Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-29 / 302. szám

1990. november 29., csütörtök Kultúra 5 Kitüntetések a véradók napján A véradók napja alkalmából tegnap, szerdán ünnepséget rendezett a Vöröskereszt városi bizottsága; kitüntetéseket adtak át. „Kiváló Véradásszervező" kitüntetést kapott: Dóra János (NKFV — Vöröskereszt titkára). Nagy Ferencné (Paprikafeldolgozó Vállalat véradásszervezője), dr. Kiss István (Zsombó község körzeti orvosa), Guti László (Ikarus, Vöröskereszt titkára), Czik.ora Tiborné (Kéziszerszámgyár Vöröskereszt titkára). „Véradó Szervező Munkáért" kitüntetésben részesült: Vámosi Lászlóné (NKFV véradásszervező), Varga Ferencné (Autófer — véradásszervező), Szabó Mihályné (Délép — Vöröskereszt, titkár), Farkasné Gyuris Katalin (Paprikafeldolgozó Vállalat — Vöröskereszt, titkár), Csányiné Szaszkó Klára (Centrum Áruház — Vöröskereszt, titkár), Szöllósi Sándor (Mahart — Vöröskereszt, titkár), dr. Tószegi Leventéné (Vízművek és Fürdők Vállalat — Vöröskereszt, titkár), Kováts József né (IKV — Vöröskereszt, titkár), Tábith Istvánné (Felszabadulás Tsz — Vöröskereszt, titkár), Ja,ck Krisztina (Egészségügyi Főiskola — Vöröskereszt; titkár), Tóth Julianna (Helyőrségi Klub — Vöröskereszt, titkár), Ágoston Anna (Éleltniszeripari Főiskola — Vöröskereszt, titkár), Elek István (Fogtechnikai Vállalat — véradásszervező), Dobronics László (Fehér-tói Halgazdaság — véradásszervező), Kerít Zoltánná (Tornádó Gépgyártó Kft. — Vöröskereszt, titkár), Pusztai Ferencné dr. (Ativizig. — Vöröskereszt, titkár), Kovács Istvánné (Vas- és Fémipari Szövetkezet — Vöröskereszt, titkár), Piri Jánosné (Tisza— Maros Szög Tsz — Vöröskereszt, titkár), Gárgyán Ferenc (MÁV Gépjavító Üzem — Vöröskereszt, titkár), Trummel Ella (SZAOTE — véradásszervezö). „Véradók Napja Emlékplakett"-et kapott: Lentulay Pál (Taurus Gumigyár — 100-szoros véradó), Zádori János (Kábelgyár igazgatója), Kársai László (Mary Cipőgyár Rt. igazgatója), Telihay László (Ikarus igazgatója), Kovács Miklós (városgazdálkodási vállalat igazgatója). Bélyegmúzeumi emlékbélyeg A Magyar Posta Vállalat „60 éves a megújult Bélyegmúzeum" elnevezéssel 5 forintos címletű bélyeget hozott forgalomba. A stilizált galambot ábrázoló, magyaros motívumokkal díszített bélyeget Kass János grafikusművész tervezte. Az Állami Nyomda az új bélyegből többszínű ofszetnyomással több mint egymillió fogazott és négyezer fogazatlan példányt készített. A postahivatalok 1992 végén szüntetik meg az emlékbélyeg árusítását. Vendégjáték a kastélyban A két háború között még másféle színházi világ volt Magyarországon. Az akkori idők többek között abban különböztek a mostanitól, hogy Molnár Ferenc, Heltai Jenő és társai nem engedhették meg maguknak, hogy sikertelen darabot írjanak. Ha ugyanis a színháznak néhány előadás után le kellett vennie a darabot a repertoárról, akkor lehúzhatta a redőnyt, hetekig nem tudott mit játszani. Ezért aztán, ha egy drámaíró vem itt elég sikeres darabot, akkor. bizony többet nem hívták. Ez az úzus az akkori színműírók között sajátos kiválasztást eredményezett. Ugyanis kénytelenek voltak elsajátítani a darabírást, mint szakma minden fortélyát, csínját-binját. Enélkül nem lehetett sikert elérni a színpadon. Másrészt szórakoztatni kellett. E két kívánalom eredményezte az akkori idők briliáns darabjait. Ma kevés magyar színház játssza ezeket a darabokat, pedig bemutatásuk szinte biztos siker. Miképpen siker volt az üjvidéki Színház szegedi vendégjátéka is: a Játék a kastélyban. Egy tengerparti kastélyszoba hangulatát takarékosan idézi föl Sveta Jovanics díszlete. Pompás lelemény, hogy a szomszéd szobát a szalon mögé helyezi, egy függönnyel elválasztva. így aztán amikor ott illetlen dolgok történnek, az előttük lévők hallgatják (ki) a pásztorórát, s külön feszültséget teremt, hogy mi mindezt a hallgatózókon keresztül látjuk, Ljubomir Doraskics rendező stílusosan építi föl a jeleneteket, volt azonban néhány erőltetettnek ható játéka is, például amikor Turai „Foglaljon helyet'" fölszólitással a földre, a pamlag mögé invitálja vendégeit. Molnár-darabhoz Molnárszínészek kellenek, s hogy milyenek is ök? Elsősorban: karakterük van. Molnár ugyanis ogy oly korban élt, s oly közegből vette figuráit, melyben az egyes embereknek egymásétól nagyon is eltérő arcuk volt. Másfelől, ami legalább ilyen fontos," s manapság a legnagyobb ritkaság, elegáns színészek kellenek. Olyanok, kik képesek tartással viselni egy szmokingot, okosan használni egy legyezőt, s vérükben van például a hanyag könnyedség, amivel egy tapasztalt világfi a sálját leveti. Az újvidéki társulatból elsősorban a Túráit játszó Faragó Árpád felelt meg ezeknek a követelményeknek. Az ősz öregúr fiatalos volt, és könnyed, agyafúrt és nagyvonalú. Egy olyan ember, —, magáról mondja — aki pezsgőt még soha nem küldött vissza. De stílusában illett mellé a szerzőtársát játszó Fejes György (Gól) is, aki nagyon hasonlít a Nemzeti Színház egykori igazgatójára, Hevesi Sándorra. Ferenczi Jenő először elég ellenszenves Almády, de végül megsajnáltat ja velünk a csúnyácska amorózót. Fischer Várady Hajnalka esetében nem mindig voltunk bizonyosak, hogy a játékmód a művésznő sajátja, avagy csak a figura ábrázolásához alkalmazott eszköz. Láttunk még két kitűnő epizódistát Palásthy Mátyás és László Sándor személyében, akik soha nem kifelé játszással, de mindig a szituációbeli adekvát viselkedésükkel nevettették meg a publikumot. Talán az Adám szerepét játszó Balázs Piri Zoltán tűnt haloványabbnak, de hát már csak ez a sorsa egy fiatal, lüke zeneszerzőnek a Molnár-vigjátékban. Az elvilághiresült magyar darabírót régóta nem játszották Szegeden, Jó, hogy most Újvidéken at visszatért hozzánk. (marok) Szegedi történész könyve Ausztriában A napokban jelent meg Ausztriában — a bécsi Európa Verlag kiadásában, a grazi és a linzi egyetemeken működő L. Boltzmann Intézet tudományos sorozatában — német nyelven Sóós Katalin szegedi történész Wallisch Kálmánról írt életrajza. Wallischt — aki 1919 augusztusáig a magyar, majd az osztrák munkásmozgalomban tevékenykedett, s parlamenti képviselő i? volt — Bruno Kreisky joggal nevezte az osztrák szocialista párt egyik legnagyobb alakjának. Wallisch az első prominens politikus volt, aki 1934 februárjában Ausztriában a fasiszta rezsim áldozatául esett. Az életrajzot Valaczkai László fordította németre. A könyv osztrák kiadását az Osztrák Szövetségi Tudomány- és Kutatásügyi Minisztérium, a Stájer Tartományi Kormány, valamint a grazi dr. Kari Renner Intézet 80 ezer schillinggel szponzorálta. Sajtóvita és fantáziálás Idegen nyelven évig működtem korábbi munkahelyemen, láthattam, milyen emberfeletti munkát fejt ki utódom a munkafegyelem megerősítése érdekében, s milyen célszerűen megválasztott . intézkedéseket tesz az oktatás színvonalának emelésére. A bölcsészszakról tudományos fokozattal bíró, magasan kvalifikált előadókat nyert Újabb kísérlet ez igénytelenség átmentésére « tiSSÍ Az orvosegyetem idegen nyelvi lektorátusán történtekről többször irtunk, mindegyik alkalommal a vita lezárásának igényével. A zárszót kimondani eddig nem állt módunkban, ám úgy gondoljuk, hogy e két hozzászólás befejezetté teszi a sajtónyilvánosság előtti vitát. A többi — remélhetőleg — szakmai, tehát egyetemi kérdés. (Aszriev Miklós nyugalmazott vezető nyelvtanár leve. lét rövidítve közöljük, elkerülendő a későbbi személyeskedést. „A Délmagyarországot olvasva értesültem arról, hogy a SZOTE Idegennyelvi Intézetének vezetőjével szemben a beosztottak részéről kifogások merültek fel. Az előzmények ismeretében ez engem egyáltalán nem lepett meg. Én ugyanis évtizedekig dolgoztam a SZOTE vezető nyelvtanáraként, és biztos vagyok benne, hogy bárki lépett is volna a helyembe, ugyanabba a helyzetbe került volna, mint Torma József. 1986-ban a jelenlegi vezető kinevezésekor én felhívtam figyelmét arra, hogy a minisztériumnak szándékában áll a lektorátust intézetté fejleszteni, de azt is világossá tettem előtte,- hogy a lektorátus állományának többsége erre alkalmatlan. Az akkori rektor ugyanis hatalmával visszaélve minden ellenkezésem ellenére engem arra kényszeritett, hogy az ő protezsáltjait válogatás nélkül alkalmazzam nyelvtanárként. Olyan dolgozókat kellett felvennem, akiknek tanári diplomájuk sem volt (szakfordító), vagy csak főiskolát végeztek. Az is előfordult, hogy álláshelyet nyitottak kellő kvalifikáció nélküli személynek. Ennek a több turnusban lektorokat meghosszabbított rektornak a pártfogoltjai Hozott . volt Ebbe nem tudnak ök belenyugodni, jóllehet, az új vezető megfelelő időt és lehetőséget biztosított mindegyiküknek a szakmai felzárkózásra. szakosodásra, Mivel óraadóként még egy nyelvvizsgák megszerzésére." például egy „öfvösmővész és kereskedelmi utazó" is. Ez volt a kontraszelekciós folyamat csúcspontja. Botladozó demokrácia (Válasz a Délmagyarországban 1990. június 29-én, jú lius 9-én és szeptember 20-án megjelent írásokra.) Ügy tűnik, egyesek azt mai és gondolják, hogy a demokrá- szemben cia és a bátor szókimondás azonos a felelőtlen és alaptalan, nyilvános rágalmazással. Kapcsolataikat felhasználva sajtóvitát provokálnak, ferdítenek, tájékozatlanul fantáziálnak, és csak arról nem beszélnek, hogy szerződésszegésük miatt kerültek ki arról a munkahelyről, ahol nem feleltek meg nekik a követelmények és a munkafegyelem, de munkatársaimmal az egyetem állami vezetésévél egyetértésben eleve' intézeti szinten szabtam meg. Az intézetesítés azóta meg is történt. Jelenleg a SZOTE Idegennyelvi Intézetében az országban egyedülállóan angol orvosi szakfordítóképzés, felsőfokú angol, és még hat nyelvből középfokú állami nyelvvizsga-előkészítés folyik. Kinevezésem óta duplájára emeltük a latin órák számát, az munkahelyi vezetőjüket sem országban az elsők között tudták az alkalmazásukkor általuk is aláírt munkaköri leírásuk megváltoztatására kényszeríteni. Amikor a SZOTE lektorátusának vezetését átvettem, a követelményeket magam tettük szabadon választhatóvá az orosz nyelvet, bevezettük az orvosi szaknyelv latin és görög etimológiái című speciálkollégiumot, alkalmazunk minden oktatott modern világnyelvből > nyelvi lektort, képeztettük át a központi költségvetés terhelése nélkül valamennyi, egy idegen nyelv- (orosz) szakos kollégánkat, kaptunk állami nyelvvizsgáztatási jogot a klasszikus nyelvekből, alakítottunk ki elsőrangú munkakapcsolatot a szegedi felsőoktatási intézmények számos tanszékével. Nyelvtanáraink vállalták az egész hallgatóságnak egy világnyelvből, az idejében jelentkezőknek (a negyedik évfolyam végéig) fakultatíve második nyelvből is középfokú állami nyelvvizsgára való felkészítését. Minden egyes belföldi hallgatónk összesen 480, a külföldiek 580 órát kapnak tanulmányaik alatt az Idegennyelvi Intézetben. Az intézet heti óraszáma 550—600 óra. Ez elől a munka elől menekültek el a Délmagyarországban nyilatkozó tanárnők. Bizony tanulniuk kell még a demokrácia játékszabályait (és a szerződésben adott szó súlyát) azoknak, akiknek csak a letűnőben levő rendszer erkölcseit volt módjukban megismerni. Addig is, amíg megtanulják, szíveskedjenek békén hagyni azt a munkahelyet, ahol a távozásuk után kedvezően megváltozott légkörben immár békésen és eredményesebben folyik a munka. Torma József, a SZOTE vezető nyelvtanára Gyálaréti fizetség: kSszanet A citera húrjai Ki viszi át a kultúrát? — írhatnánk át Nagy Lászlót, hisz Iélekgyötrő sorai közül nem csak ez az egy („Ki viszi át a szerelmet?") marad örökéletű — íme, most is idézzük... Az előrelátó költő — a jósok szerint a nagyok azért halnak korán, mivel átélik gyöngyöző szavaik tartalmának mélységeit — sok titkot vihetett magával, itthagyván gondoktól vetkőzni próbáló olvasóit ezen a parton. Melynek meredekéről igen könnyen elveszíthetjük szellemiségének örökségét, fonalát, ha csak és csak a lábunk elé nézünk... — Minden hétfőn este fél héttől Gyálaréten, az iskolaépület egy részéből átalakított nyugdíjasklubban találkozunk Mi, a zenekari és táncpróbára igyekvők. Lehetünk harmincan-negyvenen. Én és társaim az eredeti- citerazenét műveljük, ahogy valaha az meg volt írva. — mondja a megfontolt, életadó derűt sugárzó Károly bácsi — Hány húrú az a citera — azaz: hány a társ a zenekarban? — Kothencz Kálmán a vezető, Vass Vjlmos és jómagam, vagyunk a tagok. Nem is ez a fontos, inkább a vállalkozásaink. — Vállalkoznak? — A zenélésre! — feleli somolyogva beszélgetőtársam. Ahová hívnak, oda megyünk. Miért ne örvendeztessük meg nyugdíjas sorstársainkat egy kis vigalommal? Nálunk a faluban a lakosság fele nyugdíjas — kévés híján ezer ember. A fiatalok a városba pályáztak, a villamos csilingelését hallgatni. — Hol jártak még? — Mórahalmon, Rúzsán . . S ha hívnának az iskolák, még meg is köszönnénk. Elárulom, volt olyan hely, ahová ötkilónyi sós süteményt is vittünk magunkkal. Meglepetésként. — Nagyon kell szeretni azt a hangszert... — Büszke vagyok ráf Egy alkalommal nam más, maT ga Kodály Zoltán köszönte meg. hogy neín használom a vendéghúrt. — Régen lehetett — morfondírozok, bölcsen elhallgatván, hogy nem tudom ismereteim tárában elhelyezni azt a bizonyos vendéghúrt. — Harminc éve kísér a szenvedély. — Bele kell születni, vagy elég vállalni? — Mosonmagyaróvári vagyok. Meglepő? A citera ütött csongrádivá. — Meddig vállalhatja az ember a szereplést? — Amíg örömöt tud okozni. A csillogó szemekben olvasni kell. A hallgatóság lába is mozdul az ütemre. A visszajelzések sokkal egyértelműbbek, mint gondolná. — Talán együtt énekelnek ... — ragozom tanyai emlékeimet. — Ez az! — fog kezet velem Márta Károly, a citera szerelmese. Elfogott a hangjegyeken túli, megfizethetetlen jókedv, egy Olvasó is érezheti: enynyiben maradtunk. Pataki Sándor In memóriám Király-König A Zenekonzervatórium dísztermében ma este, fél 8tól emlékhangversenyt rendeznek Király-König Péter tiszteletére. Az ötven évvel ezelőtt elhunyt zenetanárnak, művésznek sokat köszönhetnek a szegedi polgárok. A zeneiskola igazgatója, közel 40 éves működése idején (1904—1940) alapozta meg a város zenei életét. A polgármesteri hivatal művelődésügyi osztálya és. a konzervatórium által rendezett koncerten Vántus István tanszékvezető főiskolai tanár mond bevezetőt. A műsorban közreműködik: Sín Katalin (gordonka), Lucz Ilona, Várnagyné Szőnye Katalin, Bódás Péter (zongora), Botkáné Égető Mária (orgona), és Szecsődy Ferenc (hegedű). Az esten Király-König Péter három szonátája és a Passacaglia című zeneműve hangzik el