Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-23 / 323. szám

1990. december 23., vasárnap 7 DM *** magazin Kispereg — Röszke Gödörfalu, költözőben Határ mellől a határ mellé... • Tímeának három nagymamája és három nagyapja van. Vendégvárás — vendéglátás Meneküllek, áttelepülök — az erdélyi valóság mindenkori barométerei. Tapasztalatból tudom: akinek nem sikerült az áttelepülés „papírjait" elindítani, az menekülésre adta fejét... Végeredményben minden egyes áttelepülő potenciális menekült és fordítva... Mindez csupán elhatározás kérdése. Most, az év végi számvetés elkészítésekor, az annyit emlegetett szovjet invázió árnyékában (januártól fölszabadítják a nagy szomszéd háza táján az útlevelek kiállítását) az erdélyiek mintegy ötvenezres tömege jogosan érezheti országszerte: csöppet sem irigylésre méltó helyzetükön a fejlemények csak ronthatnak. Eltol függetlenül kiszemeltem magamnak a Köszkén letelepedettek esetét: beilleszkedésük módját, és munkavállalási lehetőségüket vizsgálva. Mindkettő a boldog karácsony előfeltételeként vehető számításba — nemcsak az ő gondolatmenetük szerint. Haller Mihály 1988 ósze óta a Szegedi Erdélyi Kör tagja. Mint a legtöbb hasonló sorsú fiatalon, rajta is a változó szerencse és saját helytállása segített. A Szelka megbecsült szakembereként (tévészerelő technikus) mondja: — A véletlen összehozott egy olyan jóindulatú családdal, akik nem röstellték üresen maradt tanyájukat — ahol különben gazdálkodnak -- a rendelkezésünkre bocsátani. Hálával tartozunk érte. Ez már egy biztos pont az életünkben. A másik a munkahely. Úgy kell dolgozni, hogy naponta kiérdemeljem a megbecsülést. Egyszerű, nem? — Néhány szót szeretnénk hallani Kisperegről, a szülőfaluról. — A román-magyar határtól kilométernyire születtem. Battonya és Mezőhegyes szomszédságában települt a község, ha már itteni tájékozódási pontot kell használnom. Települt, éspedig a múlt század végén. Az elsó lakosok a dunántúli Etyekröl kerültek oda a pusztába, akkor Gödörfalunak hívták, bizonyára nem ok nélkül. Mára kiépült, a két háború között a tipikus nagyalföldi községekre jellemző küllemet vett föl, széles, rendezett utcákkal. — Hogy került a Haller család a határ mellől a határ mellé? — A tudatosság legkisebb jele nélkül. A véletlen és a szerencse így hozta össze. Azt viszont nem tudhatom, mennyire volt a véletlen műve, hogy a tiszta református és színmagyar Kispereg annak idején az anyaország határain kívül rekedt... — Mi hír hallatszik otthonról? Az iskolában nem maradt tanár. Kisegítők oktatják anyanyelvre a lurkókat. Bár magyar iskolaként tartották számon, a tanszemélyzet még tavaly román volt. Odébbálltak. Lassan költözik a falu... Itt, Röszkén több kisperegi család talált munkát. — Ki foglalkoztatja őket? — A Kossuth Téesz. Molnár Albert. az elnök a munkahelyi helytállás függvényében szolgálati lakásokat bocsátott a rendelkezésükre. Alapvető érdekük a helytállás. — Hol dolgoznak a kisperegiek? — Az állattenyésztési farmon Molnár Mihályék. két gyermekkel, így oldották meg egyelőre gondjaikat. Akár Albert Istvánék. Szpiridon Miklósék — szintén kétgyermekes család — eltartási szerződést kötöttek, így talán könnyebben révbe jutnak. Faragó Mihályék a kezdők bizonytalanságával bajlódnak, ahol lehet, segítünk rajtuk. Pénzes Imrééknél nagy a boldogság: megszületett a második gyermek, ó már röszkei „polgár"... Nagy Gyula talán a legszerencsésebb közöttünk, ha annak lehet nevezni: nem mindennapi családi villát adott el odaát. s vásárolt a faluban házat... * A Haller család szemefénye a két és fél éves Tímea. Irén asszony, az anyuka gyesen van, rövidesen újra munkába áll, s akkor a szőke csöppség óvodai menetrend szerint fog ébredni. Most a Haller és Bokor nagymama fényképei vidítják, ha netán sírásra görbül a száj: napközben pedig sűrűn bejárnak Röszkére a tanyáról, ugyanis Tóth nagymama szeretettel várja őket: örökbefogadási ceremónia nélkül unokájának tekinti a hízelegni is tudó Tímeát. Mint Haller Mihály elmondta: Tóth nagymamával és nagytatával szintén a véletlen építgette a kapcsolataikat. antik, íme, tartósnak bizonyulnak. * Nem messze a Haller család lakhelyétől, a Népháznak nevezett tanyaközpont szomszédságában települt a Kossuth Téesz egyik állatfarmja. Az itteni szolgálati lakások egyikében él Molnár Mihály és családja. Akik vendéggel büszkélkedhetnek: Kovács Otília, az unokatestvér ajándék macikkal lepte meg a kis Beát és Misit, akik nehezen válnak meg az „otthoni" játszótársaktól. Ami jellemző minden erdélyi származású családra: a tavalyi, temesvári forradalom óta a vendégek (rokonok, ismerősök, barátok) egymásnak adják a kilincset, nincs hétvége meglepetés nélkül. Ahogy mondani szoktuk — két kezükre néznek, s arra gondolnak, amire sokan: vajon ennyivel elindulhatok? PATAKI SÁNDOR Gyerekek a boldogsagrol Vásott és értetlen gyerekek voltak, akikkel Tímea együtt járt. s akikhez már-már remegő gyomorral, önkéntelenül is ökölbe szorult kézzel indultunk órára, a csak túl lenni rajtuk lehetetlen érzésével. Hetek ota fájt a fogam, orvoshoz menni nem mertem, mintha csak sejtettem volna, hogy a fiatal doktornő második erélyesebb mozdulatával beletöri, aztán sajnálkozó mosollyal küld tovább a szájsebészetre. De akkor még a foly amatos szenvedést választottam, jóllehet, gyávaságból. Órák alatt rendre elakadt a hangom a fájdalomtól, mígnem egyszer csengetés után Tímea odajött hozzám. Kicsi és szóké lány volt. sokat verték a fiúk. a válasz reményében én se igen kérdezhettem tóle. Ilyenkor szégyenlősen lehajtotta a fejét, kezével a padon babrált, kicsi száját összeszorította. Hát nem sok örömünk volt egymásban. Kicsengettek tehát, én meg várva, hogy felsorakozzanak végre, az ajtót támasztottam sápadtan. Akkor lépett hozzám Tímea. Ökölbe szorított kezét felém nyújtotta, aztán kifordította. A puha, rózsaszín tenyérkén pici szalvétadarab feküdt. „Magának hoztam" — mondta, és rám függesztette tekintetét. Néztem vissza értetlenkedve. „Csomagolja ki! Gyógyszer... Hogy ne fájjon" — mondta, és a fogára mutatott. S mintha el is mosolyodott volna. Az alant következő szemelvényt ók írták, általános iskolás gyerekek, akik meglepően sokat tudnak a boldogságról. Tudják például azt, amit zavarba ejtó lényével Tímea is sejteti, hogy adni kell. Másképp nent megy. Következzenek tehát ók. a gyerekek. Egy mondatban „A boldogság egy olyan érzés, amit nem lehet szavakkal leírni." „A boldogság leírhatatlan." „A boldogságot nem mi szabályozzuk, hanem az érzéseink." „Szerintem a boldogság szeretet." „A boldogság nagyon jó gyógyító szer az élethez." „Szerintem a boldogság, ha adok valakinek valamit!" „Szerintem a boldogság azt jelenti, ha valaki nagyon szerelmes." Akik megmagyarázzák „E fogalom alatt több mindent érthetünk. Részben, hogy ez a boldogság nagy vagy kicsi. Nagy boldogság alatt azt értem, hogy születik egy kistestvérem, vagy ötösöm van a lottón. Kis boldogság alatt azt értem, hogy kapok egy ötöst valamilyen tantárgyból, megtanul a kistestvérem járni, beszélni. Tclen esik a hó... stb." „A boldogság egy fogalom. Kiskorunktól kezdve ez a szó mindig az örömet jelképezte. Milyen formában? Hát annak különféle formái vannak. Mikor háromévesen megkaptam az elsó kerékpáromat, azt hiszem, boldog voltam. Vagy amikor tizenegy évesen a farmerdzsekit, akkor is ennek a szónak a melegségét éreztem. Nem, ezt a fogalmat nem lehet korban bemérni. Szerintem mindenki lehet boldog, sót, ez tény..." „Én néha egészen hülye dolgoktól is boldog és vidám tudok lenni, ncha olyantól is. ami egészen apróság, vagy az okát sem tudom, miért. A boldogság mindenkeppen jó dolog, csak van. aki soha nem tud boldog lenni. Mindent úgy fog fel, hogy az rossz, vagy éppen lehetne jobb is.." „Filozófusok" ..A pénz nem boldogságot, hanem szomorúságot okoz Akinek van. annak azért, mert fél. hogy nem lesz. Akinek nincs, annak azért, mert nincs, és emiatt nehezen él." „Szerintem boldog emberek azok a szerzetesek, lainák, akik egy kolostorban élnek, a pénz és a külvilág egyáltalán nem érdekli óket. Megtalálták a lelkük békéjét, nem félnek a haláltól, es harmóniában élnek egymással es a természettel. Ez most egy hülyeség, de nekem személy szerint nagy boldogságot jelent, ha rajzórán nem kell rajzolni." „A halandó, anyagi ember számára teljes boldogság nincs! Apróbb, részleges boldogság lehetséges a test számára, ami a lélekben nyilvánul meg, de ezt inkább örömnek nevezném. Az ember földi, gyarló élete csupán egy döntés, hogy az örök boldogságot, vagy az örök kárhozatot választja. Igazán boldog tiszta szívből csak érző, szeretó ember lehet a Földön. Dc aki érzóés szerető, a halál kapuján túljutva, részesül a legnagyobb jóból, az örök boldogságból, ahol a szeretó testvérek közössége várja. Minden ember megvan hfva ide..." Lejegyezte1 Dal Szeged, hópaplan alatt SOMOGYI KÁROLYNÉ KÉPÖSSZEÁLLÍ1ÁSA