Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-28 / 325. szám

ÉIMAGVAR0RSZÁ6 80. évfolyam, 325. szám 1990. december 28., péntek Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint felének befele. Tölgyessy: „a hét fő csapás" — Balczó az élen — Kiverték a hajléktalanokat — Foghíjak a Parlamentben M

cm tudunk többet, mint amennyit az MTI hírül adott: dr. Baráth Etele világkiállítási kormánybiztost — saját kérésére — felmentette minisztere a helyettes-államtitkári beosztásból. Azt sem tudni, ezekután mi lesz Baráth ür új beosztása, egyben azonban biztosak lehetünk: Keresztes K. Sándor, a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter munkálkodása eddigi leglátványosabb tettét hozta nyilvánosságra. Eddigi közszerepléseit tekintve legalábbis ezt gyaníthatjuk .,. A fagy fogja összetartani az országot Az Országgyűlés ünnep utáni első, csütörtöki munkanapját a jövő évi költségvetés részletes vitájával kezdte. Az érdemi munkát megelőzően a képviselők — Szabad György házelnök korábbi figyelmeztetése ellenére mindössze 61 százalékuk volt jelen — döntöttek arról, hogy napirendre tűzik Zsíros Géza (FKGP) önálló indítványát az emberi jogok és szabadságjogok védelméről • szóló római egyezmény törvényerőre emeléséről. Elvetették azonban, hogy a képviselői indítványt sürgősséggel tárgyalja meg a törvényhozás. Még a részletes vita előtt Szabad György bejelentette, hogy a költségvetési bizottság alelnökének megüresedett helyét Becker Pál (MDF) tölti be a jövőben, míg a titkári teendőket Komor Sándor (MDF) látja majd el. Miután az ülés tárgysorozatát is elfogadták a képviselők, folytatódott a költségvetés már korábban megkezdett részletes vitája. A költségvetési vitában felszólalók szinte mindegyike saját módosító indítványát-indítványait indokolta, vagy képviselőtársaiéról mondott véleményt. E javaslatok többnyire a költségvetés egy-egy részterületéhez kapcsolódtak, benyújtóik egy része a kiadások csökkentését kívánta szolgálni, míg mások keveselltek bizonyos előirányzatokat. Szóba került a társadalombiztosítás, a mezőgazdaság támogatása, többen is beszéltek a költségvetési szervek vállalkozási lehetőségeiről, az oktatásügy, a környezetvédelem költségvetési vetületeiről, az üzemanyagok fogyasztási adójáról, s téma volt a könyvkiadás helyzete, a művelődés, a kultúra, a parlamenti pártok támogatása, a honvédelem is. Reflexszerű döntések Hosszú idő után először szólalt fel a plénum előtt Tölgyessy Péter (SZDSZ), aki konkrét példákkal támasztotta alá azt a véleményét, hogy a kormány jelenlegi előterjesztése — a korábbiakhoz hasonlóan — az „osztogató-fosztogató állam" költségvetése. A kiadási oldalt elemezve megállapította, hogy sok helyütt reflexszerűen születtek a döntések, ugyanazok a lobbyk, érdekcsoportok, hatalmasságok tudták befolyásolni az előirányzatokat, mint eddig. S a bevételi oldalon is a már kiválóan bevált taktikák érvényesülése tükröződik. Tölgyessy Péter a költségvetés egészét úgy ítélte meg, hogy az a sok kisebb mellett hét fő csapást fog mérni a magyar családokra. Az első, hogy a lakbérek körülbelül 70 százalékkal emelkednek majd, s legjobb esetben is 1500 forinttal nőnek az önállóan lakást építők kamatterhei. A második csapásként említette: az alapvető élelmiszerárak legkevesebb 30 százalékos emelését, a harmadikként az energiaárak emelkedését (ez bizonyos esetekben elérheti a száz százalékot), a negyedikként az üzemanyagáremelést és a kötelező gépjármű-biztosítást. Az ötödik az adótáblák változatlanul hagyása, a hatodik — és talán legsúlyosabb csapás — a helyi adók bevezetése, végül a hetedik — közvetve — a munkanélküliség, hiszen a munkanélküli-segélyekre csak márciusig van fedezet. A képviselő annak a meggyőződésének adott hangot, hogy mindezek következményei kiszámíthatatlanok, s a Parlament nem bízhat csak abban: tél van, hideg van, s emiatt ha más nem, a fagy fogja összetartani az országot. Arra hívta fel képviselőtársai figyelmét. ilyen helyzetben rendkívül alaposan meg kell fontolni a kiadási oldal valamennyi tételét, azzal, hogy ahol lehet, minél nagyobb mértékben csökkentsék ezeket. A megtakarított pénzből pedig elsősorban az adótáblák kulcsait kellene számottevő mértékben csökkenteni, továbbá az önkormányzatokat támogatni, öszszességében átmenetinek tekintette Tölgyessy Péter ezt a költségvetést, s e gondolatához csatlakozott Király Zoltán (Független) képviselő is. (Hozzászólásának részletét a 2. oldalon közöljük.) Felborzolt kedélyek Kisebb vihart keltett a vita során Borz Miklós, kisgazdapárti képviselő felszólalása, mivel Magyarország fenyegetettségére hivatkozva érvelt amellett, hogy ne faragjanak le a honvédelmi tárca költségvetéséből. Borz Miklós hazánkat például Izraelhez hasonlította, mondván: Magyarország is ellenséges államokkal van körülvéve. A felszólalásra elsőként Orbán Viktor reflektált, s a Fidesz frakció nevében elfogadhatatlannak ítélte a kisgazdapárti képviselő külpolitikai helyzetértékelését. Ezt követően Jeszenszky Géza külügyminiszter, majd a független kisgazdapárt frakciója nevében — a távollévő Torgyán József frakcióvezetőt helyettesítő — Oláh Sándor is elhatárolta magát Borz Miklós felszólalásától. Ezután a hozzászólások visszatértek a normális kerékvágásba. A képviselők többsége kapcsolódott egyegy előző véleményhez, új elemként csupán azt vetették fel. hogy a költségvetési terv meglehetősen mostohán bánik az aprófalvakkal, illétve a nemzeti és etnikai kisebbségekkel. Erről több nemzetiségi képviselő külön sajtótájékoztatón fejtette ki álláspontját. Az elnöklő Dornbach Alajos délután 5 órakor a költségvetés részletes vitáját elnapolta, az pénteken folytatódik. (Folytatás a 2. oldalon.) Valutapiaci pillanatkép Nem márka a dinár! A közelmúltban déli szomszédainknál felfüggesztették a dinár — egy ideje már amúgy is akadozó — belső konvertibilitását. Megszűnt a korlátozás nélkül márkáraváltás. Hogyan reagált erre a szegedi „másodlagos piac", elindul-e felfelé a márka feketepiaci ára? Belváros, tegnap reggel, valamivel 8 óra után: több a turista, mint a szegedi ügyfél. Vagy az előbbiek érkeztek korábban, vagy a hazaiak pihenték nehezebben karácsonyi fáradalmaikat, mindenesetre borult egy kicsit az egyensúly. — Még fél 9 sincs, és már elfogyott a forintom. Persze, hogy mindenki ilyenkor kínálja. — Mennyit adnak a márkáért? — Én maximum ötvenet. Ez azt is jelenti, hogy 52ért... annyi van, amennyi kell. — A dollár? — Hetvenöt körül kínálják, de hetvennégynél többet nem szabad érte adni. — Milyen valuták forognak? — A forgalom kétharmada márka, körülbelül 15 százalék a svájci frank, a többi schilling, dollár vegyesen. — Mióta ilyen jó a svájci frank? — Ez nekünk is új, csak most kezdett el igazából forogni. Szerintem a szomszédban elfogyott a márka, és ezt kérik, adják másodikként. Én legalábbis másra nem tudok gondolni. — Miért a márka a listavezető? — Azon van a legnagyobb árrés. A bevásárló turista a bankban 39 forintot kap érte, tőlünk 49-51-et. Ez körülbelül 11 forintos árrés. A svájci frank hivatalosan 46 forintot ér, mi nem nagyon adunk érte 56-nál többet. A dollár vételi árfolyama 59, mi 70, maximum 72-ért vásároljuk. — Ez már gazdaságtan, legalább középfokon. — A látogatók is számolnak, 39 egységen 10-11-et keresni gazdaságosabb, mint 59-en 12-13-at. ők is befektetésarányosan számolnak, talán így alakult ki a népszerűségi lista. — Mi lesz az értéktelenedő dinárral? Az is forgott, jött-ment a határon mindkét irányba. — A hírek szerint a korlátozás miatt odakint felszökött a márka ára. Jólértesültek szerint 950 dinárt is elkérnek egy 100 márkásért. — Azelőtt mennyi volt? — Az utóbbi időben már araszolt, 82Ö-850 dinárt is kellett adni 100 márkáért. — Forintban mit ér a dinár Szegeden? — Maradjunk a százas egységnél, 550, maximum 580 forintot adtunk érte. Most azonban nem merek venni, fogalmam sincs, hogy alakulnak a dolgok odaát. — Ha 100 márkáért 850 dinárt kértek odakint, és 100 dinárért 580 forintot adtak itthon... ez 49 forintos márkát jelentett — Ez így már egyáltalán nem volt olcsó, inkább a határértéket jelentette, amiért még talán érdemes volt újra utaztatni a dinárt. — Maradjunk még déli szomszédainknál. Ünnep ide, ünnep oda, még mindig tömött sorokban jönnek. — A szerb karácsony csak január 7-én lesz, nálunk szilveszterkor, illetve azután tetőzik majd a forgalom. — Ügy tudom, a bevásárló turisták egyre gyakrabban csak utazási csekket hoznak ... Azt pedig csak hivatalosan lehet forintra váltani. — Azért éhen nem halunk, s különben is ez a csekk egyáltalán nem új dolog. A városban tanuló külföldi diákok is ilyen formában kapják dollárjaikat. ők már régen kitaláltak mindent. Nem muszáj azt forintra váltani, elég, ha nyitnak egy devizaszámlát, s erről akár azonnal is felvehető a dollár, készpénzben. Nagyon csodálkoznék, ha a bevásárló turistáknak ez a lehetőség elkerülné a figyelmét. A nagyobb baj akkor lesz, ha zzek az utazási csekkek is elfogynak. Erre pedig van némi esély. Kovács András Pokollá vált paradicsom Hol fog az unoka csemegézni? Ismerősömmel, a városi tisztviselővel, ha összefutottam az utcán, s még egy kis diskurzusra is futotta az időnkből, sohasem a munkahelyi sikereivel dicsekedett. A kis fizetés, a hierarchiában való őrlődés, a beszabályozott játéktér ecsetelése egyikünk számára sem jelentett volna újdonságot. Ügymond, a nyolc óra letelt, felejtsük el, valamiből csak meg kell élni. A tanya az más, ott mindig történik valami lényeges. Először az, hogy megvette. A kissé lerobbant épülethez hozzá gondolva a munkáját, egy kis renoválást, képzeletében megjelent a paradicsom földi megfelelőjének képe, ahol nyugdíjas napjaiban majd kibabrálhat a .hálátlan világgal. Addig meg a munka mellett megpróbál időt, energiát szakítani rá. Nem számolta, mit költ rá. Egyszer megvette a szivattyút, másszor az új kerítésnek valót, s fürdőszobát is kanyarított az egyik kamrahelyiségből. Mára a kelléktárból a motoros permetező éppúgy nem hiányzik, mint a rotátor. A pincében úgy sorakoznak a hordók, mint a testvérek, nagyság szerint. Az elvadult szőlőlugas szakszerűen helyrehozva ontja a termést. A kétfajta őszibarackot kiegészítette érési sorrá: ha az unoka kijön, mindig találjon csemegéznivaaót. Szerencséje volt, jó szomszéddal áldotta meg a sors, hétköznap ráfigyelt az időlegesen elárvult tanyára. Még a mélyhűtőbe szánt csirkéknek is odaadta a napiadagot. Ha a családdal kimentek a birtokra, sohasem volt ideje, hogy leüljön a kerti rönkasztal mellé. Ásni, permetezni, tyúkokat rendbe tenni, a termést leszedni — mindig elvitte sz időt. A szabadságát is itt töltötte, késő este feküdt, kakaskukorékolásra kelt. Nem bánta, az ember sokat bír, ha van értelme. A befektetések korszaka lezárult, most már csak ki kell járni és termelni. A szorgalom gyümölcse beérett. Legutóbbi találkozásunkkor lerítt róla, hogy valami rágja a lelkét. Nem került tán az utcára, esetleg beteg van a családban, vagy válás? — keringtek bennem a gondolatok. Nem kellett rákérdeznem, mondta magától. — Befuccsolt a tanya, rá se szeretek nézni. Eladnám, ha lenne, aki megveszi. Legalább azt visszakapnám, amit eddig ráköltöttem. Az egész számításom összeomlott. — Ez hihetetlen, hisz az a? alma, amit termeltél, gyönyörű, a bor, amit én is kóstoltam, már szakképzett borászoknak is dicsőségére válna. A paradicsom nem válhat egyik napról a másikra pokollá. — Ma még nem is az, de nem lehet más. ötven-hatvan forintos benzinnel ki •tud majd hetente kijárni. Ha ritkábban megyek, elvesz mindent a gaz, az almába belefészkel a kukac. Aztán meg ott a falusi önkormányzat, az államtól egyre kevesebb pénzt kap, kénytelen lesz valakit megsarcolni. Kire vethet ki helyi adót, arra a szerencsétlenre, aki ott él, s nem tudja leadni a disznóját, s nem veszik meg tőle a tejet? Arra is, de inkább ránk, a „kedvtelésből kiruccanókra", hisz nekünk ott a fixfizetés, jobban bírjuk, nem hozzájuk megyünk szociális segélyért. — Az érzelmi alapú félelmek mindannyiunkat szorongatnak, majd lehiggadsz, és belátod, még mindig érték az, amit létrehoztál. — Kemény számításokat végeztem, s a befektetéseket nem is számoltam. A krumpli, az alma, a bor feleslegét eladtam, s így a termelésre fordított költségeket épp visszakaptam. A munkámra semmi sem jutott, mondjuk, hogy hobbiból csináltam. De a drágább benzinnel, az új adóval már biztos, hogy mínuszba futok. Kell ez nekem? Jobb, ha az emberül a fotelban, s néz a semmibe, s az el nem költött forintokból megveszi magának azt, amire szüksége van. Ha futja rá. Hogy mi lesz a befeccelt százezrekkel, ki tudja? Még mindig jobb azt otthagyni, áron alul elkótyavetyélni, mint tetézni a veszteséget. így állok most, s még kedvem sincs kim—"' - Hnézni, ezt-azt rendbe tenni. Magamban kénytelen voltam elfogadni e hideg számításokat. Egy biztató szót nem tudtam kinyögni. Amint magába roskadtan el. haladt, önző módon csak az járt a fejemben, milyen jó, hogy annak idején nem vettem tanyát, hobbikertet. S ezek után nem is fogok. Tóth Szeles István Szombati magazinunk TARTALMÁBÓL: — régi idők Délmagyarországja = tallózás lapunk elfeledett, de ma is „időszerű" hírei, hirdetései között; — szegedi kabaré = hazai szerzők szilveszteri előzetese. Tehát olvasóinknak ajánlott jelszavunk: tartsunk görbe tükröt múltunknak és jövönknek!