Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-27 / 324. szám

10 1990. december 27., csütörtök fúj, fagy Elszórtan köd képződik. Sokfelé megélénkül, időnként megerősödik a déli, délnyugati szél. A legalacsonyabb reg­geli hőmérséklet általában mínusz 2 és mínusz 7. a leg­magasabb nappali hőmérséklet 1 és 6 fok között alakul. Békétlen karácsonyi időjárás Pusztító szélvihar a brit szigeteken, fogvacogtató hideg az Egyesült Államok nyugati vidékein és — nem túl találóan — Joy„Öröm" névre keresztelt ciklon Ausztráliában — ilyen je­lentések érkeztek a világ időjárásáról karácsony első napján. Nagy-Britanniában az or­kán kéményeket, fákat dön­tött ki és távvezetékeket szaggatott le. A hosszú áramkimaradások miatt az angolok egy részének le kel­lett mondani nemcsak a ha­gyományos pulykasültről, hanem még a teáról is. öt­ezer háztartásban még kedd estére sem állt helyre az áramszolgáltatás. A vihar oly heves volt, hogy a kirá­lyi család templomba igyek­vő nőtagjai nem győztek a kalapjuk után kapkodni, sőt Diana hercegnő elegáns — és kötelező — fejfedőjét egy álnok szélroham le is so­dorta. Csodával határos módon menekültek meg a hivők egy dél-angliai városkában, ami­kor a karácsonyi istentiszte­let kellős közepén a temp­lomtorony egy része a tetőn keresztül közéjük zuhant és az egyik kőtömb hajszálnyi­ra tévesztette el a papot. Ugyancsak csodával hatá­ros módon csonttörésekkel megúszta az Atlanti-óceán közepén egy 80 ezer tonnás tartályhajó fedélzetmestere, akit egy hatalmas hullám ki­sodort a horgony nyílásán és mindaddig a láncba kapasz­kodva függött élet és halál között, amíg társai szeren­csésen ki nem mentették. A tengeren súlyosabb ese­mények is történtek, s a mentőosztagoknak igen sok dolguk akadt. A hatméteres hullámok közül három hajó­ról kellett helikopterrel baj­bajutott vagy sebesült tenge­részeket kihozniuk. Egy ve­gyianyagokat szállító 15 ezer tonnás svéd tartályhajót a hullámok a partra vetettek Walesben, egy másik — ki­sebb — hajó tengeri fúróto­ronynak ütközve elsüllyedt és egy harmadik süllyedő hajóról is az utolsó pillanat­ban mentették ki a legény­séget. Az Egyesült Államok nyu­gati részén már egy hete tart a szokatlan hideg. Üj-Mexi­kóban a mínusz 17—31 fokos fagyok egymás után döntö­gették a karácsonyi rekor­dokat, Dél-Kaliforniában pe­dig a gazdák az öntözőcsö­vekbe szivattyúzott forró vízzel próbálják napok óta menteni, ami még menthető a narancs- és citromligetek terméséből. Az ausztráliai Quesnsland észak-keleti részét kataszt­rófa sújtotta területnek nyil­vánították, miután a Joy — „Öröm" — ciklon óránként 230 kilométeres sebességgel átviharzott a térségen. Üt.iát áradások és pusztulások kí­sérték. A károkat 40—50 millió dollárra becsülik. Az Ausztria Lottó nyereményei A{ Ausztria Lottó 51. hetének nyerőszámai: 5, 22, 32, 34, 42, 43, a pótszám: 45. Hattalalatos szelvény 2 darab volt. nyereményük egven ként 15 millió schilling; 5 + 1 találat 10 darab, nyeremé­nyük egyenként 474 ezer 232 schilling; 5 találatos 422 da­rab, egyenként 18 ezer 856 schilling; 4 találatos 21 ezer 977 darab, egyenként 431 schilling; 3 találatos 360 ezer 908 darab, egyenként 32 schilling. A jokerszám: 947 880. Jokerből 7 darab van. egyen­ként 1 millió 192 ezer 447 schilling; 5 számjegyre 17 da­rab. egyenként 100 ezer schilling; 4 számjegyre 179 da­rab, egyenként 10 ezer schilling; 3 számjegyre 1611 darab, egyenként 1000 schilling; 2 számjegyre 17 ezer 429 darab, egyenként 100 schilling. Az 5 ezer schilling alatti nyereményeket az OTP-fió­kokban, a befizetés helyén, december 27-étöl fizetik. (MTI) V80 'óves múlt • . , ; . 60000 példány >I v; ez áDÉLMAGYÁRORSÜG szorzója ! Hirdessen • Délmagyarországban] TELEFONON: 12-836 (Sajtóház) 24-326 (Mediétor) 12-182 (MAHIR) FAXON: 13-130 (Sajtóház) 24-326 (Madlálot) 24-869 (MAHIR) Kfcxtofcts ajgwwECssífc foOCmMflS do cw©ffi£M«ö (sXmxtós­Ért T.: 24-326 CZÉGÉNY JÓZSEF A titkos fafaragó Juhász úr elsősorban úr volt. mint ahogyan ez annak rendje és módja szerint nevében és megszó­lításának tisztességes módjában megemlíttetett. Ápolt kezekkel, körmökkel, az állandóságot (ebben is leginkább a következetességet) prezentáló, nyírott, őszülő bajusszal, csak a kiválasztottaknak kijáró mó. don. finoman, árnyalatonként őszü­lő halántékkal. És egy megmagya­rázhatatlan, kielégületlen életérzés­sel, melynek okát megjelenésének idöperiodicitását igazából kiszámíta­ni, előre jelezni nem tudta. Túl el­képzelt élete éveinek felén azonban bátor lépésre szánta el magát. Sza­kított az öfszes apró irodával, me­lyeknek ügyvezetője. istápolója, nem ritkán megmentője volt. Fel. adta biztos jövedelmet jelentő mun­kahelyét. Hogy ne kerítsünk nagy feneket a dolognak, fejezzük ki emígyen a történtek lényegét: ki­vonta magát a világból, legalábbis annak azon részéből, amely mind ez ideig lételemét jelentette. Pusztán egy álmon múlt az egész változás. Juhász úr azt álmodta, hogy megtalálta immár elviselhe­tetlenné duzzadó feszültségi forrá­sát. és azok feloldását egy bizonyos: fajta, különleges munkában. Olyan­ban, melynek kedvéért csendes és elhagyatott környéken — valószínű­leg a jutányos ár többszöröséért — házat vásárolt magának. De olyan házat, aminek mestergerendái a utol­jára csak évtizedekkel ezelőtt lát. ható, -nagyszerű ívű kaukázusi je­genyefenyóböl készült. Büszke volt az, és erős, új gazdája szemének fé­nye. Mert a mestergerenda kis idő (ropke napok) eltelte után levetet­te szálkáktól barázdált, faszlott köntösét, hogy átadja helyét az örökös és. állandóan változó szépsé­gek otthonának — Juhász úr fafla­rogó művészetének. Ez volt a meg­dicsőülés titkos alapja, Juhász úr ösztönösen (tán azt is mondhat­nánk: véletlenül) megtalált elhiva­tottsága: a fafaragás. Persze, voltak a művészre egye­dül jellemző, titkos és specifikus fi­gurák. melyek titokban tartása mintegy természetesnek tűnt sőt kötelezően elfogadott dolognak szá­mított. A mester csak éjszaka dol­gozott. s a mesterműnek — hiába jött létre szurokfekete sötétségben — minden újra kelő nap első su­garánál el kellett dobnia a. régi ar­cát, s faforgácsot* és kopácsolások­kal teljes, szenvedéstől sem mentes állapotokat eltűrve, űj burokban feltámadnia. Juhász úr nem tudta, honnan az ihlet. Két fehér keze az egyre erő­seb-b elkérgeződés középette maga előtt is tiszteletlen módon, cirkal­mas rendben szórta szét az apró for­gácsokat, mozgatta a legfinomabbra élezett, értékes vésőt. Mindennap új kép, új rozetta, új palmetta került a gerendára. & ez­zel mindennapra biztosítva lett az Év közben állandóan alakult, vé­konyult a mestergerenda minőségi fája. melynek alapanyaga, mint már említettük, kaukázusi íegenyefenyő volt. A napok, az alkotás normális lá­zán túl. a végeredmény várásának feledhetetlen élvezetében teltek. Szépen előkészített, tán erős azt mondani, hogy kivédhetetlen. de legalábbis nehezen elkerülhető ba­jok romboló ereje vette kezébe a Párkák művének vezérletét. Az agyonfaragott mestergerenda, mint gyermekek tejfogai alatt a bú­csúban árult sajtos perec, összerop­pant, s a lezuhanó tetőalkatrészek pillanatok alatt — eléggé el nem ítélhető módon — agyonütötték Ju­hász urat. Halála sok kérdésre nem adott választ, és sok, már feltett kérdést megválaszolatlanul hagyott. Szóbe­szédek kaptak lábra a vidéken — hamar kiderült, hogy nem volt iga­zi alapjuk. Terjedni viszont — mint a gomba — terjedtek. A társadalom szervezett erői min­den erőfeszítésük ellenére — a fe­lelős bizottságok szalagszerű felál­lításával. melyek a történéseknek úgymond rákfenéjét, azaz legfőbb mozgató erejét kívánták volna ki­deríteni és leírni — tehetetlenek voltak. A legellenzékibb szakállas politi­kus és rablóvadász sem tudott el­fogadható választ adni arra. hogy az ősz fürtű és mindig rendezett éle­tű Juhász úr halálát sajnálatos bal­eset, vagy ravaszul megkomponált Utolíó ítélet-jelenet jól sikerült zá­róképe okozta. Családi Kör Annak idején beszámol­tunk a vajdasági magyar sajtó válságos pillanatairól. Szerbia északi tartományá­ban az újságok és más tö­megkommunikációs fórumok többszörösen is szorongatott helyzetbe kerültek — egye­bek mellett az egyetlen ju­goszláviai magyar munkás­lap, a Dolgozók is. Ezekben a napokban vettük a hírt, fordult a kocka: december 20-ától Családi Kör címmel új hetilap hagyja el az új­vidéki Fórum Kiadóházat — a Dolgozók utódlapja. A tartományi szakszerve­zeti tanács anyagi okokból 43 év után lemondott a Dol­gozók alapítói jogáról és kö­telezettségeiről. Ezzel szem­ben a hűséges olvasótábor továbbra is igényli a lapot. Ezért az alig tucatnyi újság­írót tömörítő szerkesztőség Purger Tibor főszerkesztő­vel úgy döntött, eleget tesz a kívánságoknak. Megala­kult a Fórum—Dolgozók— Családi Kör Kft., amelynek feladata, hogy működése ré­vén biztosítsa a szükséges anyagi javakat az új heti­lapnak. Az első szám minden vá­sárlója ajándékot is kap a lappal: egy művészi repro­dukciót, szép üdvözlőlapot. A Családi Kör ajánlószá­ma igen változatos tarta­lommal jelent meg. A 15 dinárért megvásárolható he­tilap elődjéhez hasonlóan csütörtökónként jelenik meg. (koliger) Torlódások, kamionbalesetek Karácsony a határon ivaiiin.ín felvételei Az első éjféli mise a szentmihályteleki új templomban Olvasóink figyelmébe ! Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Délmagyarország 1991-es falinaptárát a Szeged környéki előfizetők és vá­sárlók december 22-i lapunk mellékleteként kapták meg, Szegeden lakó előfizetőink és itteni vásárlóink pedig mai, december 27-i lapunk mellékleteként vehetik kézbe. Után Csend van. Csak a fenyőfa tartja még magát: mél­tóképpen a szeretet... — meg hasonlók jutnak az eszembe. Az eszembe? De hisz ez szívügy. Eszembe jut, amit a múltkor hallottam: állitólag a P. család hozta be Magyarországba az első karácsonyfát. Hát mégis szív­ügy. Most aztán nézhetem ezt a csillogó-villogó csend­életet. Nézzm a ruhákat, cipőket, a „parfümösládikit", az öcsi villanyvasútját, és nem értem, miért szomorú­szinü mindez. Adni tudni kell — állíthatja büszkén bárki. Nézem valakinek a szemét, és látom benne a fa vibráló fényeit. Örülök, hogy itt vagy — mondom hal­kan —. igen, örülök — és valami furcsa érzés jár át, tetőmtől a talpamig. Ilyenkor válaszolni szinte már le­hetetlen. A tenyő illata betölti az egész szobát, elkn­landozunk. Emlekszem arra a karácsonyra, mikor órá­kig piszmogtam a csomagolással, hogy a látszólag ér­téktelen mütyürkék méa annál is szebbek legyenek, ahogyan azt el tudom képzelni. Most pedig itt állok, és neiií bírom megérteni, mi történt. Hogy mi az, aminek már utána vagyok. Podmaniczky Szilárd December 23-án reggel Magyarcsanád külterületén, a 43-as főúton. Nagylak irá­nyába haladt egy török ka­mion. A gépkocsivezető nem az út-, illetve a látási viszo­nyoknak megfelelő sebes­séggel vezette járművét és beleszaladt a forgalmi okból várakozó autóoszlopba. A baleset következtében egy német állampolgár súlyos sérülést szenvedett, öt sze­mélygépkocsi tört össze, az anyagi kár — beleértve a kamion sérülését is — körül­belül 7 millió forint. 1: Hosszú kocsisor araszolt a nagylaki határátkelőhely felé a karácsony előtti napokban. Mindez kísértetiesen emlé­keztetett az egy évvel ez­előtti járműoszlopra, amikor a romániai események kap­csán lezárták a határt. Most nem zárták le, csak lassú volt a bebocsátás. Informá­cióink szerint a Nyugat-Eu­rópából. Németországból ér­kezőknek, a karácsonyra hazalátogatóknak vízumot kellett kérni, a helyszíni ügyintézés pedig hosszadal­mas volt, olyannyira, hogy a 7-10 órás várakozási idő sem volt ritka. A türelem hamar fogyott, volt. aki megpróbált előre menni. A rend felborult. Az eredetileg egysávos út több­sávossá változott, ugyanak­kor elveszítette kétirányúsá­gát. Magyarul: bedugult. Nagylakot nem lehetett az eredeti útvonalon megköze­líteni. A torlódás kedden délelőtt 11 órára szűnt meg, a ka­mionsor azonban a megnöve­kedett év végi szállításoknak köszönhetően csaknem válto­zatlan. J. Egy kamion ki is egett Nagylaknál. Mindenki látta, mégsem tudtunk meg róla részleteket. A dolog ugyanis néhány méterrel a határon túl, román területen történt. Feltételezhető, hogy a mele­gedő sofőr figyelmetlensége okozta a balesetet. DEIMflGYAR0BSZA6 Napilap Főszerkesztő: Dlusztus Imre Főszerkesztő-helyettes: Sulyok Erzsébet Kiadja a Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft. Felelős kiadó: Christian Theodose és Dlusztus Imre. Ügyvezető igazgató: Kispál Antal. Szerkesztőség és kiadó: 6740 Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház. - Telefon: 24-633% 13-710 (szerkesztőségi titkárság), 12-847 (olvasószolgálat), 13-529 (sportrovat), 13-130 (kiadó), 12-836 (hirdetésfel­vétel). Telex: 82-282. Telefax: 13-130,13-529. - A lapot a Szegedi Nyomda állítja elő, Szeged, Fekete sas u. 28.6720. Megbízott igazgató: Kónya Antal. — Teijeszti a Szegedi Postaigazgatóság. Előfizethető a postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 148 Ft. ISSN 0133 - 025X

Next

/
Thumbnails
Contents