Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-04 / 306. szám

a u IF-Á ín •ö 80. évfolyam, 306. szám 1990. december 4., kedd Havi előfizetési díj: 148 forint Ára 5,80 forint Konfliktusmegelőzés - közösen Akadémia, reformokra várva — Ideiglenes költségvetés? Ruszt, egy év után — Olvasóink írják — A Polgár lányok diadala A

mennyiben elhúzódna a költségvetési vita, s a kormány által beterjesztett tervezetet a Parlament nem tartaná alkalmasnak elfogadásra, a Pénzügyminisztérium kész arra. hogy ideiglenes költségvetést terjesszen az Országgyűlés elé. Ezen már dolgoznak a pénzügyi kormányzat szakemberei. Naszvadi György főosztályvezető a Magyar Távirati Iroda munkatársának elmondta, hogy a provizórikus költségvetés lényegében az ez évi előirányzatok részbeni kiterjesztését jelentené a jövö esztendőre. Ebben az esetben ugyanis az államkassza 1990-hez képest változatlan bevételekkel és kiadással számolna, s minden hónapra az idei előirányzat tizenketted részét tervezik. Amennyiben a Parlament nem fogadja el a költségvetést, úgy az adótörvények esetében is minden marad a régiben, vagyis nem változnak az általános forgalmi adó, a személyi jövedelemadó, valamint a vállalati nyereségadó szabályai. Az átmeneti költségvetés az elképzelés szerint addig működik, amíg a véglegest be nem cikkelyezik, s arra szolgál, hogy ebben a nehéz időszakban is szabályozza az ország gazdálkodását. Richárd Thornburgh, az Amerikai Egyesült Államok igazságügy-minisztere, aki delegáció élén tartózkodik háromnapos látogatáson Budapesten, hétfőn rendkivül gazdag programot bonyolított le. Délelőtt megbeszéléseket kezdett dr. Boross Péter tárra nélküli miniszterrel, majd Antall József fogadta hivatalában a vendégeket, délután az Országgyűlés plenáris ülésén vett részt. Köztársasági megbízott Kegyeletteljes percekkel kezdődött az Országgyűlés hétfői munkanapja: a képviselők a vasárnap autóbaleset következtében, 42 éves korában elhunyt Deák Sándorra, a szabad demokraták Komárom megye 3. számú körzetében megválasztott országgyűlési képviselőjére emlékeztek. Napirend előtt kért szót Pál József (MDF), előrebocsátva, hogy súlyos, történelminek minősíthető kérdésben kéri a törvényhozók figyelmét és türelmét. A képviselő az 1956". december 8-ai salgótarjáni sortűz áldozatairól emlékezett meg a közelgő évforduló kapcsán, felhíva a figyelmet arra, hogy a tetteseket, a sortüzet elrendelők személyét még jelenleg is homály fedi. . Ugyancsak napirend előtti felszólalásában Gáspár Miklós (KDNP) arról a romániai alkotmány-előkészítő konferenciáról számolt be, amelyen hivatalosan a magyar Országgyűlés is képviseltette magát. Ezek után fogadta el az Országgyűlés áiz ülésnap tárgysorozatát, majd — első napirendi pontként — megkezdték a köztársasági megbízott jogállásáról, hivataláról és egyes feladatairól szóló törvényjavaslat részletes vitáját. E vitában lényegében az írásban is közreadott bizottsági álláspontot ismertették a képviselők, időnként meglehetősen hosszasan. Elsősorban az önkormányzati bizottság többségi és kisebbségi véleménye jelent meg a plénumon is az egyes paragrafusokhoz kapcsolódó módosító indítványok részletes elemzésekor. Az Országgyűlés végül is kisebb módosításokkal elfogadta a törvényjavaslatot. A leglényegesebb elem, hogy e törvény — és nem kormányrendelet, mint alacsonyabb szintű jogszabály — rendelkezik a köztársasági megbízotti funkció ellátásához szükséges szakképesítésről. A képviselők ezután áttértek az adózási rendről szóló törvényjavaslat megtárgyalására. Botos Katalin pénzügy-minisztériumi álígmtitkár a már korábban megtartott általános és részletes vitát összefoglalva kiemelte, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott csaknem hetven módosító indítványból az előterjesztés koncepcióját lényegében egyetlenegy sem vitatta. A pénzügyi tárca egyébként a módosítások közül nyolccal fenntartás nélkül egyetért, többet pedig kisebb igazításokkal tart elfogadhatónak. Az Országgyűlés — a módosításokkal — megal' kotta az adózási rendről szóló törvényt. Következő napirendként a képviselők nagy többséggel — mindössze egy ellenszavazattal — elfogadták az építésügyről szóló 1964. évi törvény módosítását, amelyet a környezetvédelmi bizottság önálló indítványaként Kádár Péter (SZDSZ) és Ráday Mihály (SZDSZ) terjesztett be. Az építésügyről szóló törvény módosítását követően — némi ügyrendi vita után — az Országgyűlés megkezdte a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvény módosítását, amely már érinti a jövő évi költségvetést. Miként Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter elmondta: a javaslat lényege, hogy elkerüljék a hazai alapkutatások végveszélybe kerülését, kiterjeszszék a támogatást a kutatóintézetekben, a felsőoktatási intézményekben folyó kutatásokra. összesen 2,8 milliárd forintról lenne szó. Miután a plenáris ülésre szánt idő lejárt, a további hozzászólók kedd reggel kapnak lehetőséget véleményük kifejtésére. Ma délután, várhatóan fél ötkor Antall József miniszterelnök szól a Parlamenthez, s az ország nyilvánosságához, ismertetve az ország gazdasági-pénzügyi helyzetét. A beszédet a Magyar Televízió egyenesben közvetíti. (MTI) Privatizációs döntések Az első privatizációs programban meghirdetett húsz vállalat közül eddig nyolcra — a Centrum, Interglob Hungexpo, Kner Nyomda, IBUSZ, Richter Gedeon Gyógyszertár, Hollóházi Porcelángyár, Idex — érkeztek olyan pályázatok, amelyek alapján az Állami Vagyonügynökség az értékelést követően már kiválaszthatta a privatizációt végrehajtó tanácsadó cégeket — hangzott el a Pénzügyminisztériumban csütörtökön tartott sajtótájékoztatón, amelyet az első privatizációs program jelenlegi helyzetéről, illetőleg a másodiknak az indításáról tartottak. Mint az Állami Vagyonügynökség vezetői elmondták, több mint 250 pályázat érkezett, ezek háromnegyedét a privatizációban hagyományokkal rendelkező nyugat-európai országok — Anglia, Franciaország — tanácsadó cégei, bankjai nyújtották be. A francia Credit Commercial de Francé két pályázatot is megnyert, az ő közreműködésükkel privatizálják a Hungexpo-t, illetőleg a Kner Nyomdát. A beérkezett pályázati anyagokat öt, a vállalatok sajátosságainak megfelelő szakértői bizottság értékelte. Az előzetes egyeztetések alapján a második privatizációs program során értékesítenek több könnyűipari vállalatot, mint például a Bajatexet, a Budaprintet, a Kőbányai Textilműveket, az Elegantot, számos gépipari vállalatot, mint például az Élgépet, a FÉG-et, a SZIMet, a BRG-t, —, várhatóan összesen mintegy húsz céget. Teller Ede több mint fél évszázados távollét után a napokban ismét magyar földre lépett, „tme, a két lábon járó hidrogénbomba" — kommentálta cinikusan egy úr a repülőtéri eseményt, melyet hasonló hangvételű megjegyzések ugvanűey kísértek, mint ahogy üdvrivalgás is. A hidrogénbomba atyja, a legendás Fasori gimnázium egykori hallgatója mosolyogva nyilatkozta a Magyar Televíziónak: hazaérkezett. Ismeretes, hogy korábban kommunista országokból jött riportereknek sohasem nyilatkozott; tán két vagy három éve tört meg a jég, amikor hosszas rábeszélés után egy magyar újságírónak hajlandó volt kifejteni politikai és egyéb nézeteit. Az eset éjikor szenzációszámba ment. Nem csoda: a világhírű atomfizikus, akit politikailag mindig is a héják közé soroltak, több USA-elnök tanácsadója, atomfegyver-szakértője volt. Most sem hazudtolta meg önmagát: Győrffy Miklósnak is azt hangoztatta, hogy a világbéke megőrzésének leghatásosabb módja az elrettentő, de nem támadó szándékú fegyverkezés. Ha belegondolunk. Teller úr logikája hibátlan: egy olyan erős birodalmat, amely fegyverarzenáljával, sót annak tört hányadával is képes az egész Földet Teller elpusztítani, senkinek sem jut eszébe megtámadni. Ha több ilyen birodalom is létezik, épp ez okból nem húznak ujjat egymással. Ha Szaddám Huszeinnek csak tizedannyi fegyvere s katonája volna, mint amennyi van, biz' n^m kukoricáznának az olajéhségben szenvedő hatalmak, hanem már réges-rég odacsaptak volna ... S még nagyobb sivatag válnék a sivatagból. öt-hat esztendeje neves szerzők — köztük szegediek is — erős támadást intéztek azok ellen, akik hangoztatni merészelték: nem csupán egy magyar származású Nobel-díjas tudós van, hanem fél tucatnál is több (Gábor Dénes, Wigner Jenő, Bárány Róbert stb ). Érdekes módon ugyanezen szerzők, midőn a kommunizmus megdőlt, már nem az imperializmus bérencének, vagy egyszerűen csak külföldinek, esetleg disszidensnek tekintették e tudósokat, hanem ellenkezőleg: ők hirdetlek a leghangosabban magyar mivoltukat, sőt erőfeszítéseket tettek, hogy a Nobel-díjasok listáján újabb és újabb magyar származásúakat fedezzenek föl. Hamar kiderült tehát, még az önmagukat SzentGyörgyi-kutatóknak kikiáltók számára is, hogy nemcsak a szegedi orvosegyetem névadója magyar a Nobel-díjasok közül. Valami hasonló történt Teller Edével, a Magyar Tudományos Akadémia új tagjával is, hiszen a magyar kommunisták annak ideién nevét a hazaáruló szinonimájaként használták, mint olyan emberét, aki fegyverekhez segíti az imperializmust, amellyel elpusztíthatja (ti.: az imperializmus) többek közt Magyarországot is. Nos, e tévtant hirdetők közül sokan legyeskedtek most a hősként hazatérő Teller professzor körül... Nem tudni, hogy politikai vagy más okok játszottak szerepet abban, hogy sem Teller Ede, sem volt iskolatársa Szilárd Leó nem kapott — eleddig — Nobel-díjat. Politikai nézeteiről is tovább folyhat a vita. Annyi azonban bizonyos, hogy e szimpatikusán s magyarul nyilatkozó idős tudósban századunk egyik legnagyobb fizikusát tisztelhettük s üdvözölhettük. Csendben jegyzem meg: matematikai és természettudományos alapismereteit ö is a sokat szidott Horthy-iskolarendszerben szerezte, Magyarországon. Sandi István Csúcstechnológiával kopogtat a Optotrans Információs forradalom Szegeden? A ma emberét bizony megmosolyogtatja George Louis Lesage. A genfi professzor azt javasolta 1774ben a távközlés forradalmasítására, hogy az ábécé minden egyes betűjéhez ugyanannyi rézdrótot kössünk, s vezessük azokat egyetlen üvegmázas agyagcsőben a föld alá. Ki gondolná, hogy Magyarországon közismert hírközlési módszerek és technológiák ugyanarra a sorsra juthatnak, mint Lesage elektromos kisüléssel mozgatandó elektroszkópja ? E század hetvenes éveire a híradástechnika egyre inkább képtelennek bizonyult arra, hogy eleget tegyen az információáramlás robbanásszerű növekedése által diktált követelményeknek. Mielőbb át kellett törni a hagyományos, a fémes vezetés elvét követő technikai megoldások korlátait. Az adat-, beszéd- és képátvitel további fejlődését egy új (nem fém) hordozó közegnek, a fényvezető szálakból készült kábeleknek a gyártása tette lehetővé. A hajlékony, több szálból sodort „fénykábelek" nagy menynyiségben rendelkezésre álló és olcsó alapanyaga a kvarchomokból nyert szilícium. Az ebből gyártott üvegszálak kapacitása sokkalta nagyobb, mint a fémeké. összehasonlításképpen érdemes megjegyezni, hogy egy 400 érpárt tartalmazó és kb. 10 cm. átmérőjű fémkábel 400 telefon öszszeköttetésére alkalmas. (Egy érpár egy telefoncsatornának felel meg.) Ellenben egy 0,1 milliméter vastag üvegszál akár 10 ezer telefonvonalat is biztosíthat. És bármennyire is hihetetlen: a piciny üvegszál a tízezer beszélgetést egyszerre is képes lebonyolítani! Ez az a műszaki forradalom, amely lehetővé tette, hogy a nyolcvanas évek első felére az „információs társadalom" fogalma ne maradjon meg a társadalomkutatók puszta szófordulatának, hanem az anyagi kultúra valóságát tükrözze. Az Optotrans Kft. egyike azon magyar vállalkozásoknak, amelyek az első lépéseket megtették a fénytávY közlés (az optikai transzportálás) korszerű technológiájának meghonosításáért. Úttörő szerepet játszanak azonban az üvegszálas technika mindennapi alkalmazásában, kiváltképp a számítógépes hálózatokban történő felhasználásban. Hazánkban ugyanis eddig inkább a telefonhálózatban törekedtek kihasználni az előnyeit. (Lásd Magyar Hírlap, nov. 30.) A nyugati világ „•információs társadalmainak" viszont az a szerveződési elve, hogy lehetőleg mindenki számára minél több információ legyen elérhető, azaz mindenekelőtt hozzáférhetővé kell tenni a szükséges adatbázisokat. X

endszerváltás jóvoltáagyarország előtt is megnyílt az út, hogy részese legyen az új típusú integrációnak. Főleg a tudományos életnek a vasfüggöny miatt „információéhséggel" sújtott műhelyei előtt tárulhat ki a világ, hiszen az egyetemek komoly támogatást kapnak számítógéprendszerük kiépítésére. A „köldökzsinór vastagsága" azonban korántsem mindegy, mert a jövö nem is igazán a belső, hanem az egyetemek közötti (sőt szélesebb körű) számítógépes hálózatoké. Másrészt az üvegszálas megoldásnak hallatlan előnyei vannak — figyelmeztet Szalóczky Zsolt, az Optotrans ügyvezető igazgatója, aki az elsietett, és éppen ezért komolyabb jövőbeni kiadásokkal járó korszerűsítések megelőzése végett is igyekszik megvetni lábát Szegeden. A „fénykábel" a már említett kapacitása mellett tökéletesen érzéketlen az elektromágneses zavarokkal, az extrém hőmérsékleti és időjárási viszonyokkal szemben. Minden további nélkül kiépíthető az elektromos vezetékek nyomvonalán, sőt az elektromos gyújtószikra veszélyét is kiküszöböli. Garantálja a továbr bított adatok biztonságát és titkosságát. (Nem hallgatható le, ezért nemcsak a tudományos intézmények, hanem a nemzetbiztonsági szervek, a. bankok és a nagyvállalati központok is hasznosíthatják.) Végül pedig a fényvezető távközlés megbízhatósága a városi kábeltelevíziók rendszerében is bizonyított, amelyekben egészen új távlatok nyíltak. Az Optotrans piaci stratégiájának érdekessége, hogy tapasztalatainak és ismereteinek átadására, a szakemberek és érdeklődők tudományos szintű képzéséra is vállalkozik. Az már a partnereken múlik, hogy ezen a területen is siaját lábára áll-e Szeged. L. T. Biztonság, alapfokon Az európai biztonsági és együttműködési folyamatban részt vevő államok bécsi, konfliktusmegelőző központjának konzultatív bizottsága hétfőn délután megtartotta első ülélsét az osztrák fővárosban. A központnak a helsinki folyamat első állandó szervezetekónt való létrehozását a november 19—21-i párizsi állam- és kormányfői értekezlet határozta el, a konzultatív testület tagjai pedig a 34 ország Bécsben katonapolitikai-biztonsági kérdésekről folyamatosan tárgyaló küldöttségeinek vezetői, közöttük Magyarország képviseletében Gyarmati István nagykövet.