. — Annál is inkább, mert ma Magyarországon a Parla­menten kívül nagyon nehéz működni egy pártnak. Pél­da erre: kongresszusunk idején szerettünk volna té­vévitát összehozni, de nem­csak az nem sikerült — a politikai petíciónkat sem közölte egyetlen lap sem. — A vállalkozásokról pe­dig igen sok szó esik. Gyak­ran azonban olyan össze­függésben: ez az a terület, ahol nem változott semmi. — Nem tudjuk, mi az oka, de a kormány mögött levő bizonyos köröknek egy­általán nem érdeke, hogy a vállalkozások beinduljanak, fejlődjenek. — Kik, milyen körök azok, akiknek nem érdeke mindez? — Nem tudok erre a kér­désre válaszolni. Ha tud­nánk, már nyilvánosságra hoztuk volna. Csak azt tud­juk, hogy a kormány valami miatt nem teszi meg azokat a lépéseket, amelyekre szük­ség lenne. Nemcsak a vál­lalkozásoknál érezhető ez a halogatás, hanem két másik, stratégiai fontosságú terüle­ten: a mezőgazdaságban és a szakértelem fölhasználásá­ban is. Igen nagy mértékű a tudás, a szakértelem kül­földön való hasznosítása — itthoni lehetőségek nélkül. S esz is óriási gond. Igaz, lassanként komoly tudású embereknek nem érdemes annyi pénzért miniszteri funkciót vállalni — talán e tény azt mutatja, nem is ismerik föl a kormány je­lenlegi tagjai az előbb so­rolt veszélyeket. — Túl egyszerű magyará­zatnak tartom, hogy azért nem lép a kormány, mert nem ismeri föl a lépés szük­ségességét. Változatlanul azt mondom, kell valamilyen más megfontolásnak lenni, ami a vállalkozások ellen hat. — Feltételezéseim vannak csak e megfontolásokról, ezt azonban nem lenne politikus dolog nyilvánosságra hozni. Egyet azonban tudok. Az államnak olyan nagy a bel­ső adóssága, hogy ha hirte­len érdemes lenne a magán­tőke tulajdonosainak vál­lalkozásba fektetni a pén­züket, s kivennék a bankok­ból, az állam igen nagy gondban lenne, s elképzel­hető: e pénz jelentős részé­hez nem tudnának hozzájut­ni a magántőkések. — Végül is milyen intéz­kedésekről tud beszámolni, amik valamelyest mégis ösztönzőleg hatottak a vál­lalkozásokra? — Ami ilyen szempontból meghatározó: a jogi, köz­gazdasági, banki környezet, az elvonások mértéke és rendszere — e területeken semmj változás nem történt. Balogh Tamás Maszek alkatrészgyártás - bomba üzlet Háromszáz százalék Az idézett beszélgetésből elhamarkodott lenne olyan következtetést levonni, mely szerint nem érdemes megnő­sülni, annál helytállóbb az a megállapítás, hogy alapo­san drágultak az autóalkat­részek. Tulajdonképpen készül­tünk is rá. Menetelésünk a piacgazdaság, illetve a dol­lárelszámolású külkeres­kedelem felé óhatatlanul ál­dozatokkal — áremelkedé­sekkel — jár. A szocialista gyártmányú autóknál ez az aktus egyetlen varázsütésre megoldódott, az alkatrészek­nél korántsem ilyen tiszta a kép. Mindenki január 1-jére tippelt, azután máshogy alakult. Néhány autótípus­nál már decemberben emel­kedtek az árak, de zavaró maradt, hogy nem egyönte­tűen. Az egyik alkatrész ára két-háromszorosára emelke­dett, a másiknál maradt a régi árcédula. Ez utóbbinak köszönhetően lehetett még a múlt héten is kis Polski kor­mányművet kapni három­ezerért. Érdekesen alakult a régi — kétütemű — Tra­bantmotor-kínálat is. Az egyik üzletben huszonket­tőezerért, a másikban har­mincért árulták ugyanazt a változatot. Az áremelkedések körül számomra az a legizgalma­sabb kérdés, hogyan alakul­nak a hazai gyártású, úgy­nevezett maszek alkatrész­árak. Eddig volt az olcsó szocialista ... ha volt. Több­nyire azonban hiányzott, s igy a kisvállalkozóknak megérte gömbcsuklót, tömí­tést, netán komplett hüvely­es dugattyúgarnitúrát gyár­tani. A minőség jobbára el­maradt a gyáritól, az ár azonban valahol a hivatalos körül ingadozott. Mindez megérte, hiszen a hazai ön­költség mellett némi nyere­— Ez eddig kettőezer­nyolcszáz. — Kérek még egy gar­nitúra gyújtókábelt is. — Plusz háromszáz­nyolcvan. Másvalami? — Porlasztóhoz tud ja­vítókészletet adni? —> Háromezerért; de minden benne van. Egy új karburátor különben már tizenegyezer. — Két éve nyolcszáz volt... Mégiscsak kérem, és legyen szíves valami részletesebb számlát is adni, mert az asszony ki­vág otthonról. ség is belefért a rubelelszá­molású árakba. Ha most a gyári alkatrészek árait eme­lik két-háromszorosára, ak­kor bomba üzlet lesz a ma­szek gyártás. Csáti Jánost, az Autóker szegedi üzletvezetőjét arra kértem, igazítson el a kissé áttekinthetetlen alkatrész­piacon. — Kevesen tudják, hogy három alkatrész-nagykeres­kedő van az országban. Az Autóker elsősorban teher­autók, az Autótechnika a szovjet és a volt NDK, a Mobil a lengyel, a cseh és a román gépkocsik alkatré­szeit forgalmazza. — önök tehát a Traban­tot és a Ladát is más nagy­kertöl veszik. — És természetesen csak akkor kapunk, ha azok saját kiskereskedelmi hálózatuk igényét már kielégítették. — Akkor ez lehet az oka a különböző időben életbe lépő áremeléseknek is. — Feltételezhetően. Mi például most januárban áraztuk át saját nagyker alkatrészeinket, így az IFA-t, a Roburt és a Bar­kast. — A végeredmény? — Átlagosan háromszáz százalék. A többi nagykeres­kedelmi vállalaton ez még nem gyűrűzött át, s addig marad a régi ár. — A vásárló akkor sem igen érti, hogy az alkatrész miért sokkal drágább az egyik üzletben, mint a má­sikban. — Van egy árukészlet, s ha annak értéke meghalad egy bizonyos szintet, egy­szerűen nem költhetiink többet. Ahhoz, hogy új, kur­rens cikket szerezzünk, az elfekvő készlettől fél-, har­madáron kell megszabadul­ni — Mikorra várhatók az egységes új árak? — Február márciusnál előbb nem valószínű, hogy minden nagykereskedelmi vállalaton, üzleten, illetve a teljes típusválasztékon vé­giggyűrűzik az áremelés. — Érdekes, mindenki a ja­nuár l-jét hitte forduló­pontnak. — Én is. — Jobb lesz ezután a La­dák, a Trabantok — most már dolláros — alkatrészel­látása? — Ezt még a minisztéri­umban se tudják. Én rr.ep azt nem tudom, hogy a jövő héten egyáltalán itt doigo­zom-e. — Megszűnik az üzlet? — Minden lehetséges, a cég a Vagyonügynökség ke­zében van, s ez mégiscsak egy belvárosi üzlet. — Miért? Mennyit forgal­maz ez a Dózsa György úti üzlet? — 1990-re százmilliót ter­veztünk összesen, de csak nyolcvan jött be. Egy köze­pes szállító vállalatnak na­gyobb az alkatrészválaszté­ka mint a mienk. Nem fogynak már úgy a teher­gépkocsi-alkatrészek, mint régen, nincs pénz a téeszek­nél, a vállalatoknál. Kovács András Presztízsmosás Nett hattyú Tévéjelenet a hatvanas évekből: a maszek ruhatisz­tító hosszasan győzködi az üzletébe betért hölgyet arról, hogy nála sokkal gondosabban dolgoznak, mint a Patyo­latnál. A hölgy végül otthagyja a behozott öltönyt, és el­megy. A maszek hátraszól a raktárba: Józsikám, viheted! Józsikám fogja az öltönyt, bevágja egy zsákba, a zsákot földobja az udvaron álló teherautóba. A kocsin a fölirat: Patyolat... Mikor keressük a kék me­zőben úszó fehér hattyú társaságát? Ha olyan, mo+ ni-, vasainivalónk akad, amivel nincs kedvünk ott­hon bajlódni. Egy télikabá­tot például mégsem nyom­hatunk a fürdőkádba. A Tisza Lajos körúti gyors­tisztító ajtaja gyakran nyí­lik-csukódik. Aki az üveg­re ragasztott „cégérre" is vet egy pillantást, látja, hogy a Patyolat-hattyú elé egy másik felirat került: Nett Szolgáltató és Kereske­delmi Kft. Vezetője Rádó­czi Jcksefné arról beszélt, milyen szolgáltatásokkal várják a hozzájuk betérő­ket. A milánói Maestrelli Szeptemberben önállósod­tak, mindenben függetlenek a „nagy Patyolattól". Kap­csolatuk üzleti: az eszközök használatáért fizetnek az egykori anyavállalatnak (a helyiséget az önkormány­zattól bérelik). Egyetlen (!) forgódobos nagy mosógéppel dolgoznak — egyszerre legfeljebb 14 kilogramm ruha fér bele. A Milánóban, az azóta meg­szűnt Maestrelli cégnél gyártott gép „eladósorban" van. Elmúlt húszéves ... Kicserélésére mégsem gon­dolhatnak addig, amíg el­fogadható hitelfeltételek nem állnak rendelkezésük­re. Azért hamarosan erősí­tés is jön: egy 8,5 kilo­gramm ruhát befogadó új olasz gép érkezését várják, amelyet még a szeptemberi BNV-n választottak ki ma­guknak. A régi masina vegytisztítással dolgozik. Van még két háztartási mo­sógép is, azokban a fehér­neműket mossák. Olcsó ? Drága ? A vegytisztításhoz per­klóretilént használnak. Ez kőolajszármazék, és szinte mindenféle anyagra jó. Víz nem is kell a mosáshoz. Szennyezett vegyszer alig keletkezik, mert a gép desz­tillálja a felhasznált anya­got, amelynek 92 százalena visszanyerhető ezúton. A megmaradt ,.sarat" a köz­ponti Patyolat Vállalat tá­rolja. Szigorú biztonsági szabályok érvényesítésével kezelik és szállítják a meg­semmisítő helyre, mert ve­szélyes hulladéknak számít. Havonta úgy 6-8 ezer ru­hadarab „fordul meg" náluk (és a mosógépben). Sokféle ruha — és sokféle kun­csaft ... Azt mondják, van, aki büszkén mutatja 4-5 éves kabátját, mondván: ez még nem volt tisztítóban! Nem válaszolhatják neki, hogy: meg is látszik rajta . .. Rá­adásul néhányan azt gon­dolják, újjávarázsolt ruhát kapnak vissza. Pedig indo­kolt esetben mindig figyel­meztetik a vendéget, mit lehet még kihozni a beho­zott ruhaneműből. Az áraik nem mondhatók magasnak. Persze sokan vannak, akiknek ez is drá­ga, és inkább otthon mos­nak. Bár néha az olcsó mo­sás drágább: akkor például, ha tönkreteszik vele a fino­mabb bánásmódot igénylő ruhát. 12—18 óra Ez nem a nyitvatartási, hanem az átlagos napi mun­kaidő. Mert az már presz­tízskérdés, ha valaki este hat előtt három perccel be­hoz egy tucat inget, azzal a kéréssel, hogy másnap reg­gel kész legyen, akkor az ingeknek reggelre tisztán, vasaitan kell várniuk gaz­dájukat. Szinte mindent tisztíta­nak, és márciustól ruhajaví­tást is vállalnak majd. Kft.­létük óta megújulásra nem volt anyagi lehetőségük. Amin viszont lehetett vál­toztatni: olt emberi hozzá­állás. Igyekeznek megbe­csülni a kuncsaftot — bíz­zunk benne, hogy ez a szemlélet mielőbb elterjed másfelé is. (Somogyi Ká­rolyné felvétele) Nyilas Péter II meleg vízre való ... lassan már ezt is nehéz megkeresni. És hamarosan még nehezebb lesz, mert a becslések szerint a meleg víz április kö­zepétől másfélszer lesz drágább, mint most. Az energiaárak emelkedése a tár­sasházakban élők „közös költségeit" is terheli. Az Északi Lakásszövetkezet Dél-Magyar­ország nagy lakóközösségei közé tartozik. Taglétszáma megközelítőleg 3 ezer 400 (eb­ből 2 ezer 800 lakás, a többi garázs). Költ­ségvetésük 70 százalékát az energiahordo­zókra kell fordítani. Az áremelkedésekből egyértelműen következik, hogy a megnöve­kedett költségeket át kell hárítaniuk a la­kókra. És ez nem különleges, szövetkezeti sajátosság. Az OTP-lakásokban élőkre ugyanilyen nehézségek várnak. A hideg víz köbmétere 1988-ban még csak 2,60 forintba került. Aztán 12. maid 19,40 forintra ..változott". A villamos áram árának hároméves pályafutása: 1.25, 1,75, 1990 augusztusától 2,45 forint. A várható áremelkedés 40-70 százalék. A meleg víz ára az utóbbi két évben csaknem megduplázódott. Az újabb drágu­lást egyelőre még csak becsülni lehet pon­tos áriatokat még nem közöltek. De április 15-étöl 150 százalékos emelkedésre lehet számítani. Megszűnik az állami támogatás, egységes melegvíz-díjat számolnak. A fentiekhez képest elenyésző, hogy a szemétszállítási díj az 1989-es 6,70 forintról egy év alatt 9,50-re emelkedett és idén újabb 40 százalékos drágulás várható. A folyamatos energia-áremelés sokkolja a fogyasztót, aki ezek után nehezen viseli el. ha még az épület közös használata során fölmerülő költségek növekedése is a nya­kába zuhan. Az Északi Lakásszövetkezetnél elkerülhetetlennek tartják a közös költsé­gek 65 százalékos emelését. „A szövetkezet megint emel!" — mondja majd a lakó, és való­színűleg mást is hozzátasz. Pedig ezek olyan áremelkedések, amelyeket egyetlen lakásszövetkezet sem tud más módszerrel kigazdálkodni. A lakáson belüli, egyéni melegvíz-fo­gyasztást nem tudják mérni. Ráadásul az 1970 óta érvényben levő szövetkezeti tör­vény nem teszi lehetővé a költségek igaz­ságos megosztását. A lakások négyzetméter­ben márt nagysága szerint számol, a lakóki számára nincs tekintettel. Pedig kezesbe valószínű, hogv egv egyedülálló nyugdíjas ugyanannyi meleg vizet használna, mint egy négytagú család. Az Északi Lakásszövetkezet helyzetét to­vább nehezíti, hogy a Déléppel szemben még mindig vannak szavatossági igényei. A legtöbb baj a tetőbeázásokkal van. Akad olyan épület, amelynek tetőszigetelését há­romszor kellett cserélni! De lassan nem leszi kivel szemben föllépni: a Délép ré-' szekre bomlik, kisebb pazdálkodó egysé­gekké alakul. Megtörténik, hogy a szava­tossági időn belüli beázást jelentik az anyavállalatnak, az megrendeli a mankát egy kft.-nél, és a javításig esetleg heteken át ázik a lakó ... A szövetkezetnek úgy négymillió forint­tal tartoznak azok. akik úgy döntöttek, hogy nem fizetik a fűtés-, vízdíjat és a kö­zöa költségeket. Pereskedhetnének velük, mégsem teszik: az alapkövetelés 6 száza­lékát "'vinné a perköltség. Az Északi Lakásszövetkezet most úgv próbál enyhíteni a helyzetén, hogy kéri a melegvíz-szolgáltatótól: amíg nem lesz víz­mérő óra minden lakásban, a VGV fizessen a díjbeszedésért, amely most mindenütt szövetkezeti (lakóközösségi) feladat. Ny, P. < (

Next

/
Thumbnails
Contents