Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-23 / 323. szám

1990. december 23., vasárnap PanOráiTlCl 15 Ünnep a szociális otthonban GYENES KÁLMÁN FELVÉTELEI A karácsonyfa titka Bandukolok a hóval takart utcákon, nézem a mellettem tovasiető embereket a kezükbe szorított eleven,' zöld fenyőágakkal, s valami bánatos érzés ül a lelkemre: valami szomorú emlék kel életre bennem, ami kisgvermek korom óta mindig visszatér hozzám igy. karácsony előtt. Gyerek voltam, talán hatéves lehettem. Fehérbe öltözött kis városunkat csendes, néma áhítat ülte meg. Karácsony szombatja volt Bánatos arcú édesanyám szemei ben bíztató fényt kerestem, mint azokon a régebbi karácsonyestéken, amikor még apánk is velünk állt a fa alatt. .. Lestem ígérettel felém intő tekintetet mt*»t is, mint tavaly, amikor már csak egy kis fenyőiig jutott az asztalunkra, s hiányzott közülünk apánk. Most is vártam, tudtam, hogy jönni fog, ügv, mint tavaly, vagy még szegényebben — Nem... nem! Jó voltál, jó vagy, kisfiam — simogatta fejem, szomorúan mosolyogva. — Akkor csak eljön? — ujjongott fel kérdésem. — A patikuseknál már volt. láttam az ablakon át a szép. csillogó karácsonyfát. — Nem volt, kisfiam. Oda sem ö vitte. Nekik van pénz-ük karácsonyfára, aiandékra . .. úgy, mint nekünk is volt, amíg édesapátokat el nem vitték a háborúba, ahonnan már soha nem Jön vissza . . . meghalt. De most. . . most már arra sem telt. amire tavaly ... Nincs miből. Kitágult szemmel tekintettem körül a hideg szobában. Bátyám réveteg arccal meredt maga elé. Mintha gyermekkorom legszentebb boldogsága, hite omlott volna öszsze. Aztán egyszerre világosodtak meg bennem a patikusok fiának szavai: ..Én talán, de nem feledkezik meg rólunk a kis már megkaptam, apa már tegnap megvetJtfUS — Jön . . . meglásd, jón a Jézuska. Áhítatos arccal, nagv szemekkel figyeltem az ablak felé. — Istenem, ha most... most jönne, es ér megláthatnám. Napok óta beteg kis testvérem nyugtalan lélegzéssel szendergett ágvaban, bátyám felállt a székről, amelyen a szoba másik sarkában eddig szótlanul üldögélt: — Lámpát gyújtok, vacsorázzunk — szólalt meg. — Nem . en nem eszem — szabadkoztam. felriadva gondolataimból. — El akarok aludni, mint tavaly karácsony estéjén. Lefekszem. Édesanyám tekintetét kerestem — Ugve. lefeküdjek? . . . Aludjak egyet, édesanyám? Egyszerre megcsuklott a hangom: — Vágy nem . . . most nem jön a Jézuska7 Édesanyám nem felelt, és nem szólt a bátvam sem. A sötét szobába az üres csend, a hallgatás valami félelmet keltő bizonytalansággal zuhant szívemre, a torkom öszszesz.orult Aztán felugrottam a zsámolyról. anyámhoz futottam, lerogytam eléje, fejem ölébe hajtottam — Édesanyám, mondja, nem ion? Bátyám meggyújtotta a lámpát, hosszú idö telhetett el. mire felemeltem tekintetem anyámra, aki hosszan nézett rám. s ügv rzölalt meg: — Nem kisfiam . . . nem jön. Most már láttam, hogv könnyes a szeme, meg-megrándul az. ajka a visszatartott sírástól. s éreztem, hogv az, én aikam is remeg'. Elcsuklott a hangom, könyörögve tördeltem a szavakat. — De.!, jönni fog a Jézuska, ügv. mint máskor jött .. hoz egv kis ajándékot. . . kis karácsonyfát. Hiszen szót fogadtam, nem voltam rossz Ugye. nem voltam rossz. édesanvóm? — suttogtam, és még közelebb bújtam hozzá. te." Némán figyeltem édesanyám arcát . . Vártam, hogy beszeljen, mondjon valamit, meséljen, amivel visszaadja összeomlott gyermekálmaim hitet, boldogságát. De ő nem beszélt, nem mesélt, hogy szent ámításba ejtve vigasztaljon. Éreztem arcomon végigpergó könnyeim, aztán hallottam szavait: — Ne sírj kisfiam ... a Jézuska velünk van ... ő mindenkit egyformán szeret. A patikusék fiát is, bennünket is . . . Nyugodj meg — simogatta végig ölébe hajtott fejemet, aztán felállt, halk léptekkel ment kapkodó lélegzéssel fel-felriadó, lázrózsáktól piros arccal fekvó beteg kistestvérünkhöz. lassan felszáradtak könnyeim, s magam elé nézve bontogattam a nár szem szaloncukrot, amit édesanyám elém tett. — Ez meg a tied, kicsi fiam — tette a többit kistestvérünk parnájára. Kisöcsénk felébredt. Nagy, bámész szemekkel nézett körül, aztán az egyik szem cukrot kezébe vette. — Megérkezett a Jézuska — mondta neki édesanyám. Kisöcsénk a cukorhoz értette kicsi piros nyelvét, s arca. szemei boldog örömmel ragyogtak. Én magam elé meredtem, a kiürült sztaniolpupirokra, és ügy éreztem: olyan a tekintetem, mint a bátyámé: egykedvű, közömbös, s felsajgott bennem: — Felnőtt lettem Azután újra kisöcsém boldog örömmel telt, szép kis arcán pihent meg tekintetem, s most éreztem meg, hogy saját örömünknél nagyobb az, ha annak örömét látjuk, akit szeretünk. S most újra éreztem, hogv felnőtt tettem, de már nem fájt annyira. Gaál Sándor Felhívás Cínkefényű karácsony... Csodálatos dolog egy karacsonyfu, hátha még a feher tél is ott csillog szemünkben, s észrevesszük a citromsárga mellényét bohémra gomboló cinegemadarat is. Mindezt nem elméleti cinkeismeretből, hanem tapasztalatból mondom. Az egy szem diót az idő tehetsége (vagy lehetetlensége?), s, egzisztenciám aprópénze madárkaláccsá változtatta és így a decemberi cinkefényű fenyők kincse most is a kerti tűlevelűkön bujkál. A család karácsonyfáján, tudom. újra itt lesz a mostani szentestén is S amiért erről „árulkodtam?" — c/ KASS JÁNOS rajza. Gondolunk-e erre? — mikor a fenyő alatt gyermekeinket „elhalmozzuk" elettelen „videjó" természetpotlékokkal? A szemlélődni tudó lélek ajándéka a sárga mellényes bohém KASS-CINEGE. mely a boldogsághoz, hasonló.-S higgyék et kedves olvasók, ez nem" kerül sok pénzbe.:, csak egy fel dióba — ha férges, az se baj ! . kifüggesztve a fenyőágra. Gyermekszemek lesik ..hintázását" . . . Tudom, akkor egyszer, ma vagv évek sorran a szobákba karácsonvkor a beköltözött tűlevelek közt ott is bujkál a cinkejényu karácsony. Mert az idei év decembereben legszívesebben recept papírra írtam volna ..Szükségünk lesz a parányi élőre, hogy az urbánus piaci létbén a lélekre leső ,gazdasag tárgyai' el ne hatalmasodjanak rajtunk . ." Cslzinazla György 1. A JATE Bölcsészettudományi Kar pályazatot ír ki posztgraduális ösztöndíjra az alábbi tudományterületekre; Neveléstörtenet. oktatás* elmélet; magyar és egyetemes történelem (társadalom-. politika-, művelődés-, egyház- és eszmetörténet); általános (elméleti) nyelvészet; magyar nyelv leírása; görög—latin forráselemzés; magyar irodalomtörténet különböző korszakai (régi magyar irodalom, a felvilágosodás és reformkori és a XX. századi magyar irodalom); világirodalom és szomszéd népek irodalma; modern filológia (angol—amerikai, francia, német, olasz, orosz irodalomtudomány, nyelvtudomány) ; török nyelvtörténet és társadalomtörténet. 2. Az ösztöndíjra pályázhatnak azok, akik a) egyetemi diplomaval rendelkeznek az adott tudományterületen; b) az adolt szakterület műveléséhez szükséges, legalább egy idegen nyelv középfokú ismeretével rendelkeznek; c) 30. életévüket meg nem töltötték be. Az egyetemi doktori cím megléte sem kizáró ok. 3. A pályázat benyújtásakor mellékelni kell: a) részletes kutatási tervet: b) a valasztott tudományterület e«v jeles képviselőjének támogató javaslatát, c) önéletrajzot és szakmai életrajzot; d) diploma- és nyelvvizsga-bizonyítványt. 4. A pályuzókat a bírálóbizottság szasmai beszélgetésre hívja be. 5. Az ösztöndíjastól tudományos fokozat elnyerésére alkalmas disszertáció elkészítését várja el a kar. a 3. év végére. 6. Az ösztöndíj havi őszszege 10 ezer forint (adómentes). egy évre szól, megújításáról a végzett munka felülbírálata alapján dönt a kar. A képzés főállású elfoglaltságot jelent . A pályázatok beadásának határideje:" 1991. január 31. A jelentkezéseket a következő címre kérjük: JATE Bölcsészettudományi • Kar dékáni hivatal f6722 Szeged, Egyetem u. 2.) JATE Bölcsészettudományi Kar