Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-29 / 326. szám

1990. december 29.. szombat 7 magazin | DM Tártai (Kormot Tibor rajraI Gonosz H \MORl RÓBERT „Mosom kezeiméi!" Az ám. és a sátán ezúttal úgv döntött, hogy szakítva a hatezer éves hagyománnyal, bevezeti a parlamentáris demokrácia intézményét. s ettől kezdve legitim kormányzattal fogja irányítani a világot. A klerikális irányzat térnyerése következtében hajlott erre az elhatározásra, na meg így vélte kihúzni .a szőnyeget a lábuk alól. Megtanácskozva tervét Luciferrel. Asmodájjal és Belzebubbal, legfőbb tanácsadóival, és ők valamcnynyien lelkesedtek az ötletért. Rögtön hozzáláttak a választás előkészületeinek lebonyolításához; bizottságot hoztak létre a választás tisztaságának megőrzése érdekében,szavazócédulákat nyomtattak és propaganda-' irodát állítottak fel. A választás előtt egy héttel transzparensek és plakátok lepték el a városokat, helikopterekről röpcédulákat szórtak ilyesféle jelmondatokkal: JÉZUS KRISZTUS AZ IGAZI!, vaev: GONDOLJ A BŐRÖDRE - SZAVAZZ AZ ÖRDÖGRE!, esetleg: ITT AZ IDEJE VÉGRE TISZTA VIZET ÖNTENI A POHÁRBA — ez utóbbiról a közfelfogás azt tartotta, hogy nem más, mint egy újabb özönvíz burkolt ígérete, ami aztán sokak bizalmát megrendítette az Úr programjában. Asmodáj és Belzebub propagandafőnök remek munkát végeztek: olyasféle szóbeszéd járja, hogy Jézusnak az Isten előtti egyenlőségéről alkotott nézetei nyilván kommunistagyanús apjától származnak, aki bizonyíthatóan ács volt, és nagy példányszámú napilapokban olyan hangok is megszólaltak, amelyek egyenesen zsidó asszimilációs törekvésnek tüntették fel a Megváltó korteskedését. És megfordítva — de azzal a különbséggel, hogy a sátánnak semmi olyan disznóságot nem tudtak a nyakába varrni, ami igaz ne lett volna. Minden a lehető legjobban alakult: az előzetes felmérések a sátán elsöprő választási sikerét jósolták. A gonosz dörzsölte a markát. Az igazat megvallva, már belefáradt a diktatúrába, s jobb szeretett volna az emberiség leigázója helyett a diplomatikus államférfi szerepében pózolni; békés öregkorra vágyott, magas állami fizetéssel. Arra is kezdett rájönni, hogy kár az energiáért: az emberiség önként, szabad akaratából is leigázza magát, ha erre módja nyílik. Jól emlékezett még az ezt megelőző, Poncius Pilátus helytartó ideje alatt megtartott népszavazásra. Hanem aztán a visszaemlékezéstől mégis idegesen megrándult a lólába. A nyilvánvaló kudarc ellenére a kereszténység három évszázad alatt igen megizmosodott, sőt a föld alól előbújva legális ellenzékké vált. Szavahihetőségüket az a tény csak növelte, hogy kívül maradtak a végrehajtó hatalomból. s így bátran és keményen bírálhatták a fennálló rendszert. A sátán hiába sózott ide egy pestisjárvánnyal, oda egv harmincéves háborúval, csak nem akart csend lenni, az Istennek se. A választás előestéjén rossz előérzete csak fokozódott: ördögi látomása támadt, úgy érezte, csúful rászedték. „Asmodáj! Belzebub! — ordította a házitelefohba. — Az egész vircsaftot leállítani, azonnal!" De már késő volt. Az emberek másnap törvényesen és kulturáltan a világ elnökévé választották a sátánt. A gonosz teljesen megsemmisülve ült az elnöki rezidencia dolgozószobájában, egy vörösbársony karosszékben, majd kísérőiért csöngetett. „Feladjuk — mondta a belépő Asmodájnak és Belzebubnak. — A részleteket meg kell tárgyalnunk az öreggel." Angyalok kara jelentette az Úrnak, hogy küldöttség érkezeit a pokolból, kint várakoznak bebocsátásért. Az Úr félrehúzott az ablaka elől egy felhót, kinézett rajta, majd azt mondta: „Felölem..." Éppen rablóultit játszott Jézussal és a Szentlélekkel, nektárosüvegek álltak közöttük félig vagy teljesen üresen, emiatt érthetően nem örült a zavarásnak; mégis, miután megigazította glóriáját, nagylelkűen színe elé bocsátotta a sátánt és szárnysegédeit. A sátán ünnepélyesen bejelentette, hogy ezennel a maga részéről lemond az elnöki tisztségről, és azt felajánlja a világ teremtőjének. „Ez igazán kedvéí tőled — vont vállat az Úr, — de akar kormányozni a fene. Ha már egyszer kitaláltam és működésben tartom, nincs türelmem még a kormányzással is bajlódni, amikor erre vannak olyan tehetséges beosztottaim, mint te. Ha hatezer évig ez volt a szereposztás, akkor most ne kutyuljuk össze, és különben is, meg tudnád mondani, hogyha te nem lennél a gonosz, akkor én mitől lennék a Jóisten?" „Én megmondom a; őszintét, komolyan: nem is vagyok olyan kin ér!" ..Szálhal százalékot a népszavazáson is!"