Délmagyarország, 1990. december (80. évfolyam, 304-327. szám)

1990-12-19 / 319. szám

2 Hirdetés 1990. december 19., szerda Romániába jártak seftelni Riihes tolvajok Szentesen A tolvajok minősítése, jelzője ezúttal szó szerint értendő: Szentesen lelepleztek egy bűnbandát, amelynek tagjai között két rühesség bőrbetegségben szenvedő akadt. Sorozatos kocsifeltörések, betörések, lopások irhatok a banda számlájára, ami feltehetően még korántsem teljes. Az eddigi adatok is elég különlegesek, nem véletlen tartott Tűhegyi Sándor szentesi kapitány sajtótájékoztatót tegnap, kedden Szegeden. A Kurca-parti kisvárosban föltűnően megszaporodtak a kocsifeltörések, a vendéglátóhelyek kifosztása az ősz beálltával. A rendőrök hiába keresgéltek az elkövetők után, egyszerűen nem volt nyom. Pedig ellenőrizték a piacokat, az orgazdákat, a lopott holmik, magnősrádiók, márkás cigaretták, italok eltűntek a kisvárosból. Mignem Mikulás nap hajnalán a Petőfi Szálló portása telefonált a rendőröknek: azonnal jöjjenek, mert gyanús hangokat, zajokat hall a szálloda étterméből és kiszolgálóhelyiségeiből. A helyszínre érkező három rendőr is hallotta a csörömpölést a lezárt, sötét helyiségekből. Világos, pakoltak a betörők. Közülük, ott a helyszínen elfogták a nagy csontozó késsel és egy rendőrségi spray-vei (!) fölfegyverkezett Lévai Edét, helyi illetékességű, többszörösen büntetett előéletű cigány bűnözőt. Lefegyverezték, megbilincselték, egy rendőr őt őrizte, a másik kettő pedig Lévai társai nyomába eredt. Ha a szentesi polgárok nem aludtak volna, a krimikben divatos üldözéses jelenetet láthattak volna a főutcán, ahol mintegy 300 méterre a szállótól elfogták Fehér Kálmánt (Szentes, Lavotta u. 27), Sztojka Istvánt (Szeghalom, Vásártér 33. sz.) és Lévai öccsét, aki fiatalkorú. Zsebeikből előkerült a szállóból lopott számológép, az étteremben meg megtalálták a már összekészített csomagot, kb. 12 ezer forint értékű cigarettát, italt. Rögtön megkezdték kihallgatásukat, úgyhogy a társaság reggel további két emberrel gyarapodott. Ravasz Attiláért és Lakatos Gézáért lakásukra mentek a rendőrök, a Horváth Mihály utcába. Bár nehéz a csapatot szóra bírni, a bizonyítékok és vallomásaik alapján megtudták a rendőrök, hogy tetten érésükön kívül még két alkalommal fosztották ki a Petőfi éttermet, illetve büfét, kétszer jártak egy szentesi italboltban is, négy autót törtek fel. Közel 100 ezer forint anyagi összkárt okoztak. Sikerült kideríteni hogyan értékesítették a lopott holmit: két szeghalmi segítőtárs közreműködésével Romániába hordták, ahol lejért árulták. A valutát a szentesi piacon váltották forintra. ötven fillért kértek egy lejért. Kérdésekre válaszolva a •kapitány elmondta, nehéz a dolguk, mert a nyolc gyanúsítottból hatan szabadlábon védekezhetnek (három ellen bírósági szakban lévő büntetőeljárás folyik). A két rendőrnek, akik üldözték a három tolvajt, igen-igen öszsze kellett szednie magát, s hogy ez sikerült, a főkapitány jutalomban részesítette őket. Mivel a rühesség fertőző betegség, fertőtlenítették azokat a rendőri helyiségeket, ahol a két beteg megfordult, akiket egyébként a helyi kórház fertőző osztályán láttak el. A nyomozás folyamatban van. M. E. Dr. Bába István: „A politikusok hatalmi harcaikkal foglalkoznak" A Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt országos vezetősége nemrégiben nyílt levelet intézett Antall József kormányához, szövege a sajtóban is megjelent. A nyílt levél a kormány kártalanítási koncepciójának birálatát tartalmazza: „az '50-es, '60-as évek államosításként indult, (illetve annak álcázott) fosztogatását próbálja azzal legalizálni, hogy kárpótlást akar adni a volt tulajdonosoknak. Nyilvánvaló, ezt azzal a nem titkolt szándékkal teszi, hogy az ily módon legalizált — az Alkotmánybíróság meghatározásával élve: hibátlan — azaz tisztára mosott .állami tulajdont' értékesítve, bevételhez jusson. Ez az eljárás álláspontunk szerint azon túl, hogy jogtalan, embertelen Is, és mindenben ellentmond a rendszerváltozás azon deklarált elvének, miszerint a magántulajdont szentnek és sérthetetlennek tartja. A Miniszterelnök Úrnak, a kormány .bizonyos' köreinez közelállóknak és az agrárlobby egyes érdekelt tagjainak minden reális alapot nélkülöz az az állítása, hogy az ország anyagi helyzete miatt nincs mód a reprivatizációra... A valódi és jogos tulajdon visszaállításához pénz nem kell... A reprivatizációt ellenzők azok közül kerülnek ki, akiknek soha sem volt tulajdonuk, nem tudják mit jelent egy élet munkáját elveszíteni, akik hűbéri birtoknak tekintik az állami tulajdonnak deklarált, rájuk bízott anyagi javakat (földet, üzletet, üzemet stb.). El kellene már dönteni,.., sokan, vagy kevesen kivánják-e visszaigényelni a jogtalanul elvett tulajdonukat. A kormány egyik nyilatkozatában arról beszél, hogy kevesen kérik vissza jogos tulajdonukat. Ha ez így van, akkor mi akadálya annak, hogy ezen igényt teljesítsék? Más nyilatkozatában az szerepel, sokan kérik vissza jogos tulajdonukat. Akkor pedig a többség akaratát teljesíteni kell. Figyelmeztetjük a Miniszterelnök Urat és kormányát, hogy ez az ország nem bírhat ki még egy kifosztást, még egy tönkretételt akkor sem, ha azt .privatizálásnak' nevezik! Felszólítjuk a kormányt, haladéktalanul mérje fel a volt tulajdonosok igényeit. Ezt követően állapítsa meg, hogy mely tulajdonosi igények teljesíthetők természetben és melyek azok, amikért kártalanítás jár. Ezen felmérés után a természetben visszaadhatókat azonnal vissza kell adni a jogos tulajdonosoknak. A kártalanításra jogosultakai; pedig valódi kártalanításban kell részesíteni, ami egyrészt lehet másik ingatlan stb., pénz vagy kártalanítási kötvény. Álláspontunk szerint mindaddig, míg ez a témakör megoldást nem nyer, nem beszélhetünk valódi és teljes rendszerváltozásról." Dr. Bába Istvánt, a párt egyik ügyvivőjét kérdeztük, sikerült-e eredményt elérniük nyílt levelükkel, felszólításukra kaptak-e valamilyen választ? — Semmit. Sem kormányköröktől, sem azoktól a politikusoktól, akik olyan helyeken ülnek, hogy tehetnének valamit az ügy s a nép érdekében. Nem érkezett semmilyen jelzés. Ügy gondolom, nem érnek rá: saját dolgaikkal, hatalmi harcaikkal foglalkoznak; az ország gazdasága, az, hogy mi történik ebben a hazában, nem érdekli őket. (ódor) Temesvári évforduló 5. Kiút a csapdából (?) December 18-án, hétfőn reggel Temesvárt semmi nem volt a helyén. A városháza körül, a megyei pártbizottság épületénél katonák, tankok. És erőfitogtatás minden köztéren, forgalmasabb kereszteződésnél. Mit jelentsen mindez? Félni kell(ene), visszariadni, lemondani vágyakról, reményekről. Csend van.de vészterhes. Közben pedig halljuk, suttogják, ennek a fia nem ért haza, annak a lánya, középiskolások, egyetemisták ezrei tűntek el, feltehetőleg letartóztatták őket. Több száz halottról és sokezer letartóztatottról „tudnak" beavatottak, hiteles információként adjuk tovább. Ezernyi fiatalt valóban bevittek, több-kevésbé megvertek, őrizetbe vettek. S a diákságnak hirtelen kiadták a téli szünetet. Hazaengedték, hazaküldték őket. Tízezerrel kevesebb revendikatív elem. Ki időt nyer... Az életéért küzdött mindenki Az orvosok is Dórin 1989-ben végzett, december elején helyezték ki Dorna Vátra üdülőhelyre gyakornoknak. Elintézték — társaival — az ottani főnökséggel, hogy csak január elején jelentkezzenek munkára. S ez a fiatal, aki egy teljes hónapot simán el kívánt lógni, a rákényszerített munkakör alig esdekelte, szóval ez a friss orvos vasárnap bement a megyei klinikára, s egész éjjel a sebészeten dolgozott. Reggel tántorgott haza. Amikor elmesélte, mit, milyen sebeket, milyen nyomorúságot látott, anyja csaknem rosszul lett. Ledőlt három órára, s még kába volt, amikor vissza akart indulni a sebészetre. Anyla nemet mondott. Nagy volt az igénybe vétel, hadd pihenjen. De a betegek! A szerencsétlenek! Velük mi lesz? Felöltözött. 'Az anyja kimondta: politikailag i'élti fiát, megtorlás következik majd, s akik sokat láttak, sokat tudnak, azokkal a hatalom elbánik valamilyen formábí'n. De Dórin nem tágított. Az anyja sem engedett. összevesztek, még üveg is tört. És az a fiatalember, akit a néki juttatott munkahely egyáltalán nem érdekelt — visszament a betegek, sebesültek közé. A politikai bizonytalanságba. Mert a hatalom tovább működtette gépezetét. A szekusok hihetetlen intenzitással jártak, figyeltek. Mindenkiről, aki valamiért fontosnak tűnt, feljegyzést készítettek, név, s ha ez nem volt — még — ismerős, pontos személyleirást. Előkerült egy ilyen jelentése a megfigyelőszolgálat vezetőjének, csak az kérdés ma számomra, kinek, milyen főnöknek volt akkor érkezése jelentést böngészni, hogy kikre kell majd ráállni, kik váltak gyanús elemekké. Bár lehet, hogy csak a rutin dolgozott. Miként az a tájékoztató mutatia, amelyet minden nagyobb létszámú munkahely megfelelően kiválasztott képviselői előtt fel kellett dolgozni. Benne volt lényegében az, amit késlbb, szerda délutáni tévébeszédében a diktátor a temesvári felkeléssel kapcsolatosan megfogalmazott. Magyar provokáció, magyar kémek, beavatkozás belügyekbe. Sokan elhitték; volt aki fenntartással fogadta; kifogással, akkor, ki mert volna élni Még Temesvárt is bedobták a szöveget, bár sok vezető, a saját felelősségére, nem „dolgozta fel". Temesvárt e hatalomnak nagy gondja volt. Ki kellett mászni a politikai csapdahelyzetből. Emberek haltak meg, vaktában kilőtt golyóktól ártatlanul, családjaik aligha fogják ezt megbocsátani, szó nélkül hagyni. Ott voltak a sebesültek, meg a letartóztatottak is — de mindenekelőtt az áldozatok kérdéséről kellett dönteni. Minden holttest vádol. •Tőkés Lászlóról is épp eleget beszélt a világsajtó — mi lesz még ebből?! A központból, Bukarestből jött az ötlet — az elhamvasztás. Ha nincs holttest — nem volt halál. Semmi nem volt, aki lövést hallott, talán álmodott... Rémálom. A hatalom túllépte a legutolsó határt is; megfosztotta a családokat a holttestektől, a gyász lehetőségétől. Az áldozatok családjait —, s mert őket semmiféle politikai elv nem egyéníti — valamennyiünket semmibe vettek. Nem vettek emberszámba, akiknek joguk lehet saját érzéseikhez, a fájdalomhoz, az emlékezéshez, a búcsúhoz. Saját logikája szerint járt el a hatalom, de a lehető legrosszabban. Túlléptek minden emberi tűréshatárt. Ennek így nem lehetett vége. Bodó Barna Gorbacsov a szuverenitásról Mihail Gortiacsov szovjet államfő keddiem Moszkvában úgy nyilatkozott, hogy a szövetségi szerződés megkötéséről szóló, s általa javasolt népszavazást még ezen a télen mag kellene rendezni a Szovjetunióban. Gorbacsov a népi küldöttek kongresszusának egyik szünetében az őt faggató újságírók előtt kijelentette: támogatja ugyan a szuverenitás elvét, ám nemet mond arra hogy ezt az „abszurdumig", egészem az egyes városokig vagy körzetekig levigyék Az államfő szerint biztosi tani kell az egyes tagköztársaságok szuverenitását, ám nem szabad megengedni a szövetség felbomlását — Most lehetetlennek tartom a szétválást s ha a szövetség megújul, akkor szerintem már senki sem akar majd távozni — mondta Gorbacsov. Jugoszlávia belülről égeti magát' llf Déli szomszédunk, Jugoszlávia történelmében minden bizonnyal új szakaszt nyit a közelmúltban lezajlott választás. A történtek értékelésére most egy történészt, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető docensét, A. Sajti Enikőt kértük. — Az utóbbi két év viharos változásai közepette úgy tűnik, a sajátos úton járó Jugoszlávia helyzetével jóval kevesebbet foglalkozik a sajtó, mint más, szomszédos kelet-európai országok történéseivel. Mi a jugoszláviai válság eredete, specialitása? — Hosszú ideig tápláltak illúziói a jugoszláviai önigazgatási rendszer, mint a szocialista demokrácia alternatívája iránt. Holott e sajátos modell az egypártrendszer, a sztálinista politikai diktatúra karakter jegyeit is felmutatta. Az 1974es alkotmányreform után egyértelműen látszott a jugoszláv rendszert három nagy legitimáló tényezője: a jugoszláv függetlenségért és a szétvert állam újjáépítéséért folytatott partizánmozgalom, a beígért társadalmi egyenlőség, illetve nemzeti egyenjogúság. Az ezen elemekből álló nemzeti ideológia erodálódása a jugoszláviai válság oka. A „jugoszlávizmus" és a függetlenség gondolata erodálódott, mert minden nemzet elszenvedte a maga Katynját ettől az országtól. A társadalmi egyenlőség ígérete szertefoszlott a munkanélküliség jelentkezésével, a kevesek gazdagodásának — sokak szegényedésének láttán. A nemzetek egyenjogúsága sem vált valóra, amit leginkább a szerb—albán ellentét igazol. Mostanára a legitimáló ideológia három eleme közül a nemzeti maradt meg, ám ez nacionalizmussá transzformálódott. Az 1974-ben szétvert föderáció nyomán létrejött hat, „kis állampártban" kialakult új politikai elit sem a „jugoszlavizmusban", hanem a nacionalizmusban találta meg a maga legitimációját. Az ország gazdasági jellegzetessége (a társadalmi munkaközösségek piacgazdaságban való versenyeztetése) eredményezte, hogy a nemzet szabadsága megelőzi az egyén szabadságát. Az országban élő nemzetek képviselte kultúrkörök és hagyományok szinte lefedik a gazdasági fejlettség kategóriáit. Nem lehetséges egységes szisztémát ráhúzni egy olyan országra, mely önmagában hordozza az Észak—Dél ellentétet. Tehát a válság a sajátos jugoszláv jegyeket is magában hordozza, miközben rendszerspecifikus. — Mi az oka, hogy adélkelet-európai országokban — Romániában, Bulgáriában, Jugoszláviában — a szocialisták sikeresen szerepeltek a választásokon? — Közös jegynek tűnik, hogy ezekben az elnyomorodott társadalmakban a hajdani szocialista pártok leegyszerűsítő, egalista eszméi széles tömegeket mozgósítanak. Ezek a társadalmak nem eléggé modernizáltak, így széles rétegekben nem nyitottak a modern, egyéni szabadságok irányában. Közös sajátosság az is, hogy ezek az új „komppártok" a nacionalizmust mobilizálták. Tehát a választók számára nem a párt ideológiája volt a döntő, hanem e pártok nemzett védekezőreflexe, nacionalizmusa. — A legutóbbi jugoszláviai választások eredményét hogyan értékeli a történése? — A politikai választás ténye önmagában nem döntötte el Jugoszlávia lehetséges jövőbeni útját. Ugyanakkor ezek a választások felerősítették, újra legitimálták az ország megosztottságát. Óriási eredménynek tekinthető, hogy ökölharc és drasztikus manipuláció nélkül ment végbe ez a választás. — Minden jugoszláviai erő az Európához való csatlakozást tűzte zászlajára, ha nemzeti színezettel ts. Ugyanakkor felerősödött a nézet: szétrobban ez a soknemzetiségű államalakulat. — Jugoszlávia belülről égeti magát, ugyanakkor a külső tényezők a tűzoltó szerepét játsszák. Európa alapvető érdeke, hogy végre nyugalom és rend legyen a kontinens keleti felének országaiban. A feszültségek ellenére összetartó erő, hogy 1918 óta — mindenféle nehézség ellenére — mégiscsak létezik Jugoszlávia. Bizonyára felismerik, hogy az együttéléshez és fennmaradáshoz már kevés a politikai ideológia, mert a gazdasági integráció elengedhetetlen a kulturális felzárkózáshoz. Véleményem szerint a régiók valós függetlensége és laza konföderációja lehet az ország jövője. — A vajdasági magyarok helyzetében milyen változást hoz a választások jelentette politikai fordulat? — A jugoszláviai magyarság korábbi jó helyzete megváltozott. A pártállam, mint védernyő eltűnte után a politikai csatározások kereszttüzébe kerülhetett volna. Ezt a veszélyeztető helyzetet sikerült kikerülni a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége megalakításával. Ezen pártszerű alakulat óriási eredménye, hogy megválasztott 5 képviselője révén a vajdasági magyarság ezentúl nemcsak horizontálisan, hanem vertikális, nemzeti alapon is bekapcsolódhat Jugoszlávia életébe. Tehát a jugoszláviai magyarság megragadta azokat az új szervezeti kereteket, melyek önazonossága megőrzéséhez feltétlenül szükségesek. Űjszászl Hona