Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-12 / 287. szám

1990. november 12., hétfő A helyzet 11 II paradicsompénz szaga A novemberi ködök reggelén a zöldségátvevő kerítéséhez úgy tapadnak az autók, mint fűbe futó gyermek nadrágjára a bogáncsok. Sebtében hagyta mindenki ott a járgányát, ahol éppen tudta, mivel a pénz szaga megcsapta a levegőt. Az udvaron emberkupacok, tétovák, topogók. Idegesen nyújtogatják nyakukat: adják-e már a várva-várt pénzt, mint ahogy azt a falubeli fekete tábla hírelte... Sutyiban mennek a dolgok... — Nem először vagyok már itt — mondja a gátsori Csiszár Gézáné. — A lányom ment továbbtanulni, már igazán köllene a forint, de visszatüledelődtem. Azt kaptam: ugye. Csiszár is államiban keresi a pénzt, maradjak csendben. — Nálunk meg a ló döglött meg — kapcsolódik a beszélgetésbe a mórahalmi Németh Imréné. —. Mondtam is az átvevőnek: legalább erre a bajra adjatok valamennyit. Tudok olyat, akinek 50, 100 ezrekkel is tartoznak... Alacsony, sapkás ember Csiszár Antal, hangja is visszafogott: — Az itt a baj, hogy Óvár nem küldte még el, amit kellett volna. Mondják, — tekint körbe, hogy még halkabbra kell-e vennie a szót — senki nem tud itt biztosat. Sutyiban mennek a dolgok,„ mi ki vagyunk rekesztve. Háborgásra háborgás keletkezik, mert kinyilvánítják: se a sorállás, se az érkezési idő ettől kezdve nem érvényes. A portékaleadáskor-kapott vételi jegy dá+. tuma •aze.yint szeretnék újra rendezni a pajtai összevisszaságot. Az elgémberedetten várakozók hördülnek, mintsem mennének, de mozdulni se tudnak, mivel a pénzosztó kalitka irányába nyomul a tétova had. A lökdösődök közt kibújva, bőrkabátos asszony kéri a békétlenkedőket: a becsület forog kockán, őrizzék meg a nyugalmukat. De a didergőkön hamar végigfut a hír: nyomozók vették át az ügy irányítását! — Csak tudnám, ki tette? — néz körbe a bőrkabátos asszony, oda se figyelve a „jut pénz nekünk is, ugye, Iduka?" kérdésekre. — Kinek árthattam én? — hallatszik ismét élesen az ingerült asszony hangja —, harminc éve dolgozok magukért, és most mégis a nyakamra hozták a rendőrséget. Ennyi ember szeme láttára csúfolnak meg. Nyugtatják a körbevevők' — Ha nincs miért félnie, ne idegeskedjen, Iduska. Biztos nem lesz baj! — Találnak valami apró hibát, ha már idejöttek. Beszél itt mindenki, mindent... Kurucz Mihályné, az Asotthalmi Egyetértés Szakszövetkezet fölvásárlója —, főnöke szerint — nem véletlenül kapta a Termelőcentrikus Ida titulust a tagoktól. Akkor is átvette a portékát, ha nem tudta, mi lesz a sorsa. Most mégis kivették a kezéből a fizetés lehetőségét. Értetlenségemre maga az érdekelt hívja ki a szemüveges idegent. Mondja el ő: mi most az ábra a zöldségtelepen? Dr. llia Árpád őrnagy semmi érdemlegest nem árul el, csupán a lényegre szorítkozhat: — Bejelentés érkezett a gazdasági rendőrségre, és megindítottuk az eljárást. Hogy a hivatalosan szűkszavú kijelentés mögött mi rejlik, bizonyára idővel pontosan kiderül. Egy biztos, a sárlókat, s hamar azok közé sorol, kik részt veszünk a bűzös dolgok tisztára mosásában Időbe telik, míg normális medrébe terelődik a beszélgetés és dűlőre jutunk az igazság keresésében. A fiatalember szerint a szövetkezet gyenge, de a fejesei tudnak mit aprítani a tejbe: — Nézze meg az embereket, mindenki retteg, hallgat. Meg vannak félemlítve, pár család mindent megengedhet magának Messzire elér a kezük. Összeköttetéseik vannak. Megy a drót egymás között, ha valaki ellenük mer szólni — elintézik. Ha maga itt élne, biztos nem hozna másokat se kényelmetlen helyzetbe. Láthatja, most, hogy itt a rendőrség, mennyire megváltozott minden. — Mindent megpróbál- Fuldoklok a köd alól tisztünk. Legutóbb a szegedi tuló délelőttön, s nemcsak a Felszabadulás Tsz-hez sza- nyirkos levegő az oka. S ladtunk. hogy váltsa be az megint, szinte végszóra érÓvári Konzervgyár váltóját, kezik Kuruczné, s nyomban de nem vállalták. Tudtuk, rákérdez a békétlenkedő hogy itt már lincshangulat Mártára: Zsollikám, maga fog kialakulni. Pedig már jelentett föl? A Csaba Istaz átadáskor ki lett írva: 25 ván névre keresztelt fiatalnapon belül nem tudunk fi- ember azonnal kikéri mazetni! Kétmillió előleget ad- gának a gyanúsítgatást, áltak csupán. lítja: van ő olyan becsületes „. . , . . . ember, hogy megmondaná - Mennyivel tartoznak az szemébe is az igazat. embereknek? pénzváró emberek már vadabbnál vadabb feltételezéseknek adtak hangot. Szájról szájra járt — mivel jó másfél hónapja nem kapják kézhez a paradicsom meg a paprika árát —, hogy a fölvásárlóknak hozza a hasznot a mások pénze Gyorsan kamatozó tőkének tették be a bankba a milliókat, saját szakállukra. Kuruczné megdöbben a szóbeszéd említésekor, éssírásba kezd. Főnöke, Tóth Sándor, a szövetkezet kereskedelmi ágazatának vezetője nyomban gálád képtelenségnek nevezi a föltételezést. Határozottan cáfolják mindketten. Ez rosszindulatú hangulatkeltés a falusi változások miatt. V — Fizethettek volna, korábban? — Tizenkettő-tizenhárom — Ügy gondolja, miattam millióval. Pontosabban a fő- J^i* V^'j" könyvelő tartja nyilván. Aki- kérdez rá Ida a papirok át" nek jogos indoka volt — lakodalom, autókiutalás pélfutása után. - Nem tudom, de ha én azt előbbre vettük nem fizetek be kétszáz fodául és annak jutott pénz régebben. Ahogy az ember végigfuttatja tekintetét a szelíden rintos csekket, betörnének a lakásomba és elvinnék a színes tévét, ha lenne. — Mindenki tartozik minpiros őszi arcokon, a gyer- denkinek. Sajnos, mi isszuk a levét — veti közbe valaki a tömegből. — Ha a termelő is bememeket karján altató dzsekis, otthonkás asszonynépségen, a dohos szekrényből hirtelen előkapott ' nagyka- hetne a gyárba,, ,ibba. amebátos emberáradaíon, plyan lvik tartozik és elhozna egy képzete, tamad: beszélhet itt*traktort vagy . .. amit,, eppen bárki, bármit, nagy a szük- talál, de' maguk nélkül ezt sége errefelé is a szagtalan- se tehetnénk — szúrja oda nak nevezett bankóknak. Kurucznénak a fiatal gazda. — Mindent csak a maguk intézésével... — Menjünk — mondja Kuruczné —, én benne vagyok. — Előbb megvárnám, jut-e Menjünk a gyárba? Márta Csaba fiatal gazdálkodó. Egy marék vételi ieggyel — átvételt igazoló pecsétes papírral a kezében vagy nem neltem u a mos" — vár a sorára. Csaknem adagból — nyomja be kettőszázezer forintot érnek. Mór^, az azonnali fékezés gondolatgombját. Nem — Ezerötszáz liter gázola- mondva, csak sejtetve: nem jat, 500 liter benzint sza- az erőszakos foglalást értve lasztottam, mert nem volt a tisztességes, a békés rena kezemben a pénzem. Meg- dezésen kérdeztem a gyárat ott azt A várakozók elcsigázott mondtak 25 szazalekos bun- ^^ látva a harmada tetőkamatot adnak a szőve - tartozásra való pénz érkekezetnek Kíváncsi vagyok, zéséról tudva Kuruczné nem ők azt tovább adjak-e? mondhatott semmi biztatót — Miért, gondolja, rá van- aznapra. Az emberek mégnak szorulva a tagok pénzé- várnak, várnak, várnak re? Egyikük ekképpen summáz — , . . ,, ,,. . a pénzről: ha kapni nem is Tekintetebol látom, hova kapjuk, a szagát érezzük. kivan erre a naiv folvetes- OIyan_ mint az ^halmi re. Arra meg hangosan fol- páiinkáé: jó büdös kacag, mikor artatlannak próbálom beállítani a fölvá-fjí Majoros Tibor Somogyi Károlyné felvértele A Dorozsmai úti gabonasiló mellett épülő új, szegedi malomban a Délépítő Kft. munkásai, amint befejezték a „félhordó" alakú felső szint szigetelését, átadják a terepet a Gabonaforgalmi cs Malomipari Vállalat szerelőinek. A gépek, berendezések beállítását a karbantartó üzem dolgozói végzik, s úgy tervezik, hogy a jövő évi terméssel már ki 1* próbálhatják a nagy művet Vonzások és kényszerválasztások # Elet a megye perifériáján Magyarországon a megyehatár jelentősége fölér az államhatáréval. Politikai mind a kettő. A falvak sorsát alapvetően meghatározza a valamely közigazgatási egységhez való tartozás. A szomszédoktól nem választ el ugyan senkit műszaki zár, vagy katonaság — az is elegendő, ha például arrafelé egyáltalán nem jár a busz. A megye központja vagy központjai vonzásukban tartják az apróbb településeket, ezáltal mesterségesen elszigetelik a megyehatáron túli városoktól, amelyekhez esetleg egy-egy falu közelebb esik, mint ő, a megyén belül fölérendelt, kisebb centrum. Vagyis, a megye őrzi elszigeteltségét — szeparálod ik —. ugyanakkor székvárosa és alközpontjai révén centralizálódik. A kisközségek horizontját a közigazgatási határ tehát lezárja, legyen szó orvosi szakrendelésről, piaci bevásárlásról, továbbtanulásról, vagy munkahelykeresésről. Nem egyébről van itt szó. mint a kisebb települések kényszerválasztásáról, a kötelező orientációról, amelynek irányát mindig visszafelé, a megye belseje felé szabták, valamely alközpont felé. Az alábbiakban azt vizsgáltuk, mi a helyzet Csongrád megye keleti határán. Székkutas — mintafaluból mintafalu? A csöppnyi polgármesteri hivatalt egy, a 47-es útról elágazó mellékutcácskában találhatja meg az idegen. Az egyelőre még társadalmi megbízatásban dolgozó polgármester más elfoglaltsága miatt nincs az épületben, vébétítkár aszszony. Gombos Gabriella válalkozik arra, hogy bemutatja faluját. — Alig egy ugrásnyira Vásárhely és Orosháza is. Az ember csak csodálkozik, hogy egyáltalán maradtak még a faluban. — Ez a falu akkor született, amikor mások az iparosítás és egyebek miatt megtették az első lépést a hanyatlás felé vezető útón. 1950-ben vált önállóvá, nddig Vásárhelykutas néven Hódmezővásárhelyhez tartozott. Tulajdonképpen szocialista: • mintaíalunak épült, az 1963-as fejlesztési terv ezt bizonyítja. Nyílegyenes utcákat, állattartásra teljességgel alkalmatlan, kicsi portákat, tömbházakat képzeltek el ide a tervezők, a Vásárhely felőli részre legfőképpen. Több mint 20 év múltán a Csomiterv korrigálta a baklövést, és a tervben megnagyobbította a telkeket, s családi házakra cserélte a tömböket. A tanyavilág felszámolása, s a lakosság betelepítése is teljességgel kudarcot vallott: 1089 lakásból ma 402 a tanya, s a 2370 lakosból 961-en élnek azokban — a székkutasiak egyharmada. A lélekszám 1970 óta rohamosan csökkent, akkor még ötezren éltek a faluban, 1980-ban háromezren. A mai állapot a stagnálás. — A rendezési terven látom, vannak még mára patinájukat vesztett nevek. — Valóban. Elég például a Kun Béla vagy a Felszabadulás utcára gondolni. Sajti Mihály polgármester közmeghallgatást tervez az illető utcák lakói számára, s ők itt elmondhatják esetleges változtatási szándékukat. A cél az, hogy a döntés a többség akaratát tükrözze. Az utcák egyébként mindenütt — néhány rövid szakasz kivételével — szilárd burkolatúak, tehát nagyon jó állapotban levők. A lakosság összefogása, anyagi áldozata, társadalmi munkája, s hogy az Üj Élet Tsz gépei ingyen dolgoztak, hozta meg ezt az eredményt. Annak idején, amikor a mintafalu kívánalmainak igyekeztek megfelelni, megoldották több helyütt is a szennyvízelvezetést. Ha a nevek nem is, ezek mindenesetre maradandónak bizonyultak. — Visszatérve Székkutas különleges földrajzi helyzetére: hogyan érzik magukat itt Orosháza közelében. Vásárhely felé félúton? — Ez a falu Hódmezővásárhelyhez kötődik, már csak a hagyományok miatt ís. Itt mindig is az volt a szokás, hogy akiknek háza, tanyája volt Székkutason, vagy úgymond a külterületen, azok Vásárhelyen is fenntartottak maguknak egy lakást, s öreg korukra oda vonultak vissza. A lélekszámcsökkenésnek például ez is egyik oka, s az idősek körében ma is létező gyakorlat. S amikor a város munkát adott, a mieink már természetes módon fordultak Vásárhely felé, most legtöbben a Metripondban és a Hódikötben dolgoznak, bár az előbbi sok falumbeii't elbocsátott. Hogy velük mi lesz, nem tudom. Orosházára, az üveggyárba talán 20an, 30-an járnak át. Az iskolaválasztásnál ugyanez a helyzet. Alig néhányan mennek csak évente az orosházi mezőgazdasági szakközépiskolába, a többség Vásárhelyt részesíti előnyben, a lányok között nagy divat most az egészségügyi szakközépiskola. A bevásárlás szempontjából viszóilt az itteríiek Orosházát kedvelik, több okból is. Ott sok üzlet van, jobb az ellátás, alacsonyabbak az árak — még a butikok is olcsóbbak. S van itt még valami. Mostanában nagyon felkapott dolog az asszonyok körében, hogy Orosházán szülnek, természetesen privát alapon, mert ezen a téren is Vásárhelyhez tartozunk. — Itt, helyben milyen az ellátás? — Az áfész ABC-je mellett már sok maszek is működik: zöldséges, hentes, két vegyesbolt, két importbálásbolt, ruhabutik, rövidáruüzlet, cukrászda, lángossütő. Van korszerű egészségház, pedagógusaink, orvosunk és gyógyszerészünk szolgálati lakást kapott, fogorvosunk még úgy jön at ide naponta, de szeretnénk, ha állandóan köztünk élne. Iskolánk csak négy tantermes, 1980-ban épült. Az alsó .tagozat anyagi okok miatt hátrányt szenvedett, csak a felsősöknek jutott hely az új épületben. — Szórakozási lehetőségeik vannak? — Hetente háromszor a mozi, de ez sem lenne, ha a vébé annak idején nem járul hozzá a költségekhez 100 ezer forinttal, a moziüzemi vállalat ugyanis meg akarta szüntetni. A kultúrház pinceklubjában és nagytermében hétvégeken rendszeresen tartanak diszkót, a megjelenés tömeges, még Vásárhelyről is kijárnak. Van színházbuszunk Szegedre, 42 a bérleteseink száma. Láttuk a Kakukkfészket és a Furcsa párt is. Régebben a békéscsabai és a szegedi színház is eljött hozzánk néha-néha, de ennek anyagi terheit már nem bírjuk. Évente úgy féltucatszor rendezünk nosztalgiabált, erre mindig sokan eljönnek, de egy Korda György- vagy Vámosi—Záray-estre már nem tudunk megfelelő nézőszámot toborozni. Itt mindenki a munkájával van elfoglalva. A faluban az emberek nagyon sokat dolgoznak, többségük a téeszben, s munka után a jószággal, a földdel törődnek, még szarvasmarhát is tartanak. A feltételek egyre rosszabbak, akadozik az állatfelvásárlás, nem tudjuk mi lesz a tejjel, pedig ez utóbbi problémára az önkormányzat már két ülést is rászánt. Egy szem rendőrünknek alig akad ügye a pár biciklilopáson kívül; most 3 hónapos iskolán van, de nem kell félnie, hogy helyettese nem tudja kézben tartani a dolgokat. Árpádhalom — az isten háta mögött A falu a világtól elzárva él. Kapuja csak egy van, az Nagymágocson . át Szentesre nyílik. Amikor a csütörtöki „piacos buszt" — ahogy errefelé nevezték — megszüntették, több mint 700 embert kényszerítettek életmódjának, szokásainak megváltoztatására. Ez a járat Orosházára vitte Árpád halom népét, amolyan bevásárlóbusz volt — kicsiben. A városban felpakoltak, szétnéztek — hetente egyszer, s kényelmesen indulhattak vissza. Ma már csak nagymágocsi átszállással lehet oda eljutni, s olyan a közlekedés, hogy alig két órájuk marad, kapkodva kell dolgaikat intézni, s máris fordulhatnak vissza. Pedig Orosházán nagyobb a választék, jobb az ellátás, a buszok mégis megszabják, hová menjen az ember fia; Szentesre kényszerítik, ahelyett, hogy a döntést rábíznák. A falu lakosai nem nagy igényűek. Van egy vegyesboltjuk, s ők ott mindont megtalálnak, ami kell: élelmet, ruhaneműt, hetente egyszer zacskóshúst, kétszer hentesárut és zöldséget, a tévét, a hűtőt, a kerékpárt a boltos kérésre oeszerzi. A polgármester. Froma Róbert nagyon aktív, parabolaantennára szervezi a falubelieket, s szeretné a téesz tejét olcsóbban, 16 forintért áruitatni a húsboltban, ahol mellesleg még a kényszervágott állatok kimérésére is keresi a megoldást. A helybeliek zöme a tszben dolgozik, a férfiak páran az orosházi üveggyárban, többen a szentesi baromfi-feldolgozóban, s a Kontavill-nél. Az asszonyok jobb híján otthon maradnak: csirkét tartanak, meg bérhizlalást vállalnak —, de nem sokáig, mert úgymond ingyen nem dolgoznak senkinek. Szívesen vennék, ha bedolgozhatnának, de a Kontavill Nagymágocsig terjeszti csupán ezek körét, Arpádhalmot távolinak ítéli, ezért nem ad lehetőséget. Körzeti orvosukra nem lehet panasz, nagy probléma viszont, hogy nincs gyógyszertár, akinek szüksége van rá betegsége okán, receptjét a postakocsi viszi el, s hozza a következő napon a gyógyszert. Kellene a helyi megoldás, s ezt az önkormányzatnak kell megtalálnia. Van itt postahivatal, s alsó tagozat, a felső Nagymá- ' gocson, továbbtanulni főként Szegedre és Vásárhelyre mennek a gyerekek, alig néhányan Orosházára. Szórakozni nemigen lehet: kocsma van, s a kultúrházban keskeny vásznú mozi. Mindezeket Kapus Istvánná, kirendeltségvezető-helyettes mesélte el, s jómagam azon ámultam, lám, mennyire megtanulhat az ember tűrni, s belenyugodni. Odor József